Keleti Ujság, 1930. augusztus (13. évfolyam, 166-191. szám)
1930-08-30 / 190. szám
0 XIII. ÉVF. 190. SZÁM. A szenvedő aki elbújt a világ elől, ce részt akar venni a Páneurópa vitában  Plotoas* Frostisnex 9. alanti egy egzotikus parkban morsei ja @# a hindu próféta, miért sstorainé magyar ég alatt eltölteni hátralévő idejét — A Keleti Újság állandó svájci munkatársától — Tagore, aki előkelő bengáliai családból származik és akinek apja a brahman vallás egyik nagy reformátora volt, gyerekkora óta tudvalévőén szoros kapcsolatot tart fenn Európával. Azt kérdem tőle, vájjon a nyugati szokások megíiono- sitása nem fogja-e szerencsétlenné tenni Keletet? Nem boldogabb-e, aki Keleten él, maga látja el minden szükségletét, házi munkáját, álmodozik és nem törődik a nagyvilág dolgával? A hindu költő azonban igy szólt: — Nincsen keleti és nyugati kultúra, nem le- het osztályozni a művelődést. Hanem létezik egy törekvés, amely a Teremtés és a Végtelen titkait akarja felfoghatóvá tenni az ember előtt. Akik Ázsia birodalmaiban hirdették ezideig az európai civilizációt, azok valójában az imperiálizmus üzenethordozói voltak. — Minden erkölcstelenség önmagában hordja sorsát. Az emberi akaratot és függetlenséget tartósan nem lehet lenyűgözni. Viszont meg lehet érteni, hogy a nyugati imperiálizmus és a nyugati kultúra nem azonos fogalmak (Genf, augusztus 28.) Genf egyik távoleső kertnegyedében a világtól teljesen elrejtőzve pihen a szenvedő Rabindranath Tagore. Azért jött a nemzetek metropolisába, hogy jelen legyen az Assambléen, a Páneurópa terv megvitatásán, mint hallgató, de időközben annyira elővette a szívbaja. nogy aligha kerül erre a sor. Plateau Frontenex 9. Az árnyas bambusz- nádparkban délszaki hangulat csapja meg az embert. „A költő délelőtt senkit sem fogad" — mondja a mosolygó hindu titkár. Tagore három titkárral utazik, akik kíváncsian mustrálják a „fehér” látogatót. Szinte pszichoanalitikus vizsgálatnak illik be a sok kérdezgetés, amig végre kilátásba helyezik, hogy esetleg délután öt órakor, mikor személyes barátai járulnak elé, én is láthatom a költőt. Délután még azt is meg kell Ígérnem, hogy nem politikáról fogok beszélni Tagoréval. Mert a költő nem politizál. Egy szakállas titkár oktat ki mindenre. Olyan szakállas, hogy akár nyilatkozhatna is a költő nevében. A zsákruhás prófétánál, aki nem félti Keletet a nyugati kultúrától. Néhány burnuszos hindu látogató előtt vezetnek fel a tágas, levegős emeleti szalonba Ta- goréhoz. Szinte földöntúli rejtélyességébem ül a dívány szegletében Tagore. Impozáns, próféta- szerű jelenség. Szemében az indiai éjszakák varázsa lobban, bőre friss, gesztusai élnek. Durva, zsákszerű kámzsa takarja termetét, ami önkéntelenül is tiszteletre hangol iránta. Amig feléje lépek, azt kérdi, nem láttuk-e még egymást valahol? Az indiai kérdésről beszélgetünk. Tagora úgy véli, hogy csak a műveltség elterjedése fogja szabaddá és gazdaggá tenni Indiát. Gandhiról szólva, mintha kényszeredetten jegyezné megs „Igazán nagy lélek, tökéletes egyéniség, akinek mély gyökere van a népben," Az Igazságot kell megtalálnia az embernek és akkor a gépek sem ölhetik ki többé a lelket belőle és a természeti erőket is saját szolgálatába állíthatja. A bengáli próféta tehát nem félti Kelet varázsát Európától. — Mit tapasztalt legutóbbi európai utazásai alatt? — kérdem ezután. Tagora, aki csudálatosán rajong a fiatalságért, most már felélénkülve meséli el, milyen uj világ fogadta őt Németországban. Akármennyit szenvedett is a német nép, az ifjúság végül is hátat fordított a múltnak és egész leikéből a kibontakozás útjait keresi. Örökzöldet ültet Jókai szobra mellé Pillanatnyi gondolkozás után Magyaror-| szágra siklik át. —• Ez az ország területben kicsiny lett, megalázták súlyosan a nemzetet, de ez a nép belső kincseiből mitsem vonhat el. Jóleső derű árad a költő-próféta lényéből. — Ha tevékenységi köre meg is csökkent Magyarországnak, a magyar ifjúságban, tartozzon akár az anyaországhoz, akár az utódállamokhoz, olyan ellobbanhatatlan tűz lobog, ami szent munkaenergiává fog átváltozni. Ezé a magyar ifjúságé a Jövő, ne is akarja reáoktrojálni egy eltünedező generáció a maga avult világfelfogását. Tisztelet az ősbölcseknek, sokra tartom az öregkor érett tapasztalatait is, de az isteni erő mégis csak egy nemzet ifjúságának romlatlan ösztönében jelezheti a jövendő útját. Szinte extázisbán beszél az ezüstcsillogásu fej. — Nyilvánítsa ki, hogy egész szeretetem a magyaroké. Hisz a magyaroknál buggyant elém azóta eltelt örömeimnek is minden forrása. Nem kell kérlelni többé a költőt, ömlik a szó az ajkáról. Jaj de hálás, amiért ott szerezte visz-, sza az egészségét. Könny szökik szemébe, mikor a Balaton vizéről szól. Kék viz, madárdal, fűzőid, napfény. Be jó dolog is örülni mindezzel, ha az ember egyszer lemondott már az életörömökről. Hálálkodásában újból a magyar nép erényeit dicséri. — Nem az elmúlt szenvedései miatt szerettem meg Magyarországot, hanem azért, mert minden csudálkozásomat- kivívta ez a nép. — Oly szépen senki sem tud adni abból, ami az övé, mint a magyar. — És cserébe soha semmit se kér, sőt azzal se törődik, vájjon másnak is hasonló szeretet lakó- zik-e a szivében? Megható vendégszeretetre bukkantam, amerre csak' jártam. így csak Keleten, az Istenhez közelebb eső emberek tudnak feltárulni embertársuk előtt. — És mindezért a nagy szerétéiért, tudja mit adtam cserébe Magyarországnak? Elültettem egy friss, zöldágat Jókai-szobra közelében, hadd nyíljon folytonosan szeretetem örökzöldje a legnagyobb magyar mesemondó monumentumánál. Nagyváradi Zsidó Fiuinternátus Oradea, Sir. Delavrancea 17 (Rítook Zs. u.) A nagyváradi társulati kereskedelmi, az Orth. Gimnázium és a zsidó Líceum Igazgatóságaiktól ajánlva. Elsőrendű kóser ellátás. A növendékeknek szaktanárok által való előkészítése. Minden iskolai és internátusi ügyben felvilágosítással szolgál az internátus igazgatója Szilágyi Adolf zsidó líceumi tanár. Prospektust kívánatra díjtalanul küldünk. Amerikai ut előtt. Elmondja mennyire lelkesedik Jókaiért a hindu ifjúság. Ez az iró igazán közelebb hozta őt a magyarokhoz, mint akár Corvin Mátyás. Ájta- tos szive még szebb jövő felé fogja vinni a magyar népet, mint amilyen a múltja volt. — No és mert Géniben vagyunk, kijelenti, hogy a népek közti együttmunkálkodás üdvös korszakának el kell következnie. Nem az egyetemes civilizációnak, hanem a lelkiismeret azonosságán alapuló munkának. A bibliából is azt tanultuk, hogy egyiknek adatott húszszor annyi, a másiknak harmincszor annyi, a harmadiknak hatvan- szőr annyi, tehát különbség mindig lesz ember és ember között. — A friss áramlatnak, úgymond, az lesz a célja, hogy megtalálják ezen a földön az igazságot. Lehet, hogy e mozgalomnak Genf lesz a központja, innen fognak kiindulni a nagy átalakító törekvések. Bizonyára sokan akadnak itt, akik előkészítik az emberiség szebb jövőjét. De hogy mi lesz az eredmény, az mindannyiunktól függ. Tagore újból fájdalmairól panaszkodik. Pedig szüksége van még erőire, hisz Genf is várja előadását, amelyben az uj európai generáció feladatairól kell beszélnie. Azután kötelessége Amerikába hívja, pedig jobban esne szivének-lelkének, ha magyar földön, magyar ég alatt tölthetné el hátralevő idejét. ; Seidner Imre. S©ö© íono gráfot vagy 1#©# rádiókészüléket osztunk szét reklámképpen, egy nagy francia márka bevezetése érdekében ezen lap lOOO első olvasója között, akik az alábbi betürejtvényt helyesen fejtik meg és feltételeinkhez alkalmazkodnak: REJTVÉNY: A pontok a hiányzó betűkkel helyet- tesitendők be, amelyekkel kiegészítve ama 3 román város neve állapítandó meg, amelyeknek kezdőbetűje: A megfejtések megválaszolás céljából igen olvashatóan kitöltött válaszborítékkal a következő címre küldendők: u Etablissements „Suchet SERVICE R. 7. 29. Rue du Vieux Pont de Sévres Billancourt (Seine) France u
