Keleti Ujság, 1930. augusztus (13. évfolyam, 166-191. szám)

1930-08-27 / 187. szám

7 XIII. BVR. r187. SZÁM. Tlmig egy fi Kolozsvárig... Szomorú elégia a kolozsvári mozikról (Kolozsvár, augusztus 25.) Vasárnap este mozi­ban voltam. Egy „mélyen megható drámá“-t mutattak be. „Ki a ghettóból“, Henny Portennel a főszerepben. A hangos film, amely a szó nyers értelmében hangos, sőt lármás volt, valósággal kiábrándított. Nemes türe­lemmel végigszenvedtem az előadást, a képeket, a han­gokat és azt a szegényes, bágyadt és kellemetlen fül­ledtséget, ami két órára elszomorított és jó időre ki­ábrándított a kolozsvári mozikból. Maga a helyiség, mert az Urániáról van szó, kiesi és nélkülöz mindent, ami egy mozit kedvessé, otthonos­sá tesz. Minden öreg ebben a moziban és már megérett arra, hogy restaurálják. Fojtó hőség izzasztja a kevés számú közönséget. Pedig még az udvarra nyiló ajtók is nyitva vannak. A cselédek az ajtóban állnak és a „mé­lyen megható“ jeleneteknél hangosan viháncolnak. Ugy- látszik, a bérház személyzetéhez tartoznak és az ajtó­kon keresztül ingyen élvezik az előadást. A fehér vásznon Henny Porten játszik. — A mamája Henny Portennek! — súgja szelle­meskedve egy borzas hajú fiatalember a fülembe és barátságos bizalommal a zsebembe könyököl. Ezen nem szabad csodálkozni, mert olyan parányiak az ülőhelyek, hogy csak sovány emberek járhatnak ebbe a mozgóba. Kövérek csak a fehér vásznon kapnak férőhelyet. A grófnő szalonjában. De nézzük csak Henny Portent, aki valaha az egész világ moaiközönségének a szivét megdobogtatta. Azóta sok minden megváltozott. A molettek kimentek divat­ból. De a szőke filmdiva régi, krinolinos szerepében ágál ia fehér vásznon. így is kövér. Kedélyhullámzás idején melle irtózatosan feldagad és ő egy olyan szí­nésznő, akinek a kedélye és a melle állandóan hullám­zik. Csak a szeme és a mosolya a régi, mint maga a film. A grófnő szalonjában állandó zivatar paskolja a bidermayer bútorokat. Henny Porten a vendégeit teáz­tatja. A párolgó teába is zuhog az eső — a fehér vász­non. Mindez azért történik, mert a film olyan régi, olyan kopott, hogy a zápor illúziója tökéletes. Ilyen régi filmen csak esős tárgyú scenáriumokat lehetne játszani. Mert borzasztó, mikor a vásznon derült égből is esik, 6Őt néha villámlik is. A „Ki a gettóból“ hangos film. Ez külön baj. A géphang még a legtökéletesebb filmeken sem nyújt tel­jes illúziót és alig élvezhető. De ha ez a géphang is beteg, akkor kibírhatatlan. Recseg, ropog, zörög, mo­rajlik, nyávog, néhol elakad, máskor pedig teljesen megnémul. Ez még a jobbik eset. De itt nincsen öröm üröm nélkül. Ha a film géphangja elhalkul, akkor a fejünk felett a gép zakatol. Öreg, rossztüdejü gép le­het. Nagyokat prüszköl, köhög és recseg. Néha megáll. A motor is, a film is, a hang is. Ilyenkor a legjobb. Pihen a szőke diva. Csak a közönség kacag és lármá- zik. A lábak taktusra dörömbölnek. Pompásan mulat a közönség* (Villamos ember a Burgtheáterben. Egy jelenet, amely a bécsi Burgtheáterben játszó­dik. Don Carlos, a hős szaval a színpadon. Lendületes gesztusban, magasra emelt kezéből, — csodák csodája —I villámok szóródnak szét. Egy pillanatra a görög mithológia jut eszünkbe, a villámszóró Zeus, pedig csak a film rossz. — A villamos emberi — kiált egy szerelő és ezen mindenki kacag. így lesz a tragédiából komédia egy kivénhedt filmen. Egy másik jelenet, Baruch ur, az amorozó Henny Porten előtt lángoló érzelmek között szerelmet vall és ugyanakkor halk fuvolák sirnak lá­gyan’. Ekkor pedig egy mély basszus szólal meg az aj- tóbaní — Maga trógér, takarodjék ki! Ha nincs jegye, fűi járjon moziba! És kivezeti, illetve kilökdösi a jegyszedő a potya- látogatót, aki ugylátszik, nem ismeri a tréfát. Vége a hatodik felvonásnak, a villanykörték fel- gyulnak. Tiz perc szünet. Az első sorban egy külvárosi szeladon átöleli a mellette ülő hölgyet. Meg is csókol­ja. Ekkor a pereces kisasszony oda megy és halkan, hogy mindenki meghallja, a fülébe súgja: —• Csak előadás alatt szabad csókolózni. — Semmi köze hozzá, — mondja méltó fehábo- xodásában a gavallér. Elég volt az öreg, rokkant filmekből!... A film egyre rosszabb. A vége felé különösen rossz. A moziban fülledtebb a levegő, lármásabb a kö­zönség. A kép ritkán találkozik a hanggal. Hol elől­jár, hol hátrább. Sokan dühösen elhagyják az előadást. [Valaki mellettem hangosan fejtegeti: mégis csak nagy merészség kell ahoz, hogy ilyen ócska, kopott filmeket adjanak elő. Ennek az embernek igaza van. Az utóbbi hónapokban kevés !és ritka kivétellel a kolozsvári mo­zik mind ilyen öreg, rossz és olcsó filmekkel operál­nak. Egy-egy filmnek külön karrierje van. Több pre­miért is megér. Ilyenkor csak a cimét változtatják meg. A jámbor mozilátogató pedig megváltja a jegyét és akkor veszi észre, hogy a filmet már látta. Ugyan abban a moziban, sőt más moziban is. Nem vagyunk nagyon igényesek, repriz mindenütt van, még a mozik­ban is, csak az a baj, hogy selejtes, gyönge, nivótlan filmekkel szoktatják el a közönséget a mozi látogatá­sától. Azt mondják a mozisok, hogy a hangos film az egész világon és az egész filmiparban válságot idézett elő. Jó néma filmet nem lehet kapni. Hangos, pláne beszélő filmet csak ritkán és magas áron. De ezt csak akkor adják a gyárak kölcsön, ha ugyanakkar tiz, vagy, húsz selejtes filmet vásárolnak meg. Mindebben iga­zuk lehet a mozisoknak, de abban a közönségnek vati igaza, hogy a pénzéért jó filmet akar látni. Sehol a világon hálásabb és megértőbb közönség nincs, mint Kolozsváron. Még egy középszerű hangos film is soro­zatos teltházakat csinál. De rossz, divatjamúlt filmek­kel nem lehet többé kísérletezni. Ma már elmondhat­juk, hogy amig egy film eljut Kolozsvárig — rokkant lesz. Elég volt a rokkant, öreg filmekből! (—jós.) A ditrói vád Ismét a vásárhelyi ítélőtábla elé került  táblai vádtanács döntése megakadályozta a Gaál Endre dr. újbóli letartóztatását (Marosvásárhely, aug. 25.) Megírta a Ke­leti Újság pár héttel ezelőtt, hogy a gyergyó- ditrói közbirtokosság vagyonkezelési kérdé­seiben kiéleződött ellentétekből , kifolyólag feljelentést adtak be és eljárást indítottak dr. Gaál Endre ottani birtokos, a esik! magánja­vak volt igazgatója ellen. A Csíkszeredái ügyészség dr. Gaál Endrét le is tartóztatta, a táblai vádtanács azonban elrendelte a sza- badlábrahelyezését. Ebbe a döntésbe a csik- szeredai alügyész, aki az eljárást inditotta és a letartóztatást foganatosította, nem akart belenyugodni. Alig helyezték Gaál Endrét szabadlábra, ismét indítványt tett a fogságba helyezésére, amit a törvényszéki vádtanács magáévá is tett, azonban addig nem akarták foganatosítani, amig a marosvásárhelyi íté­lőtábla nem dönt. A tábla vádtanácsa pedig a Csíkszeredái döntést nem hagyta jóvá s most ismét megakadályozta, hogy Gaál End­re dr.-t letartóztassák. Gaál Endre dr., aki teljesen bízott a táb­la kedvező döntésében, igy adja elő az ellene emelt vád históriáját: — A közbirtokosság felhatalmazása alap­ján tényleg kisürgetten és beváltottam a ki­sajátítási kötvényeket, melyek a birtokosság tulajdonát képezték s a közgyűlés által adott utasítás értelmében bankban helyeztem el az értékekből befolyt 447.393 lejt. És nehogy ez az összeg más célra, mint a birtokosság által elhatározott birtoktisztázási alapra fordítha­tó legyen, a betétkönyvben azt lekötöttem. A1 politikai község is részesedni kívánt ebből az összegből s mivel ilyenformán ez lehetetlen­né vált, ellenségeim ebből vádat kovácsoltak ellenem. A törvényszéki eljárás fogja tisztázni a vádat. i) háztulajdonosok r üidöifséget vezetnek a királyhoz A brassói országos kongresszus feltárja a háztulajdonosok sérelmeit és kéri, hogy a lakástörvényt helyezzék hatályon kivül (Brassó, augusztus 25.) Vasárnap Brassóban a háztulajdonosok országos kongresszust tartottak. Felsorakoztatták a kongresszuson mindazokat a sérelmeket, amelyek az utóbbi években az egész or­szág háztulajdonosait foglalkoztatják. Az elnök megnyitó beszédében kijelentette, hogy a háztulaj­donosok kiszipolyozott rabjai az államhatalomnak, mostoha gyermekei az országnak, ők az uj szenve­dők, akiket még az a felfogás is nyom, hogy a tőke képviselői. Háztulajdonosoknak lenni ma nem csak nem öröm, de szenvedésteljes küzdelem, amelyből a kivezető utat nehéz megtalálni. Bretter Vilmos Marosvásárhely kiküldöttje a lakók terrorjáról be­szélt. Egy esetet mond el, amikor az egyik lakója megakadályozta, hogy uj bérházat építhessen. A székely fővárosban ötven lakás áll üresen, mert nem akad lakó, aki a kellő lakbért megfizetné. Be­szédének a végén kijelenti, hogy a lakástörvény meghosszabbítására semmi szükség nincs, mert mig a háború utáni első években a lakáshiány indokolttá tette a rendkívüli intézkedéseket, ma már van elég lakás, tehát állami beavatkozásra nincs szükség. Bartha Ignác kolozsvári kiküldött statisztikai adatokkal mutatja ki, hogy még ma is milyen sok lakás van rekvirálás alatt. Elmondotta, hogy Kolozsvárt pontos statisztikai adatok szerint 685 kisebb- nagyobb lakás áll üresen. Sérelmezi, hogy dúsgazdag, nagyjövedelmü tisztviselők és közfunkcionáriusok ülnek még ma is rekvirált lakásokban és ugyanakkor a háztulajdo­nosok a magas adók és közterhek miátt tönkre­mennek. Utána Ziske dr., Brassó város megbízásá­ból beszél. Rámutat arra, hogy nagy jövedelmű tisztviselők uj házakat építenek, azokat magas bérért kiadják, ők maguk pedig rekvirált lakások­ban húzódnak meg. Az igaz ugyan, hogy az állam enyhe lakbéremelést engedélyezett a tisztviselők részére, de az igy befolyó összeget adó fejében tíz­szeresen veszi vissza. Utána dr. Ciuban Virgil temesvári kiküldött a háztulajdonosok bankjának a megalakitásáról számol be. Felhívja a jelenlevő háziurakat, hogy az uj bank részére jegyezzenek részvényeket. A sérelmek elhangzása után uj elnököket vá­lasztanak, Averescu marsait, volt miniszterelnököt diszelnökké, Manoilescu közlekedésügyi minisztert és Coanda tábornokot pedig elnökökké választot­ták meg. Azután Costescu kapitány, az országos szövetség főtitkára felolvasta azt a memorandumot, amelyet a királyhoz akarnak felterjeszteni. Kül­döttséget választottak, amelynek feladata lesz, hogy a memorandumot Károly királynak átnyújtsa Szinajában. . A memorandum felsorakoztatja a háztulajdo­nosok összes sérelmeit és az alábbi szavakkal zárul: Az érvényben levő lakástörvény a háztulajdonosok­nak borzasztó károkat okoz. A házak dobra kerül­nek. Még a külföld is felfigyel a háztulajdonosok jogi helyzetére és sok példa van arra, hogy a kül­földi tőke csak azokat az államokat támogatja, amelyekben teljes a jogrend. HA BÉCSBE UTAZIK, okvetlen keresse fel a legnagyobb divatházat: LEOPOLD ASCHER & BRUDER WIEN, VII. MARIAHILFERSTRASSE 50 ahol legjobban szerezheti be az ó'szi és téli újdonságokat. Kabátokban, ruhákban és kosztümökben speciális finom izlés

Next

/
Thumbnails
Contents