Keleti Ujság, 1930. augusztus (13. évfolyam, 166-191. szám)

1930-08-03 / 168. szám

XIU. ÉVF. Î6B. SZÁM.

KÖVETELJEN

BIZTOSÍTÓ'

KAPSZULÁIT

19

< if

LEGYEKET,SZUNYÓ' GOKAT, MOLYOKAT, SVÁBBOGARAKAT, POLOSKÁKAT, HANGYÁKAT,STB.

BIZTOSAN PUSZTÍTJA AZ ILLATOSÍTOTT

*

KAPHATÓ: DROGUERIA, ILLATSZERTARAKBAN STB Nagybani lerakat: Bucureşti, Str, Plantelor 26.

A börtönben

A nem régen nagy feltűnést keltett schimbas-p.er egyik elitéltje Írja az alábbi meleg, őszinte reminiszcenciákat.

Ifat óra. A hűvös nyári reggel beáramlik az ablakon. Parancs: Hatkor felkelés! Szinte egyszerre ébredünk az első börtön-reggelen. Fáradtan, összetörve, kedvetlenül megyünk le a kúthoz. Csak most tisztul rá az agyunk, mi az börtönben lenni. Félmeztelenül mosakodunk. Csípős hideg a viz. Senki sem didereg. Sport- fiuk vagyunk.

Az első börtönreggeli menüje: rabtea és kenyér á la komisz.

Lenn az udvaron találkozunk a börtönparancsnok- kai. Ezernyi kéréssel és kérdéssel rohanjuk meg.

Alezredes, kedves, rokonszenves ember.

— Uraim, legyenek nyugodtak, a lehetőség határán belül mindent megteszek, — Ígérte.

ÉS tényleg. Hozathatunk Flitet, ágyat. Egyedül alszunk! A boldogság netovábbja. Könyv, újság, napi egyszeri ctelbehozatal is meg van engedve.

*

Ma volt az első látogatási nap. Korán reggel kiűzött az ágyból az izgatottság. Lázas készülődés. Csak 11-kor jönnek a vendégek. De mi már ötkor talpon vagyunk. Mindenki vár valakit. Ki az édesanyját, ki a feleségét, ki g testvérét, a barátot.

Úgy döcög az idő, mintha mególmosodott volna a lába. Alig birj^k türtőztetni magunkat. Keresztiţl-ka- sul száguldónk a szobában. Végre tizenegy. Katona rohan be.

— Leonhardt! — kiáltja. Engem hívnak először. Istenem, — milyen öröm.

— Ki vár rám? — kérdem izgatottan.

— Ragyog a szeme ahogy feleli.

— Három szép leány.

Belérnnyillal az öröm és máris rohanok. A boldogságomtól lázbajött katona, velem szalad. Ahogy egymásután ugróm a lépcsőfokokat, gyorsan számolok: az

egyik a húgom, a másik ö • • •

Könnyezve öleljük át egymást a húgommal. Aztán alig vánszorog ki a számon.

— Hát eljött?...

Reszketve csak azt kívántam, hogy ez az óra minél tovább tartson. Sorban lejönnek a többiek is. Szinte mindegyiknek eljött a maga látogatója. Akinek nem jött, szomorúan néz ránk, de azért örül az örömünknek.

Solpa óra ilyen gyorsan nem menekült el. Szinte fájt hallani.

— Befejezni a beszélgetést! Tizenkettő.

Az ajtó becsukódott mögöttünk. Szomorúan, letör- ten megyünk vissza. Nagyon kezd fájni a börtön.

Minden csütörtökön vásárolhatunk cigarettát. Ma csütörtök van. Izgatottan sietve állítjuk ki a bont. Utö- döttek vagyunk. Minden komolyabb tevékenységre képtelenek. Olvasás? Tiz sort sem tudok nyugodtan elolvasni. Minden ruganyosság eltűnik. Az agyunk ólmo- san fáradt. Minden felrázó kísérlet hiába. Aludni, aludni, aludni! Ha lehetne napokon át.

Emberismerésre van itt bőven alkalom. Úgyszintén a különböző temperamentumok megnyilatkozásának megfigyelésére. A stréberség és az érvényesülés vágya itt sem nyugszik. Mindegyiknél a maga egyéni módján próbálja meg behízelegni magát. Érdekes; sorsközös- ségünk itt nem hogy eltörölné, spt kihangsúlyozza és aláhúzza az osztáiykülönbségeket.

A régebbi foglyok nagyon figyelmesek és szolgálat- készek hozzánk. Tesznek-vesznek a szobánkban. Szinte a szemünkről akarják leolvasni kívánságainkat, önkénytelenül születik a kérdés: miért? Szolgálatkészek és alázatosak ezek az emberek, mert érzik a közöttük és közöttünk fennálló szellemi és anyagi különbséget? Vagy pusztán szórakozásból, időtöltésből teszik, vagy csak kíváncsiságból; hogy élnek a rab ujonckollégák?

Mindegy. Néha jólesik ez is.

*

Tegnap tudtunkra adták, hogy szombaton is fogadhatunk látogatókat. Tehát ezentúl hetenként kétszer. Nagy volt az öröm. Meglepetésre nem várt ismerős is meglátogatott. Hiába; ilyenkor látszik meg ki az Igazi barát? Hol vannak a mulatós cimborák? Még a színüket sem láttam.

Szomorú jubileum. Ma egy hete kerültünk ide. Milyen lassan másznak a napok és mégis eltelt már egy hét! A környezetet még mindég nem szoktuk meg.

*

Itt a börtönben kisebbek a hetek. Nem vasárnaptól Vasárnapig tartanak. Nálupk a vörösbetüs-ünnep a látogatási nap. Ezt várjuk szivszorongva és erre gondolunk vissza folyton.

Ma 11—12-ig ismét lehívnak az udvarra látogatókhoz. Reszketek az izgalomtól, hogy talán hiába várok. Mellőlem sorra leszállingóznak. Mindegyiket lehívják, csak engem nem. Borzasztó. Elhomályosul a szemem. Nevemen szólítanak. Túláradó boldogsággal rohanok le. Szétnézek; hátha tévedés, végre örömmel pillantom meg őket.

Kicseréljük élményeinket. Érdekes; én aki itt benn vagyok elzárva a világtól, sokkal többet tudok mondani, mint ők, akik odakintröl jöttek. De a böbesáédnek itt Is vége szakad. Minden átmenet nélkül hirtelen elhallgatok. Akárhogyan erőlködöm, nem jön szó a számra. Megbénul a nyelvem. Csak némán nézem őket. Pont akkor kell ez jöjjön, mikor annyi a mondanivaló. Szóltam erről Schreibernak is. Azt mondja, ő is úgy van Véle.

Százszorosán érzem a látogatások után az egyedül6

III

létet. Minden elbeszélgetett szó visszabeszélődik bennem. Újra, meg újra átélem azt a rövid órát.

De nem gondolkozhatom nyugodtan. Hozzám jönnek a fiuk. Elmesélik problémáikat — tanácsot kérnek. Hogy ezek a problémák nem világrengetők? Istenem. Itt minden fordított, aminek kinn olyan kisjelentöséget tulajdonítottunk, az itt benn most mázsás fontosságú. Ami nélkül kint élni sem tudtunk volna, jelentősége itt eltörpül.

A szeretett nő képe, valami valószinütlenül ködös távolságra kerül tőlünk. De az érte való aggódás, az

(Loudon, augusztus 1.) Az R. 100 léghajó keleti időszámítás szerint négy órakor átrepült a Quebectől délkeletre eső East City felett. A léghajó viharzónákat kerülgetett és sebessége ez időpontban nem volt több, mint tiz csomó. A léghajó csak időnkint vált láthatóvá a sürü felhők között.

Két órával később az R. 100 megjelent Montreal repülőtere felett és leszállott. A horgonyzótorony kőiül a repülőtéren óriási tömeg volt jelen. A filmoperatőrök és fényképészek egész légiója készített felvételeket a leszállás minden mozzanatáról. Nagy számban jelentek meg újságírók is, akik a kiszálló parancsnokot és személyzetet interjúkért ostromolták meg.

Az R. 100 megérkeztéről a következő részleteket közük: *»

A montreali repülőtér eglész éjjel kivilágítva várta a viharban küzködő, megrongált R. 100 léghajó érkezését. A légi kikötő környékén feketéllett a tömeg s gz emberek ott virrasztónak, hogy a leszállás pillanatát el ne szalasszák.

A léghajó már csak kétszáz kilométerre volt Montrealiéi, amikor újabb viharzónába került,

amely a kormánykészüléket megrongálta és külső bur.

megtestesedik. Az itt motoszkál szüntelenül az agyunkban. Az ember itt még a legerősebb, legtudatosabb szerelmében is kételkedik. Engem is nyugtalanít a kétkedés. A „szeret, nem szeret“ itt nem frázis, hanem kinzó valóság. Hiába; az a két hónap hosszú idő... Kísértések ... előnyösebb helyzetben levő fiatalemberek ... és én — fogoly vagyok.

Most értem csak meg Goethe szavát: „Nur Wer die Sehnsucht kennt weiss was ich leide“ csak aki a vágyat ismeri, az tudja, hogy mennyit szenvedek.

Leonhardt Ödön

kolatának egy részét leszakította. A léghajó sebességét erre egészen minimálisra kellett cscökkenteni és a legénység nyomban hozzáfogott a burkolat folytonos- sági hiányának megjavításához. A munkálatok több mint öt órán át tartottak s a léghajó ezalatt kevesebb mint busz kilométeres óránkinti sebességgel haladt előre Montreal felé, A hiba kijavítása után a sebességet csak 32 kilométeresre sikerül fokozni s a leszállásig a léghajó ezzel a gyorsasággal jutott el Montrealba.

Az R. 110 csaknem tiz óra alatt tett 220 kilométert

S amerikai időszámítás szerinti 4 óra 20 perckor lé- szállott a montreali Szent Hubertus repülőtéren.

(London, augusztus 1.) Montreali jelentés szerint az R. 100 léghajó sérüléseit nehány napon belül teljesen ki fogják javitani s akkor a léghajó kanadai körútra indul.

A Szent Hubert repülőtéren állandóan nagyszámú érdeklődő közönség hullámzik. A kanadai kormány ma este bankettet ad a léghajó személyzete tiszteletére.

Ä vihartölcsérek miatt az R. 100. csak nagy késéssel tudott megérkezni amontreall repUtöpélyéra

Lassúság; rekord s tiz éra alatt 220 kilométer — £4z óriási léghajó sérüléseit pár napon beliíl kijavítják