Keleti Ujság, 1930. augusztus (13. évfolyam, 166-191. szám)

1930-08-27 / 187. szám

XIII. ÉVF. 187. SZÁM.

KtoummsMto

9 genfi szeptemberi hisÄigi. konferencián

Ugrón István, dr. lÉobffy Elemér és dr. Balogh üríhnr

veszneh részt

Ugrón István Genfban előadást fog tartani az Európai Egyesült Államok és a kisebbségi kérdés összefüggéseiről

Szeptember 3-á veszi kezdetét Genfben az európai kisebbségek szokásos évi kongresszusa, amelyre az erdélyi magyar kisebbség ezúttal is kiküldi képviselőit. A delegáció elnöke Ugrón István, volt nagykövet, az országos Magyar Pártnak volt elnöke lesz, a delegáció többi tagjai pedig dr. Jakabffy Elemér képviselő és Balogh Arthur professzor.

Felkerestük Ugrón Istvánt ebből az alkalomból. Kérdést intéztünk hozzá a genfi kisebbségi konferencia tárgysorozatát illetőleg és kaptuk a következő felvilágosítást:

— A konferencia anyagának két kiemelkedő pontja van. A mult évi kongresszus megbizta az egyes európai kisebbségeket, hogy

állítsanak össze helyzetképet a kisebbségi élet egyes jelenségeiről

és ismertessék azokat a kapcsolatokat, amelyek a kisebbségek és az illető ország kormányzata között fennálla- nak. E helyzetképek alapján a kongresszus világos áttekintést nyer az egyes államok kisebbségének helyzetéről és meg fogja szabni azokat az általános irányelveket, amelyek a kisebbségi élet szanálására szükségesnek mutatkoznak. A kongresszus másik tennivalója:

álláspontot foglalni a Briand-féle európai fe- derecációs tervvel szemben.

többségi nemzetekkel, úgy a federációs gondolat lényeges lépéssel halad előre. Ebben a gondolatmenetben szólok majd hozzá a kérdéshez, ismertetni fogom a Cou- denhove-Kalergi Páneurópa elképzelését és mindazokat a gazdasági, politikai megmozdulásokat, amelyek az európai összefogást vették programjukba — egészen az emlitett Briand-féle tervig.

Ugrón István elmondotta, hogy a kisebbségi konferenciát megelőzőleg a keresztény egyházak világkonferenciáján vesz részt, amelyet ebben az esztendőben Vevey mellett fognak megtartani. Majd arra a kérdésünkre, hogy milyennek látja a kisebbségi helyzet általános fejlődését, a következőket mondotta:

— Amikor utoljára voltam Genfben 1925-ben, akkor még idegenkedve fogadtak minden kisebbségi ügyben való közbenjárást. Nem mondom, hogy öt esztendő óta túlságosan javult volna a helyzet, sőt egyes államokban egyenesen rosszabbodott, mégis észlelhető bizonyos haladás olyan irányban, hogy kezdik észrevenni: a kisebbségi kérdés Európa legjelentőségesebb problémája és annak korszerű Megoldására a politikai szükségességek

nyomása alatt előbb-utóbb sor kerül. A kisebbségi panaszeljárás Genfben még ma is megdöbbentő közömbösségre, sőt rosszakaratra mutat. Előttem fekszik a Népszövetség kisebbségi bizottságának jelentése, amelyből nyilvánvalóan kitűnik, hogy a beérkezett nagyszámú panasz közül csak úgy mutatóba vettek elő 2—3-at, de érdemlegesen azokat sem intézték el. A Népszövetség asztalán több ilyen kisebbségi panaszeljárás revízióját célzó javaslat fekszik, többek között Hevesy Pál genfi miniszter rezidens javaslata is — természetesen a szeptemberi kisebbségi konferencián mi erre a kardinális kérdésre is rátérünk. Amennyire informálva vagyok, ebben az esztendőben a Népszövetség teljes ülése sete zárkózhatik el e technikai kérdés alapos megtárgyalásától.

Rátérünk a kisebbségi kérdésre Romániában. Ugrón István megállapítja, hogy Maniu kormányelnök részéről tagadhatatlanul észlelhető bizonyos elméleti jóakarat, amely azonban a gyakorlatban sehol sem tükröződik vissza. Az erdélyi magyar kisebbségi életnek, egyben az európai összefogás gondolatának jelentékeny uj szerve az erdélyi magyar Népliga Egyesület, amely csak hosszas herce-hurcák után kapta meg a kormánytól a jogi elismerést, noha ebez az erdélyi magyarságnak, mint a többi közösségi öntudattal rendelkező kisebbségeknek, már esztendőkkel ezelőtt joga lett volna. A Népligaegye- sület őszi programjába fölvette a kisebbségi kérdés elméleti földolgozását és megismertetését, valamint nép- szerüsitését a népszövetségi eszméknek. A jövőben mindent el fogunk követni, hogy az erdélyi magyar kisebbség a szavát hallassa mindazokon a nemzetközi konferenciákon, amelyeken az uj és nemesebben gondolkozó emberiség képét formálják és amelyek szinösszetétele nem volna teljes, ha abból az utódállamok magyarságának szellemi felkészültsége hiányozna.

„HALLÓ, ITT RÁDIÓ BUDAPESTI

Történetek a Rádióstúdió erdélyi turnéjáról

A legelőkelőbb színtársulat, a méltóságos kisasszonytól a cs. és kir• kamarás zongorista fiáig — „Az ember tragédiája“ és a „Jeedrmann“

E kongresszuson az országos Magyar Párt megbízásából, mint az erdélyi magyar kisebbségi delegáció vezetője, én fogok megjelenni és előadást is fogok tartani a federációs terv és a kisebbségek viszonyáról. Mondanom sem kell, hogy hive vagyok az Európai Egyesült Államok gondolatának, az európai emberiség egyik leggyönyörűbb elképzelésének tartom, de annak megvalósítása e pillanatban rengeteg nehézségekbe ütközik.

Mindaddig, amig a kisebbségek sorsa az egyes államokban végérvényesen, tehát nem egyes kormányok jóindulatára támaszkodva, de az alkotmányba fölvéve és az eleven gyakorlatba átvive nincsen, ez a terv utópia

és csak arra jó, hogy elkendőzze a mai Európa igazságtalanságait és államrendszereinek kiáltó réseit. Ha sikerül találni formulát, amely a valóságban s nemcsak papíron, egyenrangusitja a kisebbségi nemzeteket a

A Timisoarai Izraelita Hitközség Chevra Kadisa döbbenetes fájdalommal adja tudtul, hogy közel két évtizeden át mostanig volt elnöke, az erdély-bánáti országos izraelita iroda társelnöke, a zsidó liceum, az aggok háza kuratóriumának elnöke,

ds\ Vértes Adolf

türelmes megadással viselt hosszú szenvedés után folyó hó 22-én visszaadta nemes lelkét a teremtőjének.

Benne hitközségünk és intézményeink felvirágoztatóját, iskoláink megteremtőjét, rajongásig szeretett Vezérünket, a legnemesebb embert siratjuk. Veszteségünk pótolhatatlan. Hatalmas szelleme, nemes lelke, meleg, jóságos, minden szépért és jóért lelkesedő szive nincs többé közöttünk, de alkotásai örök életre vannak rendelve és mindenkor hirdetni fogják ennek a nagy férfiúnak nemes emlékét. Vezérlő szelleme mindenkor irányitani fog szent törekvéseinkben.

Kedden délelőtt 10 órakor temetjük a belvárosi zsidó templomból.

Timisoara, 1930, augusztus havában.

(Kolozsvár, aug. 25.) Könnyen meg lehet magya-' rázni azt az érdeklődést, amivel Erdély közönsége a budapesti Rádió-Stúdió turnéját figyelte. Az örök emberi kíváncsiság, amely az éteren keresztül egyelőre csak hanggal elégülhet ki, de nem láthatja a szereplő művészt, — szomjasan kereste Kolozsváron is a budapesti Rádióstúdió szereplőivel való megismerkedést. Ez a mohó, szomjas, ideges publikum, a kolozsvári estéken át, szeretettel tapsolta a magyar művészeket, még akkor is, ha nem mindenben adtak elsőrendű nivójut, mert hiszen általában kedvesek, mulatságosak és tehetségesek, nemcsak a mikrofon, hanem a sugólyuk előtt is....

Együtt ülünk a turnézó rádió-társulattal. Egymásután indulnak el az erdélyi turné alatt lezajlott vidám epizódok, minthogyha ezt is a Rádió-Stúdió közvetítené. Köpeezi Boocz Lajos, a Stúdió rendezője, meséli például, hogy amikor az első erdélyi előadáson, az aradi színház függönye előtt megjelent a budapesti rádió népszerű szpikerje Scherz bácsi, akkor a nagy tapsot követő néma csendben, hirtelen, a második sor széléről felkiabált a konferansziének egy hatéves kisleány:

— Szője bácsi kéjem, honnét tetőik azt tudni Pesz- ten, hogy itt nálunk eszősz idő vájható?

Később az előadás végeztével, ugyanez a kislány ezt kiabálta fel a színpadra:

— Az iszten áldja meg Szejc bácsit százhúsz évig.

Persze nagy keletje volt az autogrammoknak is.

Kiszely Gyula, a zenekari vezető, a kolozsvári strand zuhanya alatt állott, amikor egy fiatal leány igy kért tőle autogrammot:

— Kérek autogrammot... Mert délelőtt óta keresem és végre a zuhany alatt‘talán csak aláírja a nevét?

Kiszely azon' nedvesek és 'azon kedvesen lépett ki a tus alól s megadta az autogrammot.

— Van egy háromszéki esetünk is — mondja Kö- peczi Boócz. De ennek a háromszéki esetnek a színhelye Máramarossziget. Azsugy volt kérem, hogy teljesen elfogytak a jegyek, amikor megjelent a. pénztár előtt egy uriasszony és három széket kért a zenekarba. Egyetlen egy székünk sem volt már, kénytelenek voltunk megtagadni a kérést.

— Azzal maguk ne törődjenek, hogy. nincs hova ülnöm, mert én a helyemet megfizetem és a szobalányommal hozattam is három széket.

.Csakugyan,' a hölgy mögött ott állt három székkel,

a szobalány, aki ezúttal Máramarosszigeten csakugyan

háromszéki ■ volt.

Amikor a társulat Már amar osszigetről Nagybányára utazott, a szerpentin utón a kanyargókon át, Köpeezi Boócz Mihály, a táncos, rosszul lett.

— Azt mondjátok meg — mondotta keserű humorral, — hogy kinek tehetek én ezért a turnéért egy becsületes szemrehányást?

A legelőkelőbb társulat.

A budapesti Rádió Stúdió művészei mind kitűnő származásúak. A népszerű Yeygand Tibor, akinek jövőre már amerikai filmszerződése van, eredeti báró és osztrák admirális családból származik. Székely Gizi, Székely Vladimírnak, Budapest helyettes rendőrfőkapitányának és detektivfőnökének a leánya, méltóságos kisasszony. A Köpeezi Boócz család régi magyar nemes és igy végig az egész társulat előkelő bohém, Kiszely Gyuláig, akinek az apja császári és királyi kamarás. Ennél előkelőbb színtársulat nem igen járt még Kolozsváron.

Az „Ember tragédiája“ hangkulisszákkal.

Megkérdeztük a rendezőt, hogy mik a budapesti Stúdió tervei? Köpeezi Boócz igy felelt:

— Színre hozzuk, illetve hangra hozzuk az idei szezonban az Ember tragédiáját. Ezt természetesen teljesen át kellett dolgozni a rádió számára. Az Ember Tragédiájának konferánsza lesz, külön szpikerje, ki Madách-ritmusu versben mutatja be az egyes helyzeteket, megmagyarázza a szituációt és ugyanazt a szerepet tölti be,, amit a mozinál a felirat. Ezt mi .hangkulisszá- !nak mondjuk. De tervein az is, hogy iszinrehozom a „Jedermann“-!. Hugo von Hoffmansthal darabját, amit Reinhardt rendezése tett halhatatlanná. Mindez persze nem tőlem függ, hanem a kitűnő Szőts főtanácsostól, a rádió főigazgatójától. Szőts azonban nagyszerű, melegszívű.és a művészek mentalitását teljes mértékben ismerő ember, aki szabadkezet ad mindenben, csak aztán ez a minden: ez sikerüljön. Ha nem sikerül, akkor mi is repülünk. Ki a Stúdióból és át az éteren... /■

Köpeezi Boócz igy búcsúzik:

— Ha nem is a viszontlátásra, de legalább a viszonthallásra! ,

Fekete Tivadar.