Keleti Ujság, 1930. augusztus (13. évfolyam, 166-191. szám)
1930-08-25 / 186. szám
14 Kill. ÉVF. 18«. SZÁM. Kkzxfnntoúá KOZÁK-EZRED PÁRISBAN A PÁRISI OROSZ EMIGRÁCIÓ, AHOL AZ UJ BOLSEVISTAELLENES HADJÁRATOT KOVÁCSOLJÁK. — HERCEGNŐK, UDVARMESTEREK ÉS TÁBORNOKOK A SAINTE GENEVIERE AGGMENHÁZÁBAN.- ELSŐ KÖZLEMÉNY (Páris, augusztus 23.) Bejárta a világsajtót a hir, nogy Miller tábornok elnöklete alatt az orosz emigránsok Párisban tanácskozásra ültek össze és az Oroszország elleni offenziva tervét beszélték meg. A tanácskozás megállapította, hogy körülbelül 100 ezer felfegyverzett katonája van az orosz emigráeiónak és hogy a belpolitikai állapotok Oroszországban annyira zavarosak, hogy az uj offenzivának sikere, amennyiben ehez az európai államok anyagi segélyezését meglehet nyerni, sikeresnek Ígérkezik. Miller tábornok az elrabolt Kutjepor tábornoknak az utóda és feje a világban szétszórt monarchista emigránsoknak. A párisi vállalkozás kalandos, bizonyára nem lesz semmi sem belőle, hiszen a párisi emigrációnak köztársasági szárnya maga beszéli le Mille- réket fantasztikus vállalkozásukról. De a párisi tanácskozások ismét előtérbe hozták az orosz emigráció kérdését. Több millióra rúg az Oroszországon kívül élő oroszoknak a száma, az emigrációnak nagy centrumai vannak Berlinben, Prágában, balkáni államokban, számban, hatóerőben, megszervezettségben azonban a Párisban élő orosz kolóniák adják meg az emigráció yezetö szólamát. Könyv az orosz emigrációról. Nemrégiben Jean Delage francia Írónak „La Rus- sie en exil“ címen érdekes könyve jelent meg a párisi emigrációról. Delage sorra bejárta a párisi orosz emigránsok lakóhelyeit, érintkezést keresett velük és színes írásaikban feltárta ennek a külön világnak az életét. Az orosz emigráció természetesen csak abban ért egyet, hogy a bolsevista rezsimnek meg kell szűnnie, különben a legkülönbözőbb pártárnyalatokkal találkozunk benne. Akadnak, akik fenntartás nélkül a régi cári rezsimnek a hivei; akadnak olyan monarchisták, akik kitartanak a monarchia eszme mellett, de Anglia mintájára a legalkotmányosabb monarchiát kívánják; akadnak köztársaságiak, akik szívós harcot folytatnak az emigrációban is a monarchista eszme úttörői ellen. Számszerűleg kifejezve Párisban 43.250 emigráns él, akiknek száma a környékbeli oroszokkal együtt közel 60 ezerre emelkedik. Ezeknek az emigránsoknak a társadalmi összetétele a lgkülönbözöbb. Vannak közöttük gazdag arisztokraták, akik átmentették a vagyonukat, jómódú iparbárók, akiknek vagyona külföldön elhelyezett ipari részvényekben áll. Intellektuelek, akik ugyanabban a foglalkozási ágban folytatják pályafutásukat, amelyben odahaza, de javarészt pályát változtattak, testi munkában élnek és ha odahaza orvosok, ügyvédek, kereskedők is voltak, ma Párisban mint soffőrök, portások, kertészek, pincérek, edénymosók stb. Kénytelenek megkeresni mindennapi kenyerüket. De a napi munka elvégzése után ismét együtt vannak és a maguk körében újra felélednek azok a társadalmi kategóriák, amelyek elválasztják őket, viszont a patriotizmus eszméje megenyhlti az ellentéteket és barátságos egységbe fogja őket. Az orosz jóléti intézmények. Jean Delaget az orosz emigráció világába Kokov- cev gróf, volt pénzügyminiszter, a párisi orosz emigráció legtiszteletreméltóbb egyénisége vezette be. Kokov- cev lehetővé tette a számára, hogy megismerkedjék a párisi orosz emigráció jóléti intézményekkel. Mes- terszki hercegnő építette ki Sainte Geneviéve des Bois- ban a hatalmas méretű orosz agmenházat, amely egyike a legérdekesebb látványosságoknak. A menház ólén egy tábornok áll és a lakói elszegényedett hercegnőktől, megöregedett kisiparosokig mindenféle szerzet. Az aggmenházzal kapcsolatos minden testi munkát emigránsok végeznek el, igy például egy herceg szolgálja fel a teát, ügyvédek söprik a kertet stb. stb. Az aggmenház nevezetesebb lakói: Nierot gróf, a francia becsületrend parancsnoka, volt udvari miniszter, Gáliéin hercegnő, csillagkeresztes hölgy, Kolcsag tábornok felesége, Knorring báró tábornok, Andrevszki szenátor, a cár volt fövadászmestere, Gagarin herceg udvarnagy, Putjatin herceg ellentengernagy, Solonko ünnepelt festő és Kovsarov építész, az orosz akadémia tagja. Heléna nagyhercegnö viszont Párisban vezeti a gyermekek számára épített jóléti és iskola intézményeket. Bilancourtban az orosz vöröskereszt egyesület, amely lassanként minden európai városban tagozatot állított fel, kitűnő gyermekmehhelyröl gondoskodott, a köztársasági emigránsok pedig Sainte Margueritében építettek nyaralótelepet. Meglepően szép és stílusos gyermek-azillum áll fenn Chavillében, amely úgy külsőleg, mint belsőleg az orosz nemzeti stílust tükrözteti vissza, Ezeken kívül még vannak a párisi oroszoknak a maguk külön kórházi intézményei. Gyermekek az orosz emigrációban is születnek és így azok taníttatásáról is gondoskodni kell. Az ifjak íiagyrésze francia iskolákban tanul, de vannak külön orosznyelvü iskolák is. Az orosz diákok egyrésze külön diákotthonban nyer elhelyezést, akiknek Fedorov Mihály a pa trónusok. Fedorov fáradhatatlan energiájú férfiú, tanítványai elhelyezése érdekében kapcsolatot tart fenn az egész világgal. A párisi orosz diákok tele vannak nemzeti szellemmel és ők bennük látják az emigránsok a további küzdelem erötartalékát. Hadsereg légüres térben. Párisban nagyszámú orosz tiszt és katona él emigrációban, akik közül igen sokan a legdurvább testi munkát végzik, de nem feledkeznek meg arról, hogy ők: katonák. Érdekes, hogy Párisban létezik egy külön kozákezred is. A kaszárnya közel Páris egyik pályaudvarához és lakói csak tisztek és katonák. Ezek a legszigorúbb katonai fegyelmet tartják maguk között, az ezredparancsnok naponta adja ki a napiparancsot, a tisztek külön tiszti étkezdében étkeznek, egyszóval légüres térben áll készen egy kozákezred, ügyel a zászlóra, őrzi a régi hadsereg szellemét. Van ebben valami komikus is, de alapjában véve ez a regényes kozákezred a mag heroikus kitartásával meghatja az embert. Az orosz jóléti intézmények közé tartozik az orosz hadirokkantak szövetsége is, amely nyilvántartja és segélyezi az Európában elszórt összes orosz hadirokkantakat. Az intézmény étén Baratov tábornok áll és tagozatai vannak Bulgáriában, Németországban, Görögországban, Dániában, Jugoszláviában, Törökországban, Csehszlovákiáiban és Finnországban. Barator tábornok egyébként vak, de ennek dacára környezetének önfegyelmezettségénél fogva kitünően be tudja tölteni tisztségét. A Gallipoli-unió. Külön katonai szövetsége van az első számú hadsereg katonáinak, amely Kutjepov tábornok élén Gallipoli környékén harcolt. Ez az úgynevezett „Gallipoli-unió“. Tagjai a legkülönbözőbb foglalkozású ágakban helyezkedtek el, de ezredekbe vannak beosztva, amely ezredeket régi tulajdonosairól neveztek el, mint a cári időben. A Gallipoli-szövetség minden ezredének meg van a maga külön területe, ahol az egymáshoz tartozók összejönnek. Ezeken az összejöveteleken azonban csak ritkán esik szó politikáról: katonai továbbképző tanfolyamok ezek, ahol stratégiát, hadseregszervezést stb. tanítanak. A Gallipoli-szövetség élén Repiev tábornok áll, aki nem tud egy szót sem franciái és helyette az orosz hadseregnek egyik legheroikusabb tisztje pillanatnyilag egy taxisoffőr magyarázza el színes szavakkal a galii- poli-szövetség romantikus célkitűzéseit. BOLOND NÁNI Irta í Szilágyi Aithíir A németprónaiak arról nevezetesek, hogy az ottan! férfiaknak kivétel nélkül két tanult mesterségük van. Télen egy részük szűcs, másrészük szabó; ezt az ipart otthon folytatják aztán télen, nyáron ellenben kőműves, ki pedig szobafestő s igy tavasztól késő őszig Budapesten tartózkodnak. Azt a kis burgonyát és zabot, amit a határon termelhettek, könnyen megművelhették az otthon maradt aggok és kisgyermekes anyák is. így aztán a fiatal asszonyok, lányok és fiuk nagyrésze szintén Pesten keresték meg nyáron a kenyerüket. Kora tavasszal összeírták, hogy hányán lesznek az idén a Pestre utazók és ahány harminc személyből állott a „transport", annyi marhakupét béreltek és csatoltak a személyvonat után, amint ők mondták, — ez igy sokkal olcsóbb és csak nem érnek később Pestre, mint azok, akik a személykocsira váltanak jegyet. Mikor tavasszal útra keltek, gyönyörűség volt nézni a színes képet. Az egész falu ünneplőbe öltözve kisérte ki őket az állomásra utcahosszat énekelve, egy bizonnyal helyi vonatkozású dalt, amelyből csak a következő két utolsó szót tudtam megérteni: „Wir sind die Deutschpronner". — „Wir haben kein kommer“. A vonat már messze járt és még mindig lehetett hallani egy-egy kurjantásnak a visszhangját. A perro- non pedig a könnyek áradata csak úgy ömlött s talán boldogságba, talán vészbe rohanó szerető gyermekökért aggódó anyák szemeiből. Pestre érve, ki-ki igyekezett elhelyezkedni, ami akkor nem volt olyan nehéz, mint manapság. Munkaalkalom volt bőven, hiszen a béke boldog éveit éltük. Itt találjuk, mint szorgalmas méhrajt dolgozni a mi németprónai ismerőseinket. Különösen a nők végzik vigan dalolva nap-nap után nehéz munkájukat, — szombat este, midőn a fizetésüket kikapják, örvendezve rakosgatják egymás mellé a megtakarított szép, fényes ezüst koronákat. Szöve-fonva gondolatban, hogy ha majd sok-sok szép fényes ezüst korona lesz egy rakásban, eljön értök egyszer a mesebeli királyfi képében Hanz vagy Stefán és elviszi őket haza, a kis faluba s ott boldogok lesznek. Ilyen boldogságról ábrándozhatott nyilván a szép Richter Náni is Joga volt hozzá élete tavaszán, 22 évével, ép. fejlett, izmos testalkattal. piros-pozsgás barna arccal öltözete patyolatfehér hosszuujju íag, a felső kajßles szerte Acélerös test A Kodak család legújabb tagja már is hires, mert Anastigmát F: 6,3 precíz lencséjével minden eseményt csodásán örökít. Ara 6x9-es nagy« Ságban csak 1.850 lei. Bárhová megy vigyen magával egy uj KODAK HAWX-EYE Anastigmat F: 6,3 len* cséjü fényképezőgépet. Csak az elsőrendű Kodak filmeket, Azura gázfény és Kodona napfény papírokat használja. Fontos nöecgyletek részére! BIZTOS EXiSTENCiATü és legalább egy 8000 leies havi bevételt biztosit magának egy újfajta „REKORD UNIVERSAL“ gyorskötőgép beszerzésével. Az előállítása a harisnyáknak és más modern kötött ruhadaraboknak a saját otthonban egy szép, önálló foglalkozás; vagy mellékkereset, amelyiket minden előképzés nélkül könnyen lehet folytatni. Mi is megvesszük az elkészített árukat jó árban. Felvilágosításokat ingyen eszközlünk. írjon még ma a Rekord kötőgépek Mediaş, No 201. cégnek Karsva’i rig feltürve és ott megkötve. Mellét kék karton, fehérpettyes pruszlik fedte, csípőjén 8—10 sűrűn lerakott rövid szoknyácska nímbálózott minden mozdulatára. Fejét dús, nosszu, fekete hajkorona díszítette, mely két ágba fonva csüngött alá. Nem csoda tehát, ha egy szombat délután a fize- tést kiosztó Kürbel Antal pallér ur is rajta felejtette a szemét a szép Richter Nánin. Attól kezdve nem hordott több maltert a szép Náni. Hétfőn uj beosztást kapott. ő kezelte a kokszkályhákat, mert ezekkel siettetik az uj épületek száradását. De a fűtés körül valami boszorkányos dolog történhetett, mert a kályhákba dobott koksztól csodálatosképpen nem csak a fütött kályhák, hanem a pallér ur szive is izzóvá tüzesedett, olyannyira, hogy egy vasárnapi közös kirándulás alkalmával a pallér ur szerelmet vallott Náninak s megkérte a kezét. Következő vasárnap meg is tartották a kézfogót. A leány nem járt többé munkába, egy budai öregasszonynál lakott, ki vőlegényének nagynénje volt s ott készítette szerény kelengyéjét, hogy Pünkösdkor megtartandó esküvőjükre minden rendben legyen. Csakhamar elérkezett a várva várt egybekelés napja is s a budai egyszobás lakásba beköltözött az uj párral együtt a boldogság. Kell-e ennél több egy egymást szerető ifjú párnak? Különösen, ha a megélhetéshez, habár szűkösen is, de megvan a mindennapi kenyér. Attól kezdve pedig, hogy a kis Lizike is megérkezett a maga idejére, a kis budai ház lakói még a várbeli urakkal sem cseréltek volna, ha nekik Ígérték volna is a koronatermet az összes kincseivel együtt. Mult az idő, a leányka gyönyörűen fejlődött, már nyolcéves volt. S amilyen szépen nőtt a gyermek, a szülök is olyan arányban gyarapodtak földi javakban. A férfinek már saját vállalkozásai voltak. Boldogan és megelégedetten éltek, némi megtakarított töke fölött is rendelkeztek, midőn egyszerre csak a világnak mind a négy sarkán tűz ütött ki. 1914. egy augusztusvégi napján, elkezdődött az ágyú- és fegyverropogás s a menetszázadok egyik a másik után indultak el a bizonytalan jövő felé. Szegény Kürbel is, mint más száz és százezer boldog családapa, otthon hagyta meleg kis fészkét, imádásig szerető feleségét és gyermekét. Eleinte csak érkezett tőle egy-egy tábori lap a szerb hadszíntérről, de hamarosan az is elmaradt. Az asszony folyton bújta a lapokat, melyek az elesettek, sebesültek és eltűntek névsorát közölték, de minden eredmény nélkül, csak nem tudott nyomára akadni. Megkereste a vörös-kereszt egyletet, az ezred- irodát és az összes hadikórházakat, bőgj; nem-tudna-
