Keleti Ujság, 1930. augusztus (13. évfolyam, 166-191. szám)

1930-08-24 / 185. szám

XIII. ÉVF. 185. SZÁM.

Költő a taxaméter mellett

(Kolozsvár, augusztus 22.) Napfényes délután, pompázó uccák s az izzó járdán alig egy-két ember. A kisleány, akivel sétáltam, intellektuális fruska volt, akinek nyelvtudása és sok szabad ideje hozzájárult ahhoz, hogy tudjon fecsegni szép és komolyabb dolgokról. Paul Bourget-ról beszélt néhány szót a Tanítvány alapján, aztán csicseregve ugrott át Géraldy-ra. Én azt ajánlottam neki, hogy menjünk ki valahova, ahol hűvösebb van és fák.

Taxiba ültünk. Elegáns, a standon talán a leg- szemrevalóbb Steyer-kocsiba ültünk, mely halk zúgással siklott velünk a sétatéren át a Rákóczy útra.

__ Olvasta? __ kérdezte eközben kis társnőm

__ olvasta azt a drámát? __ megakadt és szakgatottan folytatta _ a cime az Árnyhalász, de a

szerző neve most nem jut eszembe, Jean, Jean...

S ekkor hátraszólt az előttünk ülő soff őr:

_ Jean Şarmant.

Elcsodálkozva néztünk össze. Szokatlan dolog, hogy egy soffőr meglehetős aktuális irodalmi témához szól hozzá.

Kissé meglassitotta a gépet és udvariasan hátraszólt:

__ Bocsánatot kérek, hogy közbeszóltam, de

épp tegnap olvastam az Árnyhalászt. Nagyon tetszett. Nem tudtam megállani, hogy közbe ne szóljak.

_ Nincs miért bocsánatot kérnie, __ szóltam.

A Törökvágásnál megállott a géppel.

Mikor fizetni akartam, jobban szemügyre vettem. Fekete glott-ruhában volt, arcán kétnapos szakáll, erősen napbarnitotta arcából fénylőén és okosan csillant elő a szeme. Nem lehetett több húsz évesnél.

— Szeretnék beszélni magával _ mondtam

neki.

— Kérem szépen — felelte készségesen és a taxiórát megállította.

Jé be érdekes

__kiáltotta kis barátnőm___

maga most riportot fog csinálni.

A soffőr mindkettőnknek bemutatkozott:

— Farkas Sándor.

— Sokat szokott olvasni? — kérdeztem.

— Mostanában, kevesebbet. Reggeltől estig standban vagyok, vagy az utakat járom. Este törődött és álmos vagyok rendszerint. Egy-két verset, vagy néhány lap regényt bírok csak elolvasni, mert elnyom az álom. Mikor^ árnyékos helyen állomásozom, többet olvasok. Az ülés alatt mindig tartok néhány könyvet. Most inkább Edgar Wallace-t olvasok, de nem szeretem, mert igen felületes, nem elég mély. Franciául szeretnék megtanulni. Egy volt osztálytársam, aki most tanárjelölt, Marcel Proust-ra hivta fel a figyelmemet. Da a Proust regényei még nincsenek lefordítva magyarra. Nagyon szeretnék megismerkedni velük.

Okosan és udvariasan magyaráz. Mikor az élete után kérdezősködünk, elgondolkozva és szomorúan mond el egy sablonosnak lászó, tipikus kisebbségi történetet.

—- Református pap volt az apám. A gyermekkorom boldog volt. A nagy háború után apám' betegeskedni kezdett. Mikor a kollégium nyolcadik osztályát jártam, akkor halt meg tragikus körülmények között. A bakkalaureátus, a gyász és a szegénység ugyszólva, egyszerre jöttek. Én nem akartam anyámat Peer Gynt- höz illő mondatokkal bolonditani, minden előitélctct félretettem és elmentem mechanikusnak. Barátaim közben szetosizlottak. Ivet eve letettem a soffőr vizsgát. Csak akkor láttam, hogy a gyakorlati pályán lévő fiúnak sem fenékig tejfel az élete. Az a körülmény, hogy középiskolát járt ember vagyok, sehol sem volt "jó ajánló levél. Végül taxisoffőr lettem. Közben sokáig voltam munkanélküli. Most Birieseu ügyész kocsiját vezetem.

— Milyen viszonyban van soffőr társaival?

— Van köztük néhány kedves és csendes fiú, akiket lehetetlen nem szeretni, de legnagyobb része közömbös és frivol. A kolozsvári taxisoffőrök között én vagyok az egyedüli, akinek érettségije van, de vidéken többekről tudok. Mikor egy versemet . . .

— Hát verseket is szokott írni? — kérdezte közbe a kislány elámuiva.

Restelkedve süti le a szemét Farkas Sándor.

— Szégyenlem magamat, hogy eljárt a szám — mondja — rossz verseket írok kérem, szépen.

Versengve kapacitáljuk a kislánnyal, hogy mutasson meg^legalább egyet. Tovább szabadkozott, majd szégyenlősen, keserűen mosolyogva noteszéből papírlapot vett elő.

— Ezekkel is csak növelem a szomorúságomat — mondta, miközben átnyújtott egy verset — Még sehova sem küldtem be belőlük. Csak néhány barátom látta őket.

A kislány a vállamon át hajolva, olvasta a verset.

ÖRÖK IDEGENBEN Ök is szeretik a hajnalt, nyáron a fát, ha árnyat enged,

az őszi szellőt, ha melenget.

Fölöttük is vannak felhők, érzik fényét ők is a napnak, mégis, Uram, én megkérdem: miért harapnak?

A sors velük is csak fösvény, kevés gyeplőz, sok hámban reszket, kevésnek ut, sokunknak ösvény, s a végén mindig sírkeresztek jönnek felénk lassan, hidegen, mégis, Uram, én megkérdem: miért vagyok olyan idegen?

Az utolsó sorokban a ritmus ütődve botlik s a versben, bár egész valójában eredetien fogja fel Farkas benne az ember idegenségét, van valami fegyelmezetlenség. A két versszak tartalmi zártsága és párhuzamos szerepe az általános emberi sors Súlyosságát próbálja elővetiteni, melynek nem idegeneket, de testvéreket kellene nevelnie. Engem ezek az esztétikai szempontból Meglehetős ügyetlen sorok meghatottak. Ezalatt megszólalt az én intellektuális barátnőm.

— Nagyon szépek. —

— Szép — mondtam én is kurtán. És bántam, hogy nem fedezhettem fel benne valami robusztus tehetséget. A zöld színeiben pompázó Csillag hegyet néztem, mely alatt lassan kanyargott egy vonat nyugat felől.

(Kownó, aug. 22.) Tegnapi számunkban röviden jelentettük, hogy Rusteika ezredes, a titkos rendőrség főnöke ellen merényletet követtek cl. A nyomozás megindult és megállapítást nyert, hogy Rustcikát Woldemaras hívei akarták eltenni láb alól. A rendőrség megállapította azt is, hogy

Woldemaras hívei általános zendülést készítettek elő és a merényletek egész sorozatát akarták elkövetni.

A merénylők fekete listára tették a köztársasági elnök személyét is és mindazokat a minisztereket, akik Woldemaras politikájának ellenzői voltak. A mai nap folyamán számos letartóztatás történt.

A Woldemaras-féle merénylet-tervek bonyodalmát feszült érdeklődéssel nézik Lengyelországban. Amikor Woldemarast internálták, a lengyel sajtó elégtétellel állapította meg, hogy Litvánia is „internálta“ eddigi politikáját Lengyelországgal szemben. Woldemaras internálása után a lengyel-litván tárgyalások is megkezdődtek — Franciaország cs a Vatikán támogatása mellett. A feszültség enyhülésére jellemző, hogy Litvániát is meghívták a varsói ngrárkonferenciáfa. Lengyelország most meglepetéssel látja, hogy a Woldemaras-párt, amelyet erőszakkal némitottak el, meglehetősen erős és nem

3

Ő törte meg a csendet.

— Nem akarom, hogy tudják rólam, hogy verseket írok. A soffőrnek ébernek kell lenni. A költő álmodozó s a volán mellett nem szabad költőnek lennünk. — Nevettünk mind a hárman az elmésségén. Ő folytatta. — Én szerencsére, még egyszer sem voltam büntetve.

Komolyabbra fogta a 6zót.

— Az ember nagy harcokat vív önmagával. A kenyér és a vágyak versengése minden. Vájjon, a® egész világon igy megy?

Aztán lassan beszél arról, hogy szeretne olyan pályára menni, ahol a tanulásra és olvasásra több időt fordíthat.

— Talán bankhivatalnoknak . . .

Búcsúzunk. Hív, hogy menjünk vele, elvisz az ő költségén és a taxi órát is be akarja már kapcsolni, hogy ne csalja meg a „gazdáját“. Nem — mondjuk — mi még maradunk.

A kocsi berreg, a csendes berregését és a benzin finom illatát már el is nyelték a lombok s aztán Farkas Sándor is eltűnik a kanyarodónál. „A szépségekre és a kenyérre bajos egyszerre vágyakozni“, — motoszkál a fejemben a fiatal fiú mondása, aki, ha nem is jó költő, de érző, gondolkozó ember s mint ilyennek, eleve magasabban van a helye a világban . . . Vájjon az egész világon igy van ez? . . . így van . . .

riad vissza terrorcselekményektől sem, hogy a diktátor^ ismét a hatalom élére juttassa.

A kownói rendőrséget természetesen a leleplezett merényletekkel kapcsolatosan

a vidéken internált Woldemarast is kihallgatta, de nem tudott ellene terhelő bizonyítékokat találni.

De ha lennének is terhelő bizonyítékok Woldemaras ex- professzor és exdiktátor ellen akkor is kétséges, hogy mernék-e Woldemarast biróság elé állítani és börtönbe vetni, mert a mai izgatott atmoszférában egyszerre föí- tüzclnc a polgárháború. A hatóságok most megkerülik Woldemaras börtön utján való teljes ártalmatlanná tó- telét és elhatározták Woldemaras elmebeli állapotának megvizsgálását. Egyes kownói lapok közlése szerint Wol- demarasnak cezaromaniája, amelyről már Gcnfben is, a Népszövetségi ülésszak alkalmával a külföldi államok delegátusai meggyőződtek, önmagába véve beteges tünet. Elmeállapota azóta még jobban távozott; a normalitás- tól, bizonysága ölnek, hogy röpirätaiban állandóan a „haza megmentő jenek“ tünteti föl magát.

Újabb jelentések szerint Rusteika ezredes merénylőit nem katonai biróság, hanem rendes biróság elé állítják és a kormánynak az a célja, hogy a főtárgyaiba a teljes nyüvánosság mellett történjen.

Példátlan hevességű orkán dühöng a La Manche csatornában, Anglia és Franciaország partvidékén

Zátonyra irtott egy jacht, nyolc pusztultak — Délbajorországbam

(London, aug. 22.) Az angol keleti partvidéken csaknem harminc, a La Manche csatornán, az ír tengertől délre a Szent György csatornán több, mint tizenhat órája példátlan hevességű orkán dühöng.

Anglia délnyugati partvidékén és ti cormvalli partoktól északra számos halászhajó elsüllyedt a viharban.

Az ír tenger partjain 17 halászhajót hiába várnak vissza. A lakosság a partokon kétségbeesve kémleli a hajók után a tengert. A nagyobb oceánjárók is a kikötőbe igyekeznek, liogy védelmet találjanak az orkán elől. A keleti partok közelében a királyi yachtok csoportjához tartozó Islander 22 tonnás yacht a viharban zátonyra futott és a parti sziklákon teljesen összezuzódott.

utasa, köztük egy volt miniszter, el- is katasztrofális hatású vihar volt

vativ bányaügyi miniszter is.

Londonban villámgyorsan terjedt el a szerencsétlenség hire és mindenütt mély megdöbbenést keltett.

Hasonló jelentést közölnek Párisból is, Az északfranciaországi partvidéken óriási vihar tombol. Az orkán következtében a hajóközlekedés úgyszólván teljesen besziint. A viharnak itt is több halálos áldozata van.

(München, aug. 22.) Dóibajorországban hatalmas vihar dühöngött. Az orkán fákat csavart ki tövestől és utakat torlaszolt el ki- clöntött táviropoznákkal. Kaufbeurenben a felhőszakadás nyomán féhnéter magasságban állott a viz a főutcákon is s a pályaudvaron az érkező utasok mezítláb, térden felül gázoltak a vízben a várakozó jármüvekig. Az Isar felső folyásának vidékén jégverések pusztították el a gyümölcstermést. A károk óriásiak.

Utasai, hat férfi és két nő, életüket vesztették. A halálos áldozatok között van King kapitány, volt konzerWoldemaras hívei a köztársasági elnököt és a miniszterek egy részét is elakarták tenni láb aíól