Keleti Ujság, 1930. augusztus (13. évfolyam, 166-191. szám)
1930-08-23 / 184. szám
6 XIII. EVF. 184. SZÁM. 9 magyarság salyos problémái britek tárgyalásra a refarmáius nagyhéten Ünnepélyek és kongresszusok sorozaíal szerepelnek a marosvásárhelyi programmon — A két egyházkerület püspöke bocsátotta ki a körleveleket (Kolozsvár, augusztus 21.) Nemcsak az erdélyi református egyházkerületnek, hanem az uj történelemben kiszélesedett egész Erdélynek a református nagyhete lesz szeptember elején. Sőt: az egész romániai református világnak olyan eseményeként készitik elő ezt a nagyhetet, amely nem ünneplésekben és ünnepélyekben merül ki, hanem kongresz- szusi témákként igyekszik felölelni azokat a nagy problémákat, amelyekkel az egyház mint feladatokkal és életnehézségekkel minden nap szemben találja magát. Magyar problémák, magyar feladatok és magyar életnehézségek ezek, tehát a magyarság nehéz küzdelmekkel terhelt életének eseménye a református nagyhét, amit a két egyházkerület rendez Marosvásárhelyen s amire a két püspök együttes, közös körlevele szól meghivásként mindenkihez, minden református testülethez, szervezethez, minden hivőhöz. A marosvásárhelyi nagyhét rendezésén nagyszabású előkészületekkel dolgoznak. Szeptember hónap 9 __14. napjain zajlanak le a programm szerint az események s ezekre a napokra Marosvásárhelyre várják úgy az erdélyi, mint a királyhágómelléki egyházkerület egyházmegyéinek lelkészi, tanári, tanítói testületéit, világi vezetőségeit s nőszövetségi szerveinek képviseleteit. Az első nap, szeptember 9-e az előkészitő megbeszélések, fogadtatások, ismerkedések napja. A második nap kongresszusi programmjának cime: „A mai gyermek“. A legsúlyosabb, legégetőbb erdélyi magyar problémának a cime ez, amihez nagyon sok gondolkozó embernek lehet hozzá- szólnivalója. A tanító- és tanitónőképzők igazgatóinak előadásai vezetik be az ankétot s a kérdés fő képpen a tanítókat foglalkoztatja, azért a tanítók napjának mondják ezt a napot. Reggel és este ezen a napon is, mint minden nap, templomi ünnepélyek lesznek, előadással, művészi ének és zeneszámokkal. A harmadik nap programmja ismét az erdélyi magyarság életének súlyosan hatalmas témáját tűzi napirendre: hogyan lehet és kell az iskola munkáját társadalmi utón kiegészíteni. Az országos református tanári értekezlet keretén belül kerül tárgyalásra a probléma, de sokkal nagyobb jelentőségű kérdés, semhogy ne vennének szívesen minden odavitt gondolatot. A harmadik nap a lelkészi kar tartja konferenciáját, bevezető előadások után. Ezen a napon szentelik fel a vásárhelyi újraépített kistemplomát s ezzel a felszentelési ünneppel a templom fennállásának százéves jubileumát is ünnepük. A negyedik nap, szeptember 13-a a nők napja lesz, mert a református nőszövetségek tartják erdélyi kongresszusukat s este a diakonisszáknak lesz ünnepélyes felavatása a nagytemplomban. A vasárnap, szeptember 14-e pedig a nagy ünnepélyeknek és a hét munkáját is összefoglaló nagygyűlésnek a napja. A nagygyülési programm egyik érdekességeként szerepel a műsoron a sajtó kérdése. Vasárnap este lesz a vásárhelyi református leánygimnázium negyvenéves fennállásának jubileuma. E nagyhétnek, gazdag és életbevágó programmjának az erdélyi kisebbségi sors szempontjából rendkívüli a jelentősége. Az előadásokat, a kongresz- szusQk bevezető előadásait, az ünnepi szónoklatokat a kiszemelt előadók tartják. Természetesen Makkai Sándor, Sulyok István püspökök, Vásárhelyi János püspökhelyettes és a teológiai tanárok is szerepelnek az előadók és ünnepi szónokok névsorában. A részletesebb programmot közölni fogjuk. színészetet s talán azért van az, hogy a német filmvál. lalat és Martin Berger, a rendező, mindenáron ki akarnak tenni magukért. Berger még románul is megtanult néhány káromkodást hogy jobban menjen a dolog. Hát megy is. Ezt a kis jelenetet, amely talán három percig fog futni a vásznon, több, mint tízszer próbálták. Panaszkodik is a művésznő, hogy éjfélig szoktak tartani a próbák, holtfáradtan megy haza, aludni sei tud a fáradtságtól s amellett a semmibe dolgozik, nem látja a közönséget, nincs meg vele az az élő kapcsolata, amely a színpadi munkának olyan jelentős része. — Nem vágyik haza? — kérdi tőlem hirtelen és nem tudom, mit feleljek rá; hirtelen a Vaida miniszteí ur arca villan elém, amint kijelenti épen, hogy a Zöld Sipkában minden csöndes... Inkább másról beszélek tehát, arról, hogy ezek a cigányok (megint csak velük van bajom!) akik az istennek sem értenének itt más nyelvet, mint a románt, a klasszikussá vált magyar hármas-akkorddal oldják fel a muzsikát; ezt mosolyogva konstatálják a jelenlevő erdélyi románok és — mái törlik is. Mea culpa, mea maxima culpa, micsinájjak! nem tudtam, hogy ennek a szerény megjegyzésnek ilyed végzetes következményei lehetnek.... Jóvá is szeretném tenni azzal, hogy ismét csak rámutatok: magyarul is fel lehetett volna venni a filmet: s meglett volna az az előnye, hogy — jobb üzletet jelentett volna. Költségben nem nagy a differencia, színész és rendező akadt volna több, mint elég. Sem a Liviu Rebreanu ur fejéről, sem a román presztízs hivatott hordozóinak a fejéről nem esett volna le a korona, ha megtették volna azt, amit minden Romániában előadott néma filmnél is mindig megtettek és megtesznek az üzletemberek: hogy az árut a vevők gusztusára szabják. Ami a néma filmnél a felírás, az a hango'snál a nyelvek szerinti felvétel s ha már ez az istenverte „találmány“, az erőltetett jelentőségű hangosfilm, igy széjjelterpeszkedik, hát akkor arra az időre, amig még tűrnünk kell az egyeduralmát, szépen meg kell tanulni 3 formany.elvét, a kifejezési eszközeit. Hir szerint nem kisebb ember, mint maga a király mutatott igen nagy érdeklődést a film iránt és a bemutatóra már előre bejelentette a részvételét. Pap József. 7lz első román hangosfilm Liviu Rebreanu ,,Csulandra‘-ja a berlini stúdióban Mücigány és német filmsztár, oki románul is beszél — Ddeanu kisasszony és Báltáciau ur — ,,Nem vágyik haza“ ? — kérdi a művésznő — Nem ártott volna magyarul is felvenni a filmet iBerlin, augusztus közepén.) Tülkölés, erős „Csend“- orditozások, csengettyüszó, piros és zöld lámpák jelzései, utána halálos csend és rá megint egy intésre heje- hujás cigányzene: e fiúból népies hangosfilm-felvétel lesz, akárkimeglássa. Hát bizony lássa is meg akárki. Mert vagy négy hét múlva lesz a bemutatója az első román hangosfilmnek, amelyet Romániában kezdtek meg természeti felvételekkel és egyéb olyan jelenetek felvételével, amelyeknek a „local couleur“-jét nem lehetett stúdióban megcsinálni. Itt Berlinben fejezik be a filmet, még pedig két nyelven, mert nemcsak németül, hanem románul is felveszik. A magyar felvétel elmaradt, ami kár, mert igy a magyar közönség aligha fogja élvezhetni Liviu Ile- breanu Ciulandra-ját. Holott, ha már erről van szó, magyar színészt eleget kaphattak volna itt Berlinben s ép a Lignose-film kaphatott volna, amely magyar rendezőkkel is dolgozott. A sajtónak csak egy rövid jelenet felvételét mutatják be: egy mulatozás és másfél percnyi féltékenység van ezen a filmszalagon. Eleget is morgolódik miatta D. kolléga, egy másik erdélyi lap tudósítója, akivel együtt ülünk a stúdió másik sarkában. Be ez a rövid jelenet, amelynek a tanúi lehetünk, szintén igen érdekes. Úri dáma Ízléssel berendezett lakásán mulat, kizárólag férfiak és az Első Férfi társaságában. Cigány huzza a fülébe a szólót, illetőleg nem huzza, hanem fújja, egy sokágú pásztorsipon, amelyről Deleanu kisasszony, a bukaresti nemzeti színház művésznője s a fentemlitett dáma megszemélyesítője, szakértelemmel magyarázza, hogy a legrégibb zenei instrumentumok egyike. A hölgy kimegy egy pillanatra, mire a vendégek egyike, a csak imént érkezett Másik Férfi, feláll és egy másik ajtón szintén kimegy; a hölgy most visszajön, elkergeti a cigányokat, mire a vendégek egyike leül a zongorához, egy tangót játszik, amelyet egy másik vendég tenorhangon énekel... Ennyi az egész, de miután kétfélekép veszik fel, szenzációs látvány annak, aki a felvételt nézi. A német felvételen a fiatal Hans Stüwe, egy igen jóképű vállas gyerek játssza a Másik Férfit; ő az, aki a hölgy után kimegy. A román felvételen a Másik Férfit Băltacianu ur személyesíti meg, a bukaresti nemzeti színház másik művésze, akinek a munkáját ilyenformán promptul össze lehet hasonlítani a német Stüwe munkájával; s a román filmen Stüwe az Első Férfi, akinek itt néhány szót románul is kell mondania. így tehát az életben is (ami itt játékot jelent) s a játékban is (ami itt az életet testesiti meg) szembeállították egymással ezt a két fiatal férfit és nem merném eldönteni, hogy melyikük ér többet... Az a benyomásom, hogy Stüwe a csináltabb és Băltacianu a mélyebb, viszont a német szinész pontosan filmre játszik, míg a bukarestiek panaszkodnak, hogy ők a színházhoz vannak szokva, nem fekszik nekik a film.... Deliát ez majd kiderül — a prömiéren. A cigányokon mulattam, mert ámbár ők vízhatlan, valódi cigányok voltak, úgy nekiöltöztették őket, hogy csak. Tiszta ing, ezen valami kivarrott, nehéz, fehér rövid mellényszerü zeke, fekete szalonnadrág és fekete nyakkendő — ilyen cigányt csak Berlinben látni, ahol tudvalevőleg uniformisba kell öltöznie annak, aki hatni akar. Legjobb a huszárruha, de sürgős esetekben a rojtos gatya is megfelel. Uniformis nélkül nincs népies izé... exotikum. Ha valaki a nép egyszerű gyermeke, előbb öltözzék fel tisztességesen. Szót se lehet szólni ezzel szemben a Deleanu kisasz- szony ragyogó toalettje ellen s őmaga ellen még kevésbé. Ő is, a partnere is méltó módon reprezentálják a román milVESZETI sziiLon Románialegszebb képes folyóiratának 1929. évi teljes évfo- Iyamakötveiei420. L y k a Károly, Dr. H i r s c h 1 e r József, Kende János, Csányi Károly, Dr. Hoffmann Edith, Dr. Lázár Béla, Dr. Siklóssy László, stb. cikkeivel, 150 illusztráció. Megrendelhető az összeg előzetes beküldésével, vagy utánvéttel a Keleti Újság könyvosztályáná!
