Keleti Ujság, 1930. augusztus (13. évfolyam, 166-191. szám)
1930-08-21 / 182. szám
5 XIII. ÉVF. 182. SZÁM. Gyilkossággal vádoltak, Vaíceaba hurcoltak és a tanúval együtt véresre vertek egy parajdi székely gazdát, amiért nem volt hajlandó magára vállalni az el nem követett bűnt A székely falu tragédiájáról beszél Laár Ferenc képviselő A székely sors: nehéz adók, semmi kereset, uion-utfélen botozás Nyá ri^kártyá k Váradszen Imárton itt van Nagyvárad és Félix-fürdö között. Apró kis falu, a csöppnyi házak arraválók, hogy szerelmes öleléssel fogják körül a premontrei-rend szentmártoni házát, amit Sauberer prépost idejében építtetett Mária Terézia. A barokk __még hozzá csodálatosan tiszta barokk-épületben Beke kanonok ur a házfőnök. Vagy húsz szoba fölött uralkodik, csupa fény és tisztaság minden, csupa csend. Ha valamelyik kanonok ur pihenni akar, vagy éppen elöregszik kicsit, itt aztán Békét talál alkonyati napjaira... Régi-régi oltárkép a házikápolnában, a tanácsteremben, a mennyezeten, rosszul rekonstruált Mária Terézia korabeli freskó. Szent István királyi koronát kap az Égből. Beke kanonok ur igen haragszik a későbbi festőre, aki elrontotta: __ Kontár pingálta át az eredetit. Még a pincébe is elvezet. Másfélméteres alapfalok! És a kanyargó és titokzatos sötétben egyszerre csak kigyul a villanykörte. __Idejöjjön, aki megvénül! Hatalmas hordó __egyetlen___áll az óriási boltozat alatt. Meg kell kóstolni a belsejét. __ A napfényben megtörik. De itt olyan. mint az arany! ... A kanonok hangját visszaverik a falak. Hűvös van, odakint forró kánikula égeti a földet. __ Volt szüzdohányom is, __ suttogja a házfőnök, hogy senki meg ne hallja. _ Valami elbocsátott cseléd feljelentett. Meg is találták. Tizenhat kilót. Lebüntettek érte, tizenhatezer lejre. Még fellebbeztem is egy kicsit, de a pénzt deponálni kellett, a Banca Naţionalăba. A pincében Mária Terézia óta hideg a csend. De a kanonok csak suttog: __ Koronázásra amnesztia lesz. Abba beleesünk! ... És liunyorgat a szemével. Úgy mondják: _ hamiskásan. Túl a hatvanon, hatalmas alakja éles árnyékot vet a pincefalra, a villanyfényben. Egy barokk ábra, 1930-ban. ... A gyulafehérvári koronázás itt igen fontos dátummá nőtt. A királyi hatalom összefügg a szentmártoni szüzdohánnyal. Kegyelmet kérek Beke kanonoknak. Fébx nemcsak egy hőviz és nemcsak a nagyváradi fürdötelep; liánom keresztneve ama Helder Félix, morvaországi származású premontrei szerzetesnek, aki itt a harmadik forrást felfedezte. Róla nevezték el árpádházi Szent László király fürdejét Félix-fürdőnek. Estére hűvösre válik a levegő. . A Somló- hegy kialudt krátere felől fujdogál hideg szél. Ez a kráter rendelte el, hogy itt forróvizek bugyognak a földből. (A Pece-patakot az Árpádok alatt Hévijónak hívták. Hangzó illeszkedéssel __ mondja a velem sétáló Bittay Árpád dr. __Hájó. S nem messze innét csakugyan van egy Hájó község). A Pece: szláv elnevezés. Olyan szóképzés, mint Pécs, pecsenye, pöstyén, pék. Ezt is tudja a kitűnő Bittay, aki biztosan történelmi és filológiai ihlettel mártogatja meg magát azokban a vizekben reggelenként, amelyektől Vitéz János váradi pöspók öccse. Janus Pannonius búcsúzott el, 26 éves korában, megható versekben. Mert Janus Pannoniust ilyen ifjú korában helyezték el a váradi kanonoki stállumból __ a pécsi püspöki székbe. És nem is sajnált mást Váradon hagyni, csak a jó melegvizeket. Elegáns humorista költeményt irt a tiszteletükre. Viszont Szántó Arator István, jezsuita pap, jegyzi fel, hogy 1584-ben a váradi szegények ingyen fürödhettek itt __ hetenként egyszer. Félix-fürdö a premontrei-rendé. Ez maradt meg a hatalmas birtokból, Püspök fürdővel együtt. Bérlők üzletesitik kitűnő európai szellemben. A tükörfürdőt kibővitették. Esténkint parókás ortodox asszonyok ülnek a sétányok padsorain. A kis kávéházi terrasszon Ilamza János kornb. zenekara játszik. Így hirdeti egy tábla: Komb. zenekar. Csak 9 óra után derül ki, hogy ez nem egy kombinés, hanem egy kombinált zene. A legtöbbször ezt hallom játszani: __ ... „Ilyen az élet, látja, látja kis Katóka...“ Ha Janus Pannonius kanonok ur kilépne most valamelyik fürdöbazinből, egyedül ezért a refrénért megváltoztatná humanista irányzatát. (1930. augusztus.) Fekete Tivadar. (Parajd, augusztus 19.) Hosszú idő óta nem fordultam meg a Székelyföldön és örömmel készültem arra, hogy ismét meglátom a székely falu pirc®, cserép- fedeles, takaros házait, tiszta uccáit, dolgos, mindig csinosan öltözött, örökösen jókedvű, tréfával, dallal nem takarékoskodó népét. A kép azonban, amely a Székelyföldről belém idegződött, azóta tragikusan megváltozott. Lehorgasztott fejű, szomorú emberekké váltak a sízékelyek, elhallgatott, legalább is megritkult a nótaszó, a valamikor vidám arcokat gondok szántották tele barázdával. Mindazt, ami a Székelyföldén történik, igy foglalhatnám össze: a gazdasági élet haldoklik, a közigazgatási apparátus megértés helyett rossz- akarattal halad el a székely nép bajai mellett, nem csoda tehát, ha a hangulat idegesen nyomasztó, az elkeseredés egyre fokozódik. A székely falu tragédiája. Pedig a székely falu ma sem dolgozik kevesebbet, mint régen. Hajnali 4—5 órakor az emberek már a® erdőn vannak, döngetik a fákat, fuvaroznak, otthon megállás nélkül furnak-faragnak, ha a mezőgazdasági munkával végeztek már. Duplán kell megdolgozniok érte, amivel a természet megajándékozza őket. A. talaj sziklás, köves, nem elegendő az, ha a gazda egyszerűen elveti a magot. Meg kell tisztítani a szántóföldet a kövektől, a girbe-görbe domboldalon pedig a szántás és aratás is kétszeres fáradsággal jár. — A munkát nem bánjuk, — mondja •gy őszbe- csavarodott hajú székely, — csakhogy nincs látszatja. Izzadunk, dolgozunk abban a biztos tudatban, hogy a keserves fáradság nem hozza meg a kamatját. A sóvidéki székely nép nemcsak gazdasági téren jutott ilyen sorsra, hanem mélyen el van keseredve az állam mostoha bánásmódja miatt is. Segítség, támogatás, jé szó helyett a válságos időkben rideg megértet- lenséggel, szinte azt mondhatni, kegyetlenséggel fordul az állam a nép felé. Álljon itt három hajmeresztő.példa. A jégkárosultak adóhaladékot kértek a pénzügyigazgatóság utján a pénzügyminisztertől. Joggal kérhettek volna adótörlést is, de ők csak haladékot, időt kértek, hogy a szükséges összeget valahonnan előteremtsék. Még választ sem kaptak kérvényükre. Az adóbehajtás pedig megszokott eszközeivel folyik tovább. Laár Ferenc képviselő cselédje ruhát mosott a patakban. Meglátta katona bátyját, aki éppen akkor jött haza szabadságra. Egymás nyakába ugranak és beszélgetni kezdenek. Történetesen arra jön egy román katonatiszt, se szó, se beszéd, kétszer pofon üti a katonát a következő szavak kíséretében: — Nu vorbi ungureşte! — Ki lehetett és miért tette? — kérdezzük. — Valószínűleg egy ellenőrző tiszt, — mondja az oknélkiil inzultált székely baka. Talán azért pofozott meg, nehogy elfelejtsem, hogy a pofon kijár itt is, ott is. Verés jár ki a vádlottnak és a tanúnak. Még felháboritóbb, ami Zsombori András é- Nyeg- rás József parajdi gazdákkal történt. Parajd közelébe katonákat rendeltek ki erdőkitermelésre. Napról-napra előfordult, hogy a napi élelem' mel felpakolt székelyeket a regáti bakák megállították és elszedték tőlük az elemózsiát. Az égjük székely aztán elveszítette béketürését és leütött egy katonát. A tettes elmenekült, nem tudták megállapítani, ki volt, mire letartóztatták Zsombori Andrást s a Valcea megyei törvényszékre vitték. Ugyanakkor tanúként megidézték Nyegrás Józsefet. A vizsgálat folytatására az udvarhelyi törvényszék volt ac illetékes és Laár Ferenc intervenciójára tényleg áttették az ügyet Udvarhelyre. Ennek ellenére egy napon a rendőrség felsőbb utasításra letartóztatja a vádlottat és a tanút és Vaíceaba szállítja őket. A vádlott és tanú egy szót sem értettek románul, a bírók magyarul. Egy akadozó nyelvű tolmács utján faggatták őket s minden áron beismerésre akarták bírni a gyilkossággal vádolt gazdát. Mikor Zsombori következetesen tagadott és Nyegrás sem volt hajlandó hamisan vallani, a bíró intett és a Egy parajdi fakitermelő székely elegyedik bele a beszélgetésbe most: — Uram, tessék ide hallgatni! Egy hétig vágtam fát az erdőben, 1100 lej pénzemet fektettem bele ebbe a munkába. A végén szekérre raktam a fámáit, bevittem Szentgyörgyre a ott aztán kaptam 1200 lejt érte. Közben eltört két szekérkerekem. Hát akkor miből éljek meg? A gazda dolgozik és előre tudja, hogy ráfizet a munkájára. Ráadásul egymást követték a természeti csapások. Májusban jégverés vonult végig a Sóvidéken. Csupán Kibéden 2 millió lej volt a jégkár hivatalos becslés szerint. De nemcsak a vetésben pusztított a jég, hanem a cserepes házfedeleket is pozdorjává zúzta. Persze, nem kímélte a gyümölcsfákat sem. Eladósodás. Az elszegényedésről Laár Ferenc képviselő nyújt hü képet, akit éppen munkaközben találunk. — A mi népünk erdőkitermelóssel, szénégetéssel, talpfatermeléssel szokta megkeresni a rapi kenyerét emberemlékezet óta. A talpfatermelés szünetel, mert csak az október 15-ig letarolt erdőket szabad talpfának felhasználni. A dicsőszentmártoni Nitrogéngyár leépített, üzemét megkisebbitette, azóta nincs hova szenet szállítani. Az idén mindössze 10 kocsi szén ment a gyárba, a mult évi 40 kocsival szemben. Természetesen csökkent a fuvarozási alkalom is. A sóőrlőmalom másfélévig állott és ezáltal újabb munkaalkalmak szűntek meg. A megcsappant kereset miatt kölcsönöket kellett felhajszolniok a svegény embereknek és emiatt teljesen eladósodtak. Egyedül Parajának 10 millió tej körül van az adóssága. két embert a rendőrségre vitték, ahol aztán vádlottat és tanút véresre verték. Majd az alábbi igazolvánnyal útnak eresztették őket: Igazolvány. Zsombori András és Nyegrás József parajdi lakosok, akiket 2411. és 2412—930. számú mandáttal ideidézték, visszavitetnek. Elnök O. G. Oşoianu. 1930. julius 5. Beszélni szeretnénk Zsomborival és Nyegrással, de egyikük sincs otthon, az erdőben dolgoznak. Zsombori felesége mondja el, voltaképpen mi is történt. Az asz- szony sáppadt, legyengült, betege férje moglrurcolásá- uak. Három apró gyermek kapaszkodik a szoknyájába. — Előbb vallatták őket s mikor nem volt mit val- laniok, a biró intett: Vigyék a rendőrségre őket. Itt aztán élőiről kezdődött a „vallatás.’’ Az uram kétség- beesésében felkiáltott: — Akasszanak fel, akkor sem tudok semmit a dologról! Erre verni kezdték, hogy tiszta fekete volt a karja, háta. Még most is állandóan fájdalmakról panaszkodik. Nyegrás mondta, hogy ő tanú. — Itt nincs semmi tanú, — kiabálta a rendőr. Ti ketten csináltátok. Végre mikor belefáradtak a verésbe, kikergették őket a rendőrségről. Az uram megkérdezte: — Nincs egy fillérünk sem, — hogy utazzunk haza? — Van lábad, vagy ülj fel a postára. Gyalog kellett Valceából Parajára haza vánszo- rogniok. Egy parasztcsoport áll az ucca közepén. Odamegyünk, beszélgetni kezdünk a falusiakkal. Óvatosan felelnek, bizalmatlanok, félnek. Beszélünk gazdaságról, adóról, közigazgatásról, botozásról. — Bizony sokat kell szenvednünk! — mondjuk részvéttel. Lehajtott fővel hallgatnak. Az egyik sízékely nagyot suhant öklével a levegőbe: — Ez már a székely sors: nehéz adók, semmi keretet és ahol érnek, ütnek . . . D. J. A székely sors három történet tükrében
