Keleti Ujság, 1930. augusztus (13. évfolyam, 166-191. szám)
1930-08-18 / 180. szám
7 XIII. eVF. ISO. SZÄM. Sx miülés, eSton biztosan scgit könnyű be- dörzsölés valódi mentholos ff DIANA ifi sősborszesszel. — Cukorra csepegtetve rosszuilétet, gyomorgörcsöt szüntet. ... ffincs már „vibék a A napokban egy vidéki fiatalember járt nálam. Jövetelét előre jelezte s mert személyileg ismeretlen volt előttem, az elképzelések bizonyos tapogatódzásával gondoltam rá. Ruhája, magatartása, mozgása, hanghordozása a „vidéki“ embereknek többé-kevésbé kész lemezén él mindannyiunk elképzelésében s eszerint én is egy ilyen „vidéki“ 1 fiatalembert vártam. Nagyon csalódtam. Az én vidéki fiatalemberemben nem volt semmi „vidéki“, jóllehet az illető soha nagyvárosnak mondott városban nem élt. Még csak Kolozsvárt sem. Fél-falu, fél-város keveréke a hely, ahonnan jött s mégis se kivül, se belül nem fedezhettem fel rajta a „vidéket“, bár se hajlam, se talentum nem emeli az illetőt az átlag fölé... Hasonló megfigyeléseket különben már máskor is tettem. Jártam vidéken Erdélyben és másutt is a háború után. Szlovenszkóban például vagy a német és osztrák provincon. A tünet tehát, amire fel akarom hivni a figyelmet, mindenütt azonos. Az a „vidék“, amit 20 __25 évvel ezelőtt mi oly készségesen vetünk át apáinktól s mai csökevén veiben még él bennünk, már nem létezik, __ meghalt. A „vidék“ annyira lebecsült hemiszférája bcláthatatlanul megszükült, a „város“ pedig, amire oly büszkék voltunk ___ kitágult. Az a „város“, amit 15 __20 évvel ezelöt magyar viszonylatokban igazán és komolyan csak Pestre értettünk, életformáival és életlevegőjével kivonult a „vidékre“ és mindenütt ott van: életszemlélete és létatmoszférája átalakította az embereket. Az egykori városi és vidéki ember ellentétéből a vidéki genusa alatt már csak a „falusi“ ember foglalhat helyet, de ez is csak nagy módosításokkal. Az elfolyt 15 __20 év alatt nagy áthasonulás történt. A világ, __ebből a szociológiai szempontból véve __egységesebb lett. Város és vidék szoros közeibe kerültek egymással... Természetesen X. félfalu- és félváros-keverék még mindig nem Budapest. Minden mai kisvárosi fészek atmoszférája a 15 _20 év előtti atmoszférájához mérten azonban teljesen megváltozott. A mai kisvárosok egy egész más szellemi képletet jelentenek', mint az egykoriak s ha sok is bennük a különféle „vidéki“ tünet, az életáramuk már nem az egykori „vidéki“. A valamikor csupán nagyvárosban fellelhető civilizatórikus életberendezések, életszokások és életelvek ma már minden kisvárosban megtalálhatók. Az ipar- és a kereskedelem legyür- hetetlen életösztöno rengeteg hátramaradóttságot irtott ki mindenütt a vidékről s ezáltal az egykori v idék egész szellemi nívóját egy magasabb, a városi nívóhoz egész közel álló szintre emelte. Valami olyan szinbeli és életbeli mozgalmasságot vittek ezek a civilizatórikus életberendezések a vidék egykori „állott“ életébe, mely szellemi vonatkozásaiban, világnézetileg is keresztül-kasul gyűrűzte a vidéket. Kétségtelen ugyan, hogy a modern ipar eredményei, a közlekedési eszközök s a minden zugban piacát felütő nagyvárosi kereskedelem látszólag csak a külsőségeivel vonult be a vidékre. Ám ez a bevonulás tárgyakat és dolgokat vitt magával s a tárgyak és a dolgok az emberek közt itt is ugyanazokat a relációkat és tudati reflektálódá- sokat teremtették meg, mint megelőzőleg a nagyvárosban, ahol ama bizonyos „városi“ szellemet és életlevegőt tulajdonképpen megteremtették... : Ez a magyarázat azonban még mindig hathat elvontnak. Viszont mi tudunk konkretebb „váro- siasitó“ tényezőket is. Két ilyenre is hivatkozhatunk, mely a vidék szellemi habitusának átalakítására döntő hatással befolyt: Ez a kettő, a mozi és a rádió. Képzeljük el, mi volt valaha a kisvárosi élet tartalma a köznapi munkán túl, tehát azon túl, amikor az élet szelleme a leginkább megnyilvánul! Összeültek valamelyik korcsmában vagy magánháznál s a „szellemet“ a nosztalgián kivül legfeljebb a helyi lap képviselte. Ma pontosan ezekben a vidéki fészkekben mindenütt ott van a mozi. A mozi drámái és vigjátékai ellen kétségtelenül jogosult ezer ellenvetés. Ezek a drámák és vígjátékok azonban az életnek egy olyan visszfényét tükrözik, ami a leginkább nivellál az egykor oly élesen ellenkező két véglet, a város és a vidék között.1 S most nem arról beszélünk, hogy a film a képeivel és a tartalmaival utaztat és visz a nagyvilágon keresztül, hanem arról, hogy helyileg és időbelileg koncentrál és valóságos kortársává teszi a vidéki embert a világ minden emberével, tehát a városi emberrel is. A városi és vidéki embernek a mozi által azonos lett egy csomó fontos élménye. Már pedig az azonos élmények tüntetik el a leginkább az ellentéteket az emberek között. Akik ugyanazt látják, ugyanarról tudnak és ugyanazt élvezik, azok lassan Ugyanúgy gondolkoznak és cselekednek is. Azoknak lassan ugyanabban, a mederben mozog az Ízlésük s ezzel kapcsolatban egész differenciált belső életük... Az igazi homogenizálódást azonban a vidék és a város között a rádió hozta. Az a kortársi egyidejűség, aminek a fontosságát az előbb emeltem ki, a rádió esetében már abszolút. Az egyetemes egybekapcsoltság ténye és élménye- itt közvetlen. A vidéki és városi tudat különállósága a ládióval ténylegesen megszűnt. Az az egykori egyoldalúság és korlátozottság, amit a vidéki élet természetszerűen hozott magával, igy lehetőségileg, örökre eltűnt. Város és vidék a rádió korában már csak mint geográfiai fogalmak szerepelhetnek, szellemileg a kettő között nincs semmi nivóbeli különbség, illetve ami még lehet, az kiküszöbölhető, mm pedig eltörölhetetlen, mint azelőtt. Természetesen a vidék és a város közti ellentétek eltűnése az alakitóerők heves munkája ellenére sem történik karikacsapásszerüen. Hosszantartó rengés ez a folyamat: rengeteg rommal és ujra- épüléssel. A folyamat azonban folyik s ez a folyamat korántsem csak erdélyi vagy középeurópai tünet, Mellékfolyamata ez annak a nagy átalakulásnak, mely ma az egész világot egy nagy társadalmi és történelmi egységesülés felé hajtja. Annak a jóértelmü nemzetköziségnek egyik mellék- folyamata ez, mely a fővonalon például egységes Európát akar s igy végeredményben a város és a vidék homogenizálódásának arcvonalán ugyanazok az erők dolgoznak, mint a fővonalén: az élctbercn- dezések azonossága s ezek között az azonos élettervek és életszándékok, vagyis a leglegyőzhetet- lenebb erők. (G. fí.) fl Sing-Sing feg\?ház nég\j fegşence a biztos haláltól mentette meg a" newţjorki rendőrfőnököt és családját (London, aug. 16.) Newyorkból jelentik, hogy Roose rendőrfőnököt és családját, akik fürdés közben életveszélybe kerültek a Sing- Sing fegyház négy fegyence mentette meg a biztos haláltól. Az életveszélybe jutottak közelében, a Hudson-folyó partján villamosdróttal körülzárt munkatáborban 2000 fe- gyenc dolgozott s amikor a felügyelő a fuldoklók vergődésének láttára segítségadásra szólította fel a fegyenceket, négyen jelentkeztek s életük kockáztatásával ki is mentették a rendőrfőnököt és családját. Az életmentő rabokat amnesztiára terjesztet ték fel. Harmincnégymillió lejre tudták csak leszorítani a páros idei nagy deficitjét (Kolozsvár, augusztus 16.) Megírta a Keleti Újság, hogy Kolozsvár város tanácsa a legszomorubb pénzügyi viszonyok között foglalja el helyét, mert az idei, 1930-i költségvetésnek az egyensúlyba hozása is teljesen lehetetlennek látszik. A tanács felügyelő- bizottsága, Pop Valér dr. elnökletével szombaton fejezte be azt a munkát, amivel az előirányzási terveket igyekezett realizálni. Hétfőn délután együttes ülést tart az állandó választmány a felügyelő bizottsággal, hogy az elvégzett munkának az eredményét megbeszéljék. Az. esztendő nagyobbik része már eltelt s nemcsak költségvetése nincsen a városnak, de még kilátása sincs arra, hogy az őszi hónapokban a tisztviselők fizetését fedezni tudja. A felügyelő bizottság összeszámítása szerint az évi bevételek összegét nem lehet többre számítani, mint nyolcvannyolc millióra. Ezzel szemben a legszükségesebbnek látszó, illetőleg most már nem redukálható kiadások összegét nem tud. ták annyira lenyomni, hogy a reális számítások liarmincegymillió lejnél kisebb deficitet hozhatnának ki. A felügyelő' bizottság a maga jelentésében nem tud tovább menni ennek a valóságnak a konstatálásánál, de megteszi megjegyzéseit arra vonatkozólag, hogy hol látja a nélkülözhetőnek minősíthető kiadásokat. Ezeknek a kiadásoknak azonban a nagy részét már kifizették az idén s ezekkel már nem redukálható >a deficit. A harmincegymilliós deficit végösszege is ugv alakult ki, hogy minden megtakarítható ezutáni kiadást igyekezett a bizottság leütni s ezzel a kiadási tételeket s igy a deficitet is mintegy tízmillióval szállította le. A felügyelő bizottság számára ez a munka értékes tapasztalatokat nyújtott a jövő évi költségvetéshez, aminek az előkészületei szintén meg kell hogy kezdődjenek, mert október 15-éig kell a tervezetet megcsinálni. Általában a város ügyosztályainak, üzemeinek, intézményeinek a működésébe és organizmusába némi betekintést nyújtott ez a munka. De ezzel nem enyhül a momentán súlyos helyzet. A tanácsnak a feladata most, hogy az idei deficit fedezésére módot találjon. Tizenkét és Sél érával hamarább tette meg az R. id© óceáni útját visszafelé (London, aug. 16.) Lord Thompson lég-' ügyi miniszter ma éjszaka a cardingtoni repülőtér horgony tornyának rádiószobájában várta az R. 100 léghajótól küldött rádiógram- mokat. A miniszter minden szikratáviratot felolvastatott magának. Az R. 100 léghajóról közölték, hogy az éjszakai esőzés közben a léghajó burkolatán át esővíz szivárgott az elektromos konyhába és a villanykályhákat használhatatlanokká tette. Ma reggel az utasok nem kaphatták meg a kávét. A léghajó délelőtt 9 óra 15 perckor átlépőit Brighton felett s délre várták Carding- tonba. (London, aug. 16.) A légügyi minisztériumhoz érkezett hirek szerint az R. 100 léghajó motorjai az éjszaka folyamán kihagyóan dolgoztak, úgy hogy a léghajó csak három motorral, óránkénti hatvan mérföldes sebességgel halad előre 1500 láb magasságban Anglia felé. Reggel nyolc órakor a léghajó elérte a délirországi Cap Cleart és innen egyenesen a cardingtoni repülőtér felé halad. Angol légi forgalmi társaságok köréből a sajtó azt az információt szerezte, hogy nincs kizárva annak a lehetősége, hogy már szeptember elején meginduljon a rendszeres utas- és postaszállitó léghajózás Anglia és Kanada között. (London, aug. 16.) Ma délben 1 órakor az R. 100 a cardingtoni repülőtérre simán leszál- lott. A léghajó útját 66 és félóra alatt tette meg, ezzel szemben útja Angliából Kanadába 79 órát vett igénybe.
