Keleti Ujság, 1930. augusztus (13. évfolyam, 166-191. szám)
1930-08-18 / 180. szám
4 ísmsm«a BÚTOROK. ZONGORÁK. SZÉKELY* RÉTI RESZLETFIZETÉSRE 85 crdéiykészi butorcyâr r.t:,« ÍC6IOBBAH TARGU-MURES ___ Hogyan kísértem 114 férfit és egy asszonyt a halálba ? Â Sing-Sing Segyház iőielügyelöfe elmondja, hogy miképen készülnek a Síng-Sing áldozatai a villamosszékre — „Tizenkét tiszteletreméltó, tíszteskoru polgár“ és egy Süsioszlop — az öt perces tragédia lefolyása — A Keleti Újság párisi szerkesztőségétől — Párizs, julius hó. Mit érés az ember a halál előtt? Hogyan áll szembe a kikerülhetetlen végzettel, hogyan, birkózik az emberi bátorság a közeledő fekete rém gondolatával? Ezekről « kérdésekről mond el az egyik párizsi lapban igen érdekes részleteket Lewis E. Lawis, a Sing- Sing fogház főfelügyelője. — 1920 jan. elseje óta vagyok a Sing-Sing fogház főfelügyelője — meséli — 114 férfi és egy asszony állottak szembe szemeim előtt a halállal, Hogyan viselkedtek utolsó órájukban? A remény éltet... — A halálraítéltek legnagyobb része az utolsó pillanatig reménykedik abban, hogy kikerülheti a vilia- mosszéket. Az utolsó pillanatig bizik abban, bogy pőrét revidiálhatják, vagy hogy az elnök megkegyelmez. Pedig a revizió lehetősége csak egy esetben valósul meg tiz közül, igaz, hogy a büntetés enyhítését a sem- mitőszék igen gyakran kimondja. Ha azonban sem a leiebbczcsnek, sem a kegyelmi kérvénynek nincs sikere, csak a szomorú vég következbetik. — Régebben á kivégzés színhelye a fogház melléképületében volt, egy kis kőtoronyban. Ezt a kis tornyot mindennap láthatták a rabok cellájukból. Valamennyien hallhatták a végzetes motor bugását és a fiirész csikorgását, amely közvetlenül a kivégzés után » boncolásnál működik. Ez a látvány sokat megőrjített az elítéltek közül cs igen sok szökési kísérletnek volt az okozója. Boldogan — Valamikor két évi időnek kellett eltelnie attól a naptól kezdve, amkior a rabot beszállították az elítéltek cellájába a kivégzés napjáig. Ma mar az idő megrövidült, valamivel rövidebb egy évnél. Ez alatt az idő alatt az elítéltek legtöbbje magába száll és legtöbbször nagy megnyugvással és hidegvérrel fogadják a halált. Vannak olyanok is, akik egyenesen boldogan indulnak a halálba. Persze vannak olyanok is, akik sztoikusakká lesznek és akik a vallásos vigaszt sem fogadják el. — Láttam olyan halálraítélteket, akik elég nyugodtan indultak a villamosszékbe. Másokat az az egy gondolat nyugtalanított, hogy eléri-e a sors a cinkost is, aki elárulta őket? — A kivégzés napját és óráját a főfelügyelő állapítja meg. Általában csütörtökön van a-.kivégzés napja, néhány perccel 11 óra után. A végzetes hét elején a főfelügyelő „12 tiszteletreméltó és tiszteskoru polgárt” hiv össze, akiket három igazságügyi tisztviselő kísér. Ők a kivégzés hiva— Az uj halálház, amelynek hivatalos neve „az elitéltek cellája”, de amelyet a rabok „mészárszéknek” neveznek, szintén a fogház falai között van, de elkülönítve az épület többi részétől. 1922-ben fejezték be az építését és 300.000 dollárba került. Fogház ez a fogházban, amelynek külön konyhája, kórháza, sőt látogató-szobája is van. Két szárny csatlakozik a halál- szobához, mindegyikben 12 cella van, külön szárnyban van azonkívül a női foglyok cellája. Van egy előkészítő szoba is, ahová a rabokat a kivégzés reggelén viszik. A rabok bálteremnek nevezték el ezt a szobát. Egy folyosó vezet belőle a halálszobába és a jégszekrénybe, ahová a holttestet szállítják. Az öngyilkosság szinte lehetetlen. — Á törvény magánzárkát ir elő a halálraítélt rabok számára, ezt a magánzárkát naponta csak 15 percre szakitja meg egy séta vagy a kis, aszfaltos udvarban a labdajáték. Nagy gondot okoz a íogházigazgató. ságnak, hogy megakadályozza a rabokat abban, hogy öngyilkosságot követhessenek el. A rabruha igen erős kelméből készül, amit nem téphetnek el, nem készíthetnek belőle kötelet. Ennek dacára, mégis sikerült nemrégiben egy rabnak felakasztania magát ruhából készült kötéllel. Egy más alkalommal vattából készített kötelet egy rab, amelyet egy sebkötésbez használt kötelékből gyűjtött össze iszonyú szorgalommal. A kötelet azonban abban a pillanatban fedeztek fel, amikor egyik cellából egy másikba szállították, ami az utóbbi években állandó rendszabály és bizonytalan időközökben ismétlődik. a halálba talos tanúi. Rajtuk kívül a törvény értelmében két orvosnak, egy egyházi embernek, hét fogházőmek, a hóhérnak és a fogházfelügyelőnek kell jelen lennie a kivégzésnél. Megtörtént néha, hogy a halálraítélt rokonai engedélyt kértek, hogy elkísérhessék az utolsó pillanatig a delikvenst és hogy ott maradhassanak a kivégzésnél is. Ezeket a kéréseket minden alkalommal megtagadom. — Hóhérnak sokan ajánlkoznak. Amikor a legutóbbi hóhér visszavonult, 700 ajánlatot kaptam. Voltak, akik óriási összegeket kértek fizetésül, voltak, akik nevetséges összeget. Azonban ezeknek a kérvényezőknek legnagyobb része nem tudja hogy a hóhér- mesterségre nem elég a kvalifikáció, az elszántság, kitűnő villamossági szakértőnek is kell lennie, mert a kivégzéshez nem elég a kapcsolófogantyut lecsapni és átereszteni a gépen az áramot, de a kontaktust is jól kel! felrakni az elitéit testére. — A legkülönösebb, hogy olyan ember is akad, aki el akarja foglalni az elitéit helyét. Ilyenek között legijii. evp„ iso. $W: több a lecsúszott exisztencia, de kaptam már ilyen kérvényt tisztes üzletemberektől és becsületes munkásoktól is. Hiába, az emberi lélek különös valami. — Néhány preecel 11 óra előtt bevezetik a tanukat a déli kapun keresztül a halál-szobába. A „bálteremben“. — Az elitéit haját azon a helyen, ahová a sisa. kot ráhelyezik, leborotválják és bekísérik a „bálterembe.” Már reggel idehozzák, miután elbúcsúzott bajtársaitól. Legtöbbnyire közömbös hangon búcsúzik, mintha csak vakációra indulna. Nagyritkán történik csak meg, hogy a rabot támogatni kell a fogházőmek, mert sok rosszat lehet mondani a gyilkosrőlj de tapasztalatom szerint legtöbbnyire elszánt emberek. Általában azt hiszi a közönség, hogy a kivégzés előtt csil- lapitószert adunk az elitéltnek. Ez nem iga®. Először is, nincs értelme, másodszor pedig igazságtalan volna megfosztani egy embert érzékeitől vagy mesterségesen izgatni az alatt -a néhány pere alatt, amit utoljára tölt a földön. Általában a rabok gyorsan, bátor lépésekkel mennek a székhez és csodálatos hidegvérrel ülnek bele. Néha még egy utolsó nyilatkozatot tesznek, ártatlanságukat hangsúlyozzák, vagy pedig egy jelentéktelen megjegyzést. Egy pere alatt ráteszi a hóhér az elektródot a székben ülő delikvens hal lábszárára, a másik elektródot pedig a hátsó koponyára. Az őrök rácsatolják a bilincseket, amely a kezeket, a törzset és a lábszárakat szorítja le. Ebben a pillanatban a hóhér helyet foglal egy kis fülkében és bekapcsolja az áramot. Hatalmas áram járja át az elitéit testét. Ebben a pillanatban egy kis szikra kisülése hallatszik és a test felugrik, mintha el akarná szakítani bilincseit. Néha egy kis füstoszlop is felszáll a sisakból, amely az elektródot tartja a fejen. A kezeik pirosra válnak, majd elfehérednek, az izmok és a nyak megdagad és megmerevedik, mintha acélból lennének. Örökkévalóságnak tetsző két perc után, az eredetileg 2000 voltos áram felszáll 2200-ra és az ampérerősség 7.ről 12-rc. Az áramot legyengítik, majd újra meg újra bekapcsolják különböző időközökben, azután kihúzza a hóhér a kapcsolót és a test visszaesik, az izmok ellankaduak, mintha csak egy fáradt test feküdne előttünk. — Rendszerint elegendő egy áramütés, a másikra csak akkor van szükség, ha a jelenlevő orvosok ezt szükségesnek ítélik. — íme a tragédia, amelynek annyiszor tanúja voltam. 114 férfi és egy asszony halt meg szemeim előtt. — Mindössze öt perc telt el attól a pillanattól, hogy a bűnösöket a halálfolyosóra vezették, addig a pillanatig, amikor a hóhér bekapcsolta az áramot. De ez a rövid idő elegendő árra, hogy kioltsa az emberi élet szikráját és egy élő emberből élettelen hus-töme- get csinálion. a. 1. Vidéki gyűléseket rendez a kisküküllői Magyar Párt megyei központja (Dicsőszentmárton, augusztus 16.) Az Orsiágcs Magyar Párt kisküküllőmcgyei tagozatának augusztusi intézőbizottsági ülésen a tagok nagy számban vettek ' részt. Pekri Géza elnök megnyitójában ismertette a párt elnökségének tevékenységét, dr. Vajda Béla főtitkár tette meg jelentését a munkaprogramról. Bejelentette, hogy az esküt nem tett tisztviselők nyugdijainak elintézése e vármegyében elég jól balad előre. Történtek sérelmes megállapítások is, de ezek remélhetőleg orvosolva lesznek. A vármegye néhány községében még mindig interimar bizottságok működnek s a községek vezetésében ennek következtében a szükséges nyugalom nem állhatott helyre. Az intézőbizottság e kérdésben úgy határozott, hogy amennyiben időközben előállható, esetleges rendkívüli esemény nem tenné szükségessé, ez évben nem tart közgyűlést, tekintettel a súlyos gazdasági viszonyokra, amelyek miatt elkerülendőnek tartja azokat a kiadásokat, melyekkel a tagozatok kiküldöttjeinek a közgyűlésen való megjelenése járna. Azonban maga az intézőbizottság rendez vidéki gyűléseket egyes központi fekvésű községekben. Már most ki is tűzték négy község gyűlésének a napját: Dicsőszentmárton és Ba- 1 a vásár községekben augusztus 31-én, Kirfilyfálva cs Radnót községekben pedig augusztus 24-én. E gyűlésekre behívják a szomszédos községek párttagozatait is, a központból pedig a megyei intézőbizottságnak nagyobb küldöttsége utazik ki minden ilyen ülésre. A párt szatmári országos nagygyűlésén való részvétel módjait beszélték meg, majd Gyaíay József pénztárnok terjesztette ezután elő jelentését, mely szerint ez évben a pócsfalvi, csiidőtelki, erzsébetvárosi, radnóti, kiskendi, királyfalvi községi tagozatok gondoskodtak a tagdijak teljes befizetéséről.
