Keleti Ujság, 1930. augusztus (13. évfolyam, 166-191. szám)
1930-08-14 / 177. szám
Till. ‘ÉVF. 177. SZÁM. 7 # 6éke tudománya A volt francia miniszterclmtik, Herriot, a lyoni egyetemen tanszéket kiván felállittátni a béke tudományának. Javaslata megokolásában kifejti Herriot, hogy e tanszéken egy olyan tudomány hirdetésére gondol, amely azokat a legjobb módszereket kutatná, amelyek révén a nemzetekközti béka elérhető, Gittre állandósítható. Az érdekelné tehát e béketudományt közelebbről, hogy mik azok a tényezők, amelyek békére vezetnek s e tényezőket miként kell * népeknek egyöntetűen ala- kitániok, hogy a béke állandó legyen közöttük. A tanszék Herriot elképzelése szerint olyanfélekép szerveződne, hogy az előadásokít németak egyetemi hallgatók, hanem a nagyközönség légszélasebb rétegei is hallgathassák . . . Ennyiből állott a hir, amit a lapok végig Európán átvettek. A hir azonban ennek ellenére sem keltett visszhangot. Még esak egy vezércikk sem volt olvasható a hírrel kapcsolatban sehol. Valamennyi lap a hirt csupán „leadta“; kommentárt nem is fűztek hozzá. Sőt: a legtöbb lap szerkesztője „meghúzva“, azaz lerövidítve adta tovább, immel-ámmal, mint amiért kár a hely. Nem hinnének tálán a dologban? Képtelenségnek tartanák a béke tudományát? Valami lehetetlenség volna ez? Miért? A békével eddig is foglalkoztak tudományosan! A szociológia, bármelyik iskolabéli is, mindig foglalkozott azokkal tm módozatokkal, aihelyek a békére vezetnek, illetve, amelyek á békét, mint a népek és társadalmi osztályok közti nyugalmi helyzetet állandósítják. Ez a tlerriot által javasolt béketudomány a legkevésbé sem: valami nyári kacsa, vagy kávéházi furcsaság tehát. Nagyon is lehetséges. Miért sikkadt el tehát ez a hir olyan szürkén, illetve e hir clsikkadásának hátterében mi lappanghat, micsoda fáradtság vagy szkepticizmus, hogy «lhangzott nyomtalanul? . i . Tényleg, be kell vallanunk: minden háborús ‘rtóza. tunk ellenére is, ma, amikor megint annyit Írnak és beszélnek különböző készülő háborúkról, Valámeny- nyien többé-kevésbé béke-fámdt*k vagyunk . . . Egyikünk sem hisz a békében, bármilyen görcsösen is akarjuk. Illetve: ennek a mai béke-fáradtságnak van egy speciális, a mi mai napjaink szellemére, állapotára korlátozott értelme, amit talán abban lehetne a legrövidebben kifejezni, hogy nem hiszünk napjaink békemozgalmainak az erejében, akár azért, mert ezek a mozgalmak, természetükhöz híven, túl doktrinérek, akár pedig azért, mert még mindig ném felejtettük el, hogy minden jól megalapozott és őszintén hitt békemozgalom ellenállása is mily édes-kevés akkor, amikor a történelem erői egy háború felhullámzására sorakoznak fel, mint például 1914.'bén . . . Ennek a mai béke-hitetlenségnek lehet azonban még egy másik magyarázata is. S ez a magyarázat talán a legkiadósabb az említett hitetlenség felkeltésére. Nevezetesen: mint minden, úgy a békemozgalmak sem egységesek ma, sőt ezen az arcvonalon is kiilön-kiilön vonulnak fel a társadalomvalósng alakulásában résztvevő csoportok s igy a dolgok logikájának értelmében ezek a különböző csoportokhoz tartozó békemozgalmak, különösen elvileg, Ugyanúgy harcban állanak egymással, mintha nem is a békéről volna azó. A béke s-zükségletc napjainkban olyan erős, hogy már-máv a háború eszközeivel kell harcolni érte. S harcolnak is. Minden egyes csoport a maga társadalom- és gazdaság-rend elképzelésével vonul fel és ütközik meg a másik csoporttal. A küzdelem hangos ... De micsoda békéről lehet ott szó, mely már invokálása pillanatában is ily háborús ! ? Annak a kezdő sorainkban jelzett béke-fáradtságnak tehát meg van a maga elégséges oka napjaink zajlásában. Nagyon érthető tehát, ha egy Herriot tudományt és tanszéket sürget » sokféle békeideológia és békemozgalom összefogására. Nagyon érhető, hogy a valóság örökös összeütközései közt zaklatott békevágy a tudomány objektivitása felé menekül s a sokféle béketörekvést az ellentmondámnélkülimég régiójában akarja feloldani. Pozitiv és kétségbevonhatatlan akar lenni, mint a matematika és exakt, mint az igazi tudományok . . . Persze nagyon szomorú az, hogy erre a külön béketudományra szükség van. Szomorú az, hogy ebben a kérdésben érvekre és tételekre ván azükség és katedrára . . . Viszont: — bár már meg volna, Lyonban is és itt is és mindenütt a világon. Hiszin az ember mindent megtanul előbb és esak azután él vele . . G. G. Jóváhagyták a Lomási Erdőipar Rt. 250 millió tejes birságát rint a bírságot 15 napon belül készpénzben, vagy at pénzügyminisztérium által jóváhagyott értékekben kell befizetni, ellenkező esetben foglalást foganatosítanak: s újabb 15 nap múlva megtartják az árverést. A törvénynek ez a rigorózus intézkedése a gyakorlatban a jelenlegi esetben nem vihető keresztül, mert hiszen' magának a foglalásnak foganatosítására hónapok kellenek. A Lomásival kapcsolatban levő Marosgalon^ái Erdőipar Rt. adóeltitkolási ügyében most fejeződött b* a vizsgálat, amelynek során a vizsgáló közegek azfc állapították meg, hogy a vállalatnál a tőkekamat alól nyolcmillió lejt és egyenes adó alól tizenhétmilliós összeget vontak el. (Arad, augusztus 12.) Az aradi pénzügyigazgatóság a Lomási Erdőipar Rt. adóeltitkölási ügyében felvett jegyzőkönyvet felterjesztette a pénzügyminisztériumhoz, ahonnan most érkezett vissza a válasz Jöanitéseu államtitkár aláírásával. A pénzügyminisztérium a jegyzőkönyvet & a benne felvett bírságösszeget, a 250 millió lejt jóváhagyta és utasította a pénz- ügyigazgntóságot az óriási összeg behajtására. Az aradi pénzügy igazgat óság a pénzügyminiszter rendeleté alapján a jóváhagyásáról szóló értesítést meg fogja küldeni mindazokhoz a pénZügyigazgatóságok- hoz, ahol a Lömásinak üzemei vannak. A törvény szeAdy Endre ma is a legolvasottabb magyar iró Egy év alatt az ti) kiadást! Ady-kotet tizenkétezer példányban fogyott el Az erdélyiek sikere a magyar könyvpiacon — Â magyar könyvterme ?. és gazdag! &*■! programmja (Kolozsvár, augusztus 12.) Ritka vendége v*ii Kolozsvárnak: a legnagyobb magyarországi könyvkiadó cég, a budapesti Athaeneurn igazgatója, Fejes Sándor érkezett nehány napi itt tartózkodásra Erdélybe, ahova a szokásos üzleti érdeklődésen kivül az a megkülönböztetett szeretet és rokonszenv hozta, amellyel évek óta nagy figyelemmel kiséri az erdélyi irodalom fejlődését s amelynek ő és vállalata tettekkel kifejezést adott akkor, amikor az Erdélyi Helikon könyvsorozatainak kiadására állapodott meg és már valóban meg is ismertetett több erdélyi ivót a magyarországi közönséggel. Fejes igazgató á kávéház■ tornászán sziesztázik és stílszerűen — irók társaságában. Nem kell azt Imiin, hogy az esti órákban pihen, itt is notesz van előtte, » kezében ceruza és már fel is irta néhány számára ismeretlen erdélyi írónak és müvének a ciháét. — Számunkra — mondja Fejes igazgató —- külön öröni, amikor uj tehetségekét fedezhetünk fel. Pedig, hogy őszinte legyek, a vállalat mérlegében a kezdő, illetve a nagyközönség előtt ismeretlen irók a tehertételben szerepelnek. Várinak könyvek, amelyeknek kiadásánál már eleve szaiiiolúnk a deficittel. Sok esetünk van azonban, amikor ez a befektetés nem bizonyul rossznak. Itt van például a Kodolányí János esete, akit az Athaonenm ismertetett meg először és aki ma már egyik legolvasottabb magyar iró. — Apropos, olvasottság. Talán csodálkozni fog rajta: ma is Ady a legolvasottabb magyar iró. Annak ellenére, hogv egyes kötetei száz meg százezer példányban forognak közkézen, az idén megjelent gyűjteményes hagy Ady rövidesen két kiadást crt meg, 12 ezer példányt kapkodtak el és készül is már a harmadik kiadás. Megkérdezzük Fejes igazgatótól, hogy mivel magyarázza azt a számunkra szinte érthetetlen tünetet, hogy a magyar könyvek a békebeli forgalomhoz viszonyítva sokszorosan rnenűalaéiák a régebbi arányokat. — Valóban jó a megfigyelése, — hangzik a válasz. A mai kis Magyarország háromszor annyi könyvet fo. gyászt, mint a békebeli Nagy-Magyarország. Á háború alatt rengeteg ember szerette meg az olvasást és ez a folyamat az általam,s szegénység ellenére csak fokozódott. A magyar olvasóközönség rétegei egyre szélesednek. Sajnos, ezt nem lehet elmondani Erdélyről, amely alig számottevő a magyar könyvek eladását illetőleg. Annál nagyobb méltánylással adózunk az erdélyi magyar irók igazán gyönyörű teljesítményének* De a magyarországi közönség is megszerette Erdély Íróit kiadványainkon keresztül. Makkai Sándornak Bethlen könyve például annak ellenére, hogy több Bethlen életrajz is megjelent ebben az évben, teljesen elfogyott. Rendkívül nagy sikere volt Nyirő József „Sibói bö- lény“-ének, amelyből szintén már csak párszáz példány văii- Ugv tervezzük, hogy a Nyirő-könyV megmaradt példányait bőrkötésben karácsonykor hozzuk forgalomba. Nagyon szereti a közönség Tamási Áront és Gulácsy Irént is. Fejes igazgató ezután elmondja, hogy igen jól beváltak a magyar irók gyűjteményes kiadásai. A legkelendőbbek a Móricz Zsigmond, Karinthy, Krúdy, Holtai és Zilahy Lajos-sorozatok. Zilahy gyűjteményes munkái például tizenháromezer példányban fogytak el eddig, a „Két fogoly“ egyedül 30 ezer példányban. Az Athaeneurn őszi programja iránt érdeklődünk. — Hatalmas programúnk van. Hogy csak nehány uj könyvünkről beszéljek: Móricz Zsigmondnak két uj regénye vár kiadásra, ezenkívül szedés alatt vannak már Zilahy Lajos, Bibó Lajos, Szomory Dezső, Lengyel Menyhért, Laczkó Géza, a fiatal és tehetséges Sásdy Sándor és Babits uj regényei. Ezenkívül természetesen egész sefeg modem külföldi iró kerül a közönség elé az ősszel és a tél folyamán. Ezekkel a jórészt már világhírű Írókkal személyesen állapodtam meg külföldi körutam alkalmával. Valamennyien nagy csodálkozással és méltánylással beszélnek a magyar könyvpiac hihetetlen felvsvőképcsségéről. Fejes igazgató végül arról beszél, hogy nagyon Kéretné, ha a román és magyar iradolom között szorosabb kapcsolat jöhetne létre, ami egymás müveinek kölaaönös kiadásában nyilvánulna meg. — Meg kell állapitanom, — folytatja — hogy a román hatóságok nem viseltetnek ellenszenvvel a magyar könyvekkel szemben és igen koneiliánsan kezelik a cenzúrát. Ugyanezt mondhatom Jugoszláviáról ii, Csehszlovákiáról sajnos, már kevésbé. Az érdekes beszélgetést sajnos, félbe kellett sza- kitnunk, mert Fejes igazgatót elszólitották azok az üpr^rpi, amelyek számára e pillanatban fontosabbak ennél *z intiervjunál. Éppen egy erdélyi Íróval beszélt meg egy találkozót, már pedig, mint mondja, a ter- múumok^^ohasen^ztme^^^alaszUnh^^^^^^^ Csalás és sikkasztás vádjával letartóztatták a Renner-börgyár aradi fiókjának vezetőjét (Arad, augusztus 12.) Az aradi ügyészség hétfőm letartóztatta Grieshaber Imrét, a kolozsvári Remrnar bőrgyár aradi expozit lírájának vezetőjét csalás és tik- kasztás vádja alatt. Grieshaber ellen a cég már régikben tett feljelentést s akkoriban őrizetbe is vették, a fiatalember azonban azzal védekezett, hogy a vádak nem féléiének meg a valóságnak, ő cegevel elszámolási viszonyban van és meg neki vannak követelései. Azóta ezeket az állításait nem tudta igazolni és nyilvánvalóvá lett, hogy a nagy összeget, a följelentés sz«- rint 549.000 lejt, elsikkasztotta és a sikkasztás ^leplezésére más manipulációkat is követett el. A bőrgyár újabb feljelentése alapján tegnap őrizetbe vették ét % vádtanács kedden jóváhagyta a letartóztatást. A kanári madár ápolása és tenyésztés© cimii szakkönyv megjelent. 51 lei beküldése ellenében portómentesen küldi a Minerva Cluj-Kolozsvár, Strada Re- i Maria (Deák Ferenc ucca) 1 szám Vas- és rézbitnrok, mosdók, sodronybaiétek naiyvilasztékban kaphatók. FLEISCHER Testvérek vas és rézbutorgyárában Arád Str. loan Kussu Sifanu No. 15. (Aulich Lajos Ucca)
