Keleti Ujság, 1930. augusztus (13. évfolyam, 166-191. szám)
1930-08-13 / 176. szám
fis X/7Z. EFF. 275. SZÁM. 2 csínján kell bánni, mert ez az utolsó és a miénk, — azt is mindenki megértette. De hátra van, hogy hasonló felvilágosodás történjék a földekről és házakról, s azok gazdasági felszereléseiről, a megmaradt ingatlan vagyonról. Mert az is az utolsó és az is a miénk. Meg kell találni tehát e vagyonforma iránt is a respektust, s meg kell találni a két vagyonforma között a kiegyenlítést. Mert ha a pénzvagyon elvesztése az egész Székelyföld elkoldusodását jelenti, viszont a pénztelenek földjeinek az elveszése legalább is a fele Székelyföld kicsuszását jelenti a magyarság lába alól. Ezen a felerészen nemcsak az emberek lesznek földönfutók, de maga a föld is futni fog. Vájjon aztán a megmaradó felerésznyi földet meg tudja-e tartani a megőrzött és kamatjai között megvédett félmilliárdnyi pénzvagyon? Nem megy-e az is a futó földek után? Hiszen akkor ennek a pénzvagyonnak csak felényi ingatlan vagyon lesz a megkötője. Mások vagyoni képessége és gazdasági politikája lesz az ur e fölött is, tehát végzetes könnyűséggel előállhat, hogy a megmaradó felényi ingatlan vagyont is ez a politika veszi birtokba, a rajta nyugvó pénzeket pedig kamatkisebbitésekkel, vagy egyéb beváltási módokkal teszi légnemiiekké. Nem lesz se pénz, se ingatlan vagyon. Még csak koldusbotot se lehet majd akkor faragni, mert nem lesz honnan letörni a botnak való ágat. Szükséges tehát, hogy meglássuk az ingatlan vagyonnak a jelentőségét is. A kis földmivesek ingatlan vagyona van olyan eladósodás és kamatteher alatt, amit éppen úgy meg kell látnunk, mint a sajátgyüjtötte pénznek és e pénz védelmének a végtelen fontosságát. Azt hiszem, hogy a Székelyföldhöz hasonló állapotok vannak más magyar népvidékeken is. Amit tehát a Székelyföldre nézve meglátunk, az mind irányadó tanulság ezekre a más népvidékeinkre is. Egyensúlyozni kell pénzvagyonunk és ingatlan vagyonunk között az egymást fönntartó viszonyt. Múltkoriban egyik székelyföldi újságban egy nyílttéri közlést olvastam. A közlemény írója elmondja, hogy hitelezőjétől fizetési halasztást kért, mire a hitelező őt bolsevistának nevezte. Kérdi a leszidott ember a közönségtől, hogy megérdemli-e ő ezt a bolsevista el nevezést csak azért, mert jelenleg nem tud fizetni? Feleletünk nem lehet más: csak ezért nem érdemli meg a bolsevista elnevezést. Ha csak ez történt közöttük, akkor ő csak megszorult adós, a maga igen természetes kérő helyzetében. Azonban azt hisszük, hogy indulatos is volt, mire a hitelező is indulatos lett, s kölcsönös indulatosságukban egyre sértőbbek, igényesebbek és keserűbbek lettek egymás iránt. Hát itt van, ahol a pénzvagyon és ingatlan vagyon egymással való szembenállásának is ki kell keresni az érzékeny pontjait. Lázadozó rátámadással nem mehetnek egymásra, mert akkor az egymás vagyoni érdekei iránt való belátás elhomályosul bennünk. Az indulat elhomályosítja. Makacsságok, kősziviisé- gek, gyülölségek lesznek belőle, s egyik oldalon uzsorás vagyonkaparás és zsugori fukarság, másik oldalon nyomor és testvérgyiilölő átkozódás. Az indulatok kiküszöbölésére kell hatnunk, s ebben keresnünk a magunk társadalmán belül a segítő utat. Lehetetlenség, hogy indulataink félretételével meg ne lássuk, hogy különösen a magyarság tagjai mennyire egymásra vannak utalva. Tehát mennyire fel kell, hogy ismerjék vagyoni érdekeiket, akár az ingó pénzvagyonra nézve, akár az ingatlan földvagyonra nézve. Egyik se lehet a másiknak a prédája, hanem kölcsönösen^ kell hogy támogassák egymást a fennmaradásban. Csak ne váljék a bajok miatti aggodalmaink önzéssé, mert abból lesz az egymás iránti belátás hiánya. Abból lesz az indulat és egyéb rossz következmény. Az aggodalmakból fel kell ocsúdnunk arra a kölcsönös belátásra, hogy pénzben is, ingatlanban is vagyonúink vannak, s azt közösen meg kell tartanunk. Közös megértéssel, az indulatos és a túlzott igények kölcsönös elhagyásával, s esetleg kevesebb jövedelemmel, de egymás iránti annál több megbecsüléssel elérhetjük, hogy egymást vagyoni alapjaink megtartásában megsegítsük. Indulat nélkül, egymás iránti elfogultság nélkül ez mind megtörténhetik. Az anyagi bajoknak egy összetartó társadalmon belül a lelkiekben mindig megvan az orvossága. A lelkiekben. A hitben. Az egymás iránti hitben is. <WWWWVS/S/WVW^ /WWWWWV/WV\^’ A balatonföldvári politikai értekezleten Vass József miniszterelnök-helyettes kijelentette, hogy nincsen ok gazdasági pesszimizmusra (Balatonföldvár, augusztus 11.) Hétfő délelőtt Bn laton földváron a magyar egységes párt nagy értekezletet tartott Pesthy Pál elnöíete alatt. Az értekezlete^ Klelielsberg, Vass, Mayer miniszterek, Scitowssky államtitkár jelentek meg a kormány részéről. Scitowszky a névmagyarosítás kérdésében kijelentette, hogy a kormány inkább azt akarja, hogy a szivek és ne a nevek legyenek magyarok. Meskó Zoltán a mezőgazdasági szanálást kritizálta, a boletta-rendszert és kérte a borfogyasztási adó eltörlését. Erdélyi Aladár kifogásolta; hogy az értekezleten Bettiién és a többi miniszterek nem jelentek meg. Az eddigiekhez hasonló ballplatzi módszerekkel nem lehet védekezni a gazdasági bekerítés ellen. Magyarország körül az államok szövetkeznek, a nép olvassa a különböző gazdasági szövetkezet híreit, a magyar kormány pedig begubózik a súlyos politikai és gazdasági kérdések elől. Mayer miniszter megállapította, hogy a bolatta-rendszer nagyszerűen bevált, bár kezdetben zökkenők voltak. Bogya János, akit az elnök többször rendreutasitott, iái magyar diplomáciát kritizálta, mint amely felült a francia és cseh diplomáciának. Vass József miniszter nagy beszédben fejtegette, hogy gazdasági pesszimizmusra nincs ok. Az uj gazdasági egyesülési tárgyalások kérdéséről a jelen pillanatban részletesen még nemi informálhatja a nyilvánosságot, csupán annyit mondhat, hogy a kisantant államok már ia csorbatói konferencián elhatározták, hogy a kisantant számára széles gazdasági fundamentumot konstruálnák, ami Magyarországgal szemben egyáltalában nem barátságos gondolat. A vámunió szerinte a kisantant államok között nagyon nehezen lesz megvalósítható, mivel ezeket az álla^ mókát bonyolult kereskedelmi szerződések kapcsolják össze, s azokat előbb revízió alá kell venni AMERIKA RŰBÉRURAI Irta: KILIÁN ZOLTÁN (8.) VII. Cadillac — Néd, Zolikám, nesze ez a marék pénz! —- m«adta egy reggel Morley. — Azt hiszem, elég lesz arra, hogy körülnézz addig, mig befoglak az igába. Ne sajnáld nagyon és tégy mindig kedved szerint! — Kedves vagy, Pali. — Chicago érdekes város, meglátod ezt hamar. Vágj nekik kereszitül-kasul. — De... — „De“ nélkül. Pénzed van, ezzel el van intézve minden. Ami kell, megveszed, ahova akarsz, bemégy. Kapsz mindent. Szervusz, sietek. Dcrécey szeme Morley után ragadt; De nem sokáig. Ujja között ciaagett a pénz. Emlék a különös országnak a pénze, amely boldoggá teszi mind a százhuszmillió embert, aki itt a két »agy jwrt között futkároz. Kapta a kalapját, Szaladt. Még ott kail feltétlen parancsul szabta, meg önmagának, hogy minden itt szerzett pénzből hazaküldi a felét Giitusnak. Bankot keresett, befizette a kapott összeg falét. Számi tgaíta, hogy- mikorra kapják meg. Ez lesz az első, Amerikából jött nagy öröm. — A rendőrfőnökségre! — szólt oda a soff'őrnek. A rendőrfőnökhöz minden különösebb teketória nélkül bejutott. —, Clüeago rendészeti viszonyait szeretném megismerni, chief! — mondta a főnöknek a bemutatkozás után. — Well, kicsit eltérnek az európaiaktól, — mosolygott a főnök, — adok önnek egy (letetiivet, az körülviszi és elmond mindent, amit tud. Biztosítóm, fog tudni eleget. Pár pillanat múlva már nyolchengeres kitűnő Cadillac-kocsiban iilt Dcrécey Zoltán. Ilyen Cadillac- a utóm obi lakon száguldanak Chigaeo détektivjei és rendőrei a banditák után. Fenyegető harangszó hallatszott a Cadillacról, ez a Iiarangozás helyet biztosított a kocsinak végesvégig az utakon, mert a rendőraultó sohasem áll meg a többi gépkocsival a közlekedési sárga, zöld és piros jelekre. A defektiv ott ült Deréeey kapitány mellett. Lobogóhaju, szőke fiú volt, rózsaszinarcu és vidám. A Cadillac páncélszekrényeit magyarázta, meg az automobilra szerelt ismétlőfegyvereket. — Majd a hátsó ülések alá mutatott: — Ezek alatt vannak a mi kulcsaink! — mondta nevetve. — Kicsit használtak már, mert házakat bontogatunk velük. Önként nem nagyon nyitják ki az ajtókat nekünk. Fejszék és feszitővasak voltak ezek a „kulcsok“. Dcrécey is mosolygott a szőke detektivre és nézte a pompás, gyors autót. — Sűrűn akad dolguk ezeknek a kocsiknak? — Ez, amelyben, ülünk, két év óta huszonhétezer mérföldéit futott. — Hány ilyen kocsijuk vau ? — Ebből a fajtából még vagy egy féltucat. A leggyorsabb gép valamennyi. Könnyű Ford-kotísink pedig több, mint száz fut. A kapitány eltűnődött a szédítő forgalmon — Hogy liivják önt, detektív ? — Brennan. William Brennan. — Nézze. Brennan, valamit nem,értek, ön bizonyára tud felvilágosítást adni nekem. — Azt hiszem, kapitány. Parancsoljon! — Ez a Chicago mérhetetlenül gazdag. A város boldog jövőjét nem döntheti meg soha semmi... Az emberek lázasan, mondhatnám őrülete« munkatempóban dolgoznak benne. A keresek kitűnő... Még mindig nincs elég pénzük az embereknek?! Miért rabolnak és gyilkolnak Chigacoban ugv? •— Senkinek sem lehet elég pénze! — legyintett a detektív. — Mindenki még többet akar... — Furcsa okoskodás, — gondolta Deréeey a defektiv feleletére. — Micsoda város!... És minek nekik az a még több, mindig több pénz ? — Minek? — ismételte a detektiv — óh minek, a pénz?! Ezer oka ás van. annak, kapitány... Ebben a szempillantásban nagyot ugrott a Cadillac. És már ropogott is a gépfegyver. — Bújjon rögtön a páncél mögé! — kiáltott Deréceyr© Brennan. — Kifogtuk jól! — Mi baj? Miért? — Grysil bandája ütött ránk! — Ki az a Grysil? — Nem érek rá elmondani most!... Vigyázzon, mindig a páncél védelme alatt kell maradnia! — Igen. — Ott van a páncélfalon a fogó, markolja meg erősen... j — Már fogom. . , — Jól van, aziti hittem az előbb már, hogy kirepül!... Öten vannak a kutyák! — Öt rabló? — Dehogy, öt auitó... Bekerítenek egészen... Dcrécey önkénytelenül is felkapta a fejét, hogy megnézze őket. Brennan visszarántotta: — Ne nyújtogassa a nyakát! Inkább lőni kellene az ön oldalán is! Ért a gépfegyverhez? — Hogyne. Dolgoztam vele eleget a háborúban. — Akkor csinálja itt is. Eressze ki, csakúgy vaktában! * Deréeey nekifogott. A gépfegyver működött a keze alatt tökéletesen. Megtalálta a látókat is a falon. Nagy olajzöld a ufót látott, amely kiszökött a rendőrautó tüzeléséből. Jött azután vadul a Cadillacnak. Nyomában egy ugyanakkora fekete kocsi. Brennan káromkodott: az ő oldalán is előrerohant egy kocsi. A Cadillac vágtatott velük. Magyarországon a versenyeken nem látott Dcrécey ekkora száguldást. Itt a rendes városi uccán repülitek igy. És nem volt senki, aki a szörnyű küzdelembe beleavatkozzon. Az emberek mind eltűntek végig az útvonalon. (Folyt, köv.)
