Keleti Ujság, 1930. augusztus (13. évfolyam, 166-191. szám)

1930-08-02 / 167. szám

9 'XIII. vrr. m. mAu. ■nmeaBiMggyN—n—.tttítí Egyetlen hónap alatt 302 tüzeset történt a kolozsvári tartományi igazgatóság területén és két millió lej kárt okozott (Kolozsvár, julius 31.) A posteşti tömegkatasztrófn után a belügyminiszter egy szigorú rendeletet ígért, amely meghagyja a községi elöljáróságoknak, hogy a legrövidebb időn belül tegyék üzemképessé a tűzoltó- szerszámokat. Azok a községek pedig, melyek egyálta­lán pem rendelkeznek tüzoltófelszereléssel, a legrövidebb időn belül kötelesek beszerezni. Nem tudjuk, tényleg kiadta-9 az illetékes minisztérium a beígért rendeletet. Azt azonban egész nyugodtan megállapíthatjuk, hogy a tiizrendészeti állapotok semmit sem javultak. A kolozs­vári tartományi igazgatóságra nap-nap után érkeznek jelentések, amelyek a gyakori tüzesetekről emlékeznek meg. Ez a statisztika julius hónapra a legkedvezőtle­nebb. Az erdélyi tartományi igazgatósághoz tartozó köz­ségekben julius hónapban háromszázkét tüzeset fordult elő. A legnagyobb arányú a borsai tüzkatasztrófa volt, ahol 250 ház égett le. Alig pár nappal ezelőtt a marosme­gyei Körtvélyfáján hét család maradt hajléktalanul. A tüzesetek 90 százalékát el lehetett volna hárítani, de nem volt mivel. Egyik községben, amikor a fecskendőt ki akarták vinni az égő házhoz, kiderült, hogy a fecskendő kerekei kölcsön voltak adva a bíró egyik ismerősének. Más helyen viszont nem voltak meg a szükséges csövek. Egyszóval a tűz addig s annyit pusztított, amennyire éppen képes volt. Egyébként a tegnapi nap folyamán a következő tüzeseteket jelentették a kolozsvári tartomá­nyi igazgatóságnak: A szebenmegyei Boita községben vigyázatlanság kö­vetkeztében kigyulladt a község erdeje mellett lévő egyik cserjés. Természetesen a tüzoltószerszámok hiányában a tűz tovább terjedt. Ugyannyira, hogy teljesen elhafo- vasztotta a község 13 hold erdejét. A kár 48 ezer lej. A hunyadmegyei Batiz községben kigyulladt Barbon George háza. A tűz átharapódzott istállójára és mellék- épületeire, majd a szomszédban lakó Ardelean Adám konyháját, istállóját, szérűjét és gazdasági felszerelését, özvegy Ardeleannénak pedig egész évi termését és ösz- szes gazdasági melléképületeit elhamvasztotta. Innen az­tán a tűz tovább pusztított. Marconi Nistomak egy ham- bárját és 20 méter fáját emésztette fel. Csak ebben az egyetlen faluban a hatósági megállapitások szerint egy­millió 200 ezer. lej a tűz által okozott kár. Ugyancsak az ebben a megyében lévő Kázanesd községben az Arad— Brad-i fűrésztelep tulajdonát képező 300 méter fát is elhamvasztotta a tűz. A kár 60 ezer lej. A Brassó—sepsiszentgyörgyi vasútvonal mellett egy mozdonyból kihullott szikra Guti Lajos és Társának 2 hektár búzáját pusztította el. A kár 42.500 lej. Ugyan­csak a mozdonyból kihulló szikra hamvasztott el 5 hold árpavetést a brassómegyei Prázsmár községben. A kár itt is 30 ezer lej. A szamosmegyei Sajóudvarhely köz­ségben az emberek szintén összegyűjtötték az egyévi munkájuk eredményét. A Fodor Vilmos tulajdonát ké­pező cséplőgép kigyulladt, amely tüzből kifolyólag aztán odaégett 8 kisgazda egész évi termése, 6 zsák vámgabo­nával együtt. A kár 600 ezer lej. Marosmegyében Körtvélyfáján kívül még más két helyen pusztított a napokban a tűz. Gödemesterházán Spisak Ferenc háza tüzet fogott s az elhamvasztott melléképületekkel együtt a kár meghaladja a 120 ezer lejt. Mig Nyárádgálfalván Márton Péternek elégett 9 szekér búzája és 8 szekér árpája pusztult el. A tüzet egy ötéves gyermek okozta. A kár 17 ezer 500 lej. íme csak az egyetlen egy napon beérkezett jelentés szerint a tartományigazgatóság területén a tűz 2,118.000 lej kárt okozott. Hogyha összeadnánk az ebben a hónap­ban történt tüzesetek által okozott károkat, ez az ösz- szeg az egymilliárd lejt is meghaladná. Az elemi erők játékában, ha nem is bírunk döntő befolyással, azonban megvan a lehetőség afra, hogy a kiélési formájukat sző­kébb keretekbe szorítsuk. Abban az esetben, hogyha á kormány ezekután sem intézkedik, hogy a tüzoltófelsze- reléseket rendbehozzák, kétségtelenül anyagi felelősség­gel tartozik a károsült lakosságnak. Nagy botrányok között zajlott le Monte- videóban a fatbali-vílágbajnokság, amelyen Usngpsay győzőit Argentínával szemben (Montevideo, julius 31.) Uruguay fennál­lásának 100-ik ünnepén ma megtartotta a fut- ball-világbajnokság döntő mérkőzését. 70 ezer főnyi nézőközönség előtt folyt a döntő, ame­lyet a kétszeres olimpiai bajnok Uruguay 4:2 (1:2) arányban nyert meg Argentinesa- patával szemben. (London, julius 31.) A newyorki Associa­ted Press buenosayresi'jelentése közli, hogy Argentina fővárosában a montevideói világ- bajnoki döntő eredményét nagy; izgalommal fogadták. 'A sovén sportpublikum tömeggé ve­rődve az uruguayi konzulátus elé vonult s ott hosszasan tüntetett. A tüntetők beverték a konzulátus épületének összes ablakait s bejáratát is súlyosan meg­rongálták. Az uccákon később uruguayi zász­lókat vivő örömmámortól diadalittas urnguayi asszonyokat inzultáltak, úgyhogy, a lovasrendőrséget kellett ellenük kive­zényelni. A lovasrendőrök aztán félóra alatt megtisztí­tották az uccákat a zavargóktól. A karhata­lom részéről több riasztó lövés is esett, de senki sem sebesült meg. A Daily, Mail buenosayresi távirata sze­rint az uruguayi konzul a tüntetés ideje alatt szorongatott helyzetében az ar­gentin miniszterelnökségre menekült. A lap Montevideóból érkezett távirata megállapítja, hogy a belga biró nyomta az ar^ gentin csapatot s a brutálisan játszó uru­guayiaknak sok durva faultot elnézett. Egyébként a meccs alatt egész Montevideo kiürült, mert mindenki a világbajnoki döntőn volt. A közönséget egyesek 120 ezer főre be­csülték. Az üzleteket bezárták, a parlament felfüggesztette ülése­zését s az emberek autókon, repülőgépeken, külön- vonatokon és gyalog siirü tömegekben tódul­tak a meccs színhelyére. AMERIKA HŰBÉRURAI Irta: KILIÁN ZOLTÁN i. A Fáris-Gaité-beö. November 27-én a mulatóhelyek ügyeleteseinek ro­vatában est irta a főkapitányi napiparancs : Paris-Gaité: dr. Derécey Zoltán. Ki hitte volna, hogy eszel az ügyelettel kezdődik Derécey kapitány végzetes életregénye. Ezen a napon nem eysett volna a kapitányra ügye­letesség. Még is beszélitek már otthon, hogy estére ki­mennek Budára az öregecskékhez. Az öregeeskék — Derécey szülei — ott éltek csendben és boldogságban a Rózsadombon egy öreg házban, melyben Derécey Zol­tán harminckét esztendővel ezelőtt született. Derűs emberek voltak az öregeeskék, jó volt hozzájuk heten­ként) egyszer kimenni. Náluk lakott az öröm. Torzon Pali azonban nagyon könyörgött a cseré­ért. Valami égető szerelmi ügye volt a fiúnak, addig- addig beszélt, mig Derécey megszánta és belement a (cserébe. — Aki szerelembea segít, megáldja az Isten! — vigasztalta magát. Most ott unatkozott kardosán, szolgálati jelvénye­ién a Paris-Gaitében, nekidülve a zenekar korlátjának. , Fáradtan nézte ezt a szeme elé táruló hiábavaló eről­ködést itt a parketten. Alig zavarta az asztalok egy­hangú fehérségét vendég. Itt—ott feketézett csak né­hány, tárcája tartalmát aggódón vizsgáló fiatalember, s az egyik sarokban üllt hentesformáju barátjával, pa­lackos asztal mellett, egy ismert szépfiu-szinészke. A jazzband szinte szünet nélkül muzsikált. Jól ismert alakok forogtak a kapitány ur előtt. A kedves, elegáns számvizsgáló, aki nappal az adófalügyelőségen viaskodik a fizetni nem akaró felekkel, éjjel meg par­kettáin,cos itt a Paris-Gaítében. Délután két órakor ha­zamegy ez az ember a hivatalából, mcgvacsorázik és háromkor pontosan lefekszik. Féltizkor felkel, meg­mosdik, megreggelizik, elolvassa az estilapot, és jön ide, dolgozni. Reggel négy óra táján megebédel, fél— halit61—hétig szunyókál egy kicsié, nyolcra bent van az adófelügyelőségen. Emmivel táncol, aki tavaly még banktisztviselőnő volt, B-listára került és most idejár — hivatalba. — Mit felügyelek ezen a hűvös, nyugodt polgári roboton? — tűnődött magában a kapitány nr és Ha­gyott ásított. — Jó volna hazamenni!... Ezt ugyan jól kifogtam, reggel ötig... Elsötétült a terem. Kis villamos rózsák imbolyog- tak a táncoló lányok kezében, a férfiak gomblyukában. Egyetlen szál árva cigány ődöngött az asztalok közt, hátha akad még valaki, akinek kell a magyar nóta... Enged talán magyar mulaításlb is a diadalmas jazzband... A kapitány ur jogász-korára gondolt. Micsoda élet volt itt akkor, micsoda öröm és kacagás?! Ilyesmin gondolkozott Derécey Zoltán és észre sem vette, hogy a főpincér szemérmetlenül odalépett hozzá. Csak a bizalmaskodó hangra rezzent fel: — Tessék csak nyugodtan hazamenni, kapitány ur! Megvolt már az ellenőrzés, a főtanácsos ur csak bené­zett és rögtön elment. Nem jön vissza többéit. A kapitány felháborodott. Először pofon akarta ütni a főurat, de nyomban lehiggadt. Még csak az kellene, hogy az ügyeletes rendőrtiszJtviselő kezdjen ve­rekedést! Ezek az emberek a maguk módján gondol­koznak : az ügyeleti dij a fontos, azért van az egész, és az Úgyis jár, minek itt ülni! Igen, a kereset! Milyen furcsa is, milyen szégyenletes is ez az egész rendszer! — Biztatnak, hogy a pétiz megvan, ne markirozzak tovább; menjek csak haza nyugodtan. Undorító! — dobolt az asztalon ujjával tehetetlen dühében a kapi­tány. Nem szólt a „figyelmes“ fó'Umak. Mit is mond­hat neki, feleletül erre a szemtelen jóakaratra?! Kötelesség?! Rendbiztatás?! Szemembe nevetne és azt kérdezné, hogy ehhez vannak útit négyen az urak ?! A főur vállat vont, otthagyta a kapitányt. — Vidéki! — gondolta magában. — Ilyen vidé­kit kapunk; amilyen nekünk kellene, az meg nem akar jönni sehogysem... ' Deréceynek égett az arca. Valóban, itt vagyok én, itt van egy detektív, aztán egy polgáriruhás rendőr az erkölcsrendészetről, meg az egyenruhás rendőr... az el­lenőrző főitisztviselő is még... Eh! — Három után! — mondta valaki hangosan. — '£ többiek bezárnak akkor, és idejön, aki még mulatni akar. — Megyek, lefekszem az ügyeletesszobábam, —- dünnyögte a kapitány. — Oda C3ak nem hallatszik be ez az átkozott szakszofon! El is indult az asztalától e bejárat felé. Lassú, unott lépéssel ment az ütőd után kívánkozó piros kó- kuszszőnyegen. Valaki megrázta most: I — Te vagy az? Derécey felkapta a fejét. Magas ur állott előtte; vagy harminchalt-harminenyoleesztcndős. Ki ez?.., A szeme... Igen, ez a különös szeme! Hol is láttam ezt a szemet? Eszébejutott. — Már tudom! Te vagy az, rongyfestő? A most jött ur felnevetett* —• Ugylátszik, sohasem felejtjük el egymást! Iga­zán nem gondoltam, hogy itt talállak, és még hozzá rendőruniformisban. Te vagy az ügyeletes? — Igen, de már éppen le akartam feküdni. — Abból ugyan semmisem lesz, fiam! — mondta nagyhangon a rongyfestőnek nevezett férfi és ango­lul szólt oda a társaságnak, karonfogva a kapitányt, — egy régi, igen kedves, régi barátom. Derécey meghajolt! előttük. — Velünk tart, ugy-e? — kérdezte egy magas, igen szép szőke nő most. — Morleynek mindig nagyon ked­ves barátai vánnak és mi örülünk nekik, ha Velünk jönnek! — Ha parancsolja, — mosolygott felvidultan a kapitány, — Legalább mulatok egy kicsit én is, mert eddig igazán unatkoztam csak. Maguk meg az éu Szörnyű angol beszédemen fognak mulatni! — Beszélhetsz németül is, pajtás! Értjük ezt a régi vezényleti nyelvünket mindannyian. A hölgyek is. Leültek. A kapitányit invitáló hölgy megkérdezte: — Honnan ismeri ezt a mi vén gonoszunkat? (Folyt, köv.)

Next

/
Thumbnails
Contents