Keleti Ujság, 1930. augusztus (13. évfolyam, 166-191. szám)
1930-08-11 / 175. szám
'XIII. VTV. 17S. SZÁM. 5 Nem értettem a dolgot. Megismételtem a kérdést erélyesebben: Ki az. ilyenkor nem szokták az émbereket zavarni. Mondja meg legalább, hogy mit akar. Odasiettem az ajtóhoz. Az iroda fali órája éppen két órát ütött. — Nyissa ki. nyissa kJ. ismételte a hang, nyissa ki. Use vagyok. Gyorsan kinyitottam az ajtót. Egyik női munkatársunk, Rollenberg grófnő bukott be rajta és anélkül, hogy rámnézett volna, az asztalhoz sietett, egy revolvert helyezett rá. amelyet eddig a corsage-ába rejtett. Néhány töltényt tett mellé egy zacskóban, amelyet eddig övén hordott szoknyája alatt. Ezután felém fordult: — Meneküljön, egy pillanat vesztenivalója sincs. Mielőtt feljön a nap, a német rendőrség már itt lesz és nem engedi többé távozni. Látva az én nagy bámulatomat, a grófnő megmagyarázta: — Reussens. Richardson, De Roel és mások Hasseltben börtönben ülnek. A német kémelháritó had a nyomukban van. Tudják, hogyha önt itt letartóztatják. Pierre Desgranges kerül a kezükbe. Meneküljön, amig nem késő. Annak ellenére, hogy nem értettem, miként sejthette meg a német rendőrség, hogy Pierre Desgranges és Joseph Oozier ugyanaz, nem sokáig I haboztam. Készen volt a tervem, miután Düsseldorfot, hála útlevelemnek, minden baj nélkül elhagyhatom és Belgiumba is szabad a bemenet, csak a holland határt kell csempészuton átlépnem. [ Közben a grófnő már az ajtó felé lökött: Holnap- jután a holland határon várjuk. Az első vonat Antwerpen felé két órával később indult . De óvatosságból nem Düsseldorfban, j hanem Neussban. a legközelebbi állomáson akarjam felszállni rá. Futottam és minden energiámat összeszedtem, hogy a több kilométeres utat. njinél gyarsabban megtegyen. Alig maradt néhány pillanatom, hogy összeszedjem és rendbehozzam magam, s hogy tiszteletreméltó külsővel foglaljak helyet azon a helyen.amelynck elfoglalására utleve- I lem felhatalmazott. A legfontosabb az volt. hogy j ne hagyjam meglepni magam a belga-német hatá- !ron szokásos szigorú vizsgálatnál. A revolver ott volt a zsebemben, de eszem ágában sem volt ez- í zel a veszélyes fegyverrel utazgatni, hiszen ha ezt megtalálják nálam, akkor hiába bizonyítgatom ártatlanságomat. Sokkal jobban szerettem ennél a fegyvernél az ásót. Eldobtam a revolvert és mikor a holland határ előtti állomáson leszálltam a vonatról, az első faluban vásároltam egy ásót. A határ drótsövénnyel volt elzárva és a drótba a németek villamos áramot vezettek. Aki hozzáért, meghalt. Én azonban tudtam ezt. Nappal elhagyott árkokban, csűrökben húzódtam meg és éjszaka vándoroltam a határ felé. A második nap hajnalán értem erre a helyre, ahol a holland oldalon a grófnő és barátai vártak rám. A bajnál első sugarainál vizsgálgattam a drótsövényt, keresgélve azt a helyet, amely alatt a legészreve- hetetlenebbül áshatom meg azt a lyukat, amelyen a drót érintése nélkül átjuthatok a drótsövények alatt. Még mielőtt munkába kezdhettem volna, felfedeztem egy csoport embert a drótsővény me! lett meghúzódva. A vastag sárréteg és piszok ellenére, amely ruhájukat és arcukat fedte, nem volt nehéz megismernem, hogy szökevény orosz foglyok. Nagyon megijedtem erre a találkozásra. . ijedelmem még fokozódott, amikor a derék oroszok I kézzel lábbal, mert sem franciául, sem németül nem tudták, magyarázgatták, hogy velem tártainak. Amikor a német őr hátat frordiíott nekünk, ásni kezdtünk. Alig kezdtük meg az ásást, golyózápor csapott le ránk. Földrevágódva vártuk, mi lesz. ösztönszerüen az oroszok hozzám simultak. Nem sebesültem meg. hiszen elég sötét volt ahhoz. hogy az' őrök csak úgy vaktába lövöldözhessenek. Â golyózápor szünetlenül tartott, amikor egyszerre csak egy hatalmas fénycsóvát pillantottunk meg. Egy fényszóró. Végünk van. gondoltam. Elfognak és könyörtelenül főbe lőnek bennünket. A lövöldözés még hevesebb lett, már több fényszóró vizsgálta a terepet, mikor egyszerre. mint valami üdvharsona, megszólaltak a mi Winch estereink. Megérkeztek azok. akiket vártam." Barátaink Hollandiából lőtték a fényszóróikat. Azok hirtelen kialudtak és a puskatüz megszűnt. A csendben világosan kivettem egy autómotor zakatolását. Tudtam, ki ül a volánnál. Az én barátaim. Azután a drótsövényvágó ollók kel - ilemes zöreje hallatszott, azután felhangzott a mi szokott pacsirta füttyünk, nekirugaszkodtam és a keresztülvágott dróton holland területre zuhantam Boldog nevetés fogadott, társaim azt se tudták hova legyenek az örömtől. Az oroszok egymás után jöttek utánam, amikor megszámláltuk őket. csak heten jelentkeztek. Négy eltűnt. Minket pedig rövidesen visszahívtak Párizsba. ■*- -r'"" ............— Aigner László. Ha az autózás minden kellemetességét kiakarja élvezni úgy gondoskodjék a helyes kenéséről és használjon mindég VACUUM OIL COMPANY S. A. A. R. BUCUREŞTI
