Keleti Ujság, 1930. július (13. évfolyam, 147-165. szám)
1930-07-18 / 154. szám
’XIII VVF. ltd. UZĂM. KÉFFívnWmifú f Timinek konjunktúrája oan Két uj zálogház nyift meg Totozsvâron a megtevő öt meífé Kolozsvár városának nincsen, statisztikai hivatala. Ül ^lakosság igy sajnálatosan nélkülözni kénytelen a számadatokat, amelyek a város fejlődésének gyors menetét bizonyíthatják. íme, most is milyen jól fogna, ha felüthetnénk öt évre visszamenőleg az összegezett kimutatásokat és megnéznénk a „zálogházak fejlődése városunkban” fejezetet. Azért éppen ezt a cikkelyt, mert a napokban njabb két ilyenfajta üzlet nyilt meg Kolozsváron a gazdasági krízis nagyobb dicsőségére. Ha lenne statisztika, szépen, kényelmesen megnéznénk, hogy a cirka 5—6 évvel ezelőtti megnyilt első kolozsvári zálogház után milyen egymásutánban, milyen időrendi különbséggel bukkantak fel az újabb hitelintézetek és ekkor nyugodtan és tanulságosan következtetnénk. Mivel azonban liyen eszközzel nem rendelkezünk, csak ngy a magunk szerény erejéből vázoljuk a szóban forgó iparág városunkbcli fejlődéstörténetét. Mindezt azért, mivel igen meggondolkodtató dolog. Hát először is: sokáig nem is volt zálogház Ko lozsváron; megéltünk anélkül is, nem volt semmi ba junk. Azután megnyilt egy a Kossuth Lajos uccában, mint már mondottuk 5—6 éve. Sok ember nem tudta ekkor, hogy mire is való, de hamar megtanulta. (Az is szorosan ide tartozik, hagy az első zálogház kapunyitása után rövidesen megkezdődött a hírlapi harc is az erősen magas kamat s más — amolyan kitalált — címeken szedett dijak leszállítása érdekében. Ez a harc még most is folyik s eredménynek eddig még se hire, se hamva.) Rövidesen ezután már a második hitelintézet is felajánlotta szolgálatait a közönségnek. Ugyancsak a Kossuth Lajos uccában, amely valóságos negyede lett a zálogintézeteknek. Két év és már három közül választhat a boldog kolozsvári polgár. A harmadik is a Kossuth Lajos uc. cát választotta ki letelepedési helyéül. (Itt azt is meg kell még említenünk, hogy a három majdnem egymás- melletti testvérüzlet) egy családnak, az Iliescu famíliának az érdekeltsége. Iliescuék megalapították a kolozsvári zálogház dinasztiát a egyben mindenkorra biztos alapokra rakták pénzügyi helyzetüket.) Ezután egy ellenőrizhetetlen zálogház nyilt meg — rossz helyen — a Jókai uccában — s nem tudni ezért, vagy más ok miatt, hamar be is adta a kulcsot. Jön egy kis pihenés. Legközelebb a Wesselényi Miklós ncca egyik udvarán — diszkrét hely — Ban és Vlad cég alatt szü. letik meg a várva-várt nj „utolsó mentség. ’ ’ Az utóbbi másfél-két évben ez a négy üzlet osztotta meg egymásközt a piacot, mig azután ezelőtt két hónappal be nem állt a csoportba a Gólya áruház mellett is egy vállalkozás, amely előkelőén banknak ne. vezi magát. A finis a legközelebbi múltban volt. Most, a napokban. Két friss hely nyilt meg. Az egyik ® Szentegyház uccában, stílszerűen egy megbukott üzlet helyén, a másik — ugyan kaphatna-e jobb helyet — a Kossuth Lajos uccában. Hogy egyszerre két uj zálogház is nyílik a többi szépszámú mellé, ebből egészséges gondolkozásu ember csak következtethetést vonhat le.: konjunktúrájuk van. S mit jelent az, ha a zálogházaknak konjunktúráink van? Ezt mindenki a legjobban saját maga és saját magán tapasztalhatja. Nem igaz? Tehát értesítjük a nagyérdemű közönséget, hogy a jövő héttől kezdve úgy válogathat Kolozsváron a zálogházakban, mint légen, — azokban a jó öreg békeidőkben abban, hogy hova menjen a csurgó kánikulában nyaralni: Abbáziába vagy csak a Balatonra. Menjünk és próbáljuk ki az uj zálogházakat! Pontos és előzéleny kiszolgálás biztosítva. A belépés díjtalan, még ott adnak pénzt. (szb.) A falu megbuktatja Romániában A parasztok visszatérnek a kovához és taplóhoz, az asszonyok serpenyővel pótolják a gyufát Áz uj kényszer-? egyezségi térvény pontos magyar fordítása kapható Dr. Man- del fordító irodájában, Cluj-Kolozsvár, Sír. (Kolozsvár, julius 16.) A nyomdászsztrájk váratlan szabadságát arra használtam fel, hogy leruccantam vidékre. A sziamosmegyei Bethlenből egy falusi szekeres vitt az egyik szomszéd faluba, erős füst csapta meg az orromat. Az történt, hogy a szekeresem, aki máskülönben az ifjabb generációhoz tartozik, taplóval, illetve kovával gyújtotta meg cigarettáját. Meglepetve kérdem : — Talán csak nem taplóval gyújtotta meg a cigarettáját? — De bizony azzal kérem. Igaz ugyan, hogy egy kicsit furcsa, hogy a gépek világában ilyen'régimódi gy ujtóeszközöket használok, de drága a gyufa, nem telik a bugyellárisból. — És mióta vette elő a taplót és a kovát? — Tetszik tudni, amig a gyufának 2 lej volt az ára, még ment valahogy, de már akkor is kebten.hár- anan lestük, mikor jön egy füstölő ember, bogy tüzet kérjünk. Azonban amióta „Krager” ur Romániába jött, vagy le kellett mondanunk a füstölésről, vagy pedig a gyufáról. A munkás ember azonban nem nagyon tudja nélkülözni a dohányt. S igy inkább a gyufával hagytunk fel. Megkérdem, hogy egy földműves ember átlag hány skatulya gyufát használ el havonta? — Legalább háromszor-négyszer annyit, mint egy úriember. Hogyha egy városi embernek négy napig tart egy skatulya gyufa, nekünk minden napra szükséges egy. Aki a szabadban dolgozik, sokszor négy-öt szál gyufát is elhasznál, amig sikerül meggyujtania a pipáját. Viszont, hogyha egy földműves ember gyufát használ, az havonta kereken .90 lej kiadást jelept, illetve négy litervéka zabot kell eladnia, hogy elő tudja teremteni egy havi gyufaszükségletének az árát. Nekünk azonban nemcsak a gyufáért kell dolgoznunk, hanem azért is, hogy a családunkat el tudjuk tartani. Közben rendeltetési helyünkre érkezünk. Ekkor már kezd esteledni. S mindazt, amit a szekeresem mondott, saját szememmel tapasztaltam. Az asszonyok szaladgáltak egyik házból a másikba, serpenyőkben vive a szenet. Az egyik tenyeres-talpas menyecske azt mondja, — hogy bizony muszáj igy éleszteni a tüzet, mert majdnem hat darab tojást kell vinni a szatócshoz egy skatulya gyufáért. Este szikrázik az egész falu. Az emberek kiülnek a házak elé és csiholják a tüzet a kova, acél és tapló segítségével. A szatócsboltha is ellátogatunk, ahol elmondják, hogy egy pár hete hozattak háromszáz skatulya gyufát, azonban alig fogyott cl 20 doboz, ezt is a pap, meg -a jegyző vette meg. Régebben ez a gyufamennyiség napok alatt kelt el. A falusi boltos azzal fejezi be nyilatkozatát, hogy visszaadja a monopolcikkek elárusiíásárói szóló jogát, mivel csak fáradságot, neun pedig hasznot hajt. A fenti eset nem egyedülálló. Azt lehet mondani, a falu egyöntetűen cselekszik s egymástól függetlenül. Ha ez igy halad tovább, úgy Kreuger ur megbukik Romániában. A pénzügyminiszternek ezek után nem marad mâş tennivalója, mint monopolizálni a fákon lévő taplót, a megszámlálhatatlan fehér követ és a kováes műhelyekben szétszórt acéldarabokat. Ezekre pedig csak úgy lehetne vigyázni, hogy ha minden kérdéses tárgy mellé pénzügyőrt állítanának. Csakhogy nincs Romániának annyi csendőre és pénzügyőre, ahány falusi ember visz- szatért a kova és' tapló letűnt világába. D. B. Eucharisztikus zarándokút 193® auf. 16*21 ás 26-ia Jelentkezés jul. 20-ig, illetve aus» 9’fii kiadóhivatalunknál
