Keleti Ujság, 1930. július (13. évfolyam, 147-165. szám)

1930-07-07 / 152. szám

XIII. BVF. 152. SZÁM.

13

jubilál a kisebbségi magyar újságírás

Kongresszusra ülnek ma össze Nagyváradon Erdély és Bánság magyar újságírói. Ez a kongresszus egy tizéves jubileummal is egybeesik. Tiz évvel ezelőtt kapta meg az Erdélyi és Bánsági Kisebbségi Ujságiró Szervezet a maga jogi személyiségét és azokat a formai kereteket, amelyek között dolgozik ma is. A magyar ujságirók tömörülése szervezetbe azonban már 1918 tavaszán megkezdődött.

A magyar ujságirók munkásságát az elmúlt tiz esztendőben szinte felesleges ismertetni az olvasóközönség előtt. Ez a munka igazán a kisebbségi közélet első vonalában, mindenki által látható és ellenőrizhető területen zajlott le. A magyar ujságirók e tiz év alatt történeti hivatást töltöttek be. Azokban az első években, amikor a nemzeti energia érthetően ellankadt, amikor a magyarság vezetői a politikai passzivitás aalpján állottak, az erdélyi magyar sajtó volt kisebbségünknek a parlamentje, úgyszólván az a kopoltyú, amelyen keresztül az egész erdélyi magyarság lélekzett.

*

Más az ujságirók története, más a lapok története — és más az ujságirók szervezetének története. Nevek hullottak ki és neves törtek a magasba — nem egy ujságiró az íróasztaltól a magyarság parlamenti csoportjába is átkerült. — lapok szűntek meg, alakultak át, avagy keltek uj életre, de ez a szervezet, programját nézve, mindig egy és ugyanaz maradt. Miután az ujságirók szervezetében különböző felfogású emberek ke rültek össze — az ujságirók szervezetének azonban, mint kisebbségi ujságirószervezet- nek eo ipso ki kellett tartania a kisebbségi gondolat törhetetlen szolgálatában, — az ujságirók szervezete nem válhatott és nem is akart^válni a napi politika hangszerévé, de legelsősorban kari-gazdasági érdekeket szolgált. Az erdélyi és bánsági kisebbségi szervezet a maga gazdasági létmegalapozását kol- lektivszerződés megkötésével látta elérhetőnek és valóban ez a kollektivszerződés volt az az alap, amelyen az ujságirók mai gazdasági társadalma felépült és ez a kölcsönösen elhatározott, gondos részletességgel kidolgozott kollektiv egyezmény tette lehetővé azt is, hogy az újságírói pálya megtisztuljon az oda nem való elemektől. Gyökeres eredményeket, fájdalom, elérni nem lehetett. Van még tennivaló ezen a téren is. Az erdélyi ma

gyár ujságirás szükségképpen függvénye egész Románia gazdasági életének és ha ez a gazdasági válság szétforgácsolja a produktiv erőket, úgy az ujságirás sem vonhatja ki magát alóla és nem kaphatta meg azt a lendületet, amely intézményének továbbfejlesztéséhez kívánatos és szükséges. Talán a rákövetkező tiz esztendő meg fogja segíteni az erdélyi magyar újságírókat, hogy karöltve a magyar lapokat fenntartó elemekkel, eleven kapcsolatban a magyar kisebbség vezetőivel, e pályának a jövőben még idealisztikusabb megfogalmazást, még tiszteletreméltóbb tartalmat adjanak.

I. *

A romániai ujságirás, egyben az erdélyi magyar ujságirás is fordulópontra került a most elfogadott újságírói nyugdíjtörvénnyel kapcsolatosan. Az uj törvény kötelezővé teszi minden professzionista ujságiró számára a nyugdíjbiztosítást. Nem tagadható, hogy e törvény elvileg az ossz újságírói kar érdekeit támasztja alá és hogy ennek a törvény létrejöttének a kisebbségi ujságirók részéről is csak örvendeni lehet. Végtére a mi újságíróink mögött nem állott az állam a maga anyagi felkészültségével és segíteni kész benevolentiájával, a mi ujságirószervezetünk nem rendelkezett azokkal a gazdag jóléti intézményekkel, amelyekkel a bukaresti újságírók és általában véve a román ujságirószer- vezotek, a maga szerény erejére támaszkodhatott csupán és erre is egyre nehezebben. Természetes tehát, hogy a nagyváradi kongresszus örömmel könyveli el majd e nyugdíjtörvény létrejöttét,'de nem fogja elmulasztani megjegyezni, hogy ez a törvény különbségeket tesz kisebbségi és többségi újságíró között, mert mig a többségi újságíróknak nyugdíjeveit szolgálati évei szerint számítja, addig a kisebbségi ujságiró legfeljebb tízévi szolgálata időt tud beszámíttatni nyugdijába. Keserű mellékzönge ez a kisebbségi ujságirók nyugdijörömében és a kisebbségi szervezet keresni fogja a módját, hogy e sérelem ne maradjon reparálás nélkül.

• . .. • ,%p;

Miről fog tárgyalni általában a nagyváradi kongresszus? Elsősorban meg akarja keresni azokat a módokat, hogy úgy erkölcsileg, mint anyagilag megerősödhessen és lé- pest tarthasson a kor igényeivel. A nyugdíj- törvény szükségszerűen vonja maga után —

de ettől függetlenül is ez az eset következett volna be — hogy a szervezet összes tagcsoportjai revíziót vigyenek keresztül tagjaik sorában és csak azokat az elemeket engedjék oda, akik úgy professzió, mint erkölcsi érték tekintetében százszázalékosan megfelelnek. A tagcsoportok száma is felszaporodott egy- gyel, amennyiben mindinkább kibontakozott a bukaresti magyar ujságiróélet és ott is egy magyar újságírói alcsoport megalakítása vált szükségessé. Miután a szervezet tisztújító közgyűlésre is készül, előreláthatólag a vezetőségbe olyan ujságirók kerülnek, akik fiatalos nekilendülessel uj tempót diktálnak a szervezeti élet további kialakulása elé. Az előjelekből megállapítható, hogy a nagyváradi kongresszus látogatottság, külső siker, munkakészség tekintetében vetekedni fog ama nagy aradi kongresszussal, amelyen az ősz Barabás Béla mondott felejthetetlen szavakat és hü marad az első nagyváradi kongresszus impozáns voltához és buzgalmához. Az Erdélyi és Bánsági Kisebbségi Újságírók Szervezete gyökeres átalakulás előtt áll és okulva az első tiz esztendő tapasztalatain, megerősödve hitében, hogy erre az intézményre nemcsak az újságíróknak, de az egész magyar társadalomnak szüksége van, biztos öntudattal, érett mérlegeléssel, egyéni hiúságok lemondásával, az ujságiró helyzetének kellő áttekintésével, vérbe átkerült kollektivitás-érzékkel indul el a második dece- nium felé.

Könyv- és paplrkereskedő

rokonszakmában is elsőrangú önálló szakember

# megfelelő állást keres •

addig is kisegítő munkát vállalna. Leveleket „AntikvAr-íilatellsta“ jeligére a kiadóhivatalba

9 Mai 9laguf

nevezetű éttérém isériseadó

teljes berendezésével együtt Téli és nyári kerthelyiség. Bővebbet Lengyel S. oki. mérnöknél, Torda, Főtér 25 sz.

Tél

... az esős égen

Sötéten, vészmadarak szárnyalásával Jönnek a felhők...

Car dúcéi

Irta: Zeyk Adél bárónő

Az Alpok felől hideg szelek fújtak. A Renaissance élm akaró, élvezethajhászé, jókedvet sugárzó atmoszférája kihívta a ridegek, a meg nem értők haragját. Luther Márton személyében összpontosul népének és korának; szigorúsága, ő pattantja ki azt a szikrát, melyét az olaszországi hadjáratok alatt délen járt északiak többé-kevésbé erősen izzóan szivükben hazahoztak: miért e fény, miért e jókedv, miért e föliiletesslétg ? Hisz a tan, melynek székhelye Róma, a tan eredetileg askétizmust hirdetett, szigorúságét, önmegtartóztatást! Róma mámorban úszik, művészei a pogány kort elevenítik fel, irói a mythologiából merítenek, cardinálisai 'túl tesznek a császárság legléhább patríciusain... hol van a Krisztusi eszme, hol a szegénység dicsőítése? És forradalommal a szivükben térnek haza a szürke, ólmos német ég alá, ahol küzdeni kell a természet ellen, ahol merev gótikus Madonnák, fájdalmas szüzek fából faragott szobrainak lábainál térdelnek és ahonnan a nehezen összegyüjtötlb garasokat elviszik Rómába, hogy fehér márvány szobrok álihassanak a pogány mintára épített templom-palotákban. Lázongó gondolataik, mint viharfelhők tornyosulnak és ált—át csapnak a hegyek vlédő bástyáján. És néha eső hull a felhőkből, — hideg, havas eső hull a lelkekre, akik, ha befogadják, maguk is veszítenek melegségükből és kevesebb elnézéssel tekintenek maguk körül és szigorúbb elvekkel bírálják el saját cselekedeteiket.

Az uj korszellem egyik legjellegzetesebb megszemélyesítője a csodaszép Giulia Gonzaga és különös játéka a sorsnak, hogy éppen feléje sodorta a hanyatló renaissance fiát, Ippolito de Medici-A.

18 éves fiatal özvegy volt Giulia és körülötte hullámzott az álét. Gazdag volt, szép és okos, — a sors elhalmozta minden kincsével. A férjét, Vespasiano Colonna-t, kihez családi okokból adlt'ák hozzá, mint 14 éves kislányt és aki beteg volt, sánta és félkezü s akit különben is alig-alig látott, nem sirathatta mélységes bánattal és senki sem éritette miért őrzi magányát oly féltékenyen, miért nem hallgat a daliás Ippolito hízelgő szavára.

Ki nem látta Firenze-ben Ippolito magyar ruhás képét Tiziano mesteri kezétől festve? Talán magyar- országi kiküldetése emlékére festette igy le magát, mert bizonyára megkapta minden szép iránt fogékony Medici-lelkét a magyar viselet fedtői szépsége. És jobban illett kezébe a szablya, mint a pásztorbot, melyet a kinevezett biborosmak talán viselnie illett volna, — bár korának szokása szerint a bibornoki kalap csak címet és rangot jelentett számára, hisz a papi szentségek legalacsonyabb fokozatát se vette volt fel, amikor 18 éves korában VII. Kelemen pápa bíborunkká kinevezte. Szabad maradt tehát egyházi méltósága mellett és éveken keresa'tül, utazásai éls harcai között, mihelyt ideje engedte, hűségesen vissaa-visz. szatért a Fondi-i várba, hogy ostromolja, nagy szerelmével végre bevehesse, a vár úrnőjének szivét. Hiába — Giulia szive bevehetetlen maradit és talán egy nagy csalódástól kímélte meg Ippolito-t a halál, amikor alig 23 éves korában félbeszakította fényesen indult pályáját. Vájjon a hatalmára mindig féltékeny és gyűlölködő Alessandro Medici keze, vagy tényleg a mocsaras vidéken oly gyakori láz volt gyilkosa? Rejtély marad, de akárhogy is volt, Giulia eljött a haldoklóhoz és bizonyára szebbé, könnyebbé tette halálát, szépséges szerelmének vigasztaló jósága.

Miért volt Giulia oly rideg, miért volft oly szigorú önmagával szemben? Nem érthette .meg Giovio a történetiró, az igazi renaissance püspök lés csak „bolondságnak“ minősíthette ezt a különös és akkoriban főleg oly szokatlan tartózkodást, de vannak Giuliának más történetírói, akiknek szavaiból következtetni lehet arra a nagy, mindent betöltő erőre, mely Giuliat távoltaiftotta minden földi kötelmektől.

Mély, kutató, töprengő vallásosság töltötte el a Giulia lelkét legfiatalabb korától kezdve és hűiének komolysága, őszintesége, vont védő bástyát körülötte és késztette arra, hogy csak a lekiekkel foglalkozzék. Szivébe visszatért a názáreti Jézus, életét betöltötte a Krisztusi gondolat.

Harminc évvel Ippolito halála uitán halt meg a ferencrendiek nápolyi zárdájában, kegyes apácák közt fejezve be tiszta életét. És azalatt a 30 év alatt semmi kimagasló esemény, semmi romantika — csendes, visz- szahuzódotit) életmódot folytatott, — csak a lelkieknek clt, csak azokkal közlekedett, akik éhes lelkének táplálékot, töprengő gondolatainak irányítást tudtak adni. Az északi szél hűvös esőt küldött át az Alpokon — szigorú elvek, tiszta Iáiét, egyedül üdvözítő hit, ezek voltak azok a gondolatok, melyek Giuliia lelkét elfoglalták. Ezekről irt, ezekből élt a ferencrendiek kolostorában és ezekről tanúskodtak a Valdes- szel, Occhino-val és leginkább Carnesecchi-vel folytatott levelezése. Fennkölt lelkének magasba törekvő vágyódása, egy tiszta asszony lelki erejének hatalma sugárzik fénycső vaként felénk ezekből a levelekből — és mégis vészt hoztak, amikor Giulia halála után szigorú kezekbe kerültek.

Amikor Giulia 1566-ban meghalt, V. Pius pápa rendeletiére átnézték hátramaradt iratait és amit addig csak sejtettek, az most bizonyosság lett: bizony Giulia közel állott az eretnekekhez!

„Ha őszentsége Donna Giulia életében látta volna