Keleti Ujság, 1930. július (13. évfolyam, 147-165. szám)
1930-07-04 / 149. szám
8 XIII. 8VF. 149. SZÁM. A romániai kisebbségi tanítók parlamentje az állami nyugdíjintézetig való felvételük érdekében komoly akciót indított (Kolozsvár, julius 2.) Kétszáz gonddal szántott arcú ember, kétszáz becsületes közkatonája a magyar kultúrharcoknak: a romániai kisebbségi felekezeti tanitók parlamentje. Csak kétszázan vannak, de mindannyian, ezerötszázan vannak itt lélekben legalább. Tiz év szenvedései, nyomorúságai vannak napirenden. A tanitók e kongresszusa, mozgalma a kisebbségi egyházaknak s a magyar pártszervezetnek azt a régi, állandó erőfeszítését kivánja erősíteni, amivel az iskolák létét, jövőjét és ez iskolákban a tanitónak jobb egzisztenciáját igyekeznek biztosítani. A jó iskola, életfentartási küzdelmektől mentesített tanítóval; ideálja minden magyar törekvésnek itt a kisebbségi sorsban s az iskolafen- tartók s a magyarságnak a politikában is küzdő pártszervezete lelkén viseli ez ideális törekvés feladatainak egy pillanatra sem feledhető kötelességeit. Csatlakozik a tanítóság; Féltiz felé Domokos Andor, a nagyváradi katholikus tanítóegyesület elnöke, mint korelnök megnyitja a gyűlést s az előző napi megbeszélés alapján beterjeszti a megválasztandó tisztikar névsorát. A közgyűlés egyhangúlag választja elnöknek Lörinczi Ferenc kolozsvári református igazgató- tanitót s alelnököknek Szilágyi Márton cluji róm. katb. igazgató-tanitót. Mikó Pál királyhágómelléki ref. tanítót, Patakfalvy Zsigmond unitárius elemi iskolai igazgatót és Biró Márk nagyváradi zsidó elemi iskolai tanítót. Titkár jegyző: Bérezi József kolozsvári katholikus és Nagy József kolozsvári református tanitók lettek. A korelnök a választás után átadja a székét Lörinczi Ferencnek, aki bevezető beszédében hangoztatja a felekezeti iskolák felvirágoztatásának szükségességét és a tanítóság súlyos anyagi helyzetét, mint a kongresszus legsürgetőbb problémáit. A most elhangzó panaszokhoz _ mondotta _ emberileg jogunk van, hisz munkateljesítményben egyenlőek vagyunk az állami tanítókkal. Mindnyájan a világosság úttörői vagyunk és kitartóan küzdünk a tudatlanság ellen. A közgyűlés ezek után elhatározza, hogy táviratilag üdvözli a királyt, Maniu miniszterelnököt, Costachescu közoktatásügyi minisztert és Boila Romulust. A miniszterelnökhöz intézett távirat arra kéri a kormányt, hogy a tanítóknak az állami nyugdíjintézetbe való felvételére és a fizetést kiegészítő államsegélyre irányuló kérését teljesítse. Lörinczi elnök ezután lelkes beszéd kíséretében a következő határozati javaslatot olvasta fel: A romániai kisebbségi felekezeti elemi iskolák tanítóinak 1030, julius 2-án tartott kongresszusa egyhangúlag kimondja, hogy az állami nyugdíjintézetbe való belépést kívánatosnak tartja. Ezért elhatározza, hogy a jelen* nyugdíjtörvény megfelelő módosítását a kormánynál maga is kéri, továbbá felkéri az egyes felekezeti főhatóságát, hogy legyenek támogatói ez akciónak; megkeresi az egyes felekezetek tanítóságának szerveit, hogy a főhatóságokkal karöltve külön is szorgalmazzák a nyugdíjtörvény megfelelő módosítását és a nyugdijin- tézetbe való felvételüket, — küldöttségileg felkeresi és ugyanekkor Írásos memorandumban is kéri a kormányfőt, a közoktatásügyi minisztert, hogy a nyugdíjtörvény 241. 5-ának módosításával tegyék lehetővé a kisebbségi tanítóságnak azt, hogy az állami nyugdíjintézetbe beléphessen összes szolgálati éveinek beszámításával és olyan fizetési alap szemelőtt tartásával, amilyenben a hasonló szolgálati évekkel és fizetési fokozatban levő állami kartársai vannak. Az első felszólaló László Imre a csikvármegyei 160 római katolikus tanító nevében elfogadja a javaslatot, Szekeres József marosvásárhelyi tanitó az erdélyrészi református tanítóság nevében jelenti be csatlakozását a mozgalomhoz. Markovits Jenő marosvásárhelyi izraelita iskolai tanitó a zsidó felekezeti tanitók nevében szintén csatlakozik a javaslathoz. Felméry Albert nagyenyedi gyakorló-iskolai tanitó kérte a kongresszust, hogy a gyakorlóiskolai tanítóságot vegyék fel a felekezeti kisebbségi tanitók fogalmába. Bíró Márk nagyváradi zsidóiskolai tanitó, a kongresszus egyik alelnöke állt fel aztán és lendületes beszédben mutat rá arra a fontos munkára, amelyet a tanítóság végez. — Hangsúlyozni kell minden fórumon, — mondotta cn- hogy mi állami funkciót végzünk. A vizsgák tortúrája Utána Zöld István kijelentette, hogy sokan vannak, akik az állami vizsgát a nyomoruk miatt nem tudták letenni. Kérte a kongresszust, hogy foglalkozzék a tanitók állami vizsgájának kérdésével is. Lörinczi erre megjegyzi, hogy egyelőre a fő az, hogy az állami nyugdíjintézetbe felvétessünk. Az állam csak öt évvel tolta ki a vizsgázandók korhatárát. Kérik az államsegélyt Szilágyi Márton kolozsvári igazgató-tanitó az államsegély határozati javaslatát olvasta fel. Bevezetésében ismertette a felekezeti elemi iskolák történetét Magyarországon és Romániában. Kifejtette, hogy az állam felekezeti és felekezeti iskolák között is különbséget tett akkor, mikor a görög katolikus és görög keleti felekezeti iskolákat minden további nélkül az állami iskolák sorába emelte. Aztán felolvasta a határozati javaslatot: Miután az erdélyi kisebbségi felekezeti tanitók már egy évtized óta csekély fizetés mellett küzdenek a lét- fenntartással s tudják, hogy főhatóságaik, iskolafenntartó egyházaik és a nagy adók által terhelt hívek minden erejüket megfeszítve sem képesek magasabb fizetést adni tanítóiknak; miután a kisebbségi tanítók tudják, hogy a román állam, — bár a békeszerződéshez csatolt s Romániával kötött külön egyezmény 10. cikke szerint tartozik a népesség aránya szerint segélyezni a kisebbségeket a kulturcélra szolgáló költségvetési összegekből; tiz évig egyáltalán semmit, 1929-ben is oly csekély államsegélyt utalt ki a kisebbségi népiskoláknak, hogy az a semminél alig több valamivel, holott ez ösz- szeg tízszerese is alig érné el a kisebbségek létszáma szerint őket megillető összeget; miután tudjuk, hogy a román állam alaptörvényeiben is biztosította a kisebbségeket, hogy az államalkotó nemzettel egyenlő elbánásban fogja részesíteni őket és így, ha egyenlő adóval terheli a kisebbségeket, az állami és községi segélyekből is arány lagos részt tartozik nekik juttatni; miután a kisebbségi tanitók a román állam iránti hűségüknek az impériumváltozás első évében letett esküjükkel kifejezést adtak s azt azóta is lojális magatartásukkal megerősítették s ugyanolyan becsületes és még sokkal nehezebb munkát végeznek, mint az állami tanitók, kiknek aránytalanul nagyobb a fizetésük a kisebbségi tanitókénál; s miután a jelenlegi kormány a kisebbségeknek az államsegélyhez való jogát elismerte úgy a gyulafehérvári határozatokkal, mint a parlamentben: mondja ki a kongresszus, hogy a megfelelő államsegélyhez joga van, kivánja és kéri, hogy az állam — a papi kongrua kiutalásához hasonlóan — olyan mérvű és az állami költségvetésben biztosított havi vagy negyedévi részletekben kiutalandó államsegélyt utaljon ki a kisebbségi iskolafenntartóknak, hogy azzal a jelenlegi tanítói fizetéseket kiegészítve, minden egyes tanitó a hasonló szolgálati évekkel és egyazon fokozatban lévő állami tanítóéval egyenlő fizetéshez jusson. E határozat érvényesítése céljából a kongresszus küldöttségileg memorandumot nyújt át a miniszterelnöknek, a közoktatásügyi miniszternek és államtitkárának és a pénzügyminiszternek. A memorandumot támogatás céljából felterjesztik az egyes egyházi főhatóságokhoz, a Magyar Párt elnökségéhez, valamint megküldi a kisebbségi pártok képviselőinek és szená- torainák. A küldöttség vezetésére pedig valamelyik magyar képviselőt, vagy szenátort kíéirik fel. A memorandum megszerkesztésével az elnökséget bizzák meg. A tanítók közszeüeme Fehér Dénes emelkedett szólásra és meghatóan ecsetelte, hogy a romániai felekezeti iskolai tanitók mennyire tönkrementek. Hangoztatta, hogy a tanítóság kulturmunkája elsősorban ® román állam érdekeit képviseli, ennélfogva az államsegélyre a legteljesebb mértékben rászolgálnak. Szavát emelte fel az ellen, hogy az állam olyan helyen, ahol igen sok esetben három tanulónál nincs több, iskolát és rendes állami tanítót tartson. Simon József nagyszebeni, Fleischer Lipót temesvári, Torday Ferenc nagyszalontai és Kemény Miksa aradi felekezeti tanitók az általuk képviselt tanítók nevében a határozati javaslatot elfogadják. Ottmayer Fépfá- és ffsOTMta® árafaáE! Unj. Calea Regele Ferdinand 2 a. UBS 'Gyula kifejti hogy az államsegély megadása visszamenőleg az államnak lelkiismereti kérdése is kellene hogy legyen, hiszen a felekezeti tanitók legnagyobb része olyan adósságokba keveredett, hogy együk-másik a csőd beálltát várja. Tóth Dénes jegenyei tanitó felveti aat a kérdést, hogy külön kellene kérni a tanítóknak az utazási kedvezményt. Sándor István segesvári tanitó a 25 milliós államsegélynek 20 millióra történt csökkentéséről beszél. Ezekután Lőrincz Gábor nyárádszentbenedekí tanító a felekezetközi együttműködésről terjeszti be határozati javaslatát. Hangsúlyozza, hogy a kongresszustól távol áll a felettes egyházi hatóságok munkáját nehezíteni lés egyházi vonatkozásban lévő dolgokat boncolgatni, az együttműködésnek a nép nevelésének és a felekezeti tanítóság anyagi, erkölcsi ügyeinek felkarolása a célja. Azután beszélt » tanítóság anyagi é3 társadalmi helyzetéről. — Ha a tanítóság — mondta — nem kapta meg a társadalomtól azt a helyet és aizit a megbecsülést, melyet megérdemelt, mi vagyunk a hibásak, azért, mert mint oldott kéve szétbomlottunk. Ennek a kollaboráció- nak a célja egyezkedő kisiérlet a tanítóság megszervezésére. Egységes kisebbségi tanítói közszellemet kell teremtenünk. Határozati javaslatában egy havonként megjelenő tanitói szaklap megjelenésének a gondolatát veti fel, amely szellemileg összefogná a tanítókat. A lap gondolatának a3 elfogadására felszólítja a kisebbségi tanítóságot, hogy az előfizetések szempontjából egységes álláspontot foglaljon cl. Az első küldöttség 1 Kisebb jelentőségű felszólalások után Lörinczi elnök ezekután lendületes szavakkal lezárja a gyűlést, köszönetiát nyilvánítja a megjelent tanítóknak a komolyságért és a méltóságteljes magatartásért, mely. lyel a gyűlés folyama alatt viselkedtek. Köszöni a vendégek megjelenését és üdvözletét tolmácsolja a megjelentek nevében a romániai kisebbségi sajtónak. Gyűlés után a tanitók küldöttsége a tartományi igazgatósághoz vonult, ahol dr. Hodor Viktor h. tartományi igazgató fogadta őket, kérve, hogy kívánságukat foglalják Írásba. Egyébként jóindulatét és tá- moagtást ígér.
