Keleti Ujság, 1930. július (13. évfolyam, 147-165. szám)
1930-07-04 / 149. szám
Idei 0uú té BUDAPEST V, ELŐFIZETÉS BELFÖLDÖN: 1 évre 1200 lej, félévre 600 lej, negyed évre S00 lej, egy hóra 100 lej. 12 oldalas szám ára 5 lej. ORSZÁGOS MAGYAKPÁRTI LAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: Piaţa Unirii (Főtér) 4. Telefon: 5-08, 6 94. XIII. évfolyam 149-ik ssárn---------------------------------------------------------ELŐFIZETÉS MAGYARORSZÁGON: évre 86 rengő, félévre 29 pengő, negyedén» 15 pengő. Egyes szám ára 20 fillér. TAXA POSTÁUL PUl- TXTA IN NUMERAR No. 24236—927. Claj-Roloxavár, 1930 fuíim 4. Péntek Morgan, vagy Stan Vldrighin Maniu Badacsonyba utáltában két óráig Nagyváradon volt „Twl vagyunk a krízisen!“ — mondja az optimista miniszterelnök, aki szerint az adót nem lehet leszállítani, a kereseti viszonyokat kell megjavítani — Nyilatkozott a Habsburg-kérdésről, a kisebbségi törvényről és a Vaisziovácb-isgyről Nem tudjuk, hogy a Morgan-csoportnak milyen tervei vannak a telefon átvételével kapcsolatban, de abban bizonyosak vagyunk, hogy nem fog megállani a kábelek lefektetésénél, uj vonalak kiépítésénél, a teljesen elavult hálózat teljes rekonstrukciójánál. Egyet azonban mindenesetre megjósolhatunk: az uj kezekbe került romániai telefonhálózat adminisztrálásánál nem fog érvényesülni az a kicsinyes, szűkkeblű és szűklátókörű szempont, amely az alkalmazottak bőrére kalkulál minden reformot s balga hittel velünk is el akarja hitetni, hogy az üzemi személyzet minden bajnak és minden deficitnek a forrása. Mert a mi teljhatalmú diktátoraink körülbelül csak idáig tudnak eljutni a maguk szegényes képzelőerejével. Aki mostanában figyelemmel kiséri a lapokat, csak részvéttel, sőt szánalommal gondolhat a vasutasokra, akiknek a helyzete nagyon hasonlít a körvadászat, vad jainak irigyelésre bizony nem méltó sorsához. Az úri vadászok puskáit és a hajtok riasztó fenyegetéseit a CFR-nél egymagában képviseli a mindenható Stan Vidrighin, aki köztudomásúlag azzal kezdte meg leépítési programját, hogy a maga számára nem is egy, hanem több miniszteri statútumnak megfelelő mamut-fizetést biztosított szerződésileg, mellesleg pedig elfelejtett lemondani a temesvári vizmüvek igazgatói állásáról, ami egy-két milliócs- kát szintén hozott az egyidőben Bukarestben és Temesváron dirigáló director general konyhájára. Különös kontraszt: a „leépítő“ vezérigazgató szaporodó milliói és a tisztviselők, altisztek és szerencsétlen munkások egyre apadó garasai. A szerep, amelynek eljátszására Stan Vidrighin vállalkozott, veszedelmesen hasonlit Anghelescu nyugtalanító és rajtaütő iskolai politikájához. Angheiescunak is az volt a módszere, hogy lehetőleg minden héten ukázt küldjön a kisebbségi iskolák nyakára, amikor is a leglehetetlebb helyzetek és meglepetések, döbbentették meg a kultuszügyek diktátorának kiszolgáltatottjait. Stan Vidrighin is igy véli megoldhatónak a CFR válságát. Ma a több évtizedes szolgálattal rendelkező altiszti személyzetet lepi meg azzal az újsággal, hogy napibéres munkásokká degradálja őket, holnap a megszokott fasegélytől fosztja meg az élni alig tudó vasutasokat, holnapután alkalmat keres annak bejelentésére, hogy a mérték még nem telt be, rövidesen folytatódik a tisztviselői fizetések leszállítása és általában alig van nap, amikor ne szerepelne a nyilvánosság előtt Stan Vdrighin és ne fosztaná meg szerzett jogaitól a tisztviselői karnak egyik vagy másik rétegét. A háborúban (ez is csak a mult háborúinak idejétmúlt hadi taktikája volt) szoktak élni az idegesítő rajtaütések módszerével. De vájjon Stan Vidrighin azért került a CFR élére, hogy az egész tisztviselői státust ellenségként kezelje s mint olyannal bánjon el vele? Ez az a hires, világhírű szak- tekintély, aki egyszerre rendbehozza a CFR széna játt Egyfelől ott van a rockefelleri fizetéssel és allűrökkel ágáló vezérigazgató, másfelől egy szegény, egyre jobban visszaszorított, elkedvetlenített és munkára alkalmatlanabbá tett tisztviselői kar. Ez a CFR mai képe. önkéntelenül is kikivánkozik belőlünk a konklúzió: a CFR dolgait nem a leépitő Stan Vidrighinek, hanem csak az épitő Horganok hozhatják rendbe! ____________ Akar axakfo lenni ? Okvetlen próbálja ki a világhíres Mária, szeplőkrémet, pudert és szappant! Mindenütt kapható! Mást ne fogadjon el. Utánvéttel küldi: Kovács Andor gyógyszertára (volt Császár patika) Târgu-Mureş — Marosvásárhely, a Városházzal szemben (Kolozsvár, jalius 2.) Maniu miniszterelnök átutazott Kolozsváron szilágymegyei szülőfalujába, de hazatérésével még nem kezdte meg nyári szabadságát. Nehány napi pihenő után, kedden visszatér Bukarestbe. A bukaresti politikában a nyári szünet holt szezonja már bekövetkezett, az ülésszak utáni szokásos kormánypárti pártéritekezletet nem tudták megtartani, mert a parlamenti tagok hirtelen szétszéledtek. A kormánynak azonban vannak még olyan elintéznivalói, amelyek miatt a miniszterelnök még nem vehet nn- gyobb szabadságot. I A miniszterelnök beszélget a pályaudvaron Maniu miniszterelnök Nagyváradon elbeszélgetett az újságírókkal. Erről a beszélgetésről a következőket jelenti a Keleti Újság nagyváradi tudósítása: Expressz-interju a pályaudvaron (Nagyvárad, julins 2.'' ' miniszterelnök szerdán délelőtt háromnegyed tize _a~ árikor Nagyváraira érkezett, hogy innen a szilágyság! Badacsonyba menjen. Miután vonaljához nem kapott csatlakozást, két óráig Nagyváradon, tartózkodott. Ezalatt az idő alatt a nagyváradi újságíróknak alkalma volt a miniszterelnökkel beszélgetést folytatni., Ebéd után, amit a miniszterelnök a vasúti kocsijában fogyasztott el, kijött a perronra, ahol fogadta az újságírókat, köztük a Keleti Újság nagyváradi munkatársát is. A kisantant konferenciával kapcsolatosan a mi , Braíiana a Szébakeriilt az a hir, bogy Bratiann meg fog jelenni az uralkodónál. — Nincs benne semmi különös. Neki, mint pártelnöknek, meg kell jelennie a királynál. Arra a kérdésre, hogy állítólag Bratiann nem akart az uralkodó elé járulni, de Duca és Argetoianu forszírozzák, sőt egyenesen rákétny szeri tik, Maniu miniszterelnök a fejét rázta: — Nem hiszem, hogy e hir ebben a formájában iga® lett volna. Az élelmiszerárak megdrágulására vonatkozólag intézitek kérdést most az újságírók a miniszterelnökhöz. Felemlítették, hogy a fogyasztóközönséget a cukor árának felemelése nem éppen a legkellemesebben érinti. — Nem öt lejjel, csak három lejjel emelkedik a cukor. Viszont sok mezőgazdasági cikk kiviteli illetékét szállítottuk le és igy az állam 470 millió lej bevételtől esik el. Az államnak pótolnia kell tehát e veszteséget. Tnl a krízisen — Abban a hitben vagyok, sőt meggyőződésem, hogy már túl vagyunk a krízis nehezebbik nászén. Átmeneti idő volt, amely már elmúlt, az adókat azonban nem lehelt és nem kell csökkenteni. A ml célunk: a keresetet meg- javitani. A romániai viszonyok elég jók a többi államok viszonyaihoz képest. Legkevésbbé érezhető éppen nálunk a munkanélküliség. Nagyobb baj, hogy nagy a tőkehiány és hogy a kamatok magasak. — Ellenzéki koromban többizben fordultam meg Váradon — mondotta az újságíróknak de akkor az urak nem tartottak nyilván. A Park szállodában szállottam meg . . . Elmondották erre a Park-szálloda legújabb törniszterelnök a középeurópai helyzetre vonatkozólag a következő kijelentést tette: — Rendkívül komplikált kérdés. Különben is ngy veszem észre, hogy önök vizsgáztatni akarnak engem. Az Ottó-ügyre vonatkozólag véleményem legkevésbé sem változott: meg, de kijelentem, hogy ez is, amit mondok önöknek, csak információ, de semmiesetre sem intervju. Optimista a kormány elsőke A kisebbségi kérdéssel kapcsolatosan a kovetk*, zőket mondotta: — Utasítottam a kodifikálókat, hogy dolgozzanak, tanulmányozzák a kérdést és oldják meg a mi helyzetünknek megfelelőleg. — .Milyen az általános helyzet miniszterelnök urî — Jó. Optimisztikusan ítélem meg a helyzetet Most egy kicsit hazajöttem pihenni, fáradt nem vagyok, optimizmusom nem fáradt Jri. Megírhatják nyugodtan, hogy a kormány erős, — mondotta a miniszterelnök mosolyogva A királyról A koronázás és a király személye keriilt ezután szóba: — A koronázás terminusa ml% nine* megállapítva, de tény az, hogy őfelsége tervbevett» erdélyi utazását és többek között Kolozsvárt és Nagyváradot U meg fogja látogatni. — Őfelsége ha nem) volna király, akkor is a legkiválóbb ember volna. Nagytehefc- ségü, szorgalmas ember. Nem hiába örült annyira hazajövetelének az egész ország lakossága, őfelsége mindennap reggel nyolc órától éjjel kettőig dolgozik, király előtt ténetét, a miniszterelnöknek, hogy 'Vai&zlovich Emilt pénzbüntetésre és hatheti fogházra ítélték, mart a szállodájára kiíratta: „Adónyomoritia.’-* A miniszterelnök nem mondott mást orr», csak azt, hogy nem tud az esetről 8 hogy a birák Ítéletéről van szó A kormány tervei a gabonaexportról Madgearn kereskedelemügyi miniszter — amint bukaresti tudósitónk jelenti — nyilatkozott a «ajtó kép- viselői előtt, hogy miképpen látná a gabonaexport pro- Márnájának megoldását. Madgearu szerint három megoldási forma lehetséges. Az első megoldási lehetőség egy exporthivatal felállítása, amelynek vezetésében helyet kapnának a szövetkezetek és magáncégek képviselői is. A második megoldási lehetőség az volna, hogy egy állami exportsiindilcátust állítanának fel, míg végül a harmadik megoldási forma a gabona monopolizálása lenne. Ez utóbbi csak akkor jöhetne számításba, Hogyha a szomszéd agrárállamok is ezt a megoldási formát alkalmaznák. Felemelik a hadügyi költségvetést A király óhajára felemelik a hadügyi költségvetés tételeit. Ugyanis a kormány a folyó évre negyveakilene- millióval csökkentette a hadügyminisztérium költségvetését. A király véleménye szerint ahhoz, hogy az újoncokat kellően kiTíépezHes- sék, hátszázmillió lejre lenne szükség, mig a költségvetésben e célra mindössze kétsrázbarmme. millió lej van felvéve. Mai számunk 12 oldal
