Keleti Ujság, 1930. július (13. évfolyam, 147-165. szám)
1930-07-30 / 164. szám
TIU. XVF. m. UZAM. 3 Fiaskóba fulladt a Rebreanu-akció, amely a magyar színészet megmentése helyett csak fokozta a válságot Miéri késik a koncessziók kiadása ? — Ki protezsálja az agyon kompromittált Szendrei Mihályt? — A koncessziórendelet legantiszociálisabb passzusa Megcáfolják a kolozsvári Magyar Színház épületének a Szinpártolóra történt átírását (Kolozsvár, Julius 28.) Julius vége felé Járunk ínár, pár nap múlva megkezdődik a ezinházak nyári szünete, amelyet naég a mult esztendő sikertelen szezonjai után is fekete évnek nevezhető színházi esztendő után tartanak meg. A színészek elszélednek az ország minden részébe, sajnos, abban a lehangoló érzésben, hogy azok az Ígéretek, amelyek a magyar színészet kérdésének gyors rendezésére irányultak, ezúttal sem teljesedtek be. Emlékezetes, hogy amikor Reb. a-eanu vezérinspektor még április hónapban a Keleti Újság munkatársa előtt megtette ebő nyilatkozatát és fcejelentette a bukaresti színházi ankétot, azt mondta, bogy szakítani akar a román kormányhatóságok részéről követett eddigi politikával, amelyet jogosan nevezhetünk kiéheztetési politikának és ebben az évben idejében kifogja adni a színházi koncessziókat, egyidejűleg pedig rendezni fogja a magyar' színházak ügyét olyképpen, hogy a közönség is, másrészt a színigazgatók és színészek is megtalálják számításaikat. Hogy Rebreanu vezéiinspektor jóhiszeműen képzelte el a probléma megoldását, azt készséggel koncedáljuk. Sajnos, meg kell állapítanunk, hogy a megoldás egyáltalában nem váltotta be várakozásainkat, sőt éppen ellenkezőleg: eulyoe csalódást kell elkönyvelnünk. A levegőben lógó koncessziók Rebreanu junius végén ismét nyilatkozott, ezúttal azt mondotta, hogy a koncessziók már julius elején a kiválasztott színigazgatók kezében lesznek. Hírek ér. keztek arról is, hogy kik lesznek azok a szinigazga. tők, akik erre az évre engedélyhez jutnak. A kolpor- tált névsorban nem szerepelt például Szendrey Mihály sem, akinek az utóbbi években folytatott és botrányoktól kisért működése jogosan ébresztette mindenkiben azt a reményt, hogy ha valaki, ő semmicsetre sem fog jogot kapni arra, hogy színészei fölött basás- kodhassék és rendszert csináljon a nem fizetésből. A koncesszionált színigazgatók névsorának közreadása azonban következetesen és hét- ről-bétre elodázódott. Még ma sem ismeretes. Egyedül a Szendrey Mihály nev» került be a lapok színházi rovataiba, mint aki feltétlenül hozzá jut a koncesszióhoz. Ez az egyetlen tény elegendő már ahhoz, ihogy a Rebreanu-akció kudarcát állapítsuk meg. A koncesszió-rendelet A koncessziók elmaradtak, de kárpótlásul megjelent a koncLssziő-rendelet. A Keleti Újság ismertette már ezt a munkát, amely az előzetes bejelentések sze. tint hivatva volt arra, hogy rendet teremtsen a színházak környékén. Nem titkoltuk el azt a véleményünket, hogy a Rebreanu rendelet egy-két pontjától eltekintve, még súlyosabb helyzetet teremtett E egyáltalában nem alkalmas arra, hogy a nehézségeket eloszlassa. A rendeletnek úgyszólván gerince az a passzus, amely a színigazgatók úgynevezett koncesszióletétjét 250 ezer, illetve 100 ezer lejre emeli fel. Mit jelent ez? Tudvalevő, hogy Románia soha olyan nyomasztó gazdasági válságban nem volt, a pénzinség soha ennyire nem feküdte meg a piacot, mint mostanában. És akkor jön a kultuszminisztérium, amely figyelembe sem veszi a küszöbön fenyegető gazdasági katasztrófát és a színigazgatókat valósággal megnyomorítja forgótőkéjük elvonásával. A másik „újítás“, amely már egyenesen komikus, annak feltételnek, előírása, hogy „a színigazgatónak szóban és Írásban bírnia kell a román nyelvet.“ Vájjon, ez az a mentőhorgony, amely kiemeli a zátonyok közül — hogy egy közismert fázissal éljünk — a magyar színészet süllyedő hajóját? A rendelet antiszociális is Van a Rebreanu rendeletnek egy olyan pontja is, amelyről eddig a lapok nem igen Írtak. Ez a pont azt mondja ki, hogy a szinliázi szezon október 14-én kezdődik. Beszélgettünk egy kitűnő erdélyi színésszel, aki a következőket mondta nekünk: — Egyenesen érthetetlen előttünk, színészek előtt a színházi szezonnak rendeletileg történt eltolása. Mindig harcoltunk azért, hogy a színházi szezon 12 hónapos legyen és a színigazgatók semmiféle ürüggyel ne kísérelhessék meg az évad megkezdésének pár héttel való elhalasztását. Eddig joguk nem volt erre a színigazgatóknak, de mégis megtették. Most aztán Rebreanu rendelete megadja számukra az erkölcsi felhatalmazást arra, hogy a szervezkedést még az eddigi uzust túlmenően is halogassák és legkevesebb hét hetet levágjanak a színészek keserű kenyeréből. Nagyon kiváncsiak vagyunk arra, ki adhatta Rebreanu. nak ezt a tanácsot? Mert", hogy színész nem volt, az egészen bizonyos. Informátorunk a koncessziók ügyiéről íí nyilatkozott. — Most már körülbelül látjuk, hogy a erinlgazga- tók az uj színházi esztendőben is ugyanazok lesznek, akik erkölcsi és anyagi megbízhatóságukról évek óta a legrosszabb bizonyítványt állították ki. A színészek felháborodással nézik azt a csúnya versengést, amely Bukarestben folyik a koncessziók koncáért. Valószínű, hogy Rebreanu inspektor ur azért halogat, ja az engedélyek kiadását, mert a színigazgatók részéről olyan ostromnak van kitéve, amelyben nem csoda, ha elvesztette a tájékozódási képességét. Mi az a színigazgatói engedély? Ajándék politikai szolgálatokért, örökös stallum, amely kijár azoknak, akik ezen a téren kompromittálták magukat, de ami még szomorúbb, kompromittálták az egész erdélyi magyar színészetet? Pedig, őszintén mondom ezt, a ezinigazgatóság egyáltalán nem boszorkányság, csak jóhiszeműség, a mesterség szeretete, a színészek megbecsülése és a gyors vagyonszerzés, a kapzsiság vágyának kikapcsolása kellenek hozzá. Sajnos, a 100 és 250 ezer lejes biztosítékok kizárták azt, hogy mi, színészek résztvebes. . sünk ebben a csúnya versenyfutásban, amely az idén • talán még jobban ráduplázott az eddigiekre. ^ Rejtélyek o kolozsvári Magyar Színház körül A Keleti Újság egyik utóbbi száma azt írja, hogy a kolozsvári Magyar Szinház épületének a Szinpártoló Egyesületre való átírása befejezett ténnyé vált. Ezt a hírünket most helyre kell igazítanunk, mert a bérletátirás nemcsak, hogy nem történt meg, hanem az ügy egyelőre megfeneklett. A minisztériumban a Ingkülönbözőbb kifogások mesterséges gátjait állították a kedvező megoldás elé, Ígéreteket helyeztek kilátásba, majd újabb kikötéseket állítottak föl s a végén az ügy éppen ott tart, mint amikor elindult. Ennek pedig két súlyos konzekvenciája van. A kolozsvári Magyar Szinház évvégi szezonja, még a levegőben lóg, az a néhány száz család pedig, amelynek egzisztenciája a kolozsvári színházhoz van fűzve, a legkétségbeesettebben néz a jövő elé. Hogy miért nem akar a minisztérium hozzájárulni a szinház bérletének átírásához, az érthetetlen előttünk. Hiszen a kormánynak az ellenőrzési joga az uj jogi helyzetben épugy biztosítva lett volna, mintahogy biztosítva volt eddig is. Elvégre a lényeg mégis csak h'vgy a román államnak, amely kárpótlás nélkül vette el az impériumváltozás után a magyar színészet Hunyadi téri hajlékát, era íz, kölcsi obligői vannak az erdélyi magyarsággal szemben — és ebből az erkölcsi obligóból folyt az a szerződés, amely a román állam és Janovics igazgató között a színházépület további bérletére nézve létrejött. Maliin miniszterelnök urnák ajánljuk figyelmébe ezt a kérdést, meri az erdélyi és elsősorban pedig a kolozsvári magyarság a legnagyobb aggodalommal nézi a kolozsvári Magyar Szinház ügyének szabevtálását s egy pillanatig sem fog belenyugodni olyan megoldásba, amely a színházépületet mint közönséges üzlet tárgyát akarja kamatoztatni. Nem akarjuk njra felvetni a Hunyady téri szinház és ezzel kapcsolatban a Farkas uccai színház tulajdonjo. gának kérdését. Egyelőre esak arról van szó, hogy a kormány ne igyekezzék akadályokat gördíteni egy olyan megoldás elé, amely öt évre legalább biztosítja az anyagi kátyúba jutott kolozsvári magyar színészet létét. A kormánytól a magyar színészet nem ajándékot kér, csak egy egyszerű jogi formának tudomásulvételét. Ha továbbra is folyik a színházépület körüli rejtélyes játék, úgy mégis csak azt a konzekvenciát kell, hogy levonjuk belőle, hogy a kolozsvári Magyar Szinház erőszakos elhallgattatása a talan titkolt, de nyilvánvaló cél. A Keleti Újság szenzációs «/ regénye iiiignszíns 1-én kezdjük iweg alvilága^ címül folytatásos refgényűnk közlését Augusztus l’-i számunkban kezdjük meg Kilián Zoltán, a kiváló magyarországi ^ iró Csikágó alvilága cimü regényének a közlését. Egy magyar kapitány kalandos pályafutásának története Csikágó bűnözőinek a birodalmában, amelybe behatolni még ma sem sikerült, mert az alvilág és a felvilág, azaz a csi- kágói rendőrhatóságok nagy része összefogott, hogy ami odalenn történik, az örökre titok maradjon. Kilián Zoltán mesteri módon szövi össze a valóságot a fantáziával, képei mindig életszernek, a háttér a nagy riportázs elevenmese az írói kitalálás szülötte. Amerika hü- bér-urainak példátlan ellentmondásokkal teli életlefolyásai önmagukban véve érdekfeszitő olvasmány, de a regény gerince mégis csak az az üde szerelmi história, amelynek megírásánál Kilián teljes felkészültséggel csillogtatja meg ifiüíiipás irói készségét. Szinte felesleges olvasóink figyelmébe ajánlani uj regényünket, mert már az első folytatás meg fogja győzni arról, hogy olyan lebilincselő Iolvasmányhoz jutottak, amelyet nem lehet letenni. A Zürich , Valutapiac 1^30. julius 28. Kolozsvár 2 Ü V t c h Berlin Bukarest BuíapÉf--Bécs Prága London nyitás zárlat utó Zürich Newyork London Paris Milánó Prága Budapest Belgrad Bukarest Bécs Berlin 51450 2504V8 2024 269525 1526 902150 91250 306 7271 122865 514675 250575 2024 2697 1526 90225 91250 306 727450 12295 81325 4185 20375 1647 21925 12412 7338 249 5918 3270 168 81737 662 88330 5 2948 299 2377 4017 1107875 57020 277625 2244 29875 169050 101125 33925 8060 136225 13743 70730 34427/a 2781 3704 209625 124 1254 420V8 16S91 65545 33735 lo422 13276 17676 5915 5985 2007 477025 80590 25035 48788 12370 9290 16412 2775 818 3443 20377 3275 16850 819 666 886 5 2955 2382 4025 Száz lej árfolyama: Zürichben 306 Londonban — Budapesten 339V4
