Keleti Ujság, 1930. július (13. évfolyam, 147-165. szám)
1930-07-28 / 163. szám
Sin. SVF. ISS. SZÁM jnepmWwft 17 Tlnyáfc Irta: Szabó Mária Olya® volt ez az éjszaka, mint egy lidérces álom. Pillanatra sem birt megszabadulni a szomorú gondolattól; Nincs itthon a fiú! Éjfélig foltozgatott a pislogó mécses mellett, de már összefutott a szeme előtt az öltés. Magát kijátszva feküdt le é3 erőltette volna az elalvást, hogy gyorsabban teljék az idő. De előbb még megágyalt a fiúnak, a ma hazajött katonafiunak, aki még a legelső estéjét sem tölt ötté hát itthon! Ráncos kis arcán két könnycsepp gördült. Szikár keze gyöngéden simitgatta a kockáshuzatu párnákat. És mielőtt a maga ágyához ment, pálinkásüveget készített az asztal szélére, hogy ezért njra el ne menjetru reggel a fia. Fel-felriadt. Hallgatőzott. Percenként ült fel. Az éjszakát fellegek tették sötétté, csak reggel felé birkózott meg velük a hold. Szél is jött s segitett széthajtani az útját állókat. S a hold szétszakította a sötét függönyöket Kíváncsian dugta ki vöröses areát és széjjel nézett az alvó faluban. Bekukkantott; a legsötétebb sikátorokba is és bevigyorgott a Nagyné házának függöny- leien ablakán. Mikor a forgolódó öreganyókát megpillantotta, mintha megremegett volna. Aztán siklott tovább, könnyeién lebegve s repesztgette tovább a fellegeket. Elszoruló szivvel ült fel az öregasszony, — Isten tudja, hányadszor már. A barátságos fény elrémitette szegény, beteg szivét. Mellére szorította szegény, agyondolgozott kezét és torkáig dobbanó szivvel neszeit ki az egyre világosodó éjszakába. Még el sem helyezkedett, mikor felhorkant a ház előtt a nagy, fehér kutya. Hetyke lépések... Pár szitkozódó szó... S a kutya mégis alázatos szűkülésbe csapott át; Urára ismert. Mire Nagyné az ajtóig ért, már rázita is a fákilin- cset. Köszönés nélkül lépett a házba. Fenékig hajtotta az asztalon váró pálinkásüveget Aztán dobálni kezdte magáról a ruhát. Durván, széles mozdulatokkal tette eat, — egyik sarokba a kabátja repült, a másikba a bársony mellénye. De, mikor az ingét le akarta huzni, felaziaszenve tört ki belőle egy újabb káromkodás. — Hát mégis csak megszűrt a nyomorúság! Az anya feljajdulva ugrott melléje. A fiú izmos felsőtesté®, vékony pirosesik szaladt keresztbe két borda között. Hogy az inget megmozdította, sugárban azökkent fel dús, piros vére. Pedig fájdalmat is alig okozó, könnyű karcolás volt csak. S a fiú durván lökte félre jajgató anyja gyógyításra várakozó kezét. — Haggya ides... Nem láttya, hogy csak macska- karmolás ti... Olyan', amilyen az olyan nyomorúságául telik... Ippen ü tudna halálosat szúrni! De én bezzeg elláttam a baját!... El én, Istenesen! — Péter, csak nem öltél meg valakit!! Nem sikoltotta ezt, csak nyögte. A szive sebes döb- benésekkel kínozta. A fiú rámordulit: — Fekügyik !e ides, oszt fogja be a száját! Senki se látó*, mi törtint, hogy törtint, — még csak az kéne, hogy kend kiabájja ki! Fditatta ingével az njra lassabban szivárgó vért. Leakasztotta a falról a fasótartófc. Besózta a sebét és ajkát rágva káromkodott. Azután magasra emelte a mécsest. A szoba tiszta volt, — tegnap meszelte ki az öregasszony. De az ágy felett máris eredményes munkát végzett egy pók a barnára füstölődött gerendásaiban. Péter az ágyra lépett. Nagyot reccsent alatta a rozoga alkotmány. Mélyre süppedt csizmás lába alatt a puha derékalj. Miutató ujjúval kiemelte a gerendák közül a pókhálót, ügy, az ágyon állva kapart késével meszelt a könnyű szövedékre. Rászorította a besőzott sebére. Leugrott az ágyról. Lerúgta a csizmáját. Néhány pere múlva már ittasan horkolt • kékkockás dunyha melegében. Az öregasszony nem mert visázafeküdni. Bár hűvös volt az éjszaka, még papucsot sem húzott, hogy fel ne csattogja első álmából az alvót. Dideregve tapogatott meztelen lábával a hideg, felt*pa*tott talajon. A hátulsó sarok felé tartott. Felvette ä kabátot. Onnan a másik sarokba botorkált. A mellényt is a másik karjára simította. Még az inget markolta fel a földről. Összerázkódott, mikor a fia vérét közelről látta a ma- gaszötte vásznon. Beteg szive megkinzottan vert. Mintha a faín valamelyik üccájában egy nagy vértócsa buzogna, nőne... Egy ember szivéből ömlik, akit az ő fia... Szája, elé kapta a kezét, hogy visszafojtsa a feltörő sikoltást. Kérdések kezdték gyötörni: Kit!... Hol V. ... És miért ?! ... Hogyan ?!... Keze alatt megcsikordult a kilincs, dühösen lökte magáit odébb az ágyon a fiú. Az anya kitapogatott a konyhába. Tüzet rakott a berakott tűzhelybe. Nagy, fekete vasfazékban vizet állított a lyukra. Mégegyszer beóvakodott a szobába. Tü és cérna után motozott az asztal fiókjában. Kivitte a mécsest is magával. És fá- zós lábát melengetve ült le a tűzhely mellé. Előbb az inget vette elő. De a vértől nedves vásznat nem járta a tü. A kabátot kapta hát kezébe, — jaj, fekete a posztója s neki csak házicérnája van. Ösz- szefogta hátul a szövetet, úgy varrta össze parányi Öltésekkel. Csörgött a könnyű vörösre gyulladt szeméből. Nagy fohászkodások szakadtak a melléből: — Jaj én Istenem!... Én édes jó Istenem! Keleten már felfelé igyekezett a nap, mire a viz buzogni kezdett. Nagyné kellőre hütötte és belemártotta a teknőbe az inget. Azonnal pirosra festette a vizet a vér, — gyorsan öntötte ki a gödörbe, hogy másik lébe áztassa. De már a hála is gyökeret vért a szivében, ő, de jó, hogy gyenge volt az a bicska és ilyen jó vastag ez a poszítól... így is mennyi vért elvesztetett a fia!... De hát a másik!... Milyen sebet kaphatott a másik!! Gondolatban végignézett a fiával együtt hazajött Regények során. Vájjon melyik lehet? De a keze nem pihent a gvőtrelmes szemle alatt sem s mire a feltörő nap fényessége egészen megsápasztotta a holdat, már a padláson volt az ing, szépen Összehajtogatva, ládában a ruha. Másik rendbeli nyüttes öltözetet is dobált az ágy végére, mintha azt vetette volna le a fia. Péter még aludt. Elesetten, Nagyokat horkantva. A szoba dohos levegőjében ittas kigőzölgés terjengett, mintha valami megnyitott hordóból áradna a szeszszag. Komor árnyékok leskelődtek az északos ablaku szobában. Vártak a fekete ágyak, az idonrfcalau almárium, a fakult, kockáshuzatu tollpöfetegek és a meg- görnyedt öregasszony is várt. Ágya szélén ült most. Le már nem fekhetett, hiszen a virradat még rendes napokon is kiszólitotta volna az ágyból. Hát csak úgy várt, kezébe hajtott fővel. S a fiú hazajövése előtti várakozás fokozott gyötrelme rángatta meg vézna testét. Már magasan járt a nap, mikor megnyitották a kaput. A Nagyné ráncos arca valósággal kisimult az elszántságtól. Csendőrök kakastollát látta volna elleb- benni az ablak altt?... Papucsot dugót és kiment. Mindenre felkészült. He csak egy másik fáradt anyóka papucsolt feléje, özvegy Somlyómé, a leánykori cimborája. * Kicsit összeszedte magát, de nem lehet tudni ezt sem, miért jött? A vendég fürkészve nézett széjjel. — Jó reggelt Ágnes... — Jó reggelt Sári... Mi jót hoztál! — Bizon, csak magamat. Csend. Nézték egymást. És vágni lehetett volna a szívtől szívig feszülő izgalmat. Torkát köszörülte Somlyóné. Valamit csak kell mondania... — Hallom, megjött az esté a fiad... Elváltozott arccal mosolygott Nagyné. Vigyázni! Vigyázni! — Meg, hála Istennek: — Az enyém is megjött hála Istennek. Igazi hála lazította a Nagyné gyötrődését. Rémlátásában a nagy tócsa reggelre már felismerhető alakot vett- korul... Néha már régi sorstársa fiának halvány arcát látta vöröstó közepén... Mert ez a bolond Péter sokat macskázott vele a hitványsága miatt... De hát legalább nem ez... — Hála Istennek! Somlyóné bágyadt nézése erőre kapva fúródott a Nagyné vérrel aláfutott virrasztó szemébe: — Hát- osztán itthon is a fiad? — Hát hun vóna?... Tán a tiéd nincs itthon? — Az is otthon van. — Micsinál? — Alszik a lelkem... Hosszú az ut Bukarestül... Tán a tied mán dologba is fogott? • — Még az is alszik... Ütet is megtörte.... Nagyné aekibátorodott. Jó lesz beszélni a fiáról, sose tudja az ember, melyik szónak veheti hasznát... Vigyázva szápórázta, mig illával kifakult kendőjét igazgatta: — Lefeküdt ez az enyém még az este, os*í úgy 1 alszik azóta, mint a tej... — Az enyém is ippent úgy! ' ÍJjra hallgatva álltak egymással szemben. Nagynő nem merte behívni a vendégét, mert félt a fia első sza- vától, amelyet még az álomból bocsát el az ébredésbe. De az oldalát nagyon fúrta, hogy miért is jöhetett, hiszen csak a vasárnap délutánok pihenése vezette el őket egymáshoz. ţ Somlyónén pedig látszott, hogy nem igen igyekszik haza. Pedig neki a hazakerült nagy fiun kívül a veje is keményen parancsolt. Az eperfa felé indult hát Nagyné. Elhelyezkedett a galyrakáson és maga mellé intette a másikat is. A Somlyóné félregörbült háta még jobban meghajolt. Elmosódott szeme most kerülte a Nagyné nézését. Apróra vizsgált mindent az udvaron, mintha háztüzné- zőbén volna itt. A hangja is idegen volt, mikor nagysokára megszólalt : — Azt hittem pedig, hogy az ijjel mulatott a fiad... Magasra egyenesedett Nagyné. Kinyújtotta testét őrtalló anyai szivének riadt dobolása, hogy annál gör- nyedtebben húzódjon össze a másik pillanatban. Ráborította a kezét az arcára, mintha a fáradtságot üzné^I a simogatással. — Mán pedig az nem mulatott... Mer az égisz iccaka itthun vótl... Mir gondolod, hogy ippent az enyém... Fáradtan hullott a másik asszony szava: — Hogy az a nagy zenebona vót a házunk előtt, hát mintha... Nagyné felugrott. Keshedt ruháján szakított a galy, megfogta és tovább tépte, csakhogy hamarább szabaduljon. Megragadta a másik asszony kezét: — Micsoda zenebona?... Beszild el mán Sári! Szomorúan nézett félre a másik asszony. — Valami legihyek verekedhettek... Még itán ké- selis is vót... Mintha a fiad hangját hallottam vóma... De hált ha itthon vót... Pedig erre azalatt az egyik... Lihegve szorongatta a kezét Nagyné. — Itthon vót... Érted, itthon vót!... Hazudik, aki aszonygya, hogy nem vöt itthon! — Én elhiszem, ha mondod... Hiszen csak azir jöttem, hogy megnizzem: nincs-e nullátok baj?! — Láthatod, hogy nincs! Ugye látod, hogy nincs! A karja is rángatózott a nagy izgalomtól. És hiába parancsolta volna vissza az előrelátása, csak kitört belőle a mérhetetlen aggódás: — De valahun baj van Sári... Vala'hun nagy baj lehet!... Aszondod, hogy az egyik elszalatt. De hát a másik?! Mi lett a másikkal! Ki lehet az a másik Sári. Az, amék nem tudott elszaladni! Somlyóné nem felelt. Az emésatőgödör felé tartott, mintha nyomot talált volna. És csakugyan, a holdvilágnál bizony mellé loccsantotta Nagyné az ing első levét. Pirosán ült meg egy kis mélyedésben a véres lé. A fáradt szív nem bírta tovább a tettetést. Feljajdulva kapaszkodott a Somlyómé nyakába Nagyné. — ügyi Sári, nem láttál semmit?! Te semmit sem láttál Sári... Vagy igen, hiszen én öltem... Én öltem meg ma reggel két csirkét... Láccik ügyi, hogy csirkét öblítettem? Somlyóné lefejtette magáról a vonagló, vékony karokat. Megfogta a másik asszony két kezét és a szivéig nézett a szemén át: — Ágnes! Igaz telkedre mondd meg: Csakugyan alszik a fiad? — Alszik! Bizony Isten alszik! Nizd meg, ha nem hiszed! — Nincs semmi baja! — Mi baja vóna?... Nincs annak semmi baja! A másik végigsimitott a könnyező szemén. — Aggyunk hálát a jó Istennek Ágnes. Az én fiamnak sincs nagyobb baja. Mer ü vót a másik... Vékonyan csendült reggeli imádságra a templom kis harangja. A két öregasszony összenézett. Könnyeiken keresztül is mosolyogva intettek egymásnak. És úgy hétköznapi ruhában, papucsban indultak a templom felé. Vidáman bólongattak „jóreggelt“ a szembejövőknek, mint akik már megkapták az Istentől ezt az áldott, jó reggelt! fit egészség a legdrágább kincs tea, és ennek megszerzése és megtartású a ^ PAPfAMáS) P ► 09 umrmM“ ◄ < ◄ ◄ . ásványvíz rendszeres ivása által érhető el. ^ v* Kapható mindenütt. Főlerakat: Cluj, Móra É|» Ferenc Avram láncú 18.
