Keleti Ujság, 1930. július (13. évfolyam, 147-165. szám)
1930-07-28 / 163. szám
XIII. ßVF. 168. SZÁM, 13 A német parlamentárizmus válsága Irtás LIGETI ERNŐ Mindazok a politikai események, amelyek most Németországban lezajlottak, nyugtalansággal tölthetik el nemcsak a német politikusokat, de mindazokat, _Németországon kívül is,__akik a demokráciában látták és látják a kormányzásnak egyedül elképzelhető és leginkább megnyugtató formáját. Németországban több történt a Brüning-kormány csúfos bukásánál. A német parlamentárizmus maga mondotta fel a szolgálatot és a német kormánykri- zisből könnyen államkrizis is lehet, az eddigi demokráciából vagy diktatúra, vagy a szélsőséges pártok uralma. A parlamentárizmus válságának jelei nem most mutatkoztak ott először. Szinte azt lehet mondani, hogy a háború után Németország szünetlenül küzdött a demokrácia lappangó válságával. Egy ország, amelynek tizenhét politikai pártja van, tizenhét választási listával dolgozik _ ez már önmagába véve nem vezethet jóra. A német parlamentárizmus válságának okai különböző természetűek: részint általános európaiak, részint különlegesen németek. Loebe, a német birodalmi gyűlés szocialista elnöke az interparlamentáris konferencián tartott előadásában kifejti, hogy a parlamentáris rendszer válsága ott keresendő, hogy kellő felkészültség nélkül a nép széles rétegei bekerültek a törvényhozó testületbe, és ott nem józan értelmi okoknál fogva, hanem pártérzelmi hangulatok hatása alatt vezettetik magukat. Ha egy szocialista vezér ilyen gondolatsort indit meg, amelynek visszatérő refrainje, hogy tulsokan vannak a parlamentben, tehát a választói rendszer kiszélesbitése nem minden esetben áldás, akkor nincs mit csodálkozni azokon, akik demokratikus platformon állva fájdalommal konstatálják, hogy a választási urnákhoz özönlő ifjúság vfgy szélsőbalra, vagy szélső-jobbra vonul át és ezzel veszélyezteti a parlament kiegyenlítő törekvését. A német politikai életnek kétségtelenül a szélsőséges áramlatoknak ez a folytonos belejátszása egy nyílegyenes adminisztratív munka menetébe a fő-betegsége. Egy másik oka, _ noha ez alapos átvilágítás után kellő értékére csökkenthető, _ hogy ennek a nagy országnak nincsenek tulajdonképpen kimagasló, európai jelentőségű vezéregyéniségei. Azok a nevek, amelyek a most lezajlott kormánybuktatással kapcsolatosan akár defenzív, akár offenzív oldalon szerepet vittek, ha nem is a jelentéktelenségnek, de a középszerűségnek a megtestesítői valamennyien. A legutóbbi időben talán Stresemann volt az utolsó, akinek neve túlnőtt egy ország keretein. Olyan nevek, mint a Lloyd Geor- ge-é, Briand-é, Mussolini-é, Venizelos-é, Kemal Pa- sá-é, a mai Németország politikai garnitúrájában nem szerepelnek. Viszont az is igaz, hogy Németország nem játsza az európai politikában még ma sem a primhegedüt, „diktátorai” sincsenek és igy politikusai nem tudják kifutni a formáikat. Másrészt azt sem szabad elfelejteni, hogy nem a nevekben, a személyekben van a tulajdonképpeni hiba, hanem a feladatoknak folytonosan növekvő nagyságában, amelyek megoldására a személyiségek csak akkor képesek, ha a rendelkezésükre álló eszközök és módszerek is megfelelően korszerűek. A német viszonyokra fölötte jellemző a legutóbb lezajlott kormányválság. A német lapok közlése szerint még nem akadt a német parlamentben egy pénzügyminiszter, _tehát nem egy diszszónok, hanem szakember, _ aki akkora hévvel, temperamentummal, meggyőző érvvel szolgálta volna pénzügyi javaslatát, mint a szélnek eresztett Molden- hauer utódja, Ditrich. E beszéd hatása alatt minden más országban megszavazták volna a költség- vetést, csak éppen Németországban nem, ahol a pártok már otthon elhatározták, hogy meg fogják buktatni a kormányt (de olyanformán, hogy előbb egy választástechnikailag kiaknázható diktátori gesztusba kényszerítik) és nem hagyják elcsábittatni magukat nemzeti közösségre appeláló szirénhangoktól. Lám Franciaországban is hasonló volt a helyzet, amikor az ország valutája lesülyedt és szanálásra volt szükség. De Franciaországban, dacára annak, hogy a baloldali kartel volt többségben, az egész ország mégis belement az áldozatba, hogy Poincare legyen a szanálási diktátor. Valahogyan hasonló a helyzet Angliában is, ahol a polgári pártok noha leszavazhatnák, hagyják kormányozni a munkáskormányt. Németországban, a pártklikkek klasszikus hazájában, ez a lemondás, ez az áldozat, elképzelhetetlen. Bizonyos, hogy Németországban nem mennek jól a dolgok és sok tekntetben az előző kormányok is a hibásak. Más országban már az adó leszállítását is fokozatosan megkezdték, o német birodalom kiadásai azonban fantasztikus arányban nőnek. 1913- ban a személyi kiadások 1700 milliót tettek ki. Ugyanezek a kiadások 1928-ban 5300 millióra rúgtak. Az utolsó békeévben 3 milliárdba került a köz- igazgatás, ma 9 milliárdba. Németországnak a mili- tárizmus teljében hadseregfenntartásra kiadott költségei a teljesen lefegyverzett Németországban csupán 50 százalékkal apadtak. Ha tekintetbe vesz- szük, hogy mennyit kell Németországnak reparációs kiadásokra is költeni, úgy nem csodálkozunk rajta, ha ez a költségvetés folytonos foltozgatásokat igényel, annak a lehetősége nélkül, hogy a lakosság jövedelme megfelelő módon szaporodjék. A német kormánynak szüksége volt 450 millió márkás deficitjének fedezésére. A kormány e célból egy „Notverordnungot’“ akart megszavaztatni. A költségvetés a 48. szakasz felhasználásával keresztül is ment, de a demokrácia belebukott. A német politikai pártok inkább a demokráciának kudarcát vállalták, mint a párttaktikai lemondást. Úgyszólván utaztak arra, hogy egy zsákuccába rángassák az országot és a német demokrácia érzésének a hiányát éppen ez mutatja. A kormány független, volt a deficit előállásában. Ez a deficit a munkanélküliség segélyezésével kapcsolatos költségtöbbletből állott elő. Munkásokat kellett támogatni belőle, tehát szociális intézkedésre akarták íbrditani a pénzt. Végtére is ne felejtsük el, Németországban két millió munkanélküli van. És a legjellemzőbb, hogy a kormányzatot az ország legnagyobb számú politikai pártja, a szociáldemokrata párt megmenthette volna, de nem mentette meg. Az is sok vitára ad alkalmat: ki folytat Németországban „katasztrófapolitikát ? ’ ’ A katasztrófapolitikának nyílt bevallásától nem idegenkednek a szélsőséges pártok: a kommunisták és a nemzeti szocialisták. Hitlerék nem egyszer nyíltan bevallották „mi katasztrófapolitikát üzünk, mi tabula rasat .akarunk csinálni“. És nem áll távol a „katasztrófapolitikától“ a német nemzeti párt Hugenberg szárnya sem, amely épp oly ludas volt a válság előidézésében, mint a szociáldemokrata párt. De mi lesz ezután? Mi lesz az ősszel? Lehet-e már most választási prognosztikont felállítani? A német államellenséges elemek nagyon megszaporodtak. Ha a jelek nem csalnak, a kommunisták fokozottabb mértékben erősödni fognak a szeptember 14-iki választásokon. Megerősödésük nyilvánvaló oka: a nagy munkanélküliség, a polgári elan csökkenése, a demokratikus erőforrások fokozatos kiapadása. A Hitler-féle nemzeti szocialista párt is erősödni fog. Thüringiai sikerei után Szászországban ért el jelentős eredményeket. A nacionalista elemek, amelyek még eddig a német nemzeti párthoz húztak, látván annak a pártnak háromrészre törését, ingadozását, akcióképtelenségét, Hitler felé kacsintanak. E pártok megerősödése nem a szociáldemokrata párt rovására fog történni, mert •a szociáldemokraták be vannak szervezve és tudják tartani embereiket. A német polgári demokrácia megvédése, a parlamentárizmusnak jogaiba iktatása annak a három pártnak pillérzetén nyugszik, amely a weimari alkotmányt annakidején magáévá tette. A demokratákon, néppártiakon és a centrumon. E két utóbbi párt már is csüggeteg, le fog törni. A centrum-párt, úgy ahogy, tartani fogja magát, de ha parlamentárizmus máris hajótörést szenvedett a jelenlegi polgári összetételek mellett, vájjon milyen reményekkel éledhet újra, ha e pártok hatóereje őszire még jobban összezsugorodik? , A polgári rendnek fenntartása, az alkotmányosság tisztelete, a parlamentárizmus megmentése ime ilyen körülmények között már csak a német nemzeti pártra támaszkodhatik. De ma nem egy „német-nemzeti” párt van, hanem három. Vannak a népkonzervativek, akik már a mult esztendőben kiugrottak a pártból és külön biokba tömörültek. Ott van az agrárius szinezésii Westarp-párt a maga ókonzervativjaival. Végül a Hugenberg-pártja, amely agresszívebb, türelmetlenebb, egyben meg- gondolatlanabb a két másik pártárnyalatnál. Hugenberg kétségtelenül ügyes vállalkozó ember, kiváló ötletei vannak, a német sajtó nagyrészét összevásárolta, eszes nagyiparos, _ de azért nem Stin- nes, noha az akart lenni, egész koncepciójában, akár politikai, akár gazdasági, őt kopirozza. Nagyon kérdéses, hogy ez a három párt együtt fog-e menni az ősszel, amikor pillanatnyilag a belpolitikában nincs más jelszava, mint felvenni a harcot a marxizmus ellen? Ezeket a politikusokat egy táborba sem Werstap, sem Hugenberg, sem Trevi- ranus összehozni nem fogják. Emlegetik, hogy egy nagy Hindenburg-párt fog megalakulni és ismét Hindenburgnak a neve lesz az a varázsszó, amelyre megnyilnak majd a kollektiv öntudat befalazott ablakai. Kérdéses, nagyon kérdéses, hogy az ősz Hindenburgnak, akinek legutóbb is annyira jellemző afférja támadt a porosz kormánnyal, állásánál, hajlott koránál fogva képes lesz-e a nemzeti demokrácia egészséges rajvonalát elinditani? A német parlamentárizmus jelenlegi helyzete elszomorító. Szolgálhat-e enyhítésére az, hogy a jövő képe még nyugtalanítóbb ? VÉTSÉGÉRE SZÉPÜL MEG A MAGYAR Vénségére szépül meg a magyar. A haja darvas, dér-fehér. Homloka fénylő, fiatal, A két szem nyugodtan beszél. Ádáz vihar, vívódás elsimult A tűz-fagy arcon; rajta szét Elömlő csöndes és vidult. Sugárzó tisztes bőlcseség. Alig kicsit hajlott, szelíd fején Jóságok; a törzs egyenes. Ilyen leszek majd egyszer én: Méltóságos és istenes. Járása lassú, délcegen kimért. S ha szótlan könyökölve ül, Halántékán egy árny kisért, Mosoly réved az ajk körül. Világ, minden, hullámbaoluad föl. Éjek, napok sok idején: Benne csillog mint sik tükör. Ilyen leszek majd egyszer én. Mint a későn érő nemes gyümölcs Ízesül, szebb lesz ősz felé: Szépül hivogatón a bölcs Magyar a hosszú tél elé. Boross Sándor. JÉpítkezés miatti vsr Építkezés miatt A Hoffmann cipMnz Ciuj, Col. Reg. Ferdinand 19. Telefon: 11-051
