Keleti Ujság, 1930. július (13. évfolyam, 147-165. szám)

1930-07-28 / 163. szám

XIII. É7F. 163. SZÁM. ti merénylet nem ismeretlen fegyver Románia történelmében Barbu Katarom, akit néhány perccel azután terítenek le, mikor ki­jelenti, hogy „fejét nem hajtja meg senki előtt“ — Merénylet az öreg Bratianu ellen — Bratáanu Ionel nyaksáljában akad meg a kés Vázlatos portré Bezáról (Bukarest, julius 26.) A belügyminisztérium alminiszteri szobájában eldördült bat lövés akarat­lanul is emlékezetünkbe idézi azokat a régi merény­leteket, melyekről ma már csak megsárgult újság- lapok beszélnek. Mert, ha Románia nem is nevezhető a merényletek hazájának, sajnos, az ország politkai kialakulásában olyan események is közrejátszottak, melyelv semmiben sem különböznek a minapi véres epizódtól. Politikai merénylet történt akkor is, amikor a román nemzetgyűlés 1862-ben felveti az agrárre­form kérdését. A vezető politikusok hatalmas szó- párbajokat vivnak, egyik oldalon a forradalmi jel­szavakkal dobálózó liberális párt áll, melynek ve­zérszónoka a temperamentumos Kogălniceanu, el­lene pedig Barbu Katargiu száll ki a sikra, a bojá­rok nagytekintélyű vezére, aki vaslogikával és le­hengerelő közgazdasági tudással védi saját osztá­lyának álláspontját. Az agrárrcform kérdése már már lekerül napirendről, mikor 1862 március 20-án ínterpellációs nap tévén, Katargiu ismét hatalmas beszédet mond. A nemzetgyűlés köré felvonul a külvárosi eső­cselék. Zajosan tüntetnek a szónok ellen. Kövek re­pülnek az ablakok felé. A hevenyészett emelvénye­ken az improvizált agitátorok arra biztatják a töme­get, hogy rohanja meg a nemzetgyűlést, erőszakkal kényszerítve azt as agrárreform megszavazására. Benn az ülésteremben ezalatt Katargiu ma­gát egyáltalán nem zavartatva, beszél tovább. Nem törődik a tömeg egyre fenyegetőbb morajlásával. Ilyen hangulat közepeit ér véget az ülés. Katargiu megtörli izzadt homlokát és a kijárat felé tart. Va­laki hívei közül jelentős hangsúllyal fülébe súgja, hogy üljön kocsiba. Katargiu nevetve legyint: — Azt hiszi, hogy rám tud ijeszteni a tömeg? Én nem vagyok hozzászokva ahhoz, hogy meghajol­jak a nép terrorja előtt... Büszkén, felemelt fővel kilép az előcsarnok oszlopai közül. De alig tesz néhány lépést, valaki a tömegből ócska mordályt szegez rá, eldördül egy lö­vés és Katargiu átlőtt szívvel esik össze... Ma sem tudják, hogy ki volt a merénylő. Az ál-kocsis és a faayelü bicska Az öreg Bratianuval igen különös módon, pró­báltak végezni. 1878-at Írnak. Berlinben készül a hires „berlini ’béke.“ Likvidálják az orosz-török háborút. Románia nagy reményeket fűz a a békekonferenciához, fő­képpen abban reménykedik, hogy Besszarábiát szö­vetségesei szolgálata jutalmául az országhoz csatol­ják. Ilyen bizakodó hangulat közepett. érkezik a hir Berlinből, hogy Besszarábiát a- cár magának köve­teli. Bratianu nem hagyja magát és külföldön ha­talmas propagandát szervez, erélyes hangon hirdetve mindenütt Romániának Besszarábiához való jo­gait. Ő különben Bukarestben marad s mint egy nagy sakkmester, innen irányítja akcióit. Károly király órák hosszat tárgyal vele, az országnak pe­dig soha sincs rá nagyobb szüksége, mint mostan. Oroszországnak kezd kellemetlenné válni ez a propaganda s a külügyminisztérium az Ochrana segítségéhez fordul. Nemsokára az öreg Bratianu- hoz egy kocsis szegődik be, aki beaszarábiai román­nak adja ki magát. A kocsis, aki nem volt más. mint az Ochrana ügynöke, szolgálatkész és intetik gens magatartásával a volt i»inis«ter«lnök bizal­mába férkőzik? s diszes alkalmakkor ő hajtja a csa­ládi hintát. Julius 4-én Bratianu este tizig marad a kirá­lyi palotában. Tízkor kocsiba ül és hazafelé veszi útját. A város sötét, csak itt-ott pislog egy-egy petróleumlámpa. Az ut egy szakadék mellett vezet el. (Tudnunk kell, hogy Bukarest a világ leghepe- lmpásabb területére épült.) A kocsis megcsapja a lovakat, majd leugrik a bakról egy pillanat és a kocsi összetörve fekszik a szakadék mélyén. Bratianut néhány arrajáró nemzetőr huzza ki a romok alól- Azonnal a hires Davila doktor házába viszik, aki erős agyrázkódást konstatál. Egy hónap múlva azonban mái’ Bratianu elhagyja a beteg­ágyat. Hogy az ál-koesissal mi lett, azt ma sem lehet tudni. Valószinüleg visszaszökött Oroszországba, ahol bizonyára megleckéztették „ügyetlenségéért"... 1909-ben merényletet követnek el Bratianu főnél elleni is. Az 19(fi-cs parasztlázadás hullámai még nem simultak el egészen. A fiatal Bratianu ál­landóan kapja a fenyegető leveleket. Az ország az akkori sziguranea terrorja alatt nyög s Bratianu, hogy a nép körében hiveket szerezzen, Ígéretet tesz a sziguranea megreformálására. A sziguranea ekkor önvédelmi gesztusra hatá­rozza el magát- Merényletet inszeenál. Felbujtat egy éhenkórászt azzal az utasítással, hogy mihelyt alkalma nyílik valami ártatlanabb szerszámmal tá­madjon Bratianura. így is történt. Egyik parla­menti ülés után az illető, valami Jelea nevezetű, fanyelű bicskájával Bratianura vetette ma­gát, a miniszterelnök nyakán azonban vas­tag sál volt s igy a zsebkés csak enyhe karcolást ejtett rajta. Persze az ágensek azonnal lefogták a merénylőt, nagy diadallal bizonyítva, hogy hát ime mégis csak szükség van a szigurancára... Beza, a szenvedélyes cigarettás Sorban ezután a Vaida és az Anglielescu mi­niszterek ellen elkövetett merényletek következnek. Ma a magát macedón románnak hirdető Beza diák a legaktuálisabb ember Romániában. Kezdet­ben még azt hitték, hogy fanatikus ifjú, akit mesz- szi célok vezéreltek véres tettének elkövetésében. Lassanként kiderül azonban, hogy azt a hat lövést csak feltűnési viszket épségből adta le az ár­tatlan alminiszterre; Kiderül továbbá, hogy nem is diák és nem is macedón, hanem egy eltévedt, fur­csa egzisztencia, aki igy akarta magára terelni az őt mellőző világ figyelmét. Még emlékszem rá a Capsából. Csontos area azért rögződött meg emlékezetemben, mert sohsem volt cigarettája, fia megkínáltam, fejedelmi mozdu­lattal vett. Egyszerre kettőt. Revolver után is csaknem egy hétig szaladgált. Gavallér ajánlatokat tett. Fogadkozott mindenütt, hogy viszontszolgálat fejében lelövi a revolverét át- kölcsönző ur szivének, legkedvesebb ellenségét. íme igy foszlik szét a nimbusz. Ma már a hu­szadik század közepetáján nem érdemes merénylő­nek lenni, mert az ember kiteszi magát annak, hogy a végén közönséges pernahajdernek tekintsék, (k.) ^»S/WWVVWVW^./OWWWVWVWWWW^WWWWWWWWWW^AA^A^^ Egy szilvamag okozta a halálát a kis Máriának, aki tegnap még makkegészséges volt, az országúton megoperálták s mire Kolozsvárra érkezett, már halott volt (Kolozsvár, julius 26.) Tegnap délelőtt Besztercén, Haas János jómódú szász parasztgazda hétéves apró leánykája az udvarukon levő szilvafa alatt játszado­zott. A szilva érésének ideje még -messzi van, a kis­lány azonban gyermekes mohósággal harapdálta s rág­csálta a még zöld gyümölcsöket s egyikkel együtt an­nak magját is lenyelte. Rögtön íulladási tünetek kezd­tek mutatkozni rajta, amire a segítségére siető men­tők az ilyenkor szokásos első segélyben részesitették: vizat itattak vele. A viz valóban javított a kislány ál­lapotán, megszűntek a fulladás jelei. — Mit csináltál, mit ettél? — kérdezte apja meg­ijedve leányát, mikor az magához tért. A kis Mária szépen bevallotta, hogy mi történt. Az apa nem sokat gondolkozott, a kislányt azonnal or­voshoz vitte, hogy az távolítsa el a szilvamagot. A besztercei orvos, akihez fordultak, megállapiottía, hogy a magot csupán operativ beavatkozással lehet kiemel­ni a kislányból, s mivel neki nem voltak meg a szük­séges műszerei, azt ajánlotta Haas Jánosnak, hogy hozza be a kislányt Kolozsvárra, Gyergyai Árpád dr. professzorhoz, aki speciálistája az ilyen eseteknek. Ő is velük fog tartani, hogy ha netán az utón valami baj történne, kéznél legyen a s-egitség. A szász paraszt autót bérelt s hárman megindul­tak Kolozsvárra. A kislány vidám volt, boldogan ne­vetgélt, örvendett az előtte uj automobilom utazásnak. Apahida felé köhögni kezdett s utána egyszerre el­sápadt, hátraesett az ülésen s tikkadozni kezdett. Az orvos diagnostizált: a köhögés a szilvamagot fel­hajtotta a légcsőbe, amely ott elzárva az utat, meggá­tolja a levegővételt.' — Levegőt kell adni a kislánynak, még pedig gyorsan, -mivel még csak néhány szempillantás s már hiábavaló lesz minden segítség. Az orvos, gyorsan határozott — nincs más mit ten­nie — fel kell vágja a kislány nyakát s úgy megpró­bálni a levegőjuttatást a tüdőbe. ITgy számított, hogy a szilvamag valahol a légcső felső részén van s ha alatta hatol be a légcsőbe, -sikerülni fog a fulladást függőben tartani legalább is addig, amig beérnek Ko­lozsvárra. Az utón, az autóban -megtette a vágást a kislány nyakán. Elaltatni, lérzésteleniteni kellő szerek hiányában nem tudta, de amúgy sem lett volna ilyen eljárásra szükség, tekintve, hogy a kis Haas Mária ájult állapotban volt. Utolsó mentség volt ez a kísérlet, hazárd parti az élet és halál között s & halál győzött. A szilvamag a nyakon ejtett vágás alatt feküdt, a beavatkozás nem használt semmit. A kislány az utón kiszenvedett, amit azonban kísérői -nem vettek észre, csupán letar- giás állapotnak magyarázták. Este nyolc óra felé értek be Kolozsvárra dr. Gyer­gyai Árpád professzor Hegedűs Sándor uceai kliniká­jára. Az apa karjain emelte le lehunyt szemű leányát az autóról, ingujja véres lett az utközbeni operáció következtében. Nem volt mindennapi látvány a véres ujju, hatalmas termetű parasztember, karján a moz­dulatlan kisgyermekkel — rövidesen szép számú ér­deklődő. tömeg gyűlt össze az orvosprofesszor kapuja előtt. Bevitték a gyermeket a tanár elé. Letették a mű­tőasztalra. A besztercei orvos előadta a tényállást. (Közben dr. Gyergyay ápolónője fülébe súgta a pro. f összárnak: „Hiszen ez már halott, tanár ur.“) A leányka már régóta halott volt, igaz, de mégis megpróbálták a lehetetlenséget: az életre hozást. Fél­órái mesterséges légzés, izgató injekciók s más csoda­szerek nem használtak, egy félóra múlva maga a pro« fesszor jelentette ki: — Vége van. Itt már nekünk nincs mit tennünk. Ez a története a kis Haas Máriának, aki délelőtt a napfényben játszadozott s estére már a menyország napfénye tárult szemei elé. - (szb.) Adriai Biztosító Társulat romániai igazgatósága tudomásul hozza, hogy f. hó 15>én az illetékes hatóságok jelenlétében megtartott életbiztosítási kötvények nyilvános sorsolásán a következő betükombinációit lettek kihúzva: H. E. G., T. J.C.. F.!. 6., B. N. 0,, D. i. G.

Next

/
Thumbnails
Contents