Keleti Ujság, 1930. július (13. évfolyam, 147-165. szám)
1930-07-28 / 163. szám
4 XIII. ÉVF. 163. SZÁM. Egy kolozsvári magvar festő útja a Jókai-uccai vendéglő „ lépés“-étől az olasz király elismerő kézfogásáig (Kolozsvár, julius 26.) A Massagero és Popolo di Roma cimü olasz lapok az egyetemi fascista csoport által rendezett képkiállitással kapcsolatosan, amelyen az olasz főváros legjobb festőművészei vettek részt, nagy elismeréssel emlékezik meg egy kolozsvári magyar fiúról, ifj. Gaál Ferencről, akit maga az olasz király is megszólításával tüntetett ki. A magyar tehetségnek ez az érvényesülése tipikus példája a kisebbségi sorsban élő magyar fiuk nehéz sorsának. Sok megpróbáltatáson kellett Gaál Ferencnek is átesnie, amig eljutott odáig, hogy az olasz király észrevegye. Papp Aurél felfedezése Gaál Ferenc az élet kezdetén áll. Tizenkilenc éves, törékeny testű, merengő szemű, szerény fitt, alig látszik többnek 15 évesnél. Munkás szülők gyermeke, akit a sors sohasem hordozott a tenyerén, ha- nem magának is nehéz munkában görnyedve kellett megkeresnie kenyerét. A kolozsvári református kollégiumban végzett nehány osztályt, de az élet, a megélhetés nehézségei lehetetlenné tették, hogy tanulmányait folytathassa. 1924-ben az egyik Jókai uccai étteremben kapott alkalmazást, de tehetsége nem hagyta nyugodni. Szabadidejében rajzolgatott, festegetett és a pincérek elismeréssel vették pártfogásukba. Csakhamar az étterem egész személyzete büszkeséggel tekintett a közébük került „művészre“, így történt, hogy egy alkalommal Papp Aurél, a kiváló festőművész Kolozsváron tartózkodva, betért az étterembe. Alig ette meg a levesét, már értesült a festegető pincér fiúról. Kivánesian érdeklődött dolgai iránt, a szerény fiú mindjárt meg is mutatta nehány rajzát. A kiváló művész meglepetéssel látta, hogy valóban ritka művészi tehetség. Pártfogásába vette és magával vitte Szatmárra, hogy a fejlődő talentumot irányítsa. A körülmények azonban úgy alakultak, hogy egy év múlva meg kellett válniok egymástól. Gaál Ferenc hazajött Kolozsvárra és beiratkozott a festőiskolába. Az élet nehézségei azonban arra kényszeritették, hogy stúdiumai mellett kenyerét is megkeresse. Szabad idejében az Iri6-gyárban dolgozott és a Gratz-féle mükereske- dés juttatott neki munkát. így sikerült nehány- száz lejt megkeresnie. Megspórolt pénzéből a nyári szünidő alatt Nagybányára utazott, hogy tökéletesíts» magát. Ambíciói Budapestre vonzották, de egyik osztálytársa biztatta, hogy menjenek együtt Kómába. Pénzük természetesen nem volt hozzá” és sokáig álmodoztak a romantikus tervről, amelyet végül is sikerült megvalósitaniok. A gyártól a római akadémiáig Grátz, aki szintén értékelte a fiú tehetsegét s a mindenre kész szülők a mult év októberében megvették a vasúti jegyet Gaál Ferencnek, aki szegényes holmiját összcpakkolva, Fülöp Andorral együtt megindult az ismeretlenbe. Teljesen magukra hagyatva, pártfogó, nyelvismeretek nélkül, csak önmagukban és tehetsegükben bizva indultak neki az elég kalandos útnak. Budapesten felkeresték Hosszú Márton, kolozsvári festőművészt, aki szép sikereket aratott Rómában és ő készséggel adott egy ajánlólevelet a római konzulátus titkárához. Most már több bizalommal ültek újból vonatra és megérkeztek a Stazione Terminire. A világváros forgatagában a pályaudvaron szorongó két magyar fiúcska nekiindult az örökvárosnak. Kezeikbe vették kofferjeiket és a német nyelvet törve megpróbáltak eljutni a magyar konzulátushoz. Jó emberek addig irányították, amig megérkeztek a Via dil Vilimre” a konzulátushoz. Az előszobában letették csomagjaikat cs az ajánlólevéllel a kezükben bejutottak a titkárhoz, aki megértéssel és szeretettel fogadta őket, de mindössze csak annyit segitett rajtuk, hogy elküldötte a Rómában lévő magyar egyesület Kovács nevű elnökéhez. A magyar egyesület azonban sem lakásról, sem kosztról nem tudott gondoskodni, mire az elnök tanácsára és ajánlólevelével a Via Pettinarin lévő német egyesülethez fordultak, amely a vándor diákoknak napi 4 líráért lakást biztosított. A fiuk elővették féltveőrzött kis pénzüket s mindjárt Telhónapra előre ki is fizették a lakást. Már volt hova a fejüket lehajtaniok. Másnap elmentek, hogy beiratkozzanak az R. Accadémia Di Belle Arti-ra. A beiratkozás azonban nem ment olyan simán, ahogy ők gondolták. Előbb felvételi vizsgát kellett tenniök. Gaál Ferenc vállalkozott rá, de társa visszalépett. Tanárokból álló bizottság elé került a kolozsvári fiú, akinek rajzból és festészetből kellett megmutatnia, hogy mit tud. Egy férfi aktot és egy csendéletet festett, mire a bizottság egyhangú elismeréssel jelentette ki, hogy fel van véve. Az arab villában Közben szorgalmasan tanult, de a pénz hamar elfogyott. Szülei tehetségükhöz mérten igyekeztek segíteni rajta, de a római tartózkodás költségeit képtelenek voltak fedezni. Gaál Ferencnek pénz után kellett látnia. Egyik Rómában tanuló magyar diák irányításával eljutott egy gazdag egyiptomi pap villájába, az u. n. „arab villába“, ahol kiszolgáló fiúnak alkalmazták. A dúsgazdag arab bizalmát sikerült megnyernie, aki szállást és kosztot adott a csendes és tehetséges fiúnak. A küzdelmes esztendő igy pergett le. Közben sárgalázba esett, az arab pap azonban gondoskodott orvosi kezeléséről és pár heti betegség után felépült. Teljes energiával vetette rá magát újból a tanulásra és fogyatékos olasz tudása mellett is szép sikerrel letette vizsgáit. Közben összeköttetésbe került az egyetemi fascista csoporttal, amelynek az a célja, hogy a külföldi diákokkal megismertesse a fascizmust. Tagjainak ,,tessera“-t igazolványt ad, amely egyben féláru igazolvány is vonaton, hajón, bármily féle járműn. A siker Pár héttel ezelőtt rendezte meg ez az egyesület az említett kiállítást, amely esemény volt Rómában. A kiállítást, amelyre a legjobb nevű olasz'és külföldi művészek vonultak fel, Mussolini titkára, Tu- ratti nyitotta meg. A rendezőség gondoskodott róla, hogy csak a legjobb munkák jussanak be a tárlatra. A magárahagyatoft, csak tehetségében bízó magyar fiú merészet gondolt, hóna alá csapta egyik legjobbnak gondolt képét és beállított a zsűrihez. Elfogultan, remegve'adta elő kérését. A zsűri hidegen és bizalmatlanul fogadta. _ Mutassa a képét. Gaál Ferenc reszketve bontotta ki a magával hozott aktot. A következő pillanatban elbámulva néztek össze a bizottság tagjai és a döntés kedvező volt. _ Mennyi legyen a kép ára? Milyen összeget kivan feltüntetni? — kérdezték. _ Száz lírára gondoltam, — felelte halkan Gaál Ferenc. _ Lehetetlen _ volt a válasz, Legalább 500 lírát ér a kép. Igv került a kolozsvári étterem egyszerű pin- cérfiujának képe a római hires tárlatra. Alig két napra a megnyitás után, az egyik legnevesebb római ügyvéd mindjárt meg is vette a képet. A képnek egyébként a tárlat látogatói közt is feltűnő sikere volt. A tárlat utolsó napjaiban maga az olasz király is megtekintette a kiállítást. Fényes fogadtatásban részesítették az uralkodót. Az összes szereplő művészek képeik előtt állva várták a ceremónia lefolyását. Ekkor történt, hogy a. király végigsétálva a kiállítási termen, megállóit Gaál Ferenc képe előtt: __ Ki festette? __ kérdezte. _ Egy magyar fiú _ volt a válasz. És mindjárt be is mutatták a sáppadtan álló gyermeket az uralkodónak. _ A maga képe? _ kérdezte csodálkozva a király. . _Igen is, Felség. __rebegte Gaál Ferenc. __ Nagvon szép. Szép kép __ mondotta elismeréssel az uralkodó cs kezet, nyújtott. Gaál Ferenc elfogódottan igyekezett megköszönni a kitüntetést és sáppadtan nézte a mosolyogva, de szeretettel bólogató fényes kíséretet. A király tovább ment, a törékeny testű Gaál Ferenc arcán felragyogott a pír, pillanatra végig vonult szemei előtt az átélt sok küzdelem cs megpróbáltatás, de lelkében még jobban megerősödött a hit, hogy a művészet és szépség az élet legértékesebb kincsei. Ez a meggyőződés ragyog szemeiben kiolt- hatatlanul, akkor is, mikor szerényen megjegyzi, hoírv októberben újra visszamegy Rómába. _\'Q. Németországban a munkanélküliek száma 2 és háromne^yedmüliőra emelkedett Hiadcnl'urg életbeléptét! a „sáüfeségiícndelcíet“ (Berlin, .julius 26.) A Yossische Zeitung szerint Hindenburg minden körülmények közöli élet belépteti a költségvetésre vonatkozó pótjavaslatot, amely tudvalevőleg közvetlen oka volt. a kormány megbukásának. Berlinben úgy tudják, hogy a pótköltségvetés összege lényegesen csökkent, amennyiben százötvenmillió márka spórolást sikerült elérni az egyes tételeknél. A választási propaganda is élénkülni kezd. Hire jár, hogy a három részre szakadt német nemzeti párt Westarp és Treviranus pártja egyesülni fog „népkon zervativ párt“ címen. A szocialisták is nagy választási propagandát fejtenek ki és hivatkoznak arra, hogy n munkanélküliek száma folytonosán emelkedik és a 15-én kiadott statisztika szerint 2 millió 7 száz 70 ezer ember áll Németországban munka nélkül. Miilheimből jelentik, hogy a szocialisták a Tliüringerlioíban tartott propaganda ülésük alkalmával összeütköztek a Reichsbanner híveivel. A durva harcnak rengeteg sebesültbe volt. (Koblenz, julius 26.) Hindenburg elnök, továbbá a birodalmi és porosz kormányok képviselőinek jelenlétében ma eltemették a szerencsétlenség koblenzi áldozatait. A temetés alatt az összes üzletek zárva tartottak. Nagyvárad előkelő cukrászdája egyídeig más cukrászoktól vásárolta a sütemény t, azután bezárta az üzletet (Nagyvárad, julius 26.) A nagyváradi főucca korzójának az volt az érdekessége szombaton, hogy a város legelőkelőbb cukrászdáját, amely a főuccán van, szombaton már nem nyitották ki. A cukrászda lehúzott redőnyei mögött a társtulajdonosok régóta folyó szenvedélyes harca képezi az előzményt. Ez a harc odáig fajult, hogy a közös üzletet be kellett zái’ni. Az úgynevezett ’Stepper-cukrászdát, amely csak nagyon régi időből viseli a Stepper nevet, az utóbjri időben sok tulajdonos tartotta fenn. Néhány évvel ezelőtt még Rauscher és Ratios voltak a tulajdonosok, akik közül a Rauscherék részét Ratics vásárolta meg. aki több társtulajdonos után végül Cibiosan volt állami hivatalnokkal társult. Az utóbbi időben áldatlan harc keletkezett Ratics és Cibiosan között, amelynek során Ratics bárom héttel ezelőtt sikkasztás címén feljelentést tett társa ellen. Cibiosan viszont Ratics ellen emelt vádakat s a torzsalkodások rendjén olyan jelenetek játszódtak le, hogy testisértési és becsületsértési porokét indítottak egymás ellen. Az üzletben Ratics volt a szakember, Cibiosan nem ért a sütemények készítéséhez, hanem a kereskedelmi részt vezette. Amikor Ratics abbahagyta a munkát” és a főuccai üzletben nem vezette a cukrász- műhelyt, akkor bekövetkezett az a helyzet, hogy az előkelő cukrászda más cukrászdákból volt kénytelen süteményeket vásárolni. A többi cukrászdák, amikor megtudták, hogy rendszeresen árusitás végett vásárolják Ci- biosanék tőlük a süteményeket, nem fogadtak el további megrendeléseket, nem adtak több süteményt s igy a cukrászdának nem volt mit árulnia. Végül is kénytelenek voltak Cibiosanék Nagyváradnak ezt a régi, előkelő cukrászdáját bezárni.
