Keleti Ujság, 1930. július (13. évfolyam, 147-165. szám)

1930-07-27 / 162. szám

XIII. ÉVF. 162. SZÁM. Stirbey herceg végleg Párlsba költözött* ahol nagybátyjának örökségéért kemény harcra van > 5 I • : ’ ■ A herceg pénzzé akarja tes$m minden vágyónál Romániában, a párisi Sfírbey-örökségf átvétele körül azonban nagy nehézségek vannak Pár is, julius hó. A „Chambre civile du tribunal de la Seine“ XU-ea tanácsa előtt most egy olyan örökségért foly­tatják a pereskedést, amely Románia egyik legbefo­lyásosabb családjának, a Stirbey hercegek életéről és ezzel együtt a román történelem eddig nagyrészt ismeretlen részletéről ad számot az érdeklődő olva­sóknak. A Stirbey név a történelem folyamán szorosan összeforrott Románia múltjával. Nagy szerepe volt a közelmúltban is a román politikában és egyike volt azoknak, akik szívósan elleneztek Károly király hazatérését. A király hazatérésével aztán befejezett­nek látta politikai karrierjét és sietve elutazott Pá­riába, azzal, hogy végleg megtelepszik Franciaor­szágban. Stirbey hercegnek ugyanis __ aki maga is meglehetős vagyon felett rendelkezett, __volt egy még gazdagabb nagybátyja, György herceg, aki pár évvel ezelőtt halt meg Párisban, ugyancsak tekinté­lyes vagyontömeg hátrahagyásával. Stirbey herceg bizonyára úgy képzelte, hogy nem kell nagyon siet­nie a romániai vagyon liquidálásával, mert egyelőre éldegélhet a Stirbeyek franciaországi birtokain is. Efelett a vagyon felett azonban most egész mások pereskednek. M. Harel administrateur judieiaire, a Stirbey örökség kezelője rendkívül érdekes dolgokat meséit el a tárgyaláson a hatalmas vagyonkolosszus és a Stirbey-család származását, illetőleg. _— Még az ezerhétszázas években történt, __ mesélte M. Harel, — hogy egy gazdag román bojár, Stirbey Barbu — aki egyedül élt a birtokán és nem volt sem felesége, sem gyermeke, __ úgy rendelke­zett a végrendeletében, hogy akik az ő birtokát örö­kölni fogják, azok a rendes nevük mellett a Stirbéy nevet is viselni kötelesek. Stirbey Barbu halála után az egész vagyon unokaöcesére, a hozzá legkö­zelebbi rokonságban álló Bibescu Demetriusra szállt, aki az ezernyolcszázas évek elején meglehe­tősen nagy szerepet játszott a fejedelemség törté­nelmében. Bibescu Stirbey Demetrius herceg 1801- ben született Craiovábaii. 1817-ben elvégezvén pá­risi tanulmányait, egypár évig még utazgatott, majd 1821-ben, éppen abban a pillanatban toppant haza, amikor unokabátyja, Ypsilanti Alexander, a Comnus-októl származó nagy család harcias sarja lovasainak élén átkelt a Pruthon és a románokat és görögöket a török iga alóli felkelésre buzdította. Demetriusnak, aki szintén bele volt keveredve ebbe a felkelésbe,, menekülnie kellett. De­metrius nem mehetett máshova mint Erdélybe, ahova akkor Cantacuzino hercegek is menekültek. Itt összetalálkoztak és Stirbey Demetrius itt vette feleségül Cantacuzino herceg egyik leányát. Erzsé­betet. A törökökkel való béke helyreállítása után Ro­15°)o engedményt nyújt olvasóinknak a budapesti Bristol-szálfó IV. Mária Valérta-ucca 2. Az újonnan átalakított Brisíod-saálló Budapest legszebb helyén, a Buoapartou fekszik s ragyogóan tiszta, elegáns szobái­nak amragy is polgári áraiból 15°/o engedöiéiiyt nyújt. Az errevonat- kozó utalvány kiadóhivatalunkban átve­hető. Ne tegye kockára éjszakai nyugal­mát! Csak tiszta szobában pihenheti ki az utazás fáradalmait! A Bristol szálló polgári árakért minden igényt kielégítő szobát bocsát Önnek rendelkezésére. £ 'mániában a Ghica család osztozkodott a hatalmon. Előbb Ghica György, majd Ghica Sándor, majd dig ennek utó-szülött testvére: Bibescu György rúlt a vajdaság trónusára mindaddig, míg az 1848-i forradalom ismét ki nem kergette őket hazájukból. Újból csak Erdélybe menekültek. Ez a forradalom orosz-török beavatkozással és a függetlenség elvesz­tésével végződött, mert a két nagyhatalom a balta- limáni szerződésben megfosztotta Moldvát és Ha­vasalföldet az 1828-í drinápolyi békében biztosított azoktól a jogoktól is, hogy nemzetgyűlést tarthas­sanak és fejedelmet válasszanak, ellenben a cár és a szultán közös megállapodással Stirbey Demetriust nevezték ki Románia vajdájává. Stirbey hétéves bu­karesti uralkodása a román történelem egyik leg- szomorubb Időszaka. De a vajdának sem lehetett kellemes a feladata, amikor állandóan egy orosz és egy török megbízott szólt bele a dolgaiba, különö­sen kiéleződött a versengés a krimi hadjáratban, ahol lehetetlen volt a két ellenség barátságát to­vábbra is megtartani és kedvére tenni mindket­tőnek. Stirbey Demetriusnak immár harmadszor kell menekülni... de most már fel, egészen Becsig fu­tott, ahonnan csak akkor térhetett ismét vissza ha­zájába, amikor a párisi békében a nagyhatalmak :jra elismerték Románia függetlenségét és vissza­ültük nekik a fejedelemválasztás jogát is. Az 1859-i vajdaválasztás volt az első lépés a román egység felé, amikor a sok csapás könnyebb elviselésére Cuza Sándorban már közös vajdát választottak ma­guknak és népeiknek. Az igazi örökösök Stirbey Demetriusnak Cantacuzino hercegnő­vel kötött házasságából három fia született, akik ap­jukkal együtt 1856-ban Franciaországba költöztek és ott is maradtak Demetrius hercegnek 1869-ben Nizzában bekövetkezett haláláig. A három fin közül György volt a legidősebb, aki 1830-ban született, Párisban végezte a tanulmányait, a „l'Ecole des Haute» Etudes“ tanára lett. Később mindhárom testvér hazament Romániába, ahol György herceg felváltva, hol hadügy-, hol külügyminiszter, hol pe­dig a képvisel őháznak volt az elnöke és őt érte az a különös kitüntetés is, hogy amikor a román nép­szavazás 1866-ban Hohenzollern Károly herceget királlyá választotta, őt bízták meg azzal, hogy utaz­zon Düsseldorfba és jelentse meg Hohenzollern Ká­roly nak, hogy a román nép öt hirállyává válasz­totta. De Stirbey herceg, dacára a fényes jövőnek és a csillogó karriernek, 1880 körül Parisba költö­zött és itt végleg le is telepedett. A boulevard de Courcellesen egy pazarul berendezett palotát vásá­rolt magának, de épp ily fényűzően volt berendezve a bécon-les-bruyéres-i kastélya is, meg a royani és nizzai nyaralója is. A politilrai és művészvilág leg­ismertebb hírességei voltak otthon szalonjában. 1895-ben, tehát már jó öregen, hatvanöteszten­dős korban megházasodott, Achille Fouldwh, a má­sodik császárság egyik pénzügyiminszterének az öz­vegyét vette feleségül és miután gyermekei már nem születtek, felesége két lányát is adoptálta. Az idősebbik lány, de la Grasse márkiné ezelőtt két év­vel meghalt és igy (György herceg már 1925-ben meghalt) a fiatalabb Fould lány lett az egyedüli örökös. így mondja a végrendelet. Ezt az örökséget akarta most megtámadni a Romániából elmenekült Stirbey herceg is, azzal in­dokolva á követelést, hogy György herceg a romá­niai Stirbey-vagyon hozadékából vásárolta francia­országi ingatlanait ás neki is joga van az örökségre. Egy eddig ismeretlen hetyenSté*es „gyermek” is idényt tart a* örökségre A fiatalabb Stirbey horeeg még be sem adhatta az örökségre való igényének bejelentését, amikor György herceg halála után évek múlva az ismeret­lenség homályából egy uj örökös jelentkezett, aki magát Stirbey herceg természetes gyermekének mondja. Ezt a hetvenötesztendős „gyereket“ „pro­fesszor ur Schutte“-nak hívják és azt állítja magá­ról, hogy ő egy Schutte Lujza nevű hannoveri né­met nőnek Stirbey György hercegtől született ter­mészetes gyermeke, aki akkor született, amikor György hercegnek szüleivel együtt Becsbe kellett menekülni. Schutte Luiza György herceg édesanyjának, Cantacuzino Erzsébetnek volt a szobalánya, itt ismerte meg György herceget és ebből a viszonyból, született meg Schutte prqfesz- szor, aki ezt az állítását a bécsi ortodox görögkeleti templom egy akkori lelkésze által kiállított. Hiteles keresztlevelével igazolja, amely születési bizonyít­ványon valóban Stirbey György herceg van a fiú apjának hejegyezve. Ez a hetvenötéves természetes „gyermek“ a na­pokban meghalt és most helyette a három Schutte- fiu követeli az. örökséget. A legidősebb fiú egy lon­doni színház kóristája, a középső fiú Berlinben, a legfiatalabb Chemnitzben él és általában az egész család a legnagyobb szegénységben tengette életét. Maga a professzor ur is abból ólt, hog'.v különórá­kat adott és hol itt, hol ott házitanitüsködett... An­nál inkább csodálatosnak tűnik fel tehát, honnan van a három testvérnek egyszerre annyi pénze, hogy'a tekintélyes összegeket jelentő perköltséget fizethessék. Minden jel arramutat, hogy a három testvér mögött, _ akiknek követeléseit M. Marius Moutet, a francia főváros egyik leghíresebb ügy­védje (a lyoni kerület volt szocialista képviselője) képviseli a szajnai törvényszéken _ egy német pénzemberekből álló üzleti vállalkozás alakult, akik egyszerűen megvették a három testvér jogosnak is nevezhető követeléseit és most amennyit a pörön kereshetnek, azt egy jé üzletnek tekinthetik. Német­országban nem ez az első eset, bogy öi’ökség'i, vagy más jogok „kitermelésére“ üzleti vállalkozások ala­kulnak, amely egyszerűen megveszi az ilyen igénye­ket, kifizeti előre a részükre kiállított meghatalma­zásokat, .. azután amenyit az ilyen porokon keres­hetnek, abból már nem részesednek a jogosultak. Nemzetközi jogászokat is megkérdez majd a bíróság Ez a per a nemzetközi jogászok számára is kü­lönösen érdekesnek mutatkozik. A bíróságnak afö­lött is kell dönteni, amennyiben lehet hitelt adni és monnyiben lehet bizonyítéknak elfogadni egy bé­csi lelkész által kiállított keresztlevél adatait. M. Jaques Marisis és Max Alibin ügyvedek, akik a Fould-lányok érdekeit képviselik, azt állítják, hogy az akkori szokások szerint a keresztlevél adatainak kitöltésére elég volt az anya egyszeri, pusztaszóval tett bemondása és igy akárki bemondhatta volna, hogy törvénytelen gyermekének Stirbey György a természetes apja. Azt is meg kell állapítani, hogy milyen állampolgárnak kell Schutte-t tekinteni, aki Ausztriában született és ott is keresztelték, de aki német anyától származik és azóta is Németország­ban lakiki .. mert ennek megfelelően kell ebben az örökösödési perben az osztrák vagy a német jogot alkalmazni. De ismerni kell a román törvények ide­vágó pontjait is, mert a gyermek születése idejében Stirbey hereog még román állampolgár volt és bir­toka is Romániában volt. A bíróság aligha lesz ké­pes ebben a bonyolult peranyagban egyedül ítél­kezni és valószinü, hogy előbb a nemzetközi jogá­szok véleményét is meg fogja hallgatni. A német vállalkozók aligha fektettek volna ebbe az üzletbe oly hatalmas összegeket, ha nem remélnénk legalább 50 százalékos sikert. Kolzig Károly. " „Transsylvania'' Bank Részvénytársaság CLUJ-KOLOZSVÁR Fiók intézetük Tovda Gyulafehérvár Marosu.jvár Maroshéviz Ditró Gyergyószentmiklós Csíkszereda 'dkszentmárton. K ózdi vásárhely Mécs Kirendeltség: Ajaoyosgyéres Elfogad heteteket, leszámítol vái tokát, bárhova teljesít átutalásokat, meghitelezéseket aBraea ESS

Next

/
Thumbnails
Contents