Keleti Ujság, 1930. július (13. évfolyam, 147-165. szám)
1930-07-26 / 161. szám
s TIU. *VF. 181. SZÁM. Uaiadai meprszág — kanadai pokol líü dadáiban dühöng a mnnkanélhüHség és Montreal magyarjainak a iele munkanélküli — Montreali munkatársunktól — Honit os Dezső, ha lehet e szóval élni „professzionista“ ti vándorló. 1914-ben hagyta el Erdélyt, azóta mind az ö ; kintinenset he barangolta, tiz nyelven megtanult és nlost kanadai állampolgár. Pár héttel ezelőtt Höniges 1 >tzső rendkívüli érdekességgel mutatott rá a kanadai ^gazdasági válság okaira. Ezúttal a kanadai kivándorlási kérdéssel foglalkozik. Rámuitaifc a munkakeresés és munkaszerzés nehézségeire és eleven' képet rajzol meg Kanada legnagyobb városáról, Montrealiról. Cikkei bizonyára nagyon fogják érdekelni a Keleti Újság olvasóit, hiszen a kivándorlók még ma is Kanadában látják az uj paradicsomot, noha Kanada valóban az el nem ért lehetőségek hazája. « Imikor megjön a tavasz — Írja Höniges Dezső — józási ügynökségek munkába látnak. Amikor én Aradról nekivágtam a mindent Ígérő Kanadának, tizennégy napi esőzés után futott be hajónk Halifax kikötőbe. Az érkezésnél két méteres hó fogadott, amikor elindultunk Aradról orgonavirágos volt a táj. A sors már a kikötőben összehozott régebbi kivándorlókkal, akik informáltak bennünket és a lelkünkre kötötték, hogy ne a vad nyugaton, Winnipeg Vancuver környékéit keressük a boldogságunkat, liánom az iparilag fejlett Montreal körül. De pár hét múlva rájöttünk, hogy Fortuna istenasszony pillanatnyilag délen vagy északon tarttózkodbatik, meri sem keleten, sem nyugaton nem tudtunk vele találkozni. . Mint kivándorlók, farmer-alanyoknak voltunk irányítva, noha mondanom sem keli, hogy a íáiuaság legnagyobb része csak „müparaózt“ volt. A munka keresők fajtája közül az úgynevezett „general mann“ nézett legtöbb kilátással a jövő elé, mert ez a típus mindenhez ért és ha teszem fel egy élő baromfiüzletbeo a baromfi pipbetegségben szenved, jön a general mann meggyógyítja. Az erdélyi general mann nein jön zavarba ha alkalmi tüntetésekhez meg kell fesse a propaganda táblácskáknál. Jó magam jő ehhez a szektához tartoztam és pár hónap alatt voltam festő és másoló, tájképfestő, fényképnagyitó, freskójavitó, uj bútorok-* ii.ak antikká való áthamisitója, segédszakáes, edénymosó, vasárnapi kisegítő úszómester és masszőr, szombati napokon szappanozó egy borbélyüzletben, rikkancs, alkalmi szobrász és a jó Isten tudja mi minden. Ezenkívül a general mannák legalább francia és angm nyelvpn is kell beszélpi. Ha nincs munka, nujnkaszcrzők utján próbálkozik az ember. A munka ezáltal még nincs garantálva, de tapasztalatokat szerezhetünk. Ezek a munkaszerzp irodák szoros összeköttetésben vannak a gyárak elór munkásaival és összejátszanak velük A munkaszerzö iroda felvesz az áldozattól öt dollárt, ad egy címet és ^ megadott címre az áldozat csodálatosképpen munkáit kap. Az áldozat áradozik, de ez a boldogság csak másfél napig tart, ameddig ledogozta az crt dollárt, mert már penderül is kifelé a gyárból. Ilyen eset naponta a legkülönbözőbb gyárakban számtalanszor megismétlődik. A munkakeresésnek másik nem éppen kellemes módja szaladgálni házróHiázra, gvárról-gyárra — falra* hányt borsó. Protekció, az más. Kivárni — az is megteszi. A gyárakban eló'jegyzik a jelentkezőket és akinek szerencséje van, az be is kerül. Amikor megérkeztem Kanadába, illetőeg Monitreal- ba. körülbelül húszezer kivándorló leste a munkát, ezer számra áilingálva a gyárak felvételi irodája előtt. A kanadai munkanélküliségnek számos oka van. Első és a legfontosabb a rossz termés, a farmer nem képes kisegítő munkásokat tartani. A felhajtott bevándorlás két év alatt 372 ezer embert vonzott ki Európa államaiból. Ugyanabban az időben úgy az Unióban, mint Kanalában a 'tőzsdére fekete napok jártak, a kereskedelmi tőke kivonult az országból. A termények alacsony ára és elhelyezhetetlen volta mezőgazdasági válságot idézett elő (London, július 24.) A Rentier távirati iroda tudósítója beszélgetést folytatott Sirtej Sapru és Jaja- kár mérsékelt hindu vezérekkel, akik tegnap hosszabb megbeszélés folytatására kaptak engedélyt a letartóztatásban lévő Gandhival A politikai vezérek kijelentették, hogy Gandhit jókedvben találták és vele négy órán át tartó megbeszélést folytattak. A tárgyalások anyagúról nem tehetnek nyilatkozatot, mert azok befejezéséig titoktartást fogadtak a Nahatmának. A két és bennünket, Montreal magyarjait — tizenkétezren vagyunk, ebből haitezer munkanélküli — nem vigasztalt, hogy oda át hazánkban és Középeurópában szintén nagy a mezőgazdasági válság. A belföldiek állítása szerinít a közelgő választások is befolyásolják a munkanélküliséget. Lehet a mi munkanélküliségünket 'tragikusan vagy ha akarjak tragikomikusán is felfogni. Például: egy munkás fuldoklik a folyóban. A parton állók fogadást kötnek egymással, hogy mennyi ideig tart még a munkás haláltusája. Kimentésére egyik sem gondol De viszont nem engedik, hegy a hulla elmerüljön, utánaugranak, egyszerre tizen is, hogy a partra vonszolják. Miért ez a nagy ügybuz- galomí A holttest zsebeit fordítják ki, aat akarják megtudni, hogy hol a gyár, a'hol az illető dolgozott. Gyorsan ki villanyoson és autón a megüresedett állás felé. Hiába minden: elkésett valamennyi, mert már az a munkás ül bent a gyárban, aki a másik munkás^ a folyóba lökte, hogy egy állás megüresedjen. Si non e verő vene trovato — de félelmetes látvány ez a sok munkanélküli, amint várja az újságok kiadóhivatala előtt a déli lap megjelenését és reszketve futja át az apróhirdetéseket. Félelmes és dantei látvány, amint utolsó aprópénzeikkel autóba vágják magukat, és száguldanak a gyárak felé. Hiába, ezúttal is peehük van. Akadtak élelmesebbek, akik még a délelőtt folyamára az újságok valamelyik nyomdászától megvették a kefelcvonatot, hogy ezzel is fort nyerjenek. Rettenetes nyomorúságban vannak a bevándorlók. Kém akarok senkit sem lebeszélni, hogy ne vándoroljon ki, mert minden munkanélküliség dacára, egy itt- ott akadt alkalmi munka jó fizetéssel keresztülsegiti az embert az elemi bajokon. De százszor is meg kell ismételni, hogy vessen számot mindenki magával, ha ki akar vándorolni. Szinte azit merném állítani, hogy egyenesen jótétemény a kanadai kormány részéről, hogy ebben a nyomorúságos esztendőben beszüntette a kivándorlást és senkit sem enged be országába. politikai vezér ma is tárgyal a poonai börtönben a hindu nacionalisták vezérével és a délután folyamán utaznak vissza. Bombayba. (London, julius 24.) A lapok közlése szerint n#m valószinü, hogy a mérsékelt hindu politikusok akciója Gandhinál sikerrel járjon, mert a hindu nacionalista vezérnek az az álláspontja, hogy a passzív ellenállás feladását az indiai alkirály újabb, elfogadható javaslatainak kell megelőznie ;- - r>7.n»~nr in »»liTmriinsüMi^-rnn i w  mérsékeli párti hindu vezérek tárgyalást folyhattak Gandhival a hört önben a bímwhwim! ír la : Komáromi János Már két héttel a vizsgák előtt kezdődött a dolog. izgatott voltam, nem tagadom: ezt különben sokan megállapították rólam, akikkel találkoztam ama forro napjaimban. Ágnes leányom felől nyugodt voltam, hogy brilliáns eredménnyel fogja letenni a vizsgát a gimnáziumi első osztály összes tantárgyaiból. Mindig komoly gyermek volt s ha másért nem, hát becsületből igyekezett, hogy az elsők között maradhasson. Soha semmi kifogásom nem volt ellene, aki legfeljebb olyankor fakadt ki, ha a János öccse próhált bizalmaskodni vele. Ilyen, esetekben energikus hangon volt szokása tiltakozni: _ Kérlek, kérlek... Légy szives, ne tolakodj ! ' Kislányom felől nyugodt lehettem tehát. Ám annál nagyobb izgatottság vett elő, valahányszor arra gondoltam, mi lesz Jánossal az évvégi vizsgálaton ? Mély meggyőződéssel hittem, hogy egyetlen betűt nem fog tudni vakkantani. De nem is csoda! Nein mondok vele újságot, ha elárulom, hogy egész esztendőn át alig árult el hajlandóságot az ABC-s könyv tartalma, meg a húszig való számolás labirintusai iránt. Ha csak szerét ejthette, ol- dalbarugott minden tudományt, ahelyett csatákat rendezett a gyerekszobában, avagy egyéb olyan excesmisqlvi’a ragadtatta magát, amelyek messze túlhaladják a legtürelmetlenebh miiitarizmus fogalmát is. Két héttel a vizsga napja előtt busán néztem reá; _Mi lesz majd a vizsgával, te, ember? . _ Semmi az nekem _ mondta félvállról. — Inkább aztat szeretném tudni, hogy kivel tartanak a kinaiak: velünk-e, vagy az oroszokkal ? Azonnal tisztában voltam vele, hogy a becsusz- tatott kérdéssel mellékvágányra igyekszik terelni a vizsga-ügy egész komplexumát. Nem is válaszoltam volna neki, mint rendetlen fickónak, de akkor másodszor is rámemelte tekintetét: _ Apukám, csak eccer mondjad meg nekem aztat, hogy kivel tartanak a kinaiak: velünk-e, vagy az oroszokkal? _ Úgy gondolom, inkább az oroszokkal éreznek együtt. Dehogy is hallgatott el! Most került csak sor a dolgok érdemi részére: _ Hát a japánok? _Azok inkább a mi pártunkon vannak. Kissé maga elé nézett, majd igy faggatott tovább: — Hát a portugálok? _ A portugálok, _ feleltem látható idegességgel _ egyelőre saját forradalmaikkal vannak elfoglalva. Akarsz tudni még valamit? Rábólintott, hogy nagyon is: _ Csak aztat az egyet szeretném tudni még, hogy kivel vannak a dánok? _ A dánok semlegesek __ mondtam, abban a reményben, hogy most már végérvényesen abbahagyja a zaklatást. Nem hagyta abba! Ellenkezően, most következtek csak a fogqskéi’dések: _ Mongyad meg nekem, apukám, hogy hány szövetségesük van az oroszoknak ? _ Húsz! __ vágtam rá minden utángondolás nélkül, csuk menne már ez a rahiátus kölyök. Nem ment! Ahelyett megállt előttem olyan homlokkal, mült akit nemzetmentő tervek gyötörnek: _És hány szövetségesük van a magyaroknak? _Tizenkilenc! A földre nézett, mintha számolt volna magában s akkor egy meglepő kérdést tett föl: — Hogy hívják a magyarok miniéi, tér elnökét? _ Bethlen István gróf — adtam meg neki a föl világos itást most már kíváncsian. János a következőket ajánlotta nekem ekkor: _Hát menyéi el Bethlen István gróf bácsihoz és mongyad meg neki aztat, hogy vegyen nekünk valahol még két szövetségest, akkor lesz nekünk huszonegy szövetségesünk s mingyárt legyőzzük az oroszokat, mert nekik csak busz lesz. Megmondod? _Megmondom. Erre faképnél is hagyott, miután sikerült eloszlatnom legkinzóhb aggályait. Nem tudtam me-' n elvül ni azonban a gyanútól, hogy az egészet csak azért találta ki, mert ilyen fondorlatos eszközök igénybevétele révén akart elhárítani minden érdek-, lődést, amely őreá s küszöbönálló vizsgájára vonatkozott volna. Hisz a tankönyvek körül annyi, de annyi baj volt egész esztendőn át! Mihelyt hazakerült az iskolából naponta, rendszerint az volt hozzá legelső kérdésem: _Ali a holnapi lecke, békás? Egyhuzamban volt szokása elfujni olyankor: _ írásból három sor nagy O-é betű, olvasásból a „Vojt ecoer egy ember Szakálla volt kender“ ... Ez vers, ele nem kell megtanulni könyv nélkül, csak olvasni és számtanból tizenhétig összeadni meg kivonni, de nem muszáj megcsinálni holnapra, lehet holpaputánra is, mert holnap nem lesz számolás... Ilyen esetekben busán néztem rá. _ Hát egyelőre legalább a verset olvasd el... Háromszor egymásután. _ Arra még ráérek, apukám — igyekezett meggyőzni kézzel-lábbal, — Aleg aztán most fáj a hasam. Nem biztos, csak hiszem aztat, Temérdek kifogása volt minden alkalommal, valahányszor ivni-olvasni, avagy számolni kellett volna. Ehelyett tudniillik sokkal érdekíeszitőhbnek találta egymgy ütközet lefolyását, melyben a kinaiak, vagy az oroszok ellen saját katonáit vitte tiizbe. (Bolyt, köv.l
