Keleti Ujság, 1930. július (13. évfolyam, 147-165. szám)

1930-07-24 / 159. szám

.yTAXA POŞTALA PL*- TIT A IN rulIEr'S No. 24256—92í.

Cla'-Koloxsvár. 1930 folitts 74. (JsÜtÖTtOiS

ELŐFIZETÉS BELFÖLDÖNí

I Évre 1200 lej, félévre 600 lej, negyed évre 300 lej, egy hóra 100 lej.

12 oldalas szám ára 5 lej.

_____

A merénylő önérzete

ORSZÁGOS M AG V AKRA KŢ1 LAP

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Piaţa Unirii (Főtér) 4. Telefon: 5-08, 6 94.

XIII. évfolyam 159-ík szám------------------------------------------------------(£££££.—

ELŐFIZETÉS MAGYARORSZÁGON:

1 évre 56 pengő, félévre 29 pengő, negyed'1*!« 15 pengő.

Egyes szám ára 20 fillér.

A bukaresti agrárkonferencián

Románia, Magyarország és Jugoszlávia racionalizálni akarják termelésüket

„Közös termelési és értékesítési plaitlorsn*1 — hangoztatta Madgearn miniszter a bukaresti ag rárkon!erencia megnyit© ülésén

(Bukarest, Julius 22.) Ma délelőtt a hárem delegáció teljes részvételével megnyílt as agrárkonferencia. A konferenciát Madgearu miniszter nyitotta meg, aki hangoztatta, hogy

a három dunai agrárállam, Románia, Jugoszlávia és Magyarországnak mezőgazdasági kapcsolatba kell lépnie egym ássa! ég meg kell teremteni a közős termelési és értékesítési plattformot.

Madgearu beszéde után Jugoszlávia és Magyarország delegátusai szólaltak fel. A sajtó igen kedvezően Ítélte meg a konferenciát. Madgearu miniszter ma este bankettet, adott a külföldi delegátusok tiszteletére.

Más oldalról szerzett információink szerint a konferencia tanácskozási nem -fogja figyelmen iivül hagyni az a nagy erőfeszítés, amelyet külföldi mezőgazdasági ellenérdekeltségek az agrárbiok terveivel kapcsolatosan már jó előre tesznek. Nyílt, titok, hogy az óceánon tuli államok óriási gabonakészleteiknél fogva ebben az évben is abban a helyzetben lesznek, hogy olcsóbban áruljanak a dunamenti agrárállamoknál. Export tekintetében Jugoszláviának, Magyarországnak, sőt Romániának is meg vannak a maga felvevő piacai, amelyek szívesebben dolgoznak gazdasági egymásrautaltságuknál fogva ezekkel az európai államokkal, mint külföldi exportőrökkel. A bukaresti konferencia nem is az export kontingentálására, plaszirozására összpontosítja érdeklődését, de hogy miként, tudja fenntartani gabonái termel vényeinek árát olyan formán, hogy a termelés arányban álljon a termelési költségekkel és a mezőgazdasági válság ne nyomja még mélyebbre a termelő rétegek gazdasági szintjét.

űrre vonatkozólag kész román és jugoszláv propozieiók állának rendelkezésre, amelyek _ az előjelek szerint _ Magyarország helyeslésével találkoznak. Arról vari szó, hogy

mind a három állam agrártermelését racionalizálni akarja.

Ez a racionalizálási kollektív művelet már a föld

bevetésénél elkezdődne és folytatódna egészen az értékesítésig, amely nem lehetetlen, hogy közös szerv alapján fog'történni. Bizonyos gazdasági régiók kialakítását is emlegetik, még pediglen olrmn forpián, hogy

Románia főleg az árpára és kukoricára állítaná be a főtermelést, míg a többi államok a búzatermelés jegyében dolgoznának tovább.

Magyarországra azért jelentős ez a racionalizálási terv, mert akarva, nem akarva ki fog hatni — amennyiben Magyarország megtalálja számítását — az egész magyar termelési komplexumra, tehát beleértve a magyar indusztriát is. Nem áll kapcsolatban a magyar-román kereskedelmi szerződés azokká! a határozatokkal, amelyeket meg fognak hozni és amelyekre vonatkozólag már a mai napon hivatalos kommünikét is várnak, de letagadhatatlanul ez a megegyezés gerincében fogja módosítani a tervbevett magyar-román kereskedelmi szerződést.

Politikáról nem esik szó a konferencián és a kongresszus vezetősége gondosan elkerüli, hogy politikusok feltünedezzenek a konferencián és igy kombinációkra adjanak alkalmat.

Csehország tehát megnyugodhatni abban, hogy pillanatnyilag nem készül semmi betörés az általa annyira dédelgetett politikai lcisantant frontja ellen.

Azt olvassuk, hogy amikor Anghelescu alminiszter merénylőjét lefogták, a gyilkos fiatalember tele szájjal ezt kiabálta: „Én gyilkoltam meg! Én román vagyok!“ E pillanatban nem fontos, hogy valóban elhangzottak-e ezek a szavak. Egy bizonyos: senki sem vonja kétségbe a tudósítás errevonat- kozó részének autentikus voltát. Az önérzet, amely ennek a tettét hazafias indokkal magyarázó fiatalembernek a szavából kicseng, nem ismeretlen fogalom előttünk. Hála Istennek mostanig még nem sok esettel állottunk szemben, amikor a politikai merénylet elszánt és végső fegyveréhez, nyúlt a magát egyben bíróságnak és Ítéletvégrehajtónak feltolt ifjúi önbizalom. De az önbíráskodás veszedelmes példájának nem egyedülálló és első esete a mostani. Emlékezzünk vissza a most magát politikai vezérnek, sőt miniszterelnök-jelöltnek beharangozó Zelea Codreanu véres incidensére és az azt követő felmentésre. Akkor is a hazafiasság nevében ömlött ki egy más politikai plattformon álló köz életi férfiú vére. Besa diák, Anghelescu M- miniszter merénylője, bizonyára ugyanazzal az erkölcsi fölényérzettel szánta halálra politikai elenfelét, mint ahogy Zelea Codreanu is a román nemzeti eszme nevében akart vas- gárdájával „rendet csinálni“ Bcsszarábia kisebbségei között. És aligha fogja valaki kétségbevonni, hogy Cuza pogrom-elméletének és a gyilkos diák nemzeti büszkeségtől duzzadó kijelentésének a lélektani alapja egy és ugyanaz. Cuza is igy gondolja, hogy őt mint románt, ha nem is pontosan a középkor pallós-joga illeti meg, az „idegenekkel“ szemben, de csak azért nem, mert Európában élünk és a mai Európa sehogysem tudja honorálni azt a felfogást, amelyet a szultánok még nem is olyan régen teljes sikerrel képviseltek s amely a következetesén ismétlődő örménymészárlásokkal belpolitikai metódussá léptette elő a tömeggyilkosságot.

Nem kétséges előttünk, hogy a Besa diák revolveréből kiröppent bét golyó, amely igazán csak véletlen szerencse, hogy nem oí tóttá ki a belügyi alminiszter életét, nem marad megbosszulatlan. Aminthogy arra csakugyan nem tudunk példát, hogy egy uralkodó politikai rezsim, bármilyen hazafias indokot is szegeznek a mellének, magáévá tudta volna tenni azt. Különösen ezúttal, amikor világos tettenérésről és egy aktiv státusférfiu életéről van szó.

Mégsem tudunk a dolog fölött egyszerűen azzal elsiklani, hogy a bíróság majd levezeti az előzményeket, meghozza Ítéletét és a merénylő bűnhődni fog. Minket igen is érdekel a kérdés, az a magyarázat, amellyel a .Dobrudzsái macedo-román diák kisérte kevés hijján halállal végződő goJyó-SQrtiizét. Azt mondja; hogy' a kormány dobrudzsai törvényéért akart .bosszút áilani a belügyi al- miniszteren. Milyen is ez a dobrudzsai törvényi Az i m péri túrival tözás után a liberálisok ugyancsak a nemzeti eszme lobogója alatt kisajátították az összes dobrudzsai földterületeket, abból indulva ki, hogy a többségben lévő bolgár lakosságnak’ pusztulnia kell, viszont, a protekeionalizált macedoromân telepeseket a győzelem jogán mcgil

let minden föld, minden anyagi jó. A földreform viszont Dobrudzsában végleges megoldást mostanig nem nyert, mert a telepesük állami rezerva-földeket kaptak, mégpedig olyan nagy mennyiségben, hogy megművelni sem tudták. A bolgárok viszont ott álltak egykori' földjeik mellett ölhetett kezekkel, éhen halasra ítélve. A mostani kormány aztán a rozerva-földek cgvrészét, állapítsuk meg igen kis részét, visszaadta a bolgár őslakóknak. Ez ellen lázadoztak a telepesek és ez a nemzeti sérelem'adott gyilkos fegyvert Besa diák kezébe. „Én román vagyok!“ — ez volt mindössze az indok s valljuk be, a merénylő csak azt vitte bele a gyakorlatba, amit a liberálisoktól tanult.

Ki hát itt a bűnös"? Egv megtévesztett, a váltakozó kormányok önző és kisebbségelnyomó politikájától megszédült fiatal diák, amely életre hívja a politikai gyilkosságot, mihelyt arról van szó, hogy a kisebbségek lélekzeni mernek és az életlehetőség legszerényebb feltételeit keresik. Az a rendszer, amely min’en erejéből azon van, hogy a városokból kioperálja a kisebbségeket, amely nem tudja elképzelni, hogy egy államban több nép is békésen megférhet egymás'mellett, megosztva a niun kát, megosztva a terheket, de életlehetőségeket nyújtva az állam minden polgárának egyformán. Most a kormány, illetve annak: egyik tagja saját bőrén konstatálhatja, hogy az egymás ellen való,uszítás, a feltűnő különbségtevés, a gyűlöletre való nevelés, csak egy darabig mehet és a felszabadított szellemek néha azok ellen fordulnak, akik ezt a katasztrófa-politikát felidézték, vagy elnézték. Vájjon tanulni fog a román politika a bukaresti merényletből?

vagy az a rendszer,

Mai számunk 12 oldal