Keleti Ujság, 1930. július (13. évfolyam, 147-165. szám)
1930-07-23 / 158. szám
2 Till. ÉVr. 138. BZĂlt. Három mondatot szán a Népszövetség titkárságának évi jelentése a kisebbségi kérdésnek (Genf, Julius 21.) Rendkívül tanulságos olvasmány a Népszövetség titkárságának az elmúlt napokban megjelent szokásos évi jelentése, amely élénk képet nyújt a Nemzetek Szövetségének sokfelé ágazó tevékenységéről. Aki e jelentés nyomán alkot magának ítéletet a Népszövetség akcióképességéről, az megkapóan gazdag anyaggal találja magát szemben és hajlandó arra gondolni, hogy a fennállásának első decenniumát maga mögött hagyó nemzetközi békeintézmény nem nézi ölhetett kezekkel az idő múlását. A lepergett esztendő szinte szimbolikus jelentőséget nyer azáltal, hogy a Népszövetség uj palotájának terve a megvalósulás stádiumába került. Ó nem, még nyomát sem látni a festői Arianna parkban az uj csuda-épitínér.ynek (ami főleg az épitőbizottság kebelében uralkodó széthúzásra vezethető vissza, azért kételkedik Briand is „az Uj Bábel“ fölépítésében), de legalább a terv kidolgozásával megbízott bizottságok már befejezték működésűket. A legjelentősebb politikai jellegű kérdés, ami bét esztendőn keresztül foglalkoztatta a népszövetségi köröket, a magyar-román optánsügy volt, amelynek napirendről való levételével kétségen felül nagy kő hullott le a népszövetségi urak szivéről. Az optánsügy fontossága mellett eltörpül az úgynevezett Caeho-af'fér Bolivia és Paraguay között, melynek jegyzőkönyve egy friss és ünnepélyes békenyilatkozatot örökít meg. Fontos egyezmény került tető alá a Nemzetközi Békéltető Bizottságban, amely kimondotta, hogy háború esetén a megtámadott országok részére a többi tagállamok pénzsegélyt folyósítanak, sőt ezt a pénzügyi támogatást már akkor is jogában van igénybe venni az érdekelt országnak, ha a fegyveres konfliktust megelőzőleg egy tagállam vonakodna alkalmazkodni a Népszövetségi Tanács határozatához és c magatartásával a másik országot anyagi kényszerhelyzetbe sodorna. Elkeseredett propaganda folyik az ópiumkérdés körül. Éveken keresztül csak néhány idealista küzdött a Népszövetség kábitószerellenes alosztályában az itt uralkodó bűnös közöny ellen. E személyek végül is kiváltak a Népszövetség kebeléből, amely szerintük megbocsáthatatlan mulasztásokat követett el a kábitószer- tulprodukció és az ezzel járó csempészés elharapózása tekintetében. Már az Ópiumügyi Tanácsadó Bizottságot is úgy alakították meg, hogy ebbe a testületbe kizárólag a ■/. ópiumtermelő országok jutottak be, tehát olyanok, akiknek eminens érdekük azt parancsolta, bogy a bóditószerelleués mozgalom minél ártalmatlanabb keretek között folyjon le. Végre a legutóbbi Assembles kimondta az ópiumgyávtás korlátozását és ezt az elvet már 35 állam magáévá is tette. Újabban a feltűnően tartózkodó középamerikai országok közül Mexikó is jelezte már, hogy részt akar venni a bóditószerellenes küzdelemben, amelynek kétségtelenül nagy tápot adott az a hatalmas nemzetközi ópium- és heroincsempészési botrány, amely Egyiptomban és Svájcban egyszerre robbant ki és amely a bázeli vegyiiparra kiheverhetetlen csapást jelent. Érdekes és jelentős három aktusról emlékezik meg a Népszövetség mandátumbizotfsága. Az elmúlt év őszén jelentette be Anglia, hogy Irak mandátum alatti területet ajánlja a Népszövetségbe való fölvételre. Más szavakkal Anglia 1932-től kezdve lemond Irak feletti mandátumáról és elismeri Irakot, mint önálló államot. Egy Irakkal szomszédos,, de az európai nemzeteket közvetlenebbül érdeklő mandátumtcrüLet: Palesztina körül is sok vita folyt a mar.dátumbizottsúgban. A siratófal kérdése ugyanis nemzetközi jogi kérdéssé fejlődött ki, amely szent helyen az arabok álláspontja szerint a paleszti- naiaknak „csak sírni van joguk“. A valóság az, hogy Anglia, amelynek különben a palesztinai mandátumhoz való joga kizárólag az úgynevezett Balfoumdekla- ráción alapszik (lényege a zsidó nemzeti otthon megalakítása:-Palesztinában) szívesen tesz koncessziót az arabok javára, csakhogy megnyerje magának a mohamedán közvéleményt, amelyre az indiai konfliktusban van igen nagy szüksége. Harmadik hőse a mandátumblzoUság üléseinek az uj- zélandi kormány, amelynek birtokában van a Samoa- szigetek feletti mandátum. A mandátumbizottság rendkívül súlyos bírálattal illette a Samoa-szigetekeu uralkodó közigazgatási rendszert. Még aránylag a higiéniai alosztályban folyik a legnyüzsgőbb munka. Itt legalább szakemberek dolgoznak az általános néphigiéniai akciók irányításán. Számos ország teljesen a higiéniai bizottság vezetése alatt szervezte át egészségügyeit modem alapokra. Teljesen Géniből irányítják például az uj Kina higiénikus berendezkedését és éppen ezekben a napokban mutattak be egy propagandafilmet a Nép- szövetség mozitermében annak illusztrálására, hogy milyen gyökere van már a kinai nép legszélesebb köreiben is a testnevelésnek. A bolíviai és görög kormány is a Népszövetségtől kért intuíciót és instrukciót közegészségügyi reformjához Ó3 itt teremtették meg a bulgár kormánynak a vérbaj leküzdése érdekében keresztülvinni szándékolt tervezetének alapjait is. A Pacifik melletti országokba, Indiába és Romániába egyaránt gyakran látogatnak el a Népszövetség higiéniai bizottságának kiküldöttei. A délamerikai országokban feltűnő veszedelmes mérveket öltött gyermekhalandóság visszaszorítására az Európában bevált módszereket fogják alkalmazni. A humanitárius kérdések taglalását a nyilvános házak ügyének ismertetésével vezeti be a jelentés, amely bizik benne, hogy a nyilvános házak megszüntetése megoldja a prostitúció ügyét is. Közgazdasági téren nyilvánul meg legszembetűnőbben a Népszövetség tehetetlensége A Népszövetség közgazdasági alosztálya még mindig csak a szép elméleti szólamoknál tart és a szak emberek bizony csak mosolyogtak a Népszövetség cukorbizottságán, «mely hosszadalmas tárgyalások eredményeként rájött arra, hgoy a eukorkrizis oka .tulajdonképpen nőm a túltermelésben rejlik, hanem abban a körülményben, hogy egyes országok „csekélyebb mennyiségű cukrot fogyasztanak”, mint amennyi a produkció alapján megilletné őket. Ez a szellemes :iü.;nszbeli megkülönböztetés mindaz, amit e bizottság néhány heti tanácskozás után fölfedezett. A vámfegyverszüneti egyezmény — mint emlékezetes — Lengyelország magatartásán megbukott, mig az újabban fölmerült és Briand által lanszirazott, szükebb keretű európai föderativ koncepció egyes tekintélyek véleménye szerint a Népszövetségnek az európánkivüli államokra is vonatkozó közgazdasági elgondolását veszélybe sodorja. Az idegenekkel való bánásmód -tekintetében az el. mult évben Párizsban' konferencia folyt, de ,a különböző országokban túltengő nacionalista szempontok még nem engedik megérlelődni ezt a rendkívüli fontosságú ügyet. Ugyanekkor és ugyancsak "Párizsban zajlott le a harmadik vámj olitikai konferencia, amely létre is hozta az első kollektiv vámpolitikai megegyezést: a bőr és csontáru.cikkeket tavaly óta 18 európai államban mentesitik mindenféle tiltó vámügyi rendelkezés alól. Pénzügyi téren kiemelkedő esemény volt Magyar ország fölszabadítása a Népszövetség pénzügyi ellen, őrzése alól s pozitiv eredmény a 200.ÖÚ0 görög család Kisázsiából Görögországba való áttelepítése.. Ez az örvendetes lakosságszaporulat frissitőleg hatott Gorogorşzâg közgazdasági életére, amennyiben Görögország gabonatermelése 50 percenttel emelkedett a legutóbbi esztendőben, dohánytermelése pedig megháromszorozódott. A lefegyverzési bizottság munkája nem jutott célhoz — talán majd novemberben, midőn újból összeül ez a szerv. Viszonylag még a sajtóra nézve kedvező az a hir, hogy a Népszövetség nemzetközileg egységesített technikai újításokkal meg fogja könnyíteni az újságok külföldi szállítását. A rabszolgaság-ügyét Libériában bizottság tanulmányozza, de erről még nem érkezett jelentés Genfbe. Az európai nemzeti kisebbségek helyzetét három mondatban intézi el a beszámoló, amely azt az önelégült megállapitást tartalmazza, hogy „az uj kisebbségi eljárást már egy egész csomó kisebbségi panasszal kapcsolatban alkalmazták.” Hogy nelyek ezek az ..elintézett ügyek, arról sajnos, nem tu. dunk, de hogy -a csiki székely magánjavak ügye még- csak érdemi tárgyalás alá sem került — óz mindennél ékesebben beszél a Népszövetségnél tapasztalható halogató szellemről. Seidner Imre. Egy veresegyházi kőműves az orleánsiszűz máglyahaláláról feltűnést keltő képet festett huszonhárom évi munkával (Budapest, julius 21.) Az idén ünnepelte Francia, ország nemzeti szentjének, Jeanne D’Avc máglyába Iá-1 Iának ötszázévcs évfordulóját. Ebből az alkalomból De Vienne budapesti francia követhez érdekes levél érkezett a pestkörnyéki Vercsegyházáról, amelyben egy kőművesmester azt írja, hogy huszonhárom évig festett egy képet, amely az or- leánszi szűz 1431.es máglyahalálát ábrá- » zolja. Levelében megirta, hogy müvét, amelyre életének jelentős munkáját fordította, szeretné a francia nemzetnek bemutatni. Az egyszerű magyar kőművesmester, akit Szigetby Zsigmondnak hívnak, leveléhez mellékelte alkotásának művészi reprodukcióját is, amelyből a követség tagjai meglepetéssel állapították meg, hogy nem lelkes dilettánsról, hanem meglepő, komoly művészi értékről van szó. Már a fénykép után Ítélve is, föltűnő volt, hogy a festmény mennyire elüt a nyilvántartott és általánosan ismert Jeanne D ’Arc-festményektől, amelyek túlnyomó része történelmi alakokat, katonákat s legtöbbször Chanchon bíborost is ábrázolja. Szigethy Zsigmond képén a szinpompás háttér előtt a lobogva égő máglyán, fájdalomban és mártiromságban fölmagasztosulva, egyetlen alak van, Jeanne D’Arc, a szent. A reprodukció hatása alatt a francia követség szakértőket küldött a veresegyházi kőművesmester házába és a szakértők egyhangúlag megállapították, hogy Szigethy festménye megrendítő művészi alkotás és „megérdemli a francia nemzet figyelmét és érdeklődését. ’ ’ Az eddigi tervek szerint a francia követség vagy diplomáciai utón küldi ki a festményt egy kiállításra, vagy pedig lehetővé teszi, hogy Szigetby saját maga utazhasson Párizsba a képpel. A Reggel munkatársa fölkereste szerény otthonában az uj magyar festőtehetséget, aki alkotásáról a következőket mondotta: — 1907-ben kezdtem festeni a képet, amelyre az orleansl szűz története ösztönzött. Soha nem tanultam rajzolni, soha nem volt mesterem. — A festés technikájára magamtól jöttem rá, gyermekkorom óta rajzoltam és festegettem. Az anatómiát könyvből tanultam. A kép látszólag rövid idő alatt készült el, mindenkinek kész volt, csak számomra nem volt kész. A szinek behúzódtak, megváltoztak. Én tudtam mindig, hogy mi az, ami még hiányzik belőle. Igazán csak ihletett órákban dolgoztam rajta. Szigetby Zsigmond ma 50 éves. Három fia van, egyik vegyészmérnök, egy pesti festékgyárban, a másik kettő szintén kőműves, mint ő maga. Egyik fia fest is, már tárlaton is kiállított. A szoba fala tele van az apa és fiú festményeivel: egy szomorú naplemente, a család, két gyermek a Dunaparton, tavaszi táj. De vannak érdekes figurális kompozíciók is, s az egyik ágy fölött a „Házi áldás” helyén ott lóg a 85—95 cm. nagyságú hires festmény, amelyhez hónapok óta zarándokol a környező' falvak lakossága, akik között elterjedt már a hir, hogy Jeanne D’Aarc hazamegy . . .
