Keleti Ujság, 1930. július (13. évfolyam, 147-165. szám)
1930-07-21 / 157. szám
XIII. ÉVF. 157. SZÁM. Usnltäte 13 Külföldi áffam az erdélyi magyar színpadon Hivatalosan, szószerinti szövegében még nem fekszik előttünk az uj koncessziórendelet, de hírek vannak forgalomban, hogy elkészült, sőt már tartalmába is bepillantást nyerhetett a sajtó. Ha ez a szöveg nem azonos a Rebrea- nu vezérigazgató által kiadandó szöveggel, annál jobb,.mert akkor még lehet változtatni rajta. Éppen ezt szeretnők eléírni. Mindenesetre hálásnak kell lennünk már jó előre is Rebreanu urnák, aki szemmellátha- tólag, kivételes jóakarattal karolta fel az erdélyi magyar színjátszás ügyét. Magáévá tette a lefolyt színházi ankét kardinális kívánságát és az eddigi szabad gazdálkodás helyett a kötött koncessziós rendszert vitte keresztül és a kerületek számát is hozzávetőlegesen úgy állapította meg, ahogyan azt a színházi ankét kérel • mezte. De figyelmen kívül hagyott egy és más problémát, amelyekre a készülő koncessziórendeletnek minapi kritikája kapcsán rámutattunk. Ezúttal Rebreanu vezérigazgató urnák ahhoz az intézkedéséhez óhajtjuk hozzáfűzni megjegyzéseinket, amely egyes színházakat a nem román állampolgár tagok szerződtetése tekintetében végtelen szigorú numerus clausus bilincseibe kényszerít. A koncessziórendelet azt mondja, hogy elsőrangú társulatoknál 3■—4, másodrangu társulatoknál legfeljebb két külföldi színész szerződtethető. A színházi ankét is leszögezte és mi is ünnepélyesen megismételjük, hogy amikor a külföldi színészeknek nagyobb számban való be- bocsájtatását kértük, nem gondoltunk valami egészen érthetetlen „nemzetiességi” szempontokra, csupán a színházak kulturális nivóeme- lését tartottuk szem,előtt. Rebreanu vezérigazgató is bizonyára egyet ért velünk — hiszen éppen ebből a meggondolásból nyúlt oly radikálisan az erdélyi magyar színházi élet darázsfészkébe, — hogy a kulturális színvonal emelésének kell lebegnie főcél gyanánt minden színházzal törődő ember előtt. Amikor a szint továbbképző iskola eszméjét is felvetettük, — amelyet Ugyancsak Rebreanu vezérigazgató ur is helyeséit, — arra gondoltunk, hogy ez a szi- niiskola fog majd gondoskodni az utánpótlásról, ez a sziniiskola teszi majd lehetővé, hogy az erdélyi magyar színészet megállhasson a maga lábán és ne kelljen állandó jelleggel színészt, más magyar nyelvterületről kölcsönkérnie. Szent meggyőződésünk, hogy ez a fordulat pár esztendő múlva, a színházi kultúra megerősödésével, ennek a tervbevett iskolának a működésével bekövetkezhetik, de pillanatnyilag az a helyzet, hogy a színtársulatok azt a színvonalat, amelyre úgy a magyar közön ség, mint maga a kormányzat igényt tart, csak a kormányrészről tanúsítandó nagyobb előzékenységgel és nagyobb jóakarattal érhetik el. A készülő koncessziórendelet szerint egy elsőrangú társulat 58 tagot köteles alkalmazni, a másodrangu társulat pedig 30 tagot. Hatvan tagra tehát három, 30 tagra pedig 2 külföldi színész esik. Valóban nem sok. Feltehetnők a kérdést, hogy amikor gyári üzemekben külföldi szakmunkások alkalmazásánál sokkai nagyobb a külföldieknek kijáró kvótaarány, dacára annak, hogy a külföldi szakmunkások beözönlése esetleg veszélyeztetheti a romániai belföldi munkaerő kínálatot, miért éppen a magyar színészet legyen az* ahol oly fukaran mérik az „üzemet“ feljavító külföldi munkaerők alkalmaztatását? Helyezkedhetünk arra az álláspontra is, hogy ezzel a kényelmes érveléssel máról-holnapra ki lehet mondatni azt is, hogy elsőrendű lapoknál legfeljebb 3—4, másodrendü irodalmi lapoknál pedig legfeljebb két külföldi szerzőtől szabad cikkeket közölni évenként, sőt ugyanannak az indoknak alapján, amely a színházi társulatok beszervezésénél érvényesül, ezt a numerus clausust végig lehetne vinni egy erőszakos elhatározással a szellemi életünk minden területén. Lehetne feltenni a kérdést olyformán is, hogy miért félti a kormányzat éppen a magyar színészetet a külföldi erők szatűrálásától, miért nem félti saját színészetét, amelynek zetíekarában tolonganak a cseh muzsikusok, a román operaházakban pedig jóval e numerus claususon felül kapnak szerződést a külföldi szólisták. Mert elméletileg és logikailag teljesen érthetetlen az az intézkedés, amely a magyar színtársulatok taglétszámánál a belföldi homogenitást követeli meg. Érthetetlen, nem tudjuk a célját, nincs az az érvelés, amely ezt a célt érthetővé és elfogadhatóvá tudja tenni. Ha néhány magyarországi színésszel több kerül be az erdélyi színpadokhoz az eddiginél, — ismételjük átmeneti időre, — abból semmi veszedelem az államiság eszméjére nem származhatik, szeret- nők hát, ha Rebreanu vezérigazgató ur ezt a gondolatsort még egyszer alaposan végiggondolná és azután cselekedne. Egy előítélet leküzdéséről van szó csupán, egy igazságossági elv érvényesítéséről, vagy nevezzük másképpen: egy előkelő gesztusról, amely a kormányzatnak semmibe se kerül, de azokat, akik az erdélyi színészetet nemcsak az erdélyi magyarság, de Románia kultúrája érdekében, — mert. a kultúrák kölcsönhatással vannak egymással, hajszálcsövesen egyik emeli vagy sü- lyeszti a másikat, -— örök hálára kötelezi. Cikkünknek ezt a cimct adtuk: külföldi állampolgárok az erdélyi magyar színpadon. A külföldiek szerepeltetése színpadjainkon két irányú. Az egyik az állandó szerződtetésekre vonatkozik, a másik az egyes vendégszereplésekre. Ami az utóbbit illeti, csak arra kérjük Rebreanu vezérigazgató urat, hogy miként a múltban, úgy a jövőben is ne zárkózzék el vendégszerepléseknek az engedélyezésétől. De e helyen kérésünk már jó előre és főképpen a jövő évi magyar színigazgatókhoz fordul. Most, hogy bizonyos rend következik be az erdélyi színjátszás munkaterületein, helyénvaló az észrevételünk, ha arra figyelmeztetjük őket, hogy Magyarországon nem csak kabaré- társulatok működnek, nem csak a jókedv és a dinom-dánom interpretáló! mozognak a magyar színpadon, de a komoly drámának is, a legkomolyabb értelemben vett színpadi művészetnek is meg vannak a maga európai hirü képviselői. Budapest két könnyű egyfelvoná- sosokra berendezett színpadján kívül öt komoly színtársulat működik, miért nem látjuk ezeknek tagjait sohasem az erdélyi színpadon, miért nem érzik át szinigazgatóink azt a kul- turkötelezettséget, hogy a magyarországi színjátszás presztízsének is tartoznak azzal, ha elsősorban őket szólaltatják meg az erdélyi színpadon és csak másodsorban a könnyű múzsa lant-pengetőit! Láttunk olyan budapesti vendégszerepléseket, amelyek miatt pironkodnunk kellett, mert voltak kárörvendők, akik gúnyosan jegyezték meg: hát ezek a ti hires budapesti színészeitek! ! Most olyan korszak következik, amikor mindenki felelősséget vállalt és a vállalt felelősség nem lehet többé irött mulaszt. Felelős a sajtó, kritikus, felelősek a színházi ankét kezdeményezői, felelősek a szinpártoló egyesületek, felelős a közönség,— egyedül a szin igazgató vonja ki magát e felelősség elől?! Felelőseknek kell lennünk azért is, mert csak igy érhetjük el, hogy Bukarestben homo- vegyék kívánságainkat. (I. e.) Titkos ülések a Népszövetségen a főtitkárság megrendszabályozására Magyarország kívásssága alapján friss testület kerül a Népszövetség élére, ame yen keresztül minden nemzet jogos óhaja teljesülhet — Vihar várható a szeptemberi assembléen a főtitkárság egyeduralmát* nak letörése körül — Csak bizalmasan fogja közölni Genf a tagállamokkal, hogy az életfogytiglan megválasztandó főtitkár helyébe nyolc főtitkárhelyettes kerül- A Keleti Újság állandó svájci munkatársától (Genf, július 20.) A Nemzetek Szövetsége, I amely ma ötvenhat tagállamot számlál, évenként 'egyszer tart közgyűlést, amely teljes hónapig tart. I (Idén szeptember 10-én kezdődik.) A Tanács, melynek 14 tagja van, évenként három Ízben gyűl össze 5. _5 napra. Az év hátralévő részében a Népszövetség egyetlen állandó szerve mükfedik, a főtitkárság, amely Genfben honol. Magát a közgyűlést, valamint a Nemzetek Szövetségének Tanácsát bajos kritizálni, mert hiszen szuverén államok kormánykiküldötteinek társas üléseiről van szó, amelyeken mindenki kissé a közösségnek és sokkal nagyobb mértékben saját országának dolgozik. Aki a Népszövetséget szidja, az olyan mintha valaki általánosságban egy klubot ócsárolna, akkor, midőn ennek keretén belül valamennyi tagnak meg vannak a maga erényei és hibái. Természetesen a nemzetközi kluböntudat még nem fejlődött ki Genfben sem. Izgalmas kötélhúzást látunk, amely úgy kezdődik, hogy a Népszövetség első tíz esztendeje folyamán a győzök teljesen maguk felé húzzák a kötelet. Ez, sajnos, tény, amelyen egyelőre nem lehet változtatni, de a többiek türelemmel, kitartással és szervezkedéssel szintén részt vehetnek az események mérlegelésében. Vigasztaló tudat már az is hogy az egy oldalon húzók _ korántsem húznak egy irányban. Szóval a Népszövetség közgyűlései és Tanácsai olyanok, amilyenek. Ha kritizálunk, úgy egyesek joggal mondhatják azt is, hogy sokkal több a Nép- szövetség előnye, mint hátránya. Hiszen van olyan gyűlése a Nemzetek Sző- ‘ vétségének, amelyen Genfben 22 külügyminiszter is találkozik. Ki hitte volna ezt még tiz esztendővel ezelőtt? Az érintkezés, az eszmecsere, a megismerés pedig már egymagában véve is okvetlenül előnyös. A legutolsó két év folyamán azonban súlyos panaszok merültek fel a Népszövetség főtitkársága ellen, ahol a titkos diplomácia, oligarchia és nagy intrika folyik. A diplomáciai élet, amely évszázadokon keresztül uralkodók udvarán, külügyi hivatalokban és követségeken zajlott le, most javarészt Genfben van összpontosítva. Ezeknek az intrikáknak fészke a főţ Építkezés miatti w ÄstSÄ "** miatti Hoffmann cipMinz Cluj, Cal. Beg. Ferdinand 1 Telefon: 11-05
