Keleti Ujság, 1930. július (13. évfolyam, 147-165. szám)
1930-07-19 / 155. szám
4 m XIII. ÉVF. 155. SZÁM. A* erdélyi német-szász néptanács a Népszövetség elé viszi az iskolaUgyi sérelmeket A végrehajtobizottság minden előkészületei megtett a panasz beadására Az utoiso órában várja még a hatalmi tényezők intézkedéseit (Nagyszeben, julius 17.) Az erdélyi német.szász néptanács rendkívül nagyjelentőségű határozatot hozott a közelmúlt napokban s a határozatot most publikálják a Siebenbürgisch Deutsches Tageblatt-ban. A lap csütörtöki száma közli a következőket: Az erdélyi német-szász néptanács végrehajtó- bizottsága e hónap 6-án ülést tartott, hogy tanácskozzanak az evangélikus német iskolák súlyos helyzetéről, amit a 33. országos egyházkerületi közgyűlés megnyilatkozása olyan sötét színben tűnte, tett fel. A végrehajtóbizottság teljes egészében magáévá tette o megnyilatkozást s a maga részéről is súlyos aggodalmának adott kifejezést a németség legdrágább kulturjavainak megtartási nehézségei miatt. Minden utat-módot megtárgyaltak, amelyekkel a német evangélikus iskoláknak a súlyos helyzetükből való kivezetését biztosítani lehetne. A végrehajtóbizottság kifejezést adott annak a várakozásának, hogy az ország hatalmi tényezői még az utolsó órában eleget tesznek a törvényben és szerződésben leszögezett kötelezettségeknek. Az ellenkező esetre komoly elhatározás alakult ki, hogy minden előkészületet megtegyenek jogainknak a kiharcolására a békeszerződésekben a kisebbségi jog védőbástyájaként felállított ma- gas fórum előtt is. Ennyit közölnek a nyilvánossággal a németszász néptanács határozatáról, aminek tartalmi lényege az, hogy felkészül a szász kisebbség politikai szervezete a Népszövetség elé viendő panasz benyújtására. Az iskolaügy utolsó órái tényleg a küszöb előtt állanak, mert az uj iskolai esztendőtől már csak hetek választanak el. A kisebbségi népek ez utolsó órákra várják a kormányzó hatalom komoly, tiz óv óta várt elhatározásait. ^AftAA^V-A^AVw-.iVWVVVWVVVVVVVVWVV Lindner Ármin, a Tsmisiana egyik igazgatója eltűnt Budapestről (Budapest, julius 17.) A 8 órai újság jelentése szefint a bukott Timisiana igazgatója, Lindner Ármin, három napot Budapesten tartózkodott fiával és az Imperial szállodában szállott meg. Lindner ma délután váratlanul ismeretlen helyre tovább utazott. A rendőrség nem tartóztatta le, mert Romániából nem adtak ki köröző levelet ellene. A Timisiana-üggyel kapcsolatosan temesvári tudósítónk jelenti, hogy a vádtanács mai ülését holnapra halasztották el. Temesváron nagy meglepetéssel értesülnek Lindner Armin budapesti szökéséről, mert úgy tudják, hogy a rendőrség már régebben köröző levelet adott ki ellene. Lindner különben nem anyagilag tönkrement ember, mert három háza van Budapesten, többek között Temesvár egyik legszebb bérpalotája is az övé. Oprea János állapota egyébként javult. Tieöreanu koncesszió-renöelete csak részkén tette magáévá az uj ságit ők és irók szinfjázi ankétjének prepozícióit Tetemeim a színigazgatók kaucióját és nyeív- és irásvizsgát tjeiijcznek kiiátásÖa Ttetöeféptetik a kerüfeti Öeosztást és íjat szinigazga:ó kap koncessziót Z izenkitenc öirektor-jelött (Bukarest, julius 17.) Végre megjelent Rebreanu koncesszió rendelete, amely személyi kérdésekben nem dönt ugyan, azonban bizonyos elvi szempontokat szögez le. Meg kell állapítanunk, hogy bármennyire is meg vagyunk győződve arról, hogy Rebreanu vezérinspektor urat jóindulat vezette a szinház- kérdés rendezésénél, mostani rendelete kisebbségi szempontból sok tekintetben sérelmes és nincs összhangban azokkal a prepozíciókkal, amelyeket a megkérdezett kisebbségi kulturális egyesületek terjesztettek a szépművészeti minisztérium elé. Különösen a ■Színigazgatók garanciájának felemelése az, arait kifogásolnunk kell. Hogy a kormány a maga lehetetlen adópolitikájával azt a 'látszatot kelti, mintha légüres térben élne és bálvány sejtelme sem lenne az adófizetők fizetésképtelenségéről, ezt, ha nem is nyugodtunk bele, de kénytelen-kelletlen tudomásul kell vennünk. Érthetetlen azonban előttünk, hogy Rebreanu vezérinspektor szintén a kor mány álláspontjára helyezkedik és arra kényszeríti a 250 ezer, illetve 100 ezer lejes garancia követelésével a színigazgatókat, hogy a mai tőkeszegény világban a saját forgótőkéjüket elvonják a színházi üzemtől és kaucióba fektessék. Ezzel az állásponttal szemben volt alkalmunk már kifejteni véleményünket és sajnálatosnak tartjuk, hogy a koncessziórendelet nem vette figyelembe aggodalmainkat. Teljesen céltalan és értelmetlen, a rendeletnek az a része is, amely a szinti azgatóktól azt követeli, hogy szóban és "írásban bírják az állam nyelvét. Vájjon, ha rúdnak románul, egyszerre jobb és megbizha- ióbb színházi emberek lesznek? Ezek mellett a kifogások mellett azonban több olyan pontja is van a rendeletnek, amelyek remélhetőleg alkalmasak lesznek arra, hogy rendet teremtsenek a színházi vadonban: Így elrendeli Rebreanu, hogy a színházi koncessziókat szeptember 14-iki kezdettel egy évre kapják meg a színigazgatók, akiknek egyéves szerződést kell adniok tagjaiknak. Az elsőrangú társulatoknál köteles az igazgató 12 férfi és 12 női. tagot alkalmazni, továbbá 12 női kardalost, 6 férfi kardalost, két rendezőt, két súgót és 12 zenészt. A másod- rangú társulatoknál a minimális taglétszám: 6 férfi, 6 női színész, 6 női és 4 férfi kórista, egy rendező, egy súgó és 4 zenész. Elfogadta Rebreanu vezérinspektor az újságírók memorandumának azt a javaslatát, hogy a kerületi rendszer lépjen életbe. A rendelet szerint az igazgató nem hagyhatja el kerületét és nem kalandozhatik át olyan városokba, amelyek más igazgató érdekkörébe tartoznak. Ami a koncessziók számát illeti, minden valószínűség szerint itt is az újságírói ankét előterjesztése lesz a mérvadó és hat szinigaz- gató fog koncessziót kapni. Ezért a hat koncesszióért liiv szerint nem kevesebb, mint 19 szinigazgató-jelölt pályázik. Önkéntelenül is eszünkbe jut az a beszélgetés, amelyet egy nagy asztaltársaságban folytatott néhány újságíró egy sokat támadott régi színigazgatóval. Az igazgató keservesen panaszkodott, hogy évek óta deficittel dolgozik és már a tönk szélén áll. Az egyik újságíró megkérdezte: — Ezekután tehát nem fogja az idén beadni a pályázatát? — Dehogy nem adom be! — tiltakozott szokatlan élénkséggel a direktor ur. Valamiből csak élni kell! Jngujjöan Pesten napról-napra harminc fok Celsius felett mozog a hőmérő. Az egész város a Dunában és a fürdőkben tolong. A nagy fürdőzési üzemnek naponta átlag három halottja van. A lapok külön kánikula tudósításokkal jelennek meg s a tropikus hőség következtében mindegyik írja és propagálja: férfiak öltözzetek ingujjba! S cikkről-cikkre egy újabb érv és meggondolás támasztja alá ezt a követelést. A propagandaszerü vitába beleszól mindenki. Beleszól a közönség is. Sőt, ha a kánikula még soká tart, elképzelhető, hogy a hivatalos „helyek" is megszólalnak. Vagy pedig — megered az eső s az egész ingujj-ügy eltűnik a sülyesztőbe. mintahogy még minden nyáron, minden mérsékelt égöv alatti európai városban megjelent és eltűnt. Körülbelül tiz éve látom már évről-évre viszont, mióta a közvélemény fegyelmét egy csomó hasonló üggyel kapcsolatban fellázítottál az idő. Világosan emlékszem a háború előtti kánikulákra. A lapok akkor is tele voltak a hőség kínjaival. Akkoriban azonban többek közt a nők für- dötrikói is, hogy úgy mondjam teljesebbek voltak, mint ma az estélyi vagy akár köznapi ruháik, következéskép tehát senkinek se jutott eszébe, hogy valamiféle ruharedukciót propagáljon. Az ingujj helyett megfelelt a „lüszter”. Most azonban a férfi felé is felharsan a kor izét tartalmazó kiáltás: vesd le a kabátodat! Még az uccán is ingujjban járj, ha meleg van!... iA legteljesebb mértékben ingujj-párti vagyok, viszont egy általános megjegyzésem mégis volna ezzel a dologgal kapcsolatban. Természetesen a legkevésbé sem ,,társasági" vagy ,,illemtani" vonatkozású ez a megjegyzés. Ha ilyen természetű volna, úgy az túlságosan elkomplí- kálná a dolgot. Az én megjegyzésem általánosabb s mindjárt utal arra is, hogy ez az egész ingujjügy a városi férfi számára miért tűnik el minden esztendőben •— megoldatlanul. Melankolikusan mondom: ez az ingujj-dolog reánk, városlakó férfiakra nézve, megoldatlan, abból az egyszerű okból kifolyólag, hogy az az elv, aminek következtében ruha van rajtunk, nincs összhangban annak az elvével, ahogy kialakult az öltözködésünk. Nevezetesen: a férfi már nem természeti lény, mint valaha volt. amikor csak azért öltözködött, mert védekezett az időjárás ellen. A városlakó férfire ez az állapot már réges rég elmúlt. A család, az állam, a közélet, a termelés, a kultúra, a civilizáció és minden közösségi értelemben vett vonatkozás szempontjából a férfi már nem természeti, hanem hivatalos lény. — Az egész élet az ő vállain nyugszik. <3 dolgozik, termel, hozza a törvényeket, köti az üzleteket s ezért mindenütt nem akárhogyan szabadon, hanem komolyan jelenik meg. Minden férfinek, minden szituációban van valami hivatalos jellege s ezt meg is követelik tőle. Ezért a férfinél a ruha szim- boluma lett funkcióinak, nem pedig védekezés az időjárás ellen. Kétségtelen ugyan, hogy az a szimbolisztikus utalásu egyenruha, amit a férfi az élet százféle vonatkozásaiban visel, próbál megfelelni ősi rendeltetésének s igy illeszkedik az időjáráshoz. Ez a hozzáilleszkedés azonban csak nagyon általános. Még egy gentleman is például csak téli, tavaszi, vagy nyári ruhát ismer s ezenkívül egy csomó alkalmit, főleg sportruhákat, amik persze újabb egyenruhák. Ebben az időjáráshoz való szűk alkalmazkodásban is tehát csak addig a határig megy el, ameddig a férfi hivatalos jellege nincs vészélyesztetve. A kabátot csak a sporttéren vagy az ebédlőben veti le, ám ez utóbbi helyen is csak akkor, ha — beleegyeznek. Őrzi a rákénysze- ritett hivatalosságot. .. Az ingujjviselet dolgában végeredményében tehát arról van szó, hogy a hivatalos-lény-férfivel szemben jelenjen meg a természeti-lény-férfi, aki ismét csak az időjárás ellen való védekezés elvéből kifolyólag öltözködjék. Ehhez azonban, mint mondanunk sem kell, egyelőre rengeteg dolog átértékelése szükséges. Például egy olyan csekélységnek a kiidegzése, hogy „a ruha teszi az embert.” Az szükséges ehhez, hogy komolyan vegyék a komolytalan és lezser ingujjt és az embert nézzék benne, — ne pediq a ruhát. ____________________________(G. G.) tornán, angol, francija, német, magyar, olasz, csehszlovák, szerb, horvál fordítások, gépbediktálás, másolás, sokszoro- 2 sitás DR. MANDEL FORDÍTÓ IRODÁBAN, I Cluj-Kolozsvá", Strada Memorandului No. 12. ş it
