Keleti Ujság, 1930. június (13. évfolyam, 121-146. szám)
1930-06-06 / 125. szám
XIII. WVF. Í13. SZÁM. 7 Egy délután a szobranjeban Parlamenti élet Bualgás-iálbam — A kisebbségi kérdés és egyéb * problémák — Beszélgetés a macedonpárt elnökével, dr. Stoicsevvel — A megoldatlan macedón- probléma uj világháború magváf rejti magában — Bulgáriába kiküldőit munkatársunktól — (Szófia, junius 4.) A képviselőházat Bulgáriában szobranjenak hívják. És a szenátust? Azt is. Bulgáriában tudniillik a törvényhozásnak csak egy képviselete van. Demokratikus ország. Természetes, hogy ellátogattunk a szobranje ülésére. A parlament nem szebb és nem csúnyább, mint a belgrádi, vagy a bukaresti. A városnak mindenesetre a legeurópaibb részén fekszik. Szembe vele a „szabaditó cár” hatalmas lovasszobra. Egy szögeletben tőle a hadügyminisztérium. Amikor ott jártam, valami jelentéktelen törvényjavaslatot tárgyaltak. A teremben álmosság vett erőt, Liapcsev kormányelnök is csendesen bóbiskolt a terem közepén. Azt hittem, hogy ebben a paraszt országban sok néprajzi ruhába öltözködött képviselővel fogok találkozni. Hiszen volt egy időpont, a Sztambulinszki idejében, amikor Sztam- bulinszki is nélkülözhetetlennek tartotta, hogy nemzeti viseletben jelenjék meg. (Amikor azután átlépte a határt, zsakettbe öltözött és külföldön mindig ragaszkodott a szertartásszerü előíráshoz.) Nos, egyetlen képviselőt sem láttam, akiről leritt volna a kisgazda. Komoly, mértéktartó urak így egy tömegben. Egyik olyan, mint a másik. Nő képviselőket nem ismer a bolgár parlament. Az államférfiak Kísérőm megmutatja a jelesebb bolgár politikusokat. Elegáns, javakorbeli finomarcu ur: Burov a külügyminiszter, kiváló békebarát. A szobranje elnöke Zankov a szakállas, aki most egyébként belépett az uj koncentrációs kormányba. Ő annakidején egyetemi tanár volt, Liapcsev pedig orvos. A mostani miniszterelnök különben régi politikus. „A világháború utáni időben, illetve amikor a bolgár front összeomlott, ő jelent meg Szalonikiben, mint a bukó kormány pénzügyminisztere, egyben megbízottja Lukov generálissal, Franchet de’Espe- ray tábornok előtt, aki épugy a világosságra szorította, hogy közelről lássa”, mint annakidején Károlyi Mihályt. Ez a szalonikii entrevue ugy- látszik főpróbája volt a későbbi belgrádi fegyverszüneti tárgyalásoknak. Liapcsev egyébként macedóniai. Visszajőve! Szalonikiből könnyek között számolt be a nemzetgyűlés ülésén: Én, Macedónia fia, írtam alá haA bolgár problémák közül a macedóniai kér dés érdekel tőképpen. Már a parlamenti újságírók csoportjában megismerkedtem egy macedónnal, akinek testvérbátyját éppen pár héttel ezelőtt lőtték le uccai harcokban. Alig váltottam néhány szót vele, figyelmezetetett a kísérőm, hogy ne higyjek neki. A macedón-kérdés tekintetében különbözők az álláspontok és különbözők a tervek. A macedónok féltékenykednek egymásra és a merényletek egész sora mutatja, hogy árgumentá- lásaik során a leghatásosabb fegyvert rángatják elő egymás ellen is: a revolvert. Ă bolgár parlamentre mindent rá lehet mondani, csak azt nem, hogy szenvedélyes. Persze odalent Macedóniában másképpen értelmezik már a parlamentárizmust. Egyelőre azonban alkalmam van beszélgetést folytatni Sztoicsev úrral, aki elnöke a bulgáriai macedón-pártnak és irányítója a macedón kisebbségi akcióknak. Hatszázezer emigráns Sztoicsev urat főhadiszállásán kerestem meg. Az intézmény, ahol dolgozik, „tudományos” intézet, ahol statisztikai, faji, geneológiai táblákká! dolgoznak és reális adatokra támaszkodó propagandával harcolnak a nemzeti ügyért. Sztoicsev macedón emigráns, egyike annak a hatszázezer embernek, akik idemenekültek Bulgáriába. Hatszázezer ember! A gyakorlatban annyit jelent, hogy minden tizedik ember macedón emigráns. Butorszakreiában bevezetett! elsőrangú utasót keresünk. Felveszünk továbbá rajzolásban gyakorlott eláru> silót. Ajánlatok Székely & Réti Erdélyrészi Bútorgyár Rt.-hoz, Târgu-Mureş küldendők. zám halotti bizonyítványát. Bulgária azonban megmaradt. Most reá kell gondolnunk. Liapcsev ma ismét miniszterelnök. Azt mondják tökéletes jellem, kiváló ember, de inkább mint adminisztratív tehetség válik ki, reprezentativ politikusnak nem tekinthető. Mondja is egy mellettem álló politikus: — nekünk, bolgároknak az volt a bajunk és az ma is, hogy nincs olyan kiváló európai nevű emberünk, mint Bethlen István, Apponyi, Venizelos, vagy amilyen az öreg Pasics volt. A bulgáriai parlamenti férfiak között nyilvánvalóan Malinov a legtekintélyesebb. Ő most ellenzékben ül. Vezetője a radikális demokrata pártnak és bár parlamenti csoportja számszerűleg nem képes irányítani, saját személyében eleven hatóerőt jelképez. Bulgáriában különben sok politikai párt van. Vannak pártok, amelyeknek nincsenek képviselőik a parlamentben. Vannak képviselők, akiknek nincsen pártjuk a parlamenten kívül. Szépszámban ülnek a szocialisták is, akiket az utóbbi évek épugy megszeliditettek, mint Sztambulinszki parlamentben ülő kis pártját, az agráriusokat. Vannak képviselőik a kisebbségeknek is. Ne feledjük el, a hatmilliós Bulgáriában nyolcszázezer ember kisebbségi. Tizenöt tagja van a macedón- pártnak. A kisebbségi kérdés A kisebbségi kérdés Bulgáriában a legkiválóbb elrendezést talál. Bulgáriában minden nemzetiségi helyen a legtermészetesebb magátólértetődéssel török, vagy román polgármester ül. A legutóbbi iskolai évben Bulgáriában 1329 török iskola volt, 58.000 tanulóval, 37 zsidó iskola 3435 tanulóval, vannak örmény, görög, orosz és román iskolák, ezenkivül az úgynevezett missziós iskolák: öt német, hét amerikai, tizenkilenc francia, két olasz, nyolc orosz és négy csehszlovák. Szófiában különben van egy magyar iskola is. Megvárom a parlamenti ülés végét és együtt megyek ki a képviselőkkel. Szakad az eső, de egyetlen egynek sem jut az eszébe autóba, vagy kocsiba ülni. Feltüri a gallérját, kinyitja az esőernyőjét és szalad a dolga után. Annyit jelent, hogy ennek a kis országnak, amelyet két rossz termés, földrengés, reparációs tehertétel a tönk szélére juttatott, hatszázezer ember elhelyezéséről is gondoskodnia kell. Éppen ennél az adottságnál fogva sokkal súlyosabb a macedón probléma, semhogy csupán érzelmi mótivumokkal lehessen megmagyarázni. Tragikus gazdasági probléma is egyben. Bulgáriának központi problémája, miután letagadhatat- lanul nagy problémája az összes balkáni népeknek és nem vészit súlyosságából akkor sem, ha európai megvilágításban nézzük. Az uj világháború hamu alatt lappangó parazsa itt változatlanul őrzi a konfliktusok tüzveszedelmét. Sztoicsev, aki orvos volt, odahaza ezer elfoglaltság mellett is hajlandó expozét tartani a macedón-kérdés jelenlegi állásáról. Mialatt figyelmesen hallgatom, fel-felnézek az Íróasztala feletti életnagysága képre, amely a regényes komi~ tácsi vezért, Alexandrovot ábrázolja. — A probléma nem uj és a probléma megoldására vezető módszereink sem újak. A berlini kongresszus annak idején beigérte az önálló Macedóniát. Az 1912-ős balkáni háborúban, amelyet a görögök, szerbek, bolgárok együttesen vívták meg a törökök ellen, ismét megígérték Macedónia fölszabadítását. E háborúban Bulgária hozott a legtöbb véráldozatot. A háború szerencsés befejezése után azonban a balkáni népek Bulgáriának üzentek háborút és elütötték jogos igényeitől. A világháború után pedig Macedóniát éppen úgy föloszlatták, mint Lengyelországot. A felét a görögök kapták, felét a szerbek. A szerbek azt mondják, hogy Macedónia régi lakói ószerbek, a görögök pedig, hogy bolgárul beszélő görögök. Valahányszor az ügy nemzetközi fórum elé kerül, ezek az államok mindig azt mondják, hogy a Kíméli arcbőréi, ha csakis Gilletta pengét használ. kisebbségi jogokat respektálják és a macedónok éppen úgy fejlődhetnek Jugoszláviában, mint Görögországban, mintha autonómiával rendelkezne nek. Hát, ha ez igy van, kérdem akkor, miért nem akar az a hatszázezer macedón, aki most itt nyomorog és elveszi az életlehetőségét bolgár testvérei elől, hazamenni, a paradicsomba? Én macedón származású vagyok és állítom, hogy a macedónok jóformán nem is értik meg a többi balkáni népek nyelvét, annyira idegenek és másfajták. Hozzánk legközelebb a bolgár nép áll, de Macedónia népe különbözik érzelemvilágban, szokásban, ^ népi egyéniségben még Bulgária népétől is. Mi nem akarunk Bulgáriához csatlakozni, önálló nép akarunk lenni. Ha visszaállítják Bulgária történeti határait — és vissza kell állitaniok, mert addig nem lesz rend itt egész Európában, úgy a mi két és félmilliós országunkban a kisebbségek valóban ideálisztikusan fogják megtalálni a maguk életberendezkedését. Sztoicsev úrral beszélgetünk a belső forradalmi macedón pártnak, a komitácsiknak a tevékenységéről. E forradalmi szervezet taktikájáról bírálatot mondani Sztoicsev óvatosan kikerüli a választ. Ö a törvényes macedonszervezet alapján áll, a törvényes alapon megalkotott államot a Népszövetség védelme alá akarja helyezni. Természetes, hogy elnézéssel van a Bulgária határán kívül történő macedón harcokkal szemben és hivatkozik arra a rettenetes kegyetlenségre, amelyet először a törökök, most pedig a görögök és a szerbek miveinek azok ellen, akik macedónoknak érzik magukat. — A bolgár föliratok el vannak tiltva, még az üzletek cégtábláin sem szabad bolgár írást feltüntetni. A templomokat lefoglalták, az iskolákat megszüntették, a gyermekeket szerb, illetve görög iskolákba kényszerítik. Bolgárul nem szabad olvasni, még szépirodalmi munkát sem, Macedóniában nem szabad bolgár nyelven lapot, vagy folyóiratot megjelentetni. A macedónok megkísérelték, hogy egy macedón pártot képezzenek, egy olyan kisebbségi pártot, amelyet ma már csaknem minden európai országban egyaránt alakíthatnak a kisebbségek, e párt törvényes eszközökkel akar küzdeni a parlamentben, de megalakulását nem engedélyezték. Ha valaki nemzeti érzését nyíltan hangoztatja, úgy életével játszik. Csoda-e hát ezek után, ha a végsőkig feszült a macedónokban az elkeseredés? Eddig tartott az intervju. A macedón-kérdésnek mindenesetre legnagyobb nehézsége, hogy a Balkánon szét vannak keverve a nemzetiségek. Ha Macedónia visszanyerné történeti határait, úgy abból a két és félmillió lélekszámú országlakosságból legalább is ötven százalék uj kisebbségi lenne. Ha a szerbek annektálta macedón területet nézzük, úgy az egymilliónál alig több lakosságból csak hatszázezer a bolgár. A Görögországhoz csatolt lakosságból pedig egymillióból alig három- százezer. A macedón-kérdés megoldását egyes politikai körök olyképpen tervezik, hogy megalakítják „a balkáni federációt” és igy kihúzzák a kisebbségi kérdés méregfogát. A mai tulhevitett nacionalista légkörben azonban részint „kommunista terv”-nek, részint pedig „meg nem valósítható utópiának” tartják. A macedón-kérdés semmit sem javult a neuillyi békekötés óta, a Népszövetség tehetetlen e problémával szemben, mert kénytelen volna elismerni a békeszerződések át* hághatóságát, erre pedig nincs mersze, ll.fr \ Látogatásom a macedón főhadiszálláson
