Keleti Ujság, 1930. június (13. évfolyam, 121-146. szám)

1930-06-05 / 124. szám

XIII. WVP. 121. BZAU. Nagykárolyban nem sikerült megbontani a Magyar Párt lelkes egységét A közgyűlés résztvevő tömegei felvonultak Vetzák dr. lakása elé, hogy lemondásának visszavonására bírják — Az egész tisztikart újból megválasztották (Nagykároly, június 3.) A közigazgatási vá­lasztások utóhullámaként következett be. hogy a Magyar Párt nagykárolyi tagozatának kiválóan odadó elnöke, Vetzák Ede dr. lemondott az elnöki tisztségről s a teljes szolidaritás kifejezéseképpen beadta lemondását az egész tisztikar, egész intéző- bizottság. Történt pedig ez a lemondás annak a ma­gyar átoknak a következtében, amely a választás­sal ütötte fel a fejét. Szomorú dolog, de tény, hogy egy liberálispárti volt román polgármester még ma­gyarok körében is híveket szerzett magának. Mgr- már úgy állott a helyzet, hogy ez a magyar csoport a Magyar Pártban bomlást idéz elő, de az utolsó órában jött a kedvező fordulat. A magyar városban azonban a Magyar Párt listájára nem szavaztak le olyan számban, mint ahogyan a tiszta magyar lelki­ismeret ezt elvárta volna. A derék, kiváló pártelnö­ez kedvetlenítette el annyira, hogy lemondott, i Már az elnökségen nem múlott semmi, csak a fólre- kóválygóknak a lelkiismeretén. Ezzel tisztában van a nagykáralyi magyarság érdemes polgársága s va­lóságos ünnepléssel vette körül a tisztújító köz­gyűlésen a lemondott elnököt. A nagykárolyi Magyar Párt elnöke és tiszti­kara, amint lapunkban már közöltük, lemondott és igy szükségessé vált uj tisztújító közgyűlés össze­hívása. A közgyűlést junius 1-ére hívták össze. A Polgári Kaszinó udvarán már vasárnap dél­előtt igen nagy számmal gyűlt össze Nagykároly város magyarsága. Tizenegy órakor a kaszinó nagy­termében, a tisztujitó közgyűlést Nagy Gábor ny. pénzügyigazgató, az intézőbizottság tagja nyitotta meg. Kérte a közgyűlést, hogy korelnököt válasszon. A közgyűlés egyhangúlag Nagy Gábort kérte fel az ülés levezetésére. Ezekután Nagy Gábor korelnök megható sza­vakkal méltatta dr. Vetzák Ede lemondott elnök ér­demeit. Újait azokra a nehéz viszonyokra, amelyek­kel a Magyar Párt vezetőjének meg kellett küzde­nie, akii anyagi áldozatokat, időt, fáradtságot és leg- verejtekesebb munkát sem kímélve, dolgozott ab­ban a tisztségben, amelyre a város magyarságának egyhangú véleménye és ragaszkodó szeretető kije lölte. Igen szomorúan veszi tudomásul lemondását és tragédiát lát abban, hogy a magyarságnak ma ilyen támaszt kell nélkülöznie, amikor a legnagyobb szükség volna rá. Minthogy a párt volt el­nökét nélkülözni sehogysem tudja, azt in­dítványozza, hogy a legcélszerűbb megoldás volna az, ha a közgyűlés egy olyan bizottságot je­lölne ki, amely felkeresné dr. Vetzák Edét és fel­kérné arra, vállalja el újból az elnökséget. A köz­gyűlés azonban, mint §gy ember kiáltotta: „Megyünk mind!“ Hiábavaló volt az elnök minden csititó szava, erélyesen követelték, hogy vezesse őket dr. Vetzák Ede volt elnök lakása elé. Megindult tehát az egész közgyűlés, kivétel nél­kül, a legnagyobb csendben és rendben dr. Vetzák Ede lakása felé. Vetzák Ede lejött udvarára, hol a közgyűlés közönsége kitörő lelkesedéssel és szűnni nem akaró éljenzéssel fogadta. Nagy Gábor, a közgyűlést vezető elnök tolmá­csolta a párt tiszteletét, szeretctét és ragaszkodását volt elnökével szemben, kifejezésre juttatta a köz­gyűlés óhaját és kérte, fogadja el újból az elnöki széket. Dr. Vetzák Edét igen meghatotta a közgyű­lés e rendithetetlen bizalma, egyöntetű ragaszkodá­sa és spontán lelkesedésének megnyilatkozása. Vá­laszában elmondotta, hogy öt év alatt, amig a párt élén állott, semmi más célja nem volt, mint a ma­gyarság igaz érdekeinek szolgálata. Lehet, hogy ere­je sokszor gyenge volt, de a legjohb akarat és tiszta szív vezették mindig azok felé a ©élok felé, amelyek a magyarság önzetlen segítésében előtte állottak, mindaddig, mig ezt gyenge fizikuma bírta. A vá­lasztások elqtţ megmondotta, hogy azok közepette nem fogja az elnöki széket elhagyni, de a választá­sok után kénytelen lesz erre, mert a sak munka máv egészségi állapotának rovására megy. Mint közka­tona mindent meg fog tenni pártjáért, de az elnök­ség olyan munkával és felelősséggel jár, amelyet he- tegen képtelen volna ellátni. A közgyűlés megnyugtatni akarta azzal, hogy választ egy interregnum bizottságot, mely munka­megosztással fog könnyíteni az elnök helyzetén és szabadsága ideje alatt dolgozni fog helyette. Kér* ték, hogy hozza meg ezt az áldozatot. — Életem egyik legszebb napja ez a nap — mondotta Vetzák dr. — Látom, hogy nem dolgoztam hiába, mert azt tapasztalom, önöket Uraim az őszinte szeretet és ragaszkodás hozta ide ilyen nagy számban. Ez az, ami egy közéletben szereplő em­bernél olyan fontos, mert csak a polgártársak ily bizalma adhat erőt ahhoz a munkához, amelyre hí­vatva vagyunk. ígérem, hogy ezentúl is mindent meg fogok tenni, ami tőlem telik, — amig magyar szivem csak egyet is dobban, de azt a kérésüket, hogy az elnökséget elfogadjam, fájó szivvel kell megtagadnom. Kérem, találjanak valami más módot a megoldásra, mert én arra becsületszavamat ad­tam, hogy az elnöki tisztet most cl nem vállalom. Tettem pedig ezt azért, mert tudtam, hogy kötelességérzetem felülkerekedett volna aka- patomem. Sokan könnyekig meghgtottan hallgatták végig dr. Vetzák Ede szavait. Nagy Gábor és dr. Melinda László kérték, hogy vegyen részt a közgyűlésen, ahová együtt vonultak vissza. A közgyűlés ujbó| egyhangúlag koyeţelte, hogy dr. Vetzák Ede fo­gadja el az elnöki tisztet, de minden kérés és kísér­let hiábavalónak bizonyult. A gyüléstvezető elnök, a volt elnök érdemeire hivatkozva, azt indítványoz­ta, hogy örökös tiszteletbeli diszelnöknek válasszák* amit kitörő éljenzéssel fogadott az egész gyűlés. A közgyűlés a párt vezetésére Nagy Gábor ny. pénzügyigazgatót, intézőbizottsági tagot kérte fel, ki azonban komoly okok miatt e kérésnek eleget tenni nem tudott. Úgy határozott tehát a közgyűlés, hogy egyelőre nem tölti be az elnöki széket, hanem megválasztotta ideiglenes ügyvezető elnökül egy­hangú lelkesedéssel dr. Schuszteritseh Bélát, a párt volt főjegyzőjét, kit szintén komoly okok gátoltak volna ennek elfogadásában, de a közgyűlés egyönte­tű akarata elől kitérni nem tudott. A közgyűlés úgy a többi tisztviselőt, mint az intézőbizottság és választmány minden tagját újból megválasztotta, a legközelebbi közgyűlésig, csupán dr. Scbuszteritsch Béla helyébe dr. Dohy Albertet választotta meg a párt főjegyzőjévé. Ezzel véget ért a gyűlés, amely Nagykároly város magyarsága szeretetteljes összetartásának és elnöke iránti ragaszkodásának fényes bizonyságté­tele volt. Kolossvárra érkeiett a Né&ssövetség ©gássségiiifi osztályának egyik csoportja (Kolozsvár, junius 3.) A Népszövetség egész­ségügyi osztálya több orvos csoportját Európa különböző államaiba küldte, hogy tanulmányozzák az illető országok egészségügyi viszonyait, a kór­házi és klinikai berendezéseket. Az egyik csoport ezévben Franciaországot kereste fel, egy másik pedig Romániát látogatta meg. Â romániai váro­sok közül először Temesvárra mentek a népszövet­ségi egészségügyi osztály tagjai, ahonnan a város orvostársadalmának vezető taqjai kíséretében Aradra mentek át, innen pedig kedden reggel ér­keztek Kolozsvárra. A bizottság tagjai: Tomanek Ewald dr., a Népszövetség egészségügyi osztályának tagja, prágai orvos, Jabilof Pál dr., Blaskóíf Miklós dr. és Gueptshef Haralambi dr. jugoszláviai orvosok. Az állomási fogadtatás és a vasúti vendéglőben el­költött reggeli után a kolozsvári egyetemi klinika vezetőinek kalauzolása mellett a klinikák megtekin­tésére indult a népszövetségi bizottság. Tapasztalataikról jelentést tesznek a Nép- szövetség egészségügyi bizottságához, de meg­előzőleg bemutatják a román kormánynak is. Hogy az egészségügyi osztály elsősorban Romániát szemelte ki tanulmányozás céljából, annak az a magyarázata, hogy köztudomás szerint Románia most készül egészen átszervezni egészségügyi rend­szerét s ez érdekli a bizottságot. A népszövetségi orvosokat különösen érdeklik azok az eljárások, amelyekkel Románia a vérbaj, a malária és általá­ban a fertőzőbetegségek ellen küzd. A népszövetségi bizottság a kolozsvári látooa- tás után Bukarestbe utazik. Végre történi valami a harói agrárboírány likvidálására A kormány bizottságot küldött ki, amely a karosakkal több alternatívára nézve tárgyalást folytatott (Déva, junius 3.) Ismeretes az a harc, amelyet a harói csángótelepesek folytatnak 1926. óta elvett földjeikért. Most azután, ugylátszik, a kormány el­határozta, hogy végre megoldja ezt a kérdést és bizottságot küldött ki Dévára, hogy a csángótelepe- sek kiküldötteivel viegbeszélje a régóta vajúdó kel­lemetlen (s már ember áldozatot is követelt ügy el­rendezését. A bizottság elnöke Oncu Jakab prefektus, tag­jai Marinescu mérnök, sziszsebes} erdészeti főfel­ügyelő, továbbá Csomós István dévai agronom mér­nök, Sueiu agronom, a csángók részéről pedig Mar- tonossy György dr. és Lőrinczi Jenő dr., mig a ha­rciak részéről Câmpian Simon dr. ügyvéd. A meg­beszélések kedden délelőtt 10 órától déli 1 óráig folytak s ez alkalommal a kormány megbizottai há­rom javaslatot terjesztettek elő megvitatásra. Az első javaslat szerint pénzben kártalaníta­nák a csángókat, a második eshetőség az lenne, hogy a 76 hold bárói föld értékének megfelelő erdőket kapjanak a Déva határában lévő bezárti erdőből. Végül, hogy esetleg a Bánságban kapjanak az ille­tők azonnal értékesíthető területeket, amelyek ugyanannyit érnének, mint régi földjeik. A második propoziciót a szászsebesi erdőfelügyelő hevesen eile- peşte azzal, hogy egy ilyen eljárás veszedelmes pre­cedenst jelentene, a különböző igények nagyban csökkentenék az állam erdőállományát. A csángók képviselője, Borbély Ferenc dévai csángó bíró kijelentette, hogy csak az első két prapozicipt fogadhatják el, a készpénzben, vcţgy az erdővel való kártalanítást. A csángók követelése összesen 76 hold, olyan föld­ből, amely holdanként 35 ezer lejt ér s igy összesen 2 millió 660 ezer lej. Ehhez hozzájárul az 1924. ev­ői számított jövedelem 1 millió 140 ezer lej érték­ben ügyvédi és egyéb kiadásokra 200 ezer lej, ösz- szesen tehát 4 millió lej. Abban az esetben, ha az erdővel kártalanítják őket, illetékek címén újabb 155000 lejt kérnek. A1 harmadik indítványt nem fogadhatják cl, mivel megtörténhetik az, hogy olyan földeket kapnak, amelyet csak tiz év múlva, értékesíthetnek, A csán­gók kérték, hogy ügyüket augusztus 1-ig intézhes­sék el, mivel tovább igazán nem tudnak várni. Re­méljük, hogy a kormány, amely a bizottság kiküldé­sével tanúságát adta elhatározásának, hogy az ügyet el akarja intézni, végre valóban dűlőre is juttatja azt a régóta húzódó kellemetlen problémát, amely; annyi kisembernek okozott nagy károsodást­Véres családi dráma egy Imgoisfadfi színházban (Ingolstadt, junius 3,1 Az ingolstadti városi szín­házban előadás közben Legier autólakkozó észrevette, hogy elvált felesége is kislányával együtt a nézőtéren van. Odament hozzá, heves szóváltás támadt közöttük, amire a férfi előrántotta revolverét és az asszonyt, meg a három éwafc kislányt agyonlőtte, megse­besítette a színház elősjető igazgatóját és vé- SÖÍ öngyilkosságot feoyeţeţţ el. A merénylőt haldokolva szállították kórházba.

Next

/
Thumbnails
Contents