Keleti Ujság, 1930. június (13. évfolyam, 121-146. szám)
1930-06-05 / 124. szám
XIII. «7Ä. m. 8ZAM. ^ 1 Három héten helül eldől a hindu ellenállási mozgalom sorsa Észak-Indíában a helyzet ismét komolyra fordult (London, junius 3.) Bombayból jelentik, hogy az indiai nacionalista kongresszus haditanácsa elhatározta, hogy Lord Irwin alkirály legutóbbi rendeletéit nem veszi figyelembe és teljes energiával folytatja tovább a polgári ellenállás harcának szervezését és irányítását. Jólinformált körökben az a vélemény, hogy a passzív ellenállási mozgalom sikere, vagy sikertelensége most már három héten belül eldől. A kormányzat el van határozva, hogy amennyiben a zavargások továbbra is állandósulnak, Bombay tartományra, Bengáliára és Hátsóindia déli, rangooni tartományának egész területeire kihirdetik az ostromállapotot. Bombay kerület több városában tegnap asszonyokból álló őrségek vonultak fel a külföldi szöveteket árusító üzletek, valamint a korcsmák elé és fajra, valamint vallásra való tekintet nélkül megakadályozták az indiai benszülött lakosságnak a helyiségekbe vásárlás, vagy fogyasztási céljából történő belépést. (London, junius 3.) A Press Association bombay! távirata szerint Bombay kerületben beállott a forró szeleknek és esőzéseknek évszaka s ezért valószínű, hogy a nacionalista önkéntesek hosz- szabb időre elállanak az állami sóraktárak elleni attakoktól A rogtönitélő bíróságok folytatják az önkéntesek ellen folyamatba tett perek tárgyalását. Nyolcszáz letartóztatásban levő vádlott kerül több turnusban a bíróságok elé. A world bíróság eddig hetvenkettőt itélf el három-bárom hónapra a sóraktárak elleni rohamokban való részvétel miatt. A Daily Telegraf peshavari jelentése szerint az északnyugati határvidéken a helyset ismét komolyra fordult. A lakosság körében állandósult az európaiak ellen! agitáció. Az angolellenes mozgalom vezetői félmillió önkéntest akarnak megszervezni az angol árak erőazv kos bojkottjának szolgálatára. A jövő héten tárgyalja, a tor dal törvényszék a Somogyi-féle fekete autós banda bünperét ház nagytermét és itt fogja a Stcfancseu tordaJ törvényszéki elnökből cs Popescu szavazó bíróból álló tanács a nagyszabástt bűnügyet letárgyalni. A vádat Visoiu ügyész képviseli, az öt vádlott védelmét pedig körülbelül tíz ügyvéd látja majd el. A íotárgyalasra a törvényszék közel hatvan tanút idé< zett meg, ugyhpgy a tárgyalás lebonyolítása a legjobb esetbeír is két-három napot fog igénybe venni, Somogyi általában nem tört meg a börtönben, nyugodtan viselkedik s azt állítja, hogy minden tette indokolt. Bizakodással néz a í((tárgyalás elébe, de nem valószínű, hogy megmeneküljön a román büntetötörvény.köpyv legsúlyosabb büntetése, az életfogytiglani fegyház álól,' Torda lakossága eddig még nem tapasztalt izgalommal és felcsigázott érdeklődéssel néz a tárgyalás elé, amelyhez hasonló nagy esemény újabban kevés történt a vjárog f^l$j között. (Kolozsvár, junius 3.) Ismeretes az a feltűnést keltő bűnügy, melynek központjában Somogyi Ferenc, a romániai származású, külföldön is szép sikereket aratott bandita áll, aki itt elkövetett gyilkosságával, egyik társának meggyilkolásával tette fel a koronát gazdag bünlajstromára. Somogyi bandájának bünkrónikájába tartozik a marosuj- vári posta kirablása, s ezenkívül a Kolozsvár környékén történt, fekete autóval végrehajtott rejtélyes büntettek, melyek, mint ismeretes, hónapokon keresztül rettegésben tartották Kolozsvár külvárosainak lakosságátSomogyi és a fekete autós banda többi tagjai már jónehány hónap óta a tordai ügyészségi fogház lakói s azóta a vizsgálat megszakítás nélkül tart ügyükben. A főtárgyalást egyszer már kitűzte a tordai törvényszék május lő-re, de el kellett halasztani és az újabb terminust most tűzte ki a törvényszék. Erre a célra külön elkérték a vármegyeI ————1 ■■■ Ili .li I I » !■«■<■ ........ hogy az orvosokat az állam nevezz* ki és azután a község fizesse. Helyesebb, ha a községi orvosok tudják, hogy ki állította őket helyükre és kinek tartoznak felelősséggel. Ez egyúttal neveli a nép öntudatát is, amire nagy szükség van. Fölhozza, hogy a közigazgatási törvény intézkedése szerint a jegyzőt a község fizeiti, ezt az intézkedést azonban szívesen vállalták a községek, mert igy maguk rendelkezhetnek jegyzőik felett* A Magyar Párt álláspontja A módosító javaslathoz Qyárfás Elemér dr. szenátor is hozzászólt: — A kormánynak ezzel a kérdéssel szemben elfoglalandó álláspontjától függ a mi állásfoglalásunk is, — mondotta, ügy vagyunk értpsijlve, hogy a miniszter ur arról szerezve tudomást, hogy esetleg, nem fogadjuk el a törvényt, zokon vette ezt tőlünk. Ebből arra következtetünk, hogy a kormány súlyt fektet arra, hogy mi a javaslatot eJogadjuk*e vagy nem. Leszögezem, hogy a miniszter urnák nincs oka zokon venni, hogy mi a törvényjavaslat érdemeinek elismerése mellett vitattuk a magunk igazát, ahol a javaslatot helytelennek tartjuk. Ismétlem, hogy a Magyar Párt állásfoglalása a jeleg kérdés eldőltétől függA községeknek c*»k fizetni van joguk Varian többségi szenátor támogatja Myth Gáspár javaslatát. — Egy kisebbségi kollégának kellett jönnie, togy leckét adjon a demokráciából, hiszen valóban a demokratizmus szellemével ellenkezik. hogy a községek nem maguk választják azt az orvost, akit ők fizetnek. Helyesnek találja a módosító indítványt. Moldovan válaszol. Valóban szükséges, hogy az orvos ismerje a népet, azonban az orvosok kinevezését nem lehet függővé tenni a helyi politikai vélemények változásaitól. Olyan módosítást ajánl, hogy az orvosokat a községek és megyék javasolják s ezek közül nevezzen ki azután a kormány. Gyárfás dr.: De Bukarestben minden esetben el fogják gáncsolni a községek akaratát. Muth hivatkozik arra, hogy a mérnökök is tudományos működést kifejtő szervek s a községek akarata mégis megfelelően érvényesül. Temesvár városa Vidrighint még a magyar éra alatt városi mérnökké választotta, kitűnő bizonyítványai alapján s ezt a választást nem is volt oka megvonni. A módosító indítvány fölött szavazásra került a sor. Bár a felszólalások közben a többségi szenátorok nagy része is helyeselte azt, végül az ujra- szavazások után az elnök a javaslat leszavazását enunciálta. 2 Orkán a tengeren Regény Irta : KERTÉSZ JuZSEF (24) A szél megrázta az ablaktáblákat, mint valami sürgető ököl, az ajtóréseken nyávogva rikoltott be a sötét szobába. A leszakított föld, melyet a hegyről markolt magával a szél, kopogva hullott a tető bádogjára, mintha dobot vernének láthatatlan kezek. — Jaj Istenem! — nyögött fel Mária ş kínosan fordult meg az ágyában. Olyan rettenetes csend volt a szobában és mégis, ez a csend tele volt félelmes hangokkal, sírással, nyöszörgéssel, segélykiáltással. Olyan sötét va}t a csendet, szobában és mégis, ez a sötét tele volt képekkel, a bajnak, veszedelemnek, halálnak a képeivel. És a félelmes bangók, a rettenetes képek Pjerót vették körül Pieró nincs itt, Pieró nincs itt, Hol lehet? A rettenetes képek válaszolnak, a félelmes hangok felelnek. — Jaj Istene®! — nyögött fej Anyó és Mária egyszerre. — Nem alszol? kérdezte Anyó siró hangon, hogy elűzze a rettenetes csendet, amely tele voH hangokkal. — Nem, anyái». Nem birok — felelte Mária. — Én sem — mondta Anyó panaszosan. A?tän elhallgattak. Nem beszélgettek, csak a sóhajtásuk tört bele időnként a csendbe. Sokáig fetrengtek így az ágyban, a kínban, a rettenetes beszélő sötétben, álmatlanul s vergődő leikeik néha összefogó ztak a közös fohászkodásban: — Jaj Istenem! — To vagy az oka —- mutatott le egy vádold ujj Máriára. — Gyáva vagy. Megölöd, megölöd- Te pedig félsz a haláltgl. Te yagy {lz oka a bajnak» a pusztulásnak. Miattad nyög fanban && az áldott öregasizeroy, aki több volt neked, mint na anyád. — Érezte, hogy minden vád igaz, amit a sötétség szórt rája. Átok fekszik rajta és ez az átok ellep mindenkit, aki a közelében él. — Üld meg magad és öld meg az átkot, mely belőled árad! — kiáltotta egy hang a fülébe. A lelkiismeret hangja volt-e, az ördögé, vagy csak a néma sötétből remegett ki? Nem tudni, de folyton hangzott a fülébe, mint végtelen utón rohanó kocsi zakatoló, mindig megismétlődő lármája, vagy a partokon megtörő hullámok ütemes, végtelen zaja: — öld meg magad, öld meg magad! — lgeii, csak ez segít. Nekem pusztulnom kell, különben elpusztulunk mindnyájan, de én olyan gyáva vagyok... Oh, Istenem, adj erőt, adj erőt hozzá! — sóhajtott fel a leány. A szoba sötétjében látni vélte a kiugró parti sziklát, az éles fekete csonkokat. A habzó, fehér viz mint a halál üstje forrt alattuk... Egy ugrás a snkla- csonkról... Keresztülrepülni a sötét levegőn, behunyt szemmel... a sikoltást úgyis elnyeli a kavargó vizek mennydörgése... és vége mindennek... A halászok másnap kifogják... fekszik a tengerparton a homokban... Pieró jön: Mária, Mária! — kiáltja ráborulva... Ő nőm mozdul, mosolyogni fog... — Mily szép halott, mily szép halotti — mondják az emberek. — Öld meg magad! Öld meg magad! — sürgették a parancsoló hangok. A leány forró teste remegett az ágyban s a fogai összeverődtek. . Anyó ágya felől vékony, vinnyogó sirás hallszott. — Oh, Istenem, oh Istenem, Mária! — nyöszörgött fel az öregasszony hangja, — Mi az, anyán? — Pieró— A leány szalmazsákja niegrecesent. — Felkeltél, Mária? — kérdezte Anyţj, — Igen. — Hová mégysz? — Érte— Mély csend borul a szobára egy darabig. Csak a ruhák iubogârş hallatszott, amint a leány gyer«aa öltözködött. ■— Hová akarsz menni it — kérdezte ismét Anyó. — A kocsmába. Talán még nem mentek ki— Hazahozom... — Adná az Isten, hogy még ott találd! — Biztos ott van még... — válaszolta a leány— Mária, gyújtsd meg a lámpát! — szólt rövid idá múlva ismét az öreg asszony könyörgő hangon. — Miért? Én a sötétben is fel tudok öltözködni —* mondta Mária. — ... De én félek a sötétben egyedül maradni. Olyan rémes dulgokat láttam.,. Siessetek vissza, Mária» siessetek- és nagyon félekA leány meggyujtotta a lámpái. A sárga fény ngy ömlött el a szobán, mint mosolygás a beteg arcon. Anyó felült az ágyhan és megdörzsölte a szemét. — Vedd fel a Pieró öreg esőkabátját, Mária! Meg ne ázzál, szivem 1... Borzasztóan zuhog a zápor — mondta aggodalmasan óvó, anyás hangon. Mária elmosolyodott. Már egészen fel volt öltözve» Odahajolt az öregasszony felé és meesékojta. — Áldjon meg az Isten,-leányom. Csak siess, hogy még a kocsmában találjad— de vedd fel aţ esőkabátot! Mária előkereste a szekrényből az esőkabátot, mely, még a magyapóé volt és tőle maradt Pieróra. Jó. olajos, gmfites vászonkabát volt, amilyent a halászok szoktak viselni. Felvette magára és mosolyogva állott meg Anyó előtt. A karjai egészen elvesztek a bossţtt, bő njjakban s a kabát alsó széle csaknem a földig leért. — Nem baj. Legalább nem ázol meg mondta Anyó. — Tedd fel a sapkát is! Mária a fejébe húzta a bizlmtl&n vászonból készült sisakot. — Na most olyan vagyok, .retet egy hálás« —« mondta mosolyogva és még egyszer megcsókolta az Öregasszonyt. —Isten veled, drája jó anyám — şuttogt» álig hallhatóan. — Isten veled, kisleányom. Siessetek viasza, Ügyelj rn< rrţpfŢ pp. fÁj.yífl — morste. Ányo. ^ (Folytatjuk.),
