Keleti Ujság, 1930. június (13. évfolyam, 121-146. szám)

1930-06-30 / 146. szám

SF XIII. É7F. 148. SZÁM. A Ini@S2üviai némát kisefeteeg ériási izgalomban él, mari a nagy- Iscsksrekl rendőrség középkori kinséeszközökkel fogott „vallatásra64 @gs? inatlan képviselőt és lapszer­kesztőnél Isolde Keiler hajmeresztő esete akcióra indította a németországi asszonyokat (Belgrad, junius 28.) A Frankfurter Zeitung munkatársa hajmeresztő híreket közöl a német ki­sebbség üldözéséről. A nagybecskereki német lakos­ság a legnagyobb izgalommal értesül azokról a sú­lyos bántalmakról, amelyek a Nagybecskereken megjelenő „Neue Zeit“ szerkesztőnőjét, Hilde Isolde Reitert és dr. Vilhelm Neuner volt német képviselőt érték. A letartóztatottak a rendőrség fog­házából csupán egy hónap múlva kerültek szabad­lábra és hogy milyen élményeik voltak, azt ők ma­guk hozták a nyilvánosság elé. Az eset előzményeihez tartozik, hogy a nagy­becskereki hatóságok nemrégiben szerb nyelven Írott anonim leveleket, kaptak, amelyben a Bánság erőszakos kizsákmányolásáról volt szó. Felvetődött e levelekben a patetikus kérdés, hogy vájjon ncm-e fogja a jugoszláv hatóságok terrorja a Bánságot Románia vagy Magyarország karjaiba kergetni? Ez alapjában véve jelentéktelen levelekből a ható­ságok főbenjáró bűnt kovácsoltak és miután a le­vélpapír a Neue Zeit irodájára engedett következ­tetni, Isolde Reitert május 15-én letartóztatták. A hölgyet Maximovici rendőrkapitány vette vallatás alá, oly energikusan, hogy nem tudott a talpára állani és kínzói hordágyon vitték vissza a rendőr­ségi fogház cellájába. Reitcrnek vaskapcsokkal le­kötötték a kezét és a lábát, lehúzták a cipőjét és meztelen lábait spanyol csizmába szorították. Hogy jajkiáltását elfojtsák, egy szennyes rongyot dugtak a szájába és fejét letakarták egy kendővel. Miután Reitertől e levelek teljesen távol állottak, természe­tesen nem is tudott felőlük felvilágosítást adni. Két nap múlva újra folytatták a vallatást. Ezúttal is jelen volt egy titokzatos vasruddal felszerelt rendőr legény, akinek sikerült az ujságirónőt a megkívánt „vallomásra“ rábírni. Arra tudniillik, hogy a leve­lek szerzője dr. Wilhelm Neuner volt, vagy legalább is az ő keze is közrejátszott a levelezésben. Reiter aláírta a vallomást, mire Wilhelm Neu- nert letartóztatták, egy férgektől nyüzsgő, sötét cel­lába dugták és nem engedték meg neki a napi mo­sakodást se. Reiter később visszavonta vallomását és a rendőrfőkapitánynak meg is mutatta sebeit, ez azon ban figyelmeztette őt, hogy ne lármázzon, mert csak ő fogja vallani kárát. A letartóztatottak négy heti fogság alatt a barátoknak és a rokonoknak minden kísérlete meg­dőlt, bogy világosságot derítsenek az ügyre. Dr. Neunernél ismételten házkutatást tartottak, de semmi eredményre sem vezetett. Végre szabadlábra kerülhettek. De ma is rendőri felügyelet alatt álla­nak, noha semmit sem sikerült reábizonyüaniok. Isolde Reiter büntető feljelentést tett a rendőri közegek ellen és egyben tudomására hozta Zsií'ko- vics miniszterelnöknek is a történteket. Most az egész Bánságban feszült érdeklődéssel várják, hogy a kormány elégtételt fog-e adni a megkinzottaknak, vagy szemet huny ama vallatási rendszerek előtt, amelyek eléggé ismeretesek a Macsek-perből és ame­lyek rendszeres alkalmazást találnak ma már nem­csak Horvátországban, de a kisebbségeid akta Bán­ságban is. Reiter esete nagy port vert fel Németország­ban is. A külföldi németség egyesületének női osz­tálya fölkérést intézett tagjaihoz, hogy nyújtson segélyt a megkinzptt Isolde Reitcrnek, aki minden anyagi eszközöl m ;ül áll, ugyancsak ez az egyesü­let px-opagandát indított, hogy fölvilágosítsa a müveit világot a délszláv államban lakó németek és más nemzeti kisebbségek sorsáról. Véget ért a kisantant konferencia Mfronescu a Briajid-íervezefről, Marinkovícs a középeurópai blokk szükségességéről, Benes a leszerelésről tájékoztatta a sajtót (Prága, junius 28.) A kisantant csorbatói konfe­renciája véget ért. A mai értekezleten a külügyminisz­terek megtárgyalták a hágai és párizsi egyezmények által létesített szervek megszervezésének és azok mű­ködésiének kérdéseit és megegyezésre jutattak a® egyez­mények alkalmazása és végrehajtása tekintetében. Ez­után sor Ikerült a hágai és párizsi egyezményekkel kap­csolatban az egyes államok gazdasági helyzetének is­mertetésére. A konferenciát foglalkoztatták még a szeptemberi népszövetségi közgyűlés napirendjére ki­tűzött problémák felőli cgysláges állásfoglalás kérdése és megállapodás a kisantant pótegyezményének szöve­gében, amelyet a három külügyminiszter a délután fo­lyamán alá is irt. A konferencia befejezése után a külügyminiszterek együttesen fogadták a sajtó képvi­selőit s tájékoztatták az újságírókat az értekezleten felmerült problémákról és a történt állásfoglalásokról. Mironescu a Briand-terveztítről tartott expozét s han­goztatta, hogy a kisantant egyetlen államot sem kivan elzárni attól, hogy a gazdasági együttműködés áldásai­ban részesedjék. Marinkovícs a középeurópai agrár- blokk szükségességéről nyilatkozott, Benes pedig a le­szerelés kérdéséről tett kijelentéseket. A magyar sajtó kritikája (Budapest, junius 28.) A magyar sajtó nagy cik­kekben foglalkozik a csorbától kisantant konferencia­SZABADALMA 7 1 megszerez, értékesít minden államban Áron és Molnár szabadalmi iroda Budapest, VIEI. Rákóczi ut 15. val s általában az a véleménye, hogy a konferencia meglehetősen sikertelenül végződött és az összhang Látszatát csak nagy nehézséggel tudták megőrizni. A kisantant egyetlen létfennltiacrtója a magyar lapok sze­rint Magyarország, mivel egyéb érdekek a kisantant államokat nem fűzik össze. Ha Magyarország helyén máról holnapra tenger támadna, úgy ia kisantant is egy pillanat alattit megszűnne. Kiderülne, hogy Romániának és Jugoszláviának agrár, Csehszlovákiának ipari érdekei vannak és hogy Románia jövőjének biztosítása hom­lokegyenest ellenkezik Jugoszlávia és Csehszlovákia céljaival, amely államok a szlávság előőrsei Európában. Kide­rülne, hogy Csehország és Románia nem vállalják azo­kat a veszedelmeket, amelyeket Jugoszláviára az ola­szokkal való ellentét jellent és hogy Besszarábiának a Romániához való tartozásáért sem Jugoszlávia, sem Csehszlovákia nem szállana siki-a. Benes a kisantant el­ső esztendeiben igyekezett a saövetstéget úgy politi­kai, mint gazdasági téren kimélyitóni, ez n törekvése azonban nem sikerült és sem LengyeIszorazágot, sem Ausztriát nem tudta bevonni a kisantant kötelékébe. Lengyelország a mostani csorbatói konfe­renciára még megfigyelőjét sem küldte el és Schober osztrák kancellár Csorbató he­lyett julius első napjaiban Budapestre uta zik. Olyan sikertelenségek ezek, mondják a budapesti la­pok, amelyeket mér nemeask Magyarországon, liánom Nyugaton is észrevesznek és ami már semmieset- re sem maradhat következmények nélkül. A kisantant fcldőlése vagy az alakulás felbomlásához, vagy jelen­legi formációjának lényeges megváltoztatásához vezet. Péter és Pál napja Péter-Pál napja aratás kezdete és a gazda leg­szebb ünnepe. A termőföldeken ringó aranykalászok learatása nemcsak a hombárokat töltötte meg élettel, megtelt a gazda szive is hittel és reménységgel. A munka eredményességébe vetett hitet erősítette meg Péter-Pál napja s ha olykor.olykor az aratás eredmé­nye nem is adott annyit, mint amennyire a verejtékea, nehéz munka után, számítani lehetett volna, megma­radt a reménység biztató tudata az eljövendő Péter- Pál iránt. A reménység ünnepe volt junius 29-üke. A föld terméséből jutott az emberi közösség min­den tagjának. A gazda visszakapta a termésre fordí­tott költségeket, megkapta fáradságos munkájának el­lenértékét) és ea az érték a maga csaknem csodálatos utján vándorolva megáldotta az iparos, kereskedő és hivatalnok munkáját is, Péter-Pál as egéas emberiség; hite és reménye volt. Az utóbbi három Péter-Pál óta az aratók éneké­nek egyre szomorúbb a melódiája, nem büszke re­ménység, hanem tompa kétségbeesés jajgait benne. És ezek a fájó, szomorú akkordok a kérgeskezü szántó-vetők sorsát siratják, de siratják az egész em­beriség reményeinek porbahullását is. Az eredmény szempontjából valóban mindegy, hogy a mezőgazdasági termékek áresésének a túlterme­lés, vagy a lecsökkent fogyasztás az okozója. A szo­morú valósággal mindenkép számolni kelL Ma már a földjáradék nemcsak megszűnt, hanem a gazda sokszor még saját) költségeit) sem tudja visszakapni A föld termékeinek ára világszerte a békebeli nívón mozog, az iparcikkek ára a békeárak másfélszerese. Ebben a nagy ellenmondásban merül alá a gazda és ez az ellenmondás zudit az egész társadalomra oly nyomorú­ságot, amelyből Isten tudja, mikor lehet kivezető utat találni. Három éve a piacot nem találó gabonafelesleg ijesztően emellkedik és az idei aratás után ez ez át­vitel minden valóezinüs% szerint csak növelni fogja a tavalyit s mint megemészthetetlen idegen test za­varja a gazdasági élet egészséges vérkeringését. Románia gazdái felé a sötét bizonytalanságból egyetlen biztató' reménysugár sem világit. Amig a ná­lunk sokkal erősebb országok kormányai még a lehe­tetlent is megpróbálták, hogy ebből a katasztrófából valahogy kivezessék népüket, mi még a kezdet kezde­téhez sem érkeztünk. Igaz, hogy a szanálás csaknem emberfelettit kivan, azonban ép a helyzet kritikus volta kivánja meg, hogy minden rendelkezésre álló erőt a veszély leküzdésére fordítsunk, különben meges- hetik, hogy a jobb körülmények között élő gazdatársa­dalom a következő Péter-Pál napján a hit és reimény­ség bátorító, diadalmas melódiáit fogja énekelni, itt pedig a gyászinduló motivumai fognak felzokogni az aratók dalából. B01TKSI» 100°/° legjobb hús folyé­kony alakban. Ideális táplálék gyerme­kek és gyengélkedők ré­szére. A Bovril-levesek táplálók B o v r i 1 - sandwich vajjal legizletesebb. Vezérképviselet: AGECO Societate Anonimă Bucu­reşti, Strada Sf. Ionică 9. BOVRIL Nyári melegben Hőfer hintőpor felfrissíti a csecsemőt

Next

/
Thumbnails
Contents