Keleti Ujság, 1930. június (13. évfolyam, 121-146. szám)

1930-06-29 / 145. szám

2 XIII. ÉVF. î'45. SZÁM. Tardieu felvetette a bizalmi kérdést, mert az ellenzék felülvizsgálását kérte a titkos pénzügyi és hadügyi alapoknak (Párizs, junius 27.) A képviselőkáz teg­napi ülésén szociáldemokrata részről javasla­tot terjesztettek elő aziránt, hogy n törvény- hozás küldjön ki bizottságot a titkos pénz­ügyi és hadi alapok kezelésének felülvizsgá­lására. Az inditványt Tardieu ellenezte s méltatlankodva állapította meg, hogy a parlamenti ellenzék akciójának mér külföldön is visszhangja támadt, ami nem nagyon kívánatos. Tardieu tiltakozott az ellen, hogy Franciaor­szág titkos fegyverkezést folytatna. Leszö­gezni kivánta, hogy az alapokat a parla­menti bizottság felülvizsgálta és azok múlt­beli kezelését teljesen rendbenlevőnek találta és megállapította, hogy az alapok kérdése teljesen tisztázott. így az újabb felülvizsgá­lat szükségtelen. A miniszterelnök a szava­zás elrendelése előtt felvetette a bizalmi kér­dést s a képviselőház 330 szavazattal 262 ellenében el is vetette a javaslatot és a kormánynak megszavazta a bizalmat. Hdns macjxar él az Egyesült Államokban A Magyar Statisztikai Szemle legutóbbi száma érdekes kimutatást közöl az 1920. évi unióbeli nép­számlálási statisztikának bennünket érdeklő adatairól. E népszámlálás szerint az Unióban 598.170 olyan egyén élt, aki mind Nagy-Magyarországomi született. Ezenkívül 472.521 volt olyan, akinek apja és anyja magyarországi születésű Völt, írtig 29.Síiknek csak ap­ja, Í0.704-nek csak anyja volt magyaromzági születé­sű. Magyarországi eredetű volt tehát 1,070.691, félig magyarországi 40.214. Ezek nagyrésze magyarországi születésű nemzetiségi votti; a több mint milliónyi ma­gyarországiból 473.538 vallotta magát magyar anya­nyelvűnek. Valószínű, hogy ezenkívül jókora a száma azoknak, akik 1920-ban még tudtak magyarul, de már inkább az angol volt a társalgási nyelvük, vagyis eb jeűkisédték. A 473.538 magyar anyanyelvű között viszont, aa Unió statisztikája szerint, 56.6 százalék volt Magyar- országon született, mig 43.4 százalék már az Unióban született. Ölyamit azonban,, akinek apja-ítliyja Ameri­kában született s őmaga még magyarnak vallaná ma­gát, az Unió statisztikája egyetlen egyet se tüntet fel, ( atoi azt bizonyítja, hogy a magyarság eJnemzetietlefie- dése — talán csekély, be nem vallott kivételekből el­tekintve — Amerikában két nemzedék alatt már tel­A „Dél csillagát" Ünnepük Newyorkban Az oceánrepiilők eimsn^aLák, hogy üljük nagyon veszeij^es woît és többé nem vallaikostnánalK óceán nyugsBüi irányban tfaló átrepiifiésére (Newyork, junius 27.) A Dél csillaga' óceánrepülőgép átrepült Newyork irányában a nézőkkel zsúfolt rooseweltfieldi repülőtér felett és 12 amerikai repülőgéptől kisérve, körrepiilést végzett Newyork Manhattan ne­gyede felett, ahol az emberek lelkesen ken- dőlobogtatással üdvözölték az üjabb óceánre­pülés hősét, Kingsford Smithet. Több kör után a Dél csillaga visszatért a roosewelt­fieldi repülőtérre és nagy tömeg lelkes óvá- ciózása közben simán leszállóit. A fogadta­tás! ünnepségeken részt vett az amerikai légügyi miniszter, az angol nagykövet és az ir követ s más közéleti előkelőségek is. (Newyork, junius 27.) A Southern Cross óceánrepülőgép a rooseweltfieldi repülőtér fölé érkezve, légi akrobata-mutatványokat végzett, melyeket három hangos filmvállalat operatőrjei filmre vettek fel. A repülőtéren egybegyiilt óriási sokaság bámulattal szem­lélte a nyaktörő mutatványokat. Leszállás után a rádiótársaságok megbízottai elöl rend­bőröknek kellett megvédeniük Kingsford Smithet és utasait. Számos rádióelőadásra vonatkozó ajánlatot tettek a bátor óceánrepü­lőnek és közben inajdhogy össze nem présel­ték a gépből nagy frisseséggel kiszökkenő pi­lótát. Az üdvözlések után Kingsford Smithet és társait a virágokkal ékesített Koosewelt- szállóba kisérték. Az óceánrepülő az újságírók előtt kije­lentette, hogy ütjük nagyon veszélyes volt. Még mindig annyira az élmények hatása alatt van, hogy nem tehet más kijelentést, mint­hogy még egyszer nem vállalkoznék az At­lanti óceán északi részének nyugati irány- báni átrepülésire. Kingsford Smith hangoz­tatta még, hogy egyelőre újabb óceánrepü­lésre nem gondol és a legközelebbi veszélyes vállalkozása az lesz, hogy megnősül. Ma a newyorki városházán szükebbkörü fogadást rendeznek az óceánrepülő tisztele­tére, míg a nagy nyilvános ünneplés esetleg csak napok múlva lesz. jesffu végbemegy. Alinál is könnyebben megy végbe ez a folyamat, mivel az unióbeli magyarság 80 százaléka Városlakó. A magyarokkal legnépesebb unióbeli váro­sok a következők: Newyork 76.57Ő (magyarral, Cleve­land 42.134-gyel, Chicago 19.405 és Detroit 16.240 ma­gyarral. Elhelyezkedése révén könnyebben, megtarthatja magyarságát Kanadában mintegy 30—40.000 főnyi magyarság, , mert ezek nagy része magánosa«, éló' far­mer, vagyis tanyás, akiknek itt—ott tanya Csoportokba is sikerült Összeverődnie, JeÍAjW Sift CUNlVEPi SÁL ) alrAiiiTtocl/t Hantái kúizo&pcirtua Orkán a Regény Mas KERTÉSZ JoZSEF (43) Mária felnyitotta a szemét és felült az ágyban. Pillanatokig hideg, idegen, szemekkel nézett körül, mint aki nem tudja, hol van. Az öreg odaugrott mel­léje. — Hogy vagy, arany virágom ? — kérdezte félős szeretettel. — Megismersz 7 — Meg. Te vagy Beppó apó. Hogy kerültem idei — kérdezte megriadom a leány. — Nem emlékszel ? Elájultál, szegénykém és én hoztalak le Giaccominnal. Ő aztán fel menit, én pedig itt maradtam ügyelni rád— felelte az öreg halász. Mária agyára hirtelen visszatért az emlékezés. Az utolsó, rettenetes pililanafcok ismét elébe állottak. Is­mét érezte a rettegést Pieró életéért, melyet akkor ér- zctlti, mikor ott küzdött vele a kormánynál és az ereje elhagyta. — Mi történt azóta, oh Istenem, él-e -? — sikpltott belé a gondolat. A rémes víziók, melyek esz­méletlenségében rátámadlcak, belevágatk az agyába, mint megtörtént dolgok. Látta, amint egy borzasztó hullám bevágódott a fedélzetre és elragadta Picrót mellőle. Látta, amint magával hurcolta, belegörgette a fedélzet mélyén hömpölygő piszkos vízbe. A ro­hanó viz odacsapta az árbochoz a drága testét, majd továbbrohant vele, átzuhogott az átellenes korlát fa­lán és magával hurcolta az ágaskodó vad hullámok közé, az élő, vo-nagló tengerbe. Látta, amiut elme­rülő teste fel-felbukott újra és újra a hullámokomi, kapkodó, vergődő karja feléje fenyegetett, szemre­hányó tekintete feléje fordult s fuldakló ajkai feléje kiáltották: — Gyilkos, gyilkos! Aztán a festőt látta a kormány mellett Peró he­lyén, amint'gúnyos, vigyorgó arccal Vezette a hajót, mely előtt rettenetes, nagy fekete szirtiek merednek. A festő átkarolta őt egyik karjával, úgy mint Pieró, Ő előtte és hiába vergődött, nem tort szabadulni a tál­jából. — Itt a helyed, Mária, itt a helyed — kiáltotta a fülébe kacagva, s a hajó óriási sebességgel rohant a fekete szirtek felé. A valóban megtörténi! dolgok és a képzelet víziói1 egybefolytak előtte, nem tudta meg­különböztetni, hogy mi volt a való és mi volífc a rette­netes álom. Az ébredése egyszerre tárta megnyílt sze­mei elé a képeket, olyan természetes összefüggésben, mintha az egyik folytatása volna a másiknak. Hirtelen a homlokához kapott. — Istenem, mi történt? Mi van Picróval? — Ri­koltotta. — Nem tudom angyalkám, bogaram — válaszolta az öreg halász mentegetőző, csillapító hangon —- én úti. vagyok lent, mióta idehoztunk. — Hová mész Má­ria? — kiáltotta megrémülve. A leány leugrott az ágyról, félrelökte és rohant fel a meredek lépcsőn, mely a fedélzetre Vezetett. Két ügráésal fenít termett a fedélzeten. A fény a szemébe Vágott. Mohó, kereső szemekkel nézett. Idegen arco­kat látott. Még mindig nem tudta ébren Van, vagy a retteries látomások folytatódnak. Tántorogva haladt előre. A kormányt kereste a szeme, a lelke, az egész élete. A kormány körül emberek állottak, nagy bár­ha csomó. Nem láthatta tőlük, ki váu a kormánynál. Nem bírta tovább. A szivéből felsikoitott az életbe ka­paszkodó kétségbeesett, jajveszéklo, Írivó, kereső ki­áltás : — Pieró, Pieró! A kormány körül álló embercsoport a kiáltásra szétvált és meglátta közöttük Pieró;, — Mária — kiáltotta vissza a fiatal halász öröm­teli hangon. Elengedte a kezében tartóit kormányt s a lány felé közeledett. — Menj csak! kiáltotta Giaccomin apó, a ke- zébevóve az elhagyott kormányt. >— Majd én hazavi­szem ezt a gályát helyetted. Neked most fontosabb dolgod van — tette hozzá mosolyogva. — Peiró, Pieró! — kiáltotta a leány boldog, ka­cagó sikoltással. Már mellette volt. Egy pillanatig imádkozó, csodákban hivő szemekkel nézte, aztán » karjaiba vetette magát. Ölelte, tapogatta, csókolta a igám. ruháját, a kezét. — Élsz, élsz, élsz? — ..lelkendezte a Csókok kö­zött, bizonykodó, kérdező, tanuskadó boldog kaca­gással. Pieró átölelve tartotta és csititó kezekkel simogaitr ta a haját. — Élek testvérkém, élek. Hiszen látod... hiszen megmondtam neked... szólt mosolyogva. — Élsz, élsz Pieró, drága szerelmem. Oh, akkor éh álmodtam. Csák álom volt. Oh, Istenem, legyén áldott a t«ú neved. Csak álom volt... Retteneteset ál­modtam, Pieró... — Csak álom volft Mária — bizonygatta Pieró, magáhozölelvé a leány remegő, fonó testét, — Túl vagyunk minden veszélyen... — Mindönki él... A má­sik hajóról itt van minden ember... — Mit törődöm én a másik hajóval! Csak veled törődöm . . . csak veled . . . Álom volt minden és én felébredtem . . . Álom volt a másik is . . . csak te vagy valóság . . . Téged szerettelek mindig . . . Pieró, az is csak álom volt . . . egy rettenetes álom . . ; Felébresztett a vihar . . . Mikor a te életedért félteni,- azt hittem, meghalok . . . Akkor tudtam meg, hogy a te életed, az enyém is, Pieró. t Megmondta anyó . . . megmondta anyó ... Az Isten Ítélni fog . . . azt mondta . . . Nekem iáéit ide, Mária . . . Az Men beszélt hozzád a viharban ... A vihar adott nekem . . . kiesi testvérem . , . drága kicsi menyasszonyom. Magához szorította a leány fe­jét és hosszú, forró csókot nyomott a kiilyillott sze­relmes ajkakra, Idegen utakon tévelygett, megtépett lelkűk, mint. egymásra talált két ikertestvér ölelke­zett Ősze abban a csókban. A viálg eltűnt körülöttük, magukra maradtak. Ne» voltak körülöttük megható­dott, összemosolygő emberek, nem doboltak a feszülő sárga vitorlák, nem zúgott mögöttük a rohanó szél, nem harsogtak az ágaskodó hullámok, nem Volt közöttük a végtelen, fenségesen haragvö tenger, összeölelkezett- Végtelen lelkűk túlnőtt minden földi dolgon, ők Voltak i mérhetetlen mindenség, melyben a dolgok mint ész. fevehetetlen parányok benne élnek. (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents