Keleti Ujság, 1930. június (13. évfolyam, 121-146. szám)

1930-06-25 / 141. szám

Adm. Keleti Újság Cluj-Kolozsvár

> Képviselőház V ? ‘ B 'í

ÉLEI

ELŐFIZETÉS BELFÖLDÖN:

1 évre 1200 lej, félévre 600 lej, negyed évre 300 lej, egy hóra 100 lej.

12 oldalas szám ára 5 lei.

TAXA POSTATA PtA- TITA IN NUMERÁK No. 2426S—927.

CI ti j-KoIozs vár, 1930 fun: as 25. SzCtdlâ

ORSZÁGOS MAG VARPÁRTI LAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: Fiata Unirii (Főtér) 4. Telefon: 5-08, 6 94.

XIIÎ. é violya.se: Í4í-£k szám

ELŐFIZETÉS MAGYARORSZÁGON:

1 évre 56 pengő, félévre 29 pengő, negyedém 15 pengő.

 'városházán ma és négyszáz évvel ezelőtt

Irta: dar. Zágont István

'Az, ami a kolozsvári városházán történt, nem volt, mert nem lehetett meglepetés a számunkra. Azt folytatták a kisebbségekkel szemben a tanácsház nagytermében, amit az utcán félbeszakítottak. Ha azt hiszik, hogy ezzel az országnak, a polgárságnak használnak s hogy a román nemzetet feladatainak az utján előbbre viszik, csak folytassák. A mi meggyőződésünket ezzel meg nem változtatják, csak erősitik. Nem tudjuk azonban megérteni, hogy bármilyen román szempontból okosnak tarthatják-e annak a dokumentálását, hogy a bekövetkezett trónfoglalás után nincsen nyugalom és békesség az országban. Mintha hallanám, ahogyan a tanácsterem fülsiketítő zsivajában felénk kiáltják arról az oldalról: ne törődjek a román szempontokkal. Átlátni azonban nem nehéz az ilyen napestig tartó viharokon, ha ezerszer hangosabbak, zajosabbak is. Itt, az erdélyi fővárosban akarták a kisebbségi képviseletek lehetetlenné tételével megzavarni az uj közigazgatási rendszer beindítását. Vannak politikusok, akik itt akarták megkezdeni ismét a kormányrezsim elleni akció feszegetését és vannak emberek, akiknek a mentalitása felhasználható ilyen akciókra anélkül, hogy a távolabbi politikai következményeket látnák Akár szomorúnak tartják ezt, akár örömet találnak benne, az egyetlen siker, amit elértek, mégis csak az, hogy a nagyvilág számára csináltak olyan zajt, amilyenre ennek az országnak most nincsen szüksége.

Nem akarok a múltra hivatkozni most, mert a mult kitermelt a jelen számára elveket, amiknek én is tisztelője vagyok s mi magyarok a kolozsvári városházán a haladó jövendő szolgálatában igyekeztünk munkát vállalni. Egy históriai példa azonban a mi törhetetlen magatartásunknak az erősítésére megragadja az emlékezetenjet. Egyszer Kolozsvárra, Erdély fővárosába is hazahoztak messzi bujdosásból, távoli száműzetésből egy ifjú királyt, nekünk nemzeti trónkövetelőnket és e város falai között emelték fel trónusát. Uralkodói jogainak a határa nem terjedhetett tovább az erdélyi és kapcsolt területek földjén, de nevéhez olyan szabadságintézmények meghonosításai fűződnek, amikkel, mint a vallásszabadság törvényesitése, megelőztük Európa legtöbb országát s amikre mindig büszke lehet ez a mi Erdélyünk. Az ő trónrajutásának örömhangulatában, szabadságérzésektől eltelten a kolozsvári városházán újból megerősítették azt a rendszert, mely a magyar nyelvvel teljesen egyenlőjogu hivatalos nyelvé tette az itt élt német lakosság nyelvét is, amely szerint a városi hivatalokat is teljesen egyenlően osztották meg. A kolozsvári magyarságnak nem volt ártalmára ennek a rendszernek a bevezetése, hanem éppen. ez hozta meg számára a békés városi fejlődésében a legnagyobb eredményeket. Ebinek már közel négyszáz esztendeje s a kolozsvári polgár ezen akkor sem talált megütközni valót. A mai modem ember pedig a közigazgatási autonómiát az állami élet könnyebbségének, szükségességének tartja s nem tud megütközni azon, ha mi az autonomikus alapelveken állva, nyelvhasználati jogunkhoz ragaszkodunk addig, amig élünk.

Mi magyarok a kolozsvári városházán négyszáz évvel, sőt ötszáz évvel ezelőtt tárgyaltuk a nyelvkérdésnek problémáját s csak azért nem azelőtt, mert addig diákul ment minden irás mindenütt a hivatalokban. De épitettük ezt a várost azután is, beállítottuk a civilizációs haladás menetébe. Viseljük a legsúlyosabb terheit ma is és a város mint polgári közösségnek a szervezete, amelynek bizalma, megbízása minket odaállított. A mi polgárságunknak a megbízólevele, kívánsága és jogérdeke az egyedüli irányadó a

mi magatartásunkra. Ha most az a blokkba

tömörült csoportosulás, amelynek célja, hogy a békét, megértő együttmunkáJkodást lehetetlenné tegye köztünk és az ittélő románság, az erdélyi népek között, akár az utcán, akár a városházán kiáltoz felénk, egyáltalában nem térit, ki az utunkból. Ha millió kiáltás között azt is kiáltják, hogy mi vagyunk itt idegenek, aligha van ember a világon, aki ezt komolyan veszi. Ha az a mi sorsunk, hogy ilyen mentalitással álljunk szembe, meg fogjuk áldani a helyünket 6 nagy igye-' kezetet fordítunk arra, hogy a méltóságteljes komolyságot el ne veszítsük, mert ez megilleti azt a polgárságot, amelyet képviselünk. Amikor minden elképzelhető lehetséges eszközzel azt igyekeztek megakadályozni, hogy a kolozsvári polgárságnak a király iránti hűségnyilatkozata kifejezésre jusson, nemtudjuk, milyen politikai okosság vezérelte a cselekedetüket. Azt mondják erre ők valószínűleg, hogy ennek a megítélése nem reánk tartozik. De mi haladunk a becsületességnek, jó szándéknak és igazságosságnak utján — letéri {kötetlenül.

VWWWWSA^WVW

Tömegesen zárják be az iparosok műhelyeit az adóvégrehajtók,

Jelentette be a kamarában Hegedűs Nándor

magyar képviselő

Erkölcstelenül és törvénytelenül adták be a kincstári felebbessések nagy {tömegéi — Visszaélések az adókivetö fórumok előtt

(Bukarest, junius 23.) A kamara délelőtti ülésén Stefanescu kormánypárti képviselő azt kérte, hogy a hadügyminisztérium közvetlenül a termelők szövetkezeteitől szerezze be a hadsereg gabonasztikségleteit.

Spirei kormánypárti á közmunkaügyi és közlekedésügyi minisztereket kéri, hogy foganatosítsanak intézkedéseket az árvizek megelőzésére. Isae az igazságügy- minisztertől olyan speciális törvényt sürget, amely szigorúan szabályozza a kamatokat.

Junian igazságiigyminisztor válaszol és ígéri, hogy a jövő ülésszakban jön uj törvényjavaslattal.

Stefanov a Duna-deltában telepitett kolonisták ügyében szólal fel és olyan törvényt kér, amely szabályozza az őslakólc és a most odaköltöztetett telepesek közötti viszonyt.

Hegedűs Nándor a kisiparosok és kereskedők adója ügyében a következő interpellációt mondotta:

— Az ország kisiparosai és kereskedői kétségbeesetten látják, hogy a már eddig is rendkívül magas adók mellett a kincstár újabb igényekkel lép fel, különösen Erdélyben s ezenkívül állandóan megfellebbezte az elsőfokú adókivetőbizottság határozatait. Ezekre a fellebbezésekre vonatkozólag a nagyváradi kereskedelmi és iparkamara legutóbbi ülésén

súlyos leleplezések hangzottak el s ezeket a pénzügyminiszter nem hagyhatja figyelmen kivül.

Az ülésen egy tanácsos a fellebbezéseket erkölcsteleneknek és törvényteleneknek bélyegezte. Erkölcsteleneknek azért, mert az elsőfokú adókivetésnél a kincstár képviselője az illető adózókat azzal birta reá a kivetésbe való belenyugvásba, hogy a kincstár aem fog fellebbezni és ez a fellebbezés mégis megtörtént. Törvénytelenek a fellebbezések, mivel a fellebbezési határidőn túl történtek olyan módon, hogy

csak üres blankettákat adtak be * ezekbe utólag vezették be a fellebbezés tartalmát.

Az érdekelt kereskedők abban a hiszemben voltak, hogy a húsznapos határidő leteltével az adókivetés jogerőssé vált s most két-három hónap múlva kaptak újabb idézést fellebbviteli tárgyalásra. Ezekről a panaszokról szerzett tudomást a kereskedelmi kamara igazgatósága s azt az értesülést szerezte, hogy a pénzügyminiszter fölülvizsgálva az adókivetést, bizalmas rendeletet küldött a pénzügyigazgatóságokhoz arról, közöljék azoknak a ne- vét, akiknek adója fellebbezés alá került. A miniszter rendeletének megérkezése után töltötték ki az üres fol- lebbezési blankettákat. Még akkor is azonban, ha feltételezzük, hogy a fellebbezések megfelelő formalitások mellett történtek volna, mégis tiltakoznunk kell a második adókivetési fórum túlzott adókivetései ellen, amely állandóan szaporítja oly mértékben a kisiparosok és kereskedők adóját, amilyenre eddig példa nem volt.

Az adózók nem birják viselni a terheket és ha a rendszert tovább folytatják, ngy a kereskedelem és az ipái teljesen tönkremegy. Meg kell említenem ez alkalommal azt is, hogy az adóbehajtó közegek Erdélyben olyan szigorúsággal járnak el, hogy egyes helyeken

bezárják az iparosok műhelyeit, elviszik szerszámaikat, igy lehetetlenné teszik a további munkát s az adó megfizetését.

Erről a helyről több Ízben hivták fel már a miniszter üi figyelmét ezekre a visszaélésekre, de az adózó polgárság védelmére móg nem történtek meg a kellő intézkedések. Különösen felhivom a miniszter nr figyelmét „a forgalmi adók ügyére. Elérkezett az ideje annak, hogy ezt az adónemet megszüntessék. A kereskedők részére már 1928-ban felfüggesztették és igy méltányos, hogy az

Mai számunk 12 oldal