Keleti Ujság, 1930. június (13. évfolyam, 121-146. szám)

1930-06-23 / 140. szám

xm. a VF. no. bzxh. XObgé 17 Még öt évre kapott haladékot a kényszermunka, a modernizált rabszolgaság Hogyan harcol a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal tizenegyedik konferenciája a „társadalmi igazság“ ellen? ((Jeni, junius 20. A Keleti Újság állandó svájci munkatársától.) A világ dolgozó rétegei méltán fűz­hetnek optimiszitikus reményeket a Nemzetközi Mun­kaügyi Hivatal tevékenységéhez, mert ez a fontos szer­vezet, ami köztudomásúlag a Versailles! békeszerződés­nek köszönheti létét, ezideig 65 nemzetközi szerződés­sel, illetve ajánlással javította a világ minden táján élő munkásság helyzetét. A B. I. T. (ea a népszerű rö­vidítése a Bureau International Du Travail-nak) „tár­sadalmi igazságra” törekszik s a munkanélküliség, nő- és gyermekvédelem, munkaidő korlátozás, az áldott ál­lapotban levő nő szabadságolása, a mezőgazdasági al­kalmazottak társadalmi biztosítása tekintetében és sok más téren is hatásos reformokkal ajándékozta már meg az emberiséget. Jellemző, hogy maga G. H. Wells, a világhírű an­gol iró nem a Népszövetségben, hanem egy ilyen Nem­zetközi Munkaügyi Hivatalszerü testületben látja a parlamentárizinus jövőjét, amelyben a népek tudósai, írói, közgazdasági szakértői szenvedély és irigység nélkül igyekeznének biztosítani az emberi fejlődé;, ni::, gasabbrendü követelményeit. Ma még a B. j. T, telve van szangvinizmussal, de igy is az élettől teljesebb és konstruktivabb erőt eláruló intézmény, mint a Népszö­vetség. Az Ariana-park közelében a tóparton gyönyörű művészi ötilü palotája van, bár a konferenciát nem itt, hanem a központi fekvésű Batiment Elcetoralban tart. ják meg. Az elmúlt napokban nyílt meg a Nemzetközi Mun­kaügyi Hivatal tizenegyedik konferenciája, amely — előreláthatólag mindvégig lázas érdeklődés melleit, — baromi hétig marad együtt. Tárgysorozatán három rendkívüli horderejű kérdés szerepel: 1. Kényszermunka. 2. Magánalkalmazottak munkaideje. 3. Szénbányák munkaideje. A két első ügyben már lefolyt a vita az elmúlt évi konferencián. A harmadik kérdést a szénbányák mun­kaidejének rendezését a tavalyi népszövetségi assem­ble óhajára tűzték napirendre, hogy a világ szénkrizisét ezzel is közelebb vigyék a megoldáshoz. Mindhárom kérdésben végleges egyezményre van kilátás, tehát nem csupán ajánlásra. Ezek közül szociális szem­pontból bár első pillanatban nem látszik ilyen komoly­nak a dolog, különösen a kényszermunka problémája igényel sürgős elintézést. Négy esztendővel ezelőtt a B. I. T. égisze alatt már ünnepélyes formában kinyi­latkoztatták, hogy ^ az emberi civilizáció elfelejtheíetlen szégyen­foltját, a rabszolgaságot megszüntetik, de ez is csak Írott 'kinyilatkoztatás maradt, nem ül­tették át a valóságba, különben most nem foglalkoz­nának újból a kényszermunkával. Vagy mi a kény­szermunka, ha nem burkolt formában való rabszolga­ság? A javaslat, ami a konferencia előtt fekszik, igen bőkezűen még mindig öt esztendőt engedélyez a kény­szermunka végleges kiirtására. Színészek — az ingyenes munkaközvetítőben A magánalkalmazottak munkaideje is oly téma, amely a tömegek millióit érdekli, főleg persze magu­kat az alkalmazottakat, akiknek napi és heti munka­idejét még nem szabályozta nemzetközi érvényű egyez­mény. A kereskedelmi vállalatok alkalmazottainak sor­sát ma a polgári társadalom sorsával lehetne közös összefüggésbe állítani. Hisz a szindikálizmus éppen ebben a társadalmi rétegben idézte elő a legmélyreha­tóbb változást, ez a réteg kapcsolódott legszorosabban hozzá társadalmi felületen a burzsoáziához és ennek az osztálynak a javadalmazása emelkedett legkevésbé a munkásstandard felé. Az előzetes terv intenciója: napi 8 és heti 48 órai munkaidő a magánvál­lalatok alkalmazottai részére is. Persze hotelek, éttermek, szórakozóhelyek és más ha­sonló vállalatok külön elbánás alá esnek, bár elhang­zott olyan javaslat is, amely a kórházak, menhelyek, szállodák, éttermek, kávéházak és szórakozó vállala­tok alkalmazottai számára is hasonló engedményt kíván. A magánalkalmazottak szociális jövőjének körvo- nalozása nyomán az újságírók szituációjában is örvendetes és gyökeres változások várhatók. A B. I. T. igazgatótanácsa foglalkozott az újságírók ügyével és kimondta, hogy a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal Tanácsiadó Bizottsága legközelebbi ülésén tanulmányoz­ni fogja az újságírók kollektiv munkaszer­ződésének lehetőségeit. A tendencia az, hogy az újságírónak minél több anyagi és fizikai lehetősége maradjon saját intellek­tuális képességei művelésére és ezzel kapcsolatosan fo­kozottabb igényekkel is léphessen föl önmagával, kö­zönségével éa lapjával szemben. Már meg is alakult a lapirókból és kiadókból a szakbizottság, amely sürgő­sen előkészíti az újságírók helyzetének szociális meg­javítására irányuló tervet. Kirívó az a koncepció, amely a müvésznyomor eny­hítését abban látja, bogy a munkanélküliségre vonatkozó ■washingtoni egyezményt a művészetre is ki kell terjesz­teni. Tehát kilátás van arra, hogy színészek és művészek is az ingyenes állami munkaközvetítő hivatalokban lesznek majd a hizelgő „dollárangazsmánra” vagy általában a jószerencsére. A mikádó öccse, turbánok és tolmácsok a megafon előtt A gazdasági körök érdeklődése fokozottabb figye­lemmel fordul a bányamunkások munkaidejéről szóló javaslat felé. Azt szeretné a javaslat, ha egy szénbá­nyamunkás naponta legfeljebb hét és fél, hetenkint pedig 45 órát töltene a föld mélyében. Bepillantunk a konferenciára. A Batiment Elec­toral körül rengeteg autó, az előcsarnokban tolonga­nak az újságírók, delegátusok, minden három lépésre jut egy telefonfülke. Az ifjú Takamatsu herceg, a mikádó öccse most távozik a kongresszusról. Berreg iái filmvevő masina, a nyurga japán királyi herceg nyájasan bolongat min­denfelé. Vájjon átérzi-e a japán császár fivére, aki mc&mímm .......... ELAVULT TELEPES KÉSZÜLÉKÉT A Standard CSEREAKCIÓ UTJÁN TUNGSRAM BÁRIUMCSÖVEKKEL FELSZERELT MODERN HÁLÓZATI dmndard kéjutazása közben tekintette meg ezt a megkapó lát­ványosságot, hogy itt az embertömegek robotoló mil­lióinak legközelebbi boldogsága, emberibb sorsa fo­rog kockán. Itt látni csak igazán nagystílű keretek között, hogy mi az „örök ellentét” a munkaadó és munkás között. Furcsa, de igy van, a Labour Party kikii’ toi foglalják el a legkonzervatívabb álláspontot a bányá­szok kérdésében. Mintha nem is a festői skót halász­falu hajdani legszenvedélyesebb fia kormányozná a hatalmas britt birodalmat. A kontinensen attól a pillanattól fogva számítják a munkát, mihelyt a munkás a bánya területére lép. Anglia makacsul ragaszkodik ahhoz, hogy a munka­időt csak a munka tényleges megkezdésétől számítsák. Az angol munkások most ezen ossz ekoccant alt a hol­landi kenesztényszociálistákkal. — Be gém kellene őket engedni — ordítják magukból kikelve, — a közmondá­sos angol hidegvérre ugyancsak rácáfoló szociálisták a B. I. T. konferenciájára' Ugyanakkor a bennszülöttek kérdésében szinte emberbaráti szeretethet és jóleső szelidséget tanúsítanak az angol delegátusok. Csakhogy itt Franciaországgal van baj, aki továbbra is rendületlenül is profitálni akarja azt a tőkét, amit , a „hadseregébe sorozott” bennszülöttek ingyenmun­kája jelent. El kell olvasni csak a Matin riportsorozatát, Kes­sel J. tollából, hogy izelitőt nyerjünk abból, mennyire dühöng még Ázsiában és Afrikában a rabszolgatartás. A franciák a gyarmati körökre hivatkoznak, ahol ra­gaszkodnak — úgymond a rabszolgaság fenntartásá­hoz. Alig lehet eligazodni a nyüzsgő érdekek, kavargó szempontok, fülsiketítő hangzavar közepette. Tolmá­csok légiója sipit a telefonokba. Egy olasz és spanyol . tolmács úgy ordítanak, mintha túl akarnák egymást licitálni a megafon előtt. E pillanatban egy fénylő szakállu delegátus rohan a pódium fellé és hadonászik Albert Thomas előtt. Mintha ezt harsogná: — Mun­kát! Munkát! Hindu turbánok vegyülnek el a hatá­sos együttesbe. Jelenleg nem tárgyalnak, mert a bizottságok ülé­seznek és az impozáns ülésteremben csak „kedélyes megbeszélés” folyik. Magyarországot Hárffy Man- tuane Rezső volt miniszter képviseli, aki egyike nem­zetközi összejövetel legmozgékonyabb résztvevőjének. Románia Antóniádé Constantin miniszterrel van kép­viselve. Egy markáns profillal is találkozunk a ma­gyar munkásküldöttek sorában: Payer Károly volt miniszterelnökkel, A magyar kormány delegátusai az­zal a kéréssel fordultak a konferenciához, hogy a szénegyezményt ne terjesszék ki a Magyar- országon termelt barnaszénre, mert ennek bányászása nehezebb és csekélyebb jöve­delmet hajt. 51 ország ipari előkelőségei, hivatalos képviselői és munkásvezérei tárgyalnak itt a legszentebb dolog­ról, azi emberi munka értékeléséről. Seidner Imre LíIMápsoIi Izzad!*, bSrkeményedés, ég« érzések, kipilis, bokaduzzsdi. Ma este vegyen egy jó meleg láb­fürdőt, meiyben előzőleg néhány deka Szent Bókus lábsót felold. Az igy keletkezett oxigénes teiszerü viz egy csak pásra elmulasztja a láb összes bántalmait. Egy nagy csomag Szent Rókus-tébsó ára 50 lei. Kapható mindenütt. Ha valahol nem volna besze­rezhető, kérje Rozsnyói gyógyszertártól Arad, Pieta Avram láncú. 9 Mai Slagul novezotii áttö­röm Ssérfaoadó teljes berendezésével együtt. Téli és nyári kerthelyiség. Bővebbet Lengyel S. oki. mérnöknél, Torda, Főtér 25 sz.

Next

/
Thumbnails
Contents