Keleti Ujság, 1930. június (13. évfolyam, 121-146. szám)
1930-06-23 / 140. szám
tiu. htr no. szám. «MM»»—Mwiiii.i um I I------3 A kolozsvári tanács feloszlatása ! lohet a válasz a cuzlsta botrányokra Vajda belügyminiszter Haragszik, Moldovan tartományi igazgató elégedetlen Moldovan tartományi igazgató szenzációs nyilatkozata (Kolozsvár, június 21.) Nemcsak Kolozsvár polgársága, hanem egész Erdély közvéleménye élénk megütközéssel tárgyalja azokat a botrányokat, amelyek a kolozsvári városházán a pénteki közgyűlésen kirobbantak, A beavatottak már a közgyűlés előtt tudták, hogy a cuzistákból, liberálisokból és avarescanusokból összeverődött választási blokk obstruálni fog és mindent elkövet, hogy a városi közigazgatás nyugodt menetét és zavartalan működését megakadályozza. Azonban Kolozsvár város józan közvéleménye mégis több higgadtságot és mérsékletet várt. Nem mert senki még csak gondolni sem arra, hogy a blokk a szenvedélyek vad lángját gyújtja föl és olyan kavarodást idéz elő, amelyhez hasonló talán sohasem történt Erdély fővárosának törvényhatósági közgyűlésen. A pénteki közgyűlésen voltak pillanatok, amikor attól lehetett tartani, hogy a magyar nyelv elleni tüntetések, zajos botrányok, tettleges- ségbe csapnak át és olyan események szintere lesz a városháza, ami nemcsak az itt élő magyarságnak, hanem a kormánynak is komoly kellemetlenségeket okoz. Ismeretes, hogy Románia és a szomszédos államok között az utóbbi időkben komoly közeledés történt. Arra a békés atmoszférára, amelyet a román diplomáciának sikerült ebben a tekintetben megteremtenie, a kolozsvári városházán lezajlott disszonáns események távolról sem kedvezők és a kormány intencióit sem fedik. Ilyen körülmények között előrelátható volt, hogy a blokk harcias magatartásából származó botrányok nemcsak a magyarságot, hanem elsősorban a román kormányt is kínosan fogják érinteni. Hogy az itt elmondottak nemcsak feltevések, hanem a komoly valóság jellegével bírnak, arra mi sem jellemzőbb, mint az az érdekes és figyelemreméltó beszélgetés, amit a Keleti Újság munkatársa -li’.j) »'u.Jiiiu zizu.—:: íjiQ.TiM»,..,,..,», és felrántotta őket megint magával, — Fel a vitorlával. Fel a vitorlával! — ordították lihegve, fogcsikorgatva, mintha a torkukból kiveszett volna minden más hang, az agyukból más fogalom. —■ Fel a vitorlával. Fel a vitorlával! — nyöszörögték s belemarkoltak a huzókötélbe, mintha az életbe markoltak volna. Felugrottak a magasba s belevetették zuhanó testük súlyát a lefelé lóduló kötélbe. A csigák csikorogva fordultak s a nehéz vitorla rángatózva, lüktetve indult felfelé. Hullámok dobbantak reájuk és levágták őket a fedélzetre. Az árboc tövében harsogva kavargóit a viz és az ember. Nem féltek. Szivükben azon a hatalmas, mindent kitöltő akaraton kivül, mely most előrehaj tóttá őket, nem volt hely semmiféle más érzelemre. A kötélbe kapaszkodva feltápászkodtak megint, csüngtek rajta, mint szelindekek a rohanni akaró bikán és lefogták vele a vergődő, csapdosó vásznat. Az öreg Giaccomiu ordítva kiabálta a taktust: — hé-hoy... holy-hoy — s a nagy sárga vászon egyre magasabbra csúszott az árbocon. Végi-e a két csiga összekoccant. A vitorlarud a helyére ért. — Kiisd meg! — lihegte Giaccomin apó. Martin gyors kezekkel dobta hurokra a felhúzó kötél végét, egy kötőszegen. — Megvan! — hördültek fel megkönnyebbülten az emberek, de még ki sem sóhajtották magukból a rettenetes erőfeszítéshez vett levegőt, már közibük vágott a parancs: — Kifesziteni! Szétugráltak. Egy páran a vitorla alsó részét feszítették le az árboc tövénél, mások elkapták a külső csap- kódó csuccsát s beleakaszották a csigasorba. Hangos, elnyújtott, de mégis rángató ütemre, hozták a csigasor futókötelét. A nyekergő, sárga vászonba belecsapott a szél, a lobogó, nyilalló ráncokat szempillantás alatt végigsimi- fcotta. Az élő sáTga vászon holtra dermedt. Az árboc megdőlt, a Vészmadár beleugrott a viharba. Hatalmas, diadalmas ordítás tört fel az emberek torkából, amely tnlharsogott a vihar ordításán, a tomboló halál hangján és leverte azokat, mert tele volt élettel. Tulharsogott a távolságon is, elért az elitéit hajóhoz, az elitéit emberekhez s a pumpakarókra akasztott élet- nélküli emberkoloneok, halálnak alázatosuk, megadott szivében fellobogott tőle az élet. — Hurráh emberek! — ordított fel Bustard apó. — Szárnya nőtt a .Vészmadárnak. {Folytatjuk.) a mai nap folyamán folytatott dr. Moldovan Valér, tartományi igazgatóval. íme a következőket mondotta a tartományi igazgató: _ Mélységes megdöbbenéssel láttam azokat az eseményeket, amelyek a pénteki közgyűlésen a kolozsvári városházán lezajlottak. Én mindig a béke és a harmonikus együttmunkál kodás embere voltam. Nemcsak én, hanem az egész kormányzat ezt a békés és harmonikus munkálkodást óhajtja, mert mi a demokráciát a szó nemesebb értelmében a városi közigazgatásba is be akarjuk és be fogjuk vezetni. Nincs szükségünk hangos botrányokra, sőt azt élesen elitéljük. _Tordán, ahol magam is élénk részt vettem éveken keresztül a törvényhatósági életben, sohasem engedtem, hogy a nemzetiségi ellentétek ilyen éles formában kirobbanjanak. Kölcsönös megértéssel és a különböző érdekek kiegyenlítésével az ott élő vegyes nemzetiségű lakosság között a békét és a nyomában járó harmonikus munkát mindig biztosítani tudtam. A tegnapi közgyűlésen, mint a kormány képviselője, résztvettem és az ott történtek mélyen megbotránkoztattak s nem csinálhatok titkot abból, hogy elégedetlen vagyok a kolozsvári választott tanács megalakulásával s habár mindent elkövettem, hogy az ellentéteket elsimítsam, mégis azt kellett tapasztalnom, hogy ez a tanács a mai összetételében nem nyújt elegendő garancát arra, hogy az állandó béke biztositható legyen a kolozsvári városházán. __ De nemcsak én vagyok elégedetlen, hanem Vaida belügyminiszter ur is, aki a történtek miatt haragszik s valószínűnek látszik, hogy abban az esetben, ha a tegnapi csúfos jelenetek megismétlődésének elkerülésére nem lehet garanciákat kapni, a mai tanács feloszlatásának kérdése is felmerülhet. Csöndesen megjegyeztük, hogy a magyarság a békés magatartásáról már akkor bizonyságot tett, amidőn hozzájárult a választási kartellhez, a választásokon együttműködött a kormánypárttal, tehát a pénteki botrányos eseményekért a felelősség kizárólag a blokk vezetőire hárul. _ Ezek az urak meggondolatlanul cselekedtek. Nem lett volna szabad, _mondotta tovább Moldovan tartományi igazgató, _ hogy a szenvedélyektől annyira elragadtassák magukat. Én a közgyűlésen nem emelhettem gátat a magyarnyelv használata ellen, habár arravonatkozólag még nincsenek törvényes intézkedések, mert a liberális és averes- eanus rezsim alatt is a városi közgyűléseken magyar felszólalások már történtek. Nem hihettem azt, hogy a blokk tagjai éppen akkor provokálják a kínos botrányt, amikor a kisebbség egyik tagja lojális nyilatkozatot akart tenni. _ De nem esinálhatok titkot abból sem, hogy a kartell vezetőségének a helyettes polgármesterek számának a megállapításánál bizonyos koncessziókat t kellett volna tenni, mert a választás nem biztosított a kartell részére teljes győzelmet és a mai nehéz gazdasági viszonyok között két, esetleg három helyettes polgármesteri állás is elegendő lett volna. _Ezek a helyettes polgármesteri állások meg felelnek a régi tanácsosi állásoknak és azok a választási kartell, megkötésekor már kk voltak kötve, _mondotta munkatársunk. _Mindezt tudom, azonban éppen a támadási felület gyengítésére és a békés munka biztosítására bizonyos koncessziókat kellett volna tenni. Ebhez a nyilatkozathoz csak annyit füzünk hozzá, hogy a kartellben résztvevő pártok s külö nősen a magyarság mindvégig ragaszkodott a törvényekhez, a vállalt kötelezettségét becsületesen teljesítette, A közigazgatási törvény s az állami szuverenitás módot ad arra, hogy a botrányt okozó blokk kilengéseit lefokozza és a városházi békés munkálkodást biztosítsa. Ha a kisebbségben lévő blokk a jövőben is íerrorisztikus eszközökkel lép fel, akkor meg van a mód arra, hogy a többségi akarat érvényesüljön. Mi történne a törvényhatóságok életében akkor, ha a választásoknál kisebbségben maradt pártok terrorja miatt sehol som lehetne dolgozni. Akkor minden párt terroriaztikus eszközökkel a többségre oktrojálhatná az akai/tíÁ;. Bratianu Vintilának le kell mondani a pártelnökségről (Bukarest, junius 21.) Az Adeverul a liberális párt válságával kapcsolatban ir nagyobb cikket. Fejtegeti, hogy a belföldi politikai életben nem annyira elvek és programmok harcolnak egymással, A harc inkább a pártok között magáért a hatalomraj utasért folyik. Ilyen körülmények között annál súlyosabb helyzetet jelent a liberális pártra nézve, hogy jelenlegi vezére nemcsak, hogy nem tudta kormányon tartani, hanem a külföldi tőkétől való elzárkózásával és a koronával való szembehelyezke- désével teljesen izolált helyzetbe hozta. Bratianu Vintilának le kell mondania, azt azonban még nem lehet látni, hogy ki lesz a megfelelő utód, mivel nem bizonyos az, hogy Bratianu Gheorghe maga mögé tudja csoportosítani a párt összes elemeit.
