Keleti Ujság, 1930. június (13. évfolyam, 121-146. szám)
1930-06-23 / 140. szám
nXUu. Jveícu v Képviselőház TAXA POŞTALA PLĂTITĂ IN NUMERAR No. 24256—927. C/ff/-Kolozsvár, 1930 junius 23. Hétfő •OTT ELŐFIZETÉS BELFÖLDÖN: 1 évre 1200 lej, félévre 600 lej, negyed évre 800 lej, egy hóra 100 lej. 20 oldalas szám ára 6 lej, ORSZÁGOS MAGYARPÁRTI LAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: Piaţa Unirii (Főtér) 4. Telefon: 6-08, 6-9á. XIIL évfolyam 140-1 k szám ELŐFIZETÉS MAGYAROBiSZÁGWNV “ 1 évre 56 pengő, félévre 29 pengő, negyedévre 15 pengő. Egyes szám ára 20 fillér. A nyelvhasználat joga az önkormányzatban Irta; PAÁL ÁRPÁD Kolozsvár város tanácsának mostan tartott alakuló gyűlése bizonyos vonatkozásban kiemelkedik a helyi érdeküség köréből. Ez a vonatkozás a kisebbségi nyelvhasználat kérdését illeti. Előre kell bocsátanunk, hogy a kormány képviselője, a tartományi igazgató jóakarattal szabadságot kivánt biztosítani a magyar nyelvhasználatnak. Ez a jóakarat bizonyos jogi alapokra is utalt, mikor a magyar nyelvhasználat megengedése tekintetében bizonyos kifejlődött gyakorlatra hivatkozott. Tehát a szokásjog fennállására mutatott reá, vagy legalább is sejtetőleg éreztette, hogy ez a szokásjog kialakulóban van. Az alakuló ülés további folyamán az elnöklő polgármester is hasonló értelemben hangoztatta álláspontját. Az ülés tagjai közül a magyarok felszólalással is, szavazással is megkisérlették a magyar nyelv használatát. Ha turbulens jelenetek közt kellett is ezeket a tényeket véghezvinniök, mégis végbevitték. És a gyűlés hallgató közönségét is, négyötöd résznyi többségét is lelkes egyértelműségre ragadták mikor a magyar szó első megnyilatkozásával a király iránti hódolatot hirdették. íme, magyar nyelven is ünnepélyessé lehet tenni az államfő iránti ragaszkodásnak a megnyil- vánitását. had használatában a magán- vagy üzleti forgalomban, a vallási életben, a sajtó utján történő vagy bármilyen közzététel terén, vagy a nyilvános üléseken.“ A közigazgatási törvény rendelkezései szerint az önkormányzati tanácsülések is nyilvános ülések. A tanács működésének ellenőrzésére hivatott közönség érdekében is szükséges, hogy a nyilvános ülések tárgyalásai anyagát azok is értsék, akiknek az államnyelv nem anyanyelvűk. Ahol csak helyi kisebbségek is az ilyen más- nyelvüek, ott is szükséges ez. Még inkább szükséges ott, ahol a helyi többség ilyen másnyelvü. Népérdek ez, vagyis a tiszta és jól értelmezett demokrácia követelménye. De azonkívül a jó közigazgatásnak, a népért való és nyílt őszinteséggel folyó közigazgatásnak a követelménye is. A helyi önkormányzatok a törvény értelmében nem politikai kérdéseket, nem hatalmi igényeket, nem országos ügyeket intéznek. De intézik a helyi közélet gazdasági, népjóléti, építésügyi, rendtartó feladatait. Minden háznak a gondját. Ezekben a gondokban, a helyi ügyekért való előrelátásokban mindenkinek csak úgy lehet jól kifejeznie magát, aiaűHm nyelven gondolkozik. Ha ez ellen a természetes megnyilatkozás ellen akái terrorral, akár egyéb kényszerítéssel elfojtó módszert. akarnak alkalmazni, ezzel csak azt érhetik cl, hogy a helyi ügyek vitelében a közös akarat tisztán és őszintén nem tud kialakulni. Egy sereg tévedés áll elő a rosszul értett, vagy rosszul kifejezett vélemények és elhatározások miatt. Amellett, ezek a kényszerítések a napi élet vezetésére hatnak vissza. Elfojtó és zavaró erőszakolásaik tehát nem egyebek, mint az élet joga elleni támadások. Ilyen támadásokat legkevésbé várhatnánk azoktól, akik müveit embereknek vallják magukat, R akik műveltség terjesztésére volnának hivatottak. Mégis ilyen emberek részéről értő nyers és gyűlölködő támadás a magyar nyelvhasználatot Kolozsvár város alakuló ülésén. Mindegy! A magyarság minden ilyen támadásai szemben, s annak minden fokozásával szemben fokozottan érezni fogja, hogy élete jogairól van szó. És ezt az életet, szívósan, kitartóan, jobb jövő reményével, vagy elkeseredetten, de védeni fogja. Ha aztán a kolozsvári támadó csoport tovább is botrányokat fog rendezni, s ebben őt esetleg másutt is követik, ez csak megerősít a védekezésünkben mindenütt. És bizunk benne, hogy a bot- ránycsinálók csak magukat teszik folyton ellenszenvesebbé. Nemcsak mielőttünk, hanem mindazon belátó és bölcs román közvélemény előtt is, mely Románia jóhirét nem a népkisebbségek elleni ököl rázásban, hanem az ország különböző népei közötti belső bekében keresi. Rövid időn bellii átveszi a Morgasa-csoport külföldi érdekeltsége a romániai telefont További erős hangütés volt a kisebbségi nyelv- használat szabadsága mellett a szociáldemokrata tanácstagoknak a programszerű nyilatkozata. Mindezek a megnyilatkozások rendes körülmények között békés, egyetértő, közös jóra törekvő szellemet jelentenek. Ezt a tartalmas és jó kilátást azonban igen sajnálatosan megzavarta a liberális __averescanus __cuzista blokk tíztagú csoportjának a szenvedélyes föllépése. És e föllépéssel különösen azt élezték ki, hogy nem akarnak az önkormányzatban nyelvi szabadságot. Súlyosan esik a latba, hogy egyetemi és főiskolai tanárok azok, akik ilyen szabadságellenes terrorizmust akarnak kifejteni. Ezzel azt a kellemetlen jövőt éreztetik, hogy még olyan helyen se akarnak békés együttműködést, ahol a kisebbségek helyi többségben vannak. És éppen az értelmiségi rétegek egyes vezető emberei vannak eltelve ilyen gyűlölködő indulattal. Milyen példaadás lehet az ilyen magatartásból? Lehetetlen ebből áldásos további kifejlődésekre következtetni. De akármint lesz is, a magyarság éppen úgy, mint eddig, továbbra is kitartóan és szívósan ragaszkodik ahhoz, hogy ahol a saját helyi dolgait a saját költségén intézik, ott neki is meglegyen a maga beleszólása. Meglegyen azon a nyelven, amelyen gondolkozik, amelyen az élete számításait csinálja, s amelyen természet szerint legjobban ki tudja fejezni magát. ■;, , Ragaszkodik ebhez a természetes életfeltételhez, mert joga is van hozzá, szüksége is van reá. Jogát nemcsak a jóakaratra alapítja, hanem a, valósággal és határozottan meglevő szokásra is. A magyar időkből való nyelvkisebbségi törvény, mely már az egyötödrésznyi arányú kisebbségnek is megadta a nyelvhasználati jogot, ma sincs eltörülve. Sőt az 1919. évbeli erdélyi kormányzótanács törvényrendelete ezt a törvényt világosan fenntartotta. Az alkotmány is a volt jogállapotokból kifejezetten fenntartja azokat, amikről újabb törvény ellenkezőleg nem intézkedik. Ilyen újabb, ellenkezőt rendelő törvény nincs. Ebből tehát nem az következik, hogy a kisebbségi nyelvhasználat nincs szabályozva, hanem az, hogy e nyelvhasználatra nézve a múltbeli jogszabályok az irányadók. A Románia által alaptörvényként becikkelye- zett 1919. évi népkisebbségi szerződés is elég világosan beszél a nyelvhasználati jogokról. A S-ik szakasz egész határozottan mondja: „Egyetlen román állampolgár sem korlátozható bármely nyelv sza(Bukarest, junius 21.) A telefonkoncesszió ügye, ugylátszik véglegesen eldőlt és a koncessziót a Mor- gan-csoport kapta meg, amint az különben előre látható volt. Az idevonatkozó törvényjavaslatot a napokban a kamara elé terjesztik. A liberálisok kampányával szemben, akik tudvalevőleg a javaslatot alkotmány- ellenesnek minősítik, a legkiválóbb jogászok állapították meg, hogy az alkotmány egy rendelkezése sem ellenkezik a javaslat szövegével. A hadvezetősiégnek is voltak némi aggályai, ezeket azonban a jelenlegi megfogalmazás eloszlatta. A törvényjavaslat szerint egy román részvénytársaság alakul a külföldi tőke hozzájárulásával. A részvénytársaság igazgatótanácsának többsége romániai ■állampolgárokból áll s abban az államot bárom, hadügyminisztériumot egy tag képviseli. A törvény nem érinti a jelenlegi postai tisztviselők jogait, öt évig postai alkalmazottak 60 százaléka, 5 éven túl 80 százaléka, és 10 éven túl 90 százaléka kell, hogy román állampolgár legyen. Háború, fölkelés, vagy belső zavargások esetién az egész telefon és táviró üzemet az állam veszi át. A ikoncesszionált tőkecsoport az első öt évben kétmillirád lejt tartozik anyagokban invesztálni, tekintet nélkül a haszonra. A koncesszionált tőkecsoport ezenkívül kötelezi magát arra, hogy egy éven belül az összes nemzetközi viszonylatu összeköttetéseket legmodernebb fölszerelésekkel berendezi. Lupény II. Beleiéit a katonaság a sztrájkoló bohusl munkásságba (Kolozsvár, junius 21.) Az első távirati értesítésekből, amelyek a bobusi 6ortüzről szólallak, úgy látszik, bogy a lupényi véres esethez hasonló összeütközés történt. Bohus az erdélyi begyeken túl fekszik, nagy posztógyári telep, ahol magántőkevállalat gyáraiban négyezer munkás dolgozik. Ezelőtt mintegy két héttel sztrájkbaléptek a munkások, nyolcórai munkaidőt és kollektivszerződést követelve, mert az ottani elmaradottabb munkásviszonyok szerint dolgoztatták őket. A munkások a szociáldemokrata párthoz tartoznak s a textilipari munkások kolozsvári központjához fordultak, mert a betek óta sztrájkban nem történt semmi változás. A kolozsvári központból Sztroja György titkár utazott ki, mintegy négy nappal ezelőtt. A kolozsvári központ szombaton kapott táviratot Sztrojától, amely röviden véres eseményről számol be. A kirendelt fegyveres erő és a munkásság között összeütközés történt, a katonaság fegyverét használta és sor tüzet adott le. Hogy milyen körülmények között és hogyan folyt le a véres esemény, arról a részletesebb jelentések hiányoznak. Csak annyiról számol be még a munkásszövetséghez érkezett, távirat, hogy eddig hatvan súlyos sebesültről tudnak. Halottakról nem szól még a jelentés, de ha sortuz volt, akkor aligha életáldozat nélkül történhetett volna. A csericlőrség mintegy . Kétszáz munkást fogott össze, akiket erős fegyveres fedezet alatt vittek el a gyártelep környékéről, valószínűleg valamelyik közelebbi városba.
