Keleti Ujság, 1930. június (13. évfolyam, 121-146. szám)
1930-06-16 / 134. szám
16 ta&T’W/ii&í XIII. ÉVF. 134. SZÁM. POLITIKA - GÖRBE TÜKÖRBEN- Január 4- Január 4- Január 4(Curentul.) Váratflan meglepetés... (Ordinea.) ÚTBAN BADACSONY FELÉ... János: Mi az Gyula, hazafelé, Badacsonyba tartasz? Maniu: Bizony komám olyasformán, de ha megtudnák becsülni szolgálataimat... ezért késlekedek most itt az útfélen... (Ordinea.) AZ ÉRDEKEK KÜLÖNBÖZNEK... A napokban történt, Maniu még miniszterelnök volt... egy küldöttség kereste fel, ideg- gyógyászok, akik arra kérték, maradjon minden a régiben és ne koncesszionálják a telefont... Valamiből nekik is meg kell élni s mi lenne akkor a küientélával. , (Lupta.) BR ATI A NU VINTILA ÚJABB EMLÉKIRATOT TETT KÖZZÉ Ä szonda tehetetlenül háborog... (Dreptatea.) RÉGI JÓ IDŐKBŐL 4í A krasznaí íőszolgabiró Irta: Dózsa Endre Minél többet mentek a régi jó időkből, mintha annál több volna menteni való. A sivár és különösen ke- délytelcn jelenből menekülve az emlékezés szárnyain filmszerűen tűnnek fel azok az .alakok, azok a különben jelentéktelen események és esetek, amelyek egy már letűnt kor életmüvészetének hangulatát varázsol, ják elénk. Egyik előkelő román barátom, ki már. a magyar imperium alatt magasab közigazgatási tisztviselővé emelkedett, fiatal, szinte gyerekember korában a krasznai főszolgabírónál kezdte meg karrierjét. E karrier már a magyar érában magasra lendült, a román impérium alatt pedig még sokkal magasabbra emelkedett. Ahogy ez a román ur régi principálisáról beszélt, a megemlékezés varázslatos, bibor sziliben tárja fel azt a meleg, bensőséges baráti viszonyt, mely az öregedő magyar urat az ő patriarchiális jovialitásában a fiattal, modern gondolkozásu, képzett román ifjúval összekapcsolta. Mintha a lelke mélyéből támadnának azok a kedves megemlékezések, amelyek Nagy Domokost a krasznai járás főszolgabíróját elénk varázsolják. Menjünk vele a többi parádés, ősi kúriába, ahol a bolt- hajtásos szobák nyáron virágillatos hűvösséggel, télen pattogó tüzek mellett családias meleg légkört teremtettek, ahol minden nap husz-harmine személyre terített asztal várta az udvar másik részéről, a főszolgabirói irodából behívott vendégeket. A hivatalos tárgyalások ugyanis pontban délben, vagy este 7 órakor megszakadtak, a főszolgabíró kiverte hosszuszáru pipáját és az egész frekvenciát, körjegyzőt, birtokost, zsidó rabbit, papokat, mestereket mind becsőditette terített asztalához. Kisasszony szép leányai interpellálták a szemrevaló szolgabirót, hogy legalább fél órával előbb küldjön egy billet dust arról, hogy ötön vagy húszán marasztaltatnak ellentmondást nem tűrő főszolgabirói rendelettel ebédre, vagy vacsorára. De hát ez a mozaik pillanatról-pilla- natra változott és mint a halfogásban hol igen sok, hol igen kevés akadt a hálóba. Szigorú parancs volt, hogy a.Tct csak ur-féle átment Krasznán, az a főszolgabíró vendége volt. Azalatt a szilágysomlyói fiakkeresek egytől- egyig ott etették, itatták lovaikat, szénát, zabot mindc- nik kapott s akadt mindeniknek valami ennivaló is az öreg nemesi kúriákon. A járásban azonban szigorú rend uralkodott. Törvényt, szabályrendeletet, ami a fiatal főszolgabírónak mind a kisujjában volt, a főszolgabiró mélységesen lenézett: Minek az? Többet ér annál a népismerete, a főszolgabirói tekintély és a józan ész. Fennmaradt egyik rendeleté, amit egy cédulára irt a krasznai főszolgabiró a falusi bírónak: „Te Pali! A Csúcsa felé vezető utón, mindjárt a szőlők alatt a hídnak karfája betörött. Mire visszajövök meg legyen csinálva, mert ha nem, a fene megesz!“ A rendelet alatt pontosan sajátkezű írása a főszolgabírónak: „Megtörtént.“ Az utókor ugyan most sincs tisztában mi történt meg, hogy a hid karfáját csinálták-e meg, vagy a bírót ette-e meg a fene? De ez ma már úgyis mindegy. Egy alkalommal újságolja a fiatal szolgabirónak: „Elcsaptam az x-i körjegyzőt.“ A fiatal szolgabiró hüm- getett, csóválta a fejét, felütötte a törvénykönyvet: AÍEVÉIUI Kapható minden drogueriában, gyógyszertárban és illalszertárban. „Nem lehet ám a körjegyzőt, kedyes bátyám, csak úgy fegyelmi eljárás nélkül elcsapni, fegyelmivel is csak az alispánnak, a közigazgatási bizottságnak és a miniszternek.“ Süsd meg öesém a törvényedet, mi az a fegyelem? Mit fegyel? Hogy fegyel? Hozzányúlt a falu kasszájához, alaposan belemarkolt. Én tettem jegyzőnek, hát én el is csaphatom, különben sok gyermeke van. Kifizettem helyette a hiányt, de menjen a járásomból. Valahogy az alispánnál, aki dacára, hogy sógora volt a főszolgabírónak, nem tűrte az ilyen hatalmaskodást, mégis kigyalu- lódott a dolog. Önkényt kérte más helyre választását. Ott, persze csak apróbb szabálytalanságokról volt szó, hát a pénzes része az ügynek rendezve volt. A főszolgabirói tekintélyt, amely szerinte az igazgatásnak talpköve volt, olyan nagyfa tartotta, amit sem. nagy urnák, sem kisebbnek, seim parasztnak érinteni egyáltalán nem szabadott. Egyik vidéki prókátorocska egy alkalommal a kaszinóban eldicsekedett, hogy majd falnak állítja ő a Nagy Domokos uramat. Ez a dicsekvés valahogy fülébe jutott a főszolgabírónak. Meg is jelent a prókátor egy tárgyalási napon, belekotyogott folyto. nosan, hol egyik, hol a másik kliens fogadatlan prókátoraként. A főszolgabiró egyideig tűrte az okvetetlenke- dést, egyszer azonban reácsapott az asztalra és kijelentette, hogy közigazgatási ügyben ügyvédi képviseletnek helye nincs. Kiutasította az ügyvédet. Az persze meg sem mozdult. „Elek — parancsolta a hajdúnak — állítsd az ügyvéd urat a falnak és tartsd ott, amig a tárgyalás bevégződik.“ A termetes hajdú a vézna ügyvédet falhoz szorította, aki krákogott, hápogott, de a tárgyalás megszakítás nélkül folyt tovább. Ilyenformán bánt el báró Bánffy Kálmánnal, a közismert Zakata báróval. A báró ugyanis valami miatt rátámadt és olyan kifejezéseket használt, amelyek hatósági közeg hivatalos eljárásában való megsértését tartalmazták. Jogában állott volna azonnal rászabni a kihágásért a büntetést, de nem kellett neki a §. „Elek —• kiáltott a hajdúra — úgy látszik a báró Öméltóságának melege van, vidd és tedd a hűvösre, amig kijózanodik/* A hajdú hűségesen el is vitte a kotyeszba, hiába zakata- lolt a Zakata báró. Ebédre aztán maga a főszolgabiró is a kotyeszbe ment, vendégül liiva a bárót a már készen volt pompás ebédre a Nagy kúriába. Itt aztán a pom. pás borok hajtogatása közben kibékültek minden nélkül. Bntürvásárlék figyelmét©! Pásztori & Hettmann brassói bútorgyár cluji fiókja Székely Leó és Veres Imre vezetése alatt Strada Regina Maria (v. Deák Ferenc-ucca) 13 szám. Telefon 334. anegpayilt Raktáron tart vas, réz és fabútorokat kárpitosárut, valamint mindennemű sodronyárut. Olcsó árak mellett kedvező fizetési feltételek. —
