Keleti Ujság, 1930. június (13. évfolyam, 121-146. szám)
1930-06-15 / 133. szám
TIU. WF. 188. SZÁM. 7 Budapesten lesz a Népliga Unió jövő évi közgyűlése Az Erdélyi Magyar Népliga-Egyessiletei felvették a tagok sorába Genf, 1930. junius hóban. A békében a tisztek a taktika tudományát hadijátékokban szokták gyakorolni. A hadgyakorlatok ugyanis drágák s ezért ritkán kerülhet sor reájuk. A hadijátékokhoz viszont nem kell egyéb, mint egy térkép, s a csapattesteket jelző figurák. A csapatmozdulatok ebben a tisztára elméleti háborúban a térképen folynak, a hadvezetés izgalmaiból és tanulságaiból azonban igy is izelitőt kap a szemben álló táborokra osztott tisztikar. Abban a háborúban, mely a formaszerü békekötések ellenére ma is folyik még világszerte, a Népliga unió ehhez egészen hasonló szerepet tölt be. Nem akarom ennek a tiszteletreméltó nemzetközi szervnek tanácskozásait az említett mintára egyszerűen békejátékoknak nevezni. Ez félreértésre adna okot s talán lekicsinylést mutatna, ami igazságtalanság volna. A hasonlóság azonban szembeszökő két okból is. Először, mert ezek a viták és tanácskozások, melyek itt folynak, lényegükben nem mások, mint a népek közötti békés és megértő érintkezéseknek főpróbái. Másodszor pedig, mert azok a diplomáciai természetű izgalmak, melyekkel ezek a főpróbák járnak, magyarázzák, azt a nem lankadó érdeklődést, mellyel ebben a „békejátékban“ nagytekintélyű államférfiak 24 különböző állam képviseletében részt vesznek. A haszon: a béke taktikájának kiépülése egészen arra a mintára, ahogyan a hadijátékok a különböző terepeken sokszor egészen gyakorlati háborús tapasztalatokra vezettek. A Népliga unió közgyűlése, mely most zajlott le a béke fővárosában, Genfben, néhány egészen jellemző esetet kínál ennek a tételnek igazolására. Jövőre — Budap csf Az egyik alkalmat erre a magyar delegációnak meghívása szolgáltatta, mely a Népliga unió jövő évi közgyűlését Budapestre invitálta. Az Unió ugyanis közgyűléseit évenkint más és más országban szokta megtartani. Egyik legfőbb eszköze ez annak a propagandának, melyet a népek békés együttműködése érdekében kifejt. Tavaly Madridban volt a közgyűlés. Az előző évben Hága, azelőtt pedig Berlin volt székhelye. Volt már ilyen ünnepélyes összejövetel Angliában, Franciaországban, az uj államok közül Prágában és Varsóban. A magyar delegáció már most harmadszor ismételte meg meghivá- sát. Tavalyelőtt a barcelonai világkiállítás miatt kellett visszalépnie, tavaly pedig a Nemzetek Szövetségének tiz éves jubileuma indokolta a Genf melletti döntést. A tervet az idén is ellenszenvvel fogadták az utódállamok képviselői. A bizottságban nagy harc folyt a kérdés körül. Egyesek Párizst ajánlották, ügyes taktikával, lévén a szervezeti bizottság elnöke éppen francia. Mások kikötéseket tettek: elmennek Budapestre, de ott nem lehet szó sem a kisebbségi kérdésről, sem egyéb problémákról, melyek a magyar nyilvánosságot állandóan foglalkoztatják. Az ellentétek eléggé érthetők és világosak — a nemzetközi politikának ez a fejezete pontosan tükröződik benne. A közgyűlés mégis Budapest mellett döntött, mégpedig egyhangúan s ezzel a béke taktikája nagy és tanulságos csatát vívott meg. Az indítványt a közgyűlés elé maga a bizottság elnöke terjesztette: Flencssy, volt francia szocialista miniszter, egyébként több százmillió frank ura, akinek a felesége hercegnő, a veje pedig egy Chimay herceg. Előbb nagy beszédet mondott a békéről és a megértésről. Aztán Bernsdorff gróf szólalt fel, a német delegáció elnöke: arra emlékeztetett, hogy a német delegáció ezelőtt hat évvel már elment Lyonba s az a meleg fogadtatás, melyben ott részesült, nagy szerepet játszott a békepolitika kialakulásában. Gianini, volt miniszter, az olasz delegáció elnöke néhány meleg szóval pártolta az indítványt. Overbeke, a belga, az ellen emelt kifogást, hogy bármi szempontból is meg lehetne kötni a közgyűlés tanácskozásainak kereteit: ez olyan precedenst alkothatna, minek következtében végül semmiről sem lehetne beszélni. S végül felszólalt Crăciun a román delegáció vezetője s a kisantant nevében minden kikötés nélkül csatlakozott az indítványhoz s csupán annyit jegyzett meg, hogy az elnökségre bizza: meg fogja találni a módot, hogy a budapesti közgyűlés hangulata nem fog zavarokat okozni. Kell-e még külön rámutatni arra, hogy ebben a vitában, mely erről az alapjában véve jelentőségnélküli külsőségről folyt, benne van az egész mai külpolitika. Az erdélyiek felvétele A másik alkalom a béke taktikájának gyakorlására az Erdélyi Magyar Népliga Egyesületnek felvétele volt. Ez az erdélyi egyesület három év előtt kérte először felvételét. A kérés felett sok éles vita folyt a román és a magyar delegáció között. A különböző kifogások mögött, melyeket a román delegáció emelt, az a törekvés lappangott, hogy az erdélyi magyarok a bukaresti központi egyesület keretében keressenek utat erre a nemzetközi fórumra. Az erdélyi magyar egyesület azonban szívósan kitartott álláspontja mellett, hogy külön nemzeti egyéniségének külön sületi forma jár, egyemagának az Uniónak alapszabályai szerint is. Sok levelezés, személyes tárgyalás folyt erről a kérdésről, melyet erdélyi részről nem akartak nyilt támadásokkal elmérgesiteni. Végül is pedig tegnap az erdélyi álláspont győzött: a Romániai Magyar Népliga egyesületet egyhangúlag felvették az Unió tagjainak sorába. Az elnökség javaslatát Villari olasz delegátus terjesztette elő. A felvétel megtörténte után dr. Balogh Arthur, az egyesület elnöke lépett a szószékre s rövid, de igen hatásos francia beszédben köszönte meg a bizalmat: ' _ .. „Felajánljuk Önöknek őszinte közreműködésünket és állhatatos munkánkat __mondotta többek között. __ S biztosíthatjuk önöket, hogy e munkánkban nem fog vezetni bennünket semmiféle politikai elfogultság, hanem kizárólag az a cél, hogy gyakorlati, észszerű és elfogadható megoldásokat találjunk mindama kérdések számára, melyek minket érdekelnek. Ezektől függ azonban az európai és a világbéke, valamint az emberi szolidaritás és civilizáció sorsa...“ A román delegáció a felvételhez hozzájárult már a bizottságban: ezért Pékár Gyula a közgyűlés szine előtt mondott néhány udvarias köszönő szót. Bizonyos, hogy a magyar__román ellentétek kérdése a nagy politikában ezzel nem sokkal jött közelebb a megoldásokhoz: a béke taktikája azonban újabb és hasznos tapasztalatokat szerzett, melyek egyszer __ha az igazi kérdések kerülnek illetékes tényezők előtt napirendre __ nem lesznek haszon nélkül. (E kérdések tárgyalása közben __szombaton délelőtt 10 óra felé __cédulát küldtek be nekem a terembe: magyar barátom közölte velem a hirt, Zürich Valutapiac Í930 . junius 13. Kolozsvár *-y *a a Z u í r c h Berlin Bukarest | Budapest Bécs Prága Lendgn nyitás zárlat utó Zürich — — 8118 3263 1107875 13733 65360 25071 3261 Newyork 51605 51610 41910 16S10 57170 70875 3373 48585 16820 London 2507 250775 20366 81712 2777V8 3444 16379 — 819 Páris 2025 202550 164=5 661 224350 27815 . 13234 12381 664 Milánó 270350 2703 2196 88350 2994 37135 176673 9276 886 Prága 1530 1530 1243 500 169550 — — 16375 5 Budapest 9030 902850 7328 2942 — 1239575 589925 2779 2947 Belgrád 91250 91250 299 101125 12535/8 5967 Bukarest ^ 30650 30650 2493 — 33975 42IV* 2004 818 Becs 7278 7280 5913 2376 80675 — 475775 3443 2380 Berlin 12313 12315 4018 1364375 16908 804V« 20361 4027 Száz lej árfolyama: Zürichben 306‘/2 Londonban — Budapesten 3393/* hogy Károly herceg az éjjel repülőgépen Bukarestbe érkezett. A közvetlen előttem ülő román urak még semmit sem tudtak: tőlünk értesültek a szenzációról, melyet a román követség telefonkérdezős- ködésükre rövidesen megerősített.) A közgyűlés még egy erdélyi üggyel foglalkozott. Egyesületünk vitte be az Unióba dr. Véznái Viktor temesvári középiskolai igazgató érdekes tervét, mely nemzetközi szellemi olimpiászok rendezésére akarja a Nemzetek Szövetségét a szellemi együttműködés organizációján keresztül reábirni. A terv nagy rokonszenvre talált: csak azok ellenezték, kik általában ellenségei a versenyeknek. A kérdéssel külön bizottság is foglalkozott, mely abban állapodott meg, hogy az Unió Genfben folyó kurzusain kipróbálják még e nyár folyamán, mit a közgyűlés örömmel vett tudomásul. Ha nem is érinti közvetlenül a magyarság kérdéseit, igen figyelemreméltó volt az a vita, mely az Unió székhelyének kérdése körül folyt. A kérdés angol kezdeményezésből került napirendre: a the Leauge for Nations Union indítványozta, hogy a székhelyet tegyék át Bruxellesböl Genfbe. A vitánál, mely erről a kérdésről folyt, érdekesebb az angolok igazi indokai, melyek nem is hangzottak el. Az angol elgondolás, mely az evolúciónak mindig távoli célokat keres. a Ncpligaunioból hivatalos nemzetközi szervet akar lassú, de céltudatosan irányított fejlődéssel kifejleszteni: a Nemzetek Szövetségének közgyűlése mellé, melyben az államok kormányai vannak képviselve __ egy második kamarát a Népligaunio, melyben az államok társadalma és közgyűlése közvetlenül jusson szóhoz a világ sorsának intézésében, de nemcsak szóhoz, hanem befolyáshoz is. A terv igy nagyon merésznek és megvalósithatatlannak látszik, s talán azért sem került szóba. Ha azonban meggondoljuk, hogy az angol liga vezető tagjai között ma is ott van az a lord Robert Cecil, ki már sokkal Wilson előtt felvetette a Nemzetek Szövetségének tervét, és az alapokmány szerkesztésében döntő szerepet játszott, feltételezhetjük, hogy a terv az ö környezetéből, sőt talán éppen ötőle magától származik. Akkor pedig bizonyosan komoly s éppen úgy lehetővé válhatik, mint maga a Nemzetek Szövetsége is. Akik ma beszélnek erről, 20 __30 éves lassú fejlődést emlegetnek s cseppet sem zavarja őket, hogy már az első lépés __ a genfi székhely is hajótörést szenvedett a belgák érzékenykedésén s különböző technikai nehézségeken. Azon végzem, amivel a közgyűlés kezdődött: a napirendi vitával, melyet a svájci delegáció provokált. A svájciak a Briand-féle memorandumot kívánták napirendre tűzetni. A kérdést végül is szavazás döntötte el. Franciaország körülbelül egyedül maradt ’a svájciakkal. Ellene szavaztak nemcsak az angolok, németek, osztrákok, olaszok, hanem a magyarok mellett __a román delegáció is. Sokan úgy találták, hogy ez a szá/vazás a Briand memorandum helyzetét nagyon jellemzi. És ezen nem változtatott az sem, hogy Wiliam Martin, Journal de Geneve szerkesztője, aki a svájci indítványt a közgyűlésen védte, túlságosan óvatosnak, sőt gyávának nevezte a közgyűlést. Dr. Sulyok István. Gyermek hintőporban ne válogassál, Hőfer az igazi Jő!
