Keleti Ujság, 1930. június (13. évfolyam, 121-146. szám)
1930-06-15 / 133. szám
' arm. »m m. hmm. Kummet 5 Éheznek a nyugdíjasok Knldöttségíleg kérték a tartományi igazgatóságon elvisel* keletien helyzetük meg szüntetését — Évek telnek bele míg kiutalják a nyugdijat, ka pedig kiutalták, hónapokig nem fizetik ki "(Kolozsvár, janira 13.) A nyugdíjasok éheznek... Régi refrén. Már évek éta halljuk, évek óta hirdetjük és kiáltjuk az érdekeltek felé, de a nyugdíjasokkal Bukarestben nem sokat töiődnek. Volt idő, nem is olyan régen, amikor még a tisztviselőkkel sem törődtek. A nyugdíjazás intézménye nálunk még gyerekcipőben jár. Vintila Bratianu, mikor egy erdélyi nyugdíjas elébe járult, hogy a nyugdiját utalják ki, mert éhezik, — a világ legtermészetesebb hangján kijelentette: ha mint tisztviselő nem tudta magát megszedni, akkor nem érdemeli meg a nyugdijat!... Ezek aa idők ma már elmúltak. Románia is nyugati mintára próbálja megoldani a nyugdíjazások kérdését. Meg van az uj nyugdíjtörvény, felállították az uj nyugdíj hivatalt. Az intézmény azonban még lassan működik. A nyugdijbizottság hivatal szobáiban halomra gyűltek az akták. Itt van a magyar tisztviselők nyugdíjazási ügy«. Boila Romulus, a nyugdijbizottság elnöke, aki tagadhatatlanul sok jóakaratot tanúsít a nyugdíjasok ügyében, azt Ígérte, hogy liusvétra az ösz- exes, volt magyar tisztviselők megkapják a nyugdíjukat. Azéta eltelt husvét, eltelt pünkösd s a volt magyar tisztviselők nagyrésze még ma is vár, vár, reménykedik és éhezik . . . Egyidőben nyugdijelőleget ígértek, de ez az Ígéret is csak ígéret maradt. szeren változtatni kell. Az áll am presztízse kívánja, hogy legalább a nyomorgó nyugdíjasait pontosan fizesse. Minden kérés, sürgetés azonban hiábavalónak bizonyult. Bukarest érzéketlen. A nyugdíjasokkal nem törődnek. Tegnap ismét nyugdíjas küldöttség jelent meg Hodor Viktor tartományi államtitkárnál. Elmondották a nyugdíjasok, hogy még mai napig sem kaptak nyugdijat és nem bírják tovább az éhséget. Hodor államtitkár azonnal beszélt, telefonon a pénzügyminiszterrel. Az Ígéret újból elhangzott, hogy a kívánt ősz- szeget azonnal kiutalják. Tálán holnap már a kolozsvári adóhivatal fizetni fog. Talán . . . És ez igy megy hónapok óta. Minden hónapban megismétlődnek a küldöttségjárások, a pénztárak előtt való leírhatatlan jelenetek és az elkeseredés napról- napra fokozódik. A Keleti Újság hasábjain számtalanszor rámutattunk arra. hogy a nemrégen bevezetett pénzügyi rendszer rossz. Az adóhivatalok minden este a befizetett adókat a Banca Naţionala pénztárába szállítják be és a legszükségesebb állami kiadásokat i ezek között elsősorban a nyugdíjasokat nem tudják fizetni. Minden egyes esetben a pénzügyminisztérium külön rendelettel diszponál, hogy mekkora összeget utalhatnak ki a ^nyugdíjasok résziére. Ez az összeg következetesen csak «gytized ítészét teszi ki annak, amire a nyugdíjasok kifizetésénél szükség van. Amíg Bukarestben nem látják be, hogy ez a rendszer rossz és azon nem változtatnak, addig úgy a tisztviselők, valamint a" "nyugdíjasok az államban csak ellenséget láthatnak, finely még a legelemibb kötelessé, geiről is megfeledkezik. Meddig tart ez a rendszeri Mikor lép be Románia a nyugati államok közé, ahol a tisztviselő és a nyugdijas pontosan megkapja a járandóságait? . . . Erre a kérdésre válunk kielégítő feleletet . . . Olajos Domokos. '\~l -VVVV«VVVV!VV'/VMVW>^> Agyonlőtte magát a lugosi főállomásfőnök Idegeit felőrölte a szakadatlan munka és ezért lett öngyilkos Aki öngyilkos akart lenni a nyugdíj miatt Hogy a nyugdíjazások kérdését milyen felületesen fes késedelmesen intézik ma is Bukarestben, arra csak egy jellemző példát mondunk el. A napokban egy rongyos, sápadt arcú, az éhségtől révedező tekintetű ember állt az adóhivatal előtt. E sorok Írójának feltűnt a szánalmas kinézésű ember és önkénytelenül megszólította : — Mi a baj, valami családi gyász érte? 1 Ekkor az ember megmozdult, a léptei ingadozók voltak és alig batllhatő hangon, csak ennyit mondott: — Kérem, én öngyilkos leszek. — Miiért akar öngyilkos lenni? A férfi kétségbeesetten jelentette ki: — Hónapok jóta családommal együtt nyomorgok, éhezem. Hat napja szárazkenyémél egyebet nem ettem. Azért szédülök és árért állok bizonytalanul a lábamon. I — Tessék csak nyugodtan elmondani, miről van snó. — Ez év Január elsejéig tisztviselő voltam. Iroda igazgató. Harmincöt éve szolgálom az államot. Január elsejével nyugdíjba küldtek. Akkor azt Ígérték, hogy a nyugdijamat rövidesen megkapom. Azóta s hónapok egymásután múlnak el lés már minden segélyforrást kimerítettem. Barátaim, mint a bélpoklostől bújnak el előlem, nincs egyetlen banim, éhezem. Már nem bírom tovább, öngyilkos leszek. És itt megáll, szenneiben. könnyek jelennek meg és félénk bizakodással tekint felém. — Érettem nem kár, de szegény családom éhezik... Az egyik főtéri pénzintézet, ahol interveniáltam, Segítségére sietett a szerencsétlen embernek. Egy időre sikerült egy életet megmenteni. Végre Bukarestből megkapta az £rtesitést, bogi csaknem hat hónap uralva a nyugdijbizottság kiutalta e. nyugdiját. Amig a bürokrácia tekervényes utján a nyugdíjazás iratai Kolozsvárra érkeznek, újabb hetek telnek el. Újabb kálváriájára» a kiutalt nyugdíj után És akkor megkezdődhetik az njabb kálváriajárás. A kolozsvári adóhivatal nem tud fizetni. Midőn e sorokat írjuk, ,, I I a nyugdíjasok nyolcvan percentje még nem kapta meg a nyugdiját. íNapnól-napra a pénztárak előtt leirhatatlan jelenetek játszódnak le. Dante poklára emlékeztet az itt látható kép. A nyugdíjasok százai vonulnak fel, rongyos, éhező, késégbeesett emberek. Egymást rúgják, tépik, taszigálják, hogy ki érjen hamarabb a pénztár elé, mert mindenki attól fél, hogy kiakasztják a táblát: nincs több pénz. És ezek a jelenetek hónapról-hónapra, napról-uapra ismétlődnek meg. Maguk a tisztviselők kijelentettük, hogy már nem bírják idegekkel tovább nézni a leirha. katlanul megható és megrendítő jeleneteket. Tarţia adminisztrátor, akit mindenki humánus gondolkodású iotisztviselőnek ismer, már több ízben jelentést tett a génzügvmimszlemek, hogy a mostani pénzügyi rtnd(Lugos, junius 13;) Megdöbbentő tragédia tartja izgalomban tegnap óta Lugos város egész társadalmát. Leiten Miklós 43 éves főállomásfőnök tegnap délben közvetlen ebéd után otthonában agyonlőtte magát és azonnal meghalt. Leiten magyar ember, aki rendkívüli szorgalmával és lelkiismeretes munkájával érte el, bogy, még a CFR-nél tapasztalható kisebbség- ellenes tendeneió mellett is megkapta a főál- lomásfőüöki rangot. Arról azonban gondoskodtak, hogy ő se legyen kivétel a szabályaiul cs a beosztását úgy intézték, hogy alárendelt szerepe legyen, végezze a munkát, de a főállomásfőnöki ranggal járó előnyökből kizárták. Igv történt, hogy a főállomás rendkívül nagy és nehéz ügymenete szintén kizárólag az ő vadaira ne(Kolossvár, junius 13.) A hirtelen melegre változott időjárás megnyitotta a fürdőszezont. Az emberek nagy tömegekben menekülnek a meleg elől a vízbe, amely mint minden évben, az idén is megkövetelte áldozatait. Tegnap egyszerre kettőt is. Az első áldozat Nagy László 16 éves borbély- inas, Melits Hugónál volt alkalmazásban, péntek délben hazament a Dalos ucca 18 szám alatti lakására, hamarosan megebédelt és a Zugó uceai malomárokhoz mént hüsölni. A Molnár és Pintér malma fölött az első zsilipnél két méteres, lassú duzzasztott viz folyik, ahol Kétvizköz legjobb úszói szoktak fürdözni. Nagy László is kitűnő úszó volt, nehány bravúros ugrás és egy-két tempó után azonban öltözködni kezdett, mert a délutáni munka sürgősen várta. Amint hozzáfogott az öltözködéshez jajgatásra és hörgésre lett figyelmes, majd látta, hogy egy embert sodor a viz, aki hol elmerül, hol felbukkan. Egy percig sem habozott. Levetette ruhadarabjait és a fuldokló után ugrott. A fuldokló ember kétségbeesetten kapott megmentője után, akit öntudatlan vergődésében vizalá taszított. Buborékok csaptak fel Nagy László után. Nehány parton levő ember az első pillanatban még azt hite, hogy Nagy László a kapkodó ember elő! próbál menekülni a viz alatt, később azonban látták, bogy a fiú nem merül fel. A parton állók között volt a fiú nővére, akinek kétségbeesett sikoltozására többen a vízbe ugrottak. Az első fuldoklót azonnal kimentették, de Nagy Lászlónak nyoma veszett. Vagy tizenötön ugrottak a vízbe az eltűnt fiú keresésére, hezedett. Leiten éppen kisebbségi voltára való tekintettel túlzásba vitte a munkát és a félelemig menő lelkiismeretességgel látta el ügykörének teendőjét. Az emberi erőt feliilha- ladó munka lassanként megőrölte idegeit. Több i/.ben kért hosszabb pihenési szabadságot, ezt azonban éppen nélkülözhetetlenségére való tekintettel soha sem adták meg neki. Pünkösdkor Szegedre akart utazni 25 éves érettségi találkozóra, szabadságot azonban most sem kapott. A lelkiismeretes és kimeriiö munkájával szemben tapasztalt újabb méltánytalanság az egyébként is hajszolt idegekre végzetes hatással volt. Azóta szinte buskomoran végezte teendőit és pillanatnyi idegizgalmában tegnap elkövette végzetes tettét. Halála Lugos egész társadalmában, különösen pedig a magyarság körében rendkívül mély részvétet váltott ki. 200 méter távolságban kutattak utána, de nem találtak rá. A Zugó ucca felé nyíló zsilipet is felnyitották, de ez sem vezetett eredményre. Végül egy Takács János nevű fuvaros a szerencsétlenség helyétől mintegy 100 méterrel lejjebb talált rá az egy óra óta viz alatt levő holttestre, melyet hiába próbáltak éleszteni;'A kiszállott mentők is csak a halált tudták megállapítani. Nagy Lászlónak csak egy éve volt bátra ahhoz, hogy felszabaduljon, apja, Nagy Dénes az Iparos Bankban altiszt és kilenc gyermeke van. A szerencsétlenül járt Nagy László csendes, finomlelkü , fiú volt. Sokat olvasott és rajzolhatott. Ugy_ tervezte, hogyha majd felszabadul, a művészi pályára megy. Akik látták a dolgait, reményekre jogosító tehetséget láttak benne. Arcképei, íényképnagyitásai, bár senki sem tanította őt erre, meglepően jók voltak. A Szamosi másik áldozata Burkus János 21 éves mezőkövesdi születésű schimbás volt, aki a kolozsvári 11-es huszároknál szolgált. Tegnap délután. ezredtársaival fürödni ment a nagygát fölött lévő lóusztatóhoz. Burkus nem tudót jól úszni és a meredek sziklafái mellé kerülve, elkapta őt a viz sodr?-. A sok fürdöző katona csali későn vette észre, hogy egyik társuk hiányzik. Azonnal keresésére indultak," de csak későre találták meg. Az életre keltő kísérletek már hiábavalónak bizonyultak. Burkus János, polgári foglalkozása szabó, katonaságából csak pár hónapja volt még bátra. A szerencsétlenségről a kolozsvári rendőrség értesítette hozzátarto* sóit. - > -s? - • Egyetlen nap alatt két ember fulladt a Szamosba
