Keleti Ujság, 1930. június (13. évfolyam, 121-146. szám)
1930-06-12 / 130. szám
XIII. tVF. 130. BZAM. c ----A szemtanú krónikát ir az utókornak A trónusról leszállóit régensek, egynap os miniszter ehf Maniu kollega ur> hősekf népség és kaíonaság Két történelmi nap dióhéjban — Bukaresti munkatársunktól — (Bukarest, junius 10.) Péntek este nyolc óra. Készülünk iái rendes esti beszélgetésre. Fél kilenckor csenget a szerkesztőség telefonja: befut Kolozsvár. — Halló! Itt a Keleti Újság. — Halló! Itt Bukarest. Mehetünk. A beszélgetésnek ebben a pillanatban vége szakad. Hiába csengetek, Kolozsvár eltűnt. A központban a kisasszony rezignáltam mondja: vonat zavar. Most én hivom Kolozsvárt. Egy óra múlva jelentkezik is. Fülemen a kagylóval várok. Hiába. A kolozsvári szerkesztőséget ugylátszik, elnyelte a föld. Nem válaszol senki. Hirtelen eszembe jut Ferdinand király halála. AkkoT is igy volt. Tehát történt valami s valami nagy esemény lehet kibontakozóban, hogy a telefonszolgálat ilyen hirtelen felmondta a szolgálatot. Fegyver-erdő körül a cotroceni kastély Veszem a kabátomat és kimegyek az uccára. A Capsanál külföldi laptudósitók beszélgetnek. Ök sem tudtak beszélni ma este. Belgráddal, Beccsel és Budapesttel hirtelen megszakadt az összeköttetés. Rápillantok a Boulevard Hotel villanyórájára': féltizenegy. Mé» vagy tiz percig beszélgetek kollégáimmal, aztán hazafelé veszem utamat. Az uccák csendesek. A lapok szerkesztőségeiben a rendes napi munka folyik. Lehet, hogy csalódtam. A Sarindwr ucca végén azonban hirtelen, autó stoppol mellettem. A gépéből egy román kollégám ugrik ki, izgatottan belémkarol 6 valósággal íelráncigál maga mellé. A soffőr indit s a következő pillanatban már nyolcvankilométeres sebességgel rohanunk lefele az Elisabeta körúton, egyenesen Cotroceni felé. — Ezelőtt tiz perccel Károly herceg repülővel megérkezett a baneasai repülőtérre — beszél idegesen. Az éjszakát pedig a cotroceni királyi kastélyban fogja tölteni. Soffőr gyorsabban! Az utat katonai kordon állta el. Nem engedtek át. Fenyegetően villognak a szuronyok. Vadászok mindannyian. Zöld kalapjukon m éjszakai szél enyhén lengeti a tollat. Messziről katonazene hallszik. Rőt fényfoltok csillannak fel az éjszakában. Fáklyák. Hátunk megett az utón egy ezred masíroz, elér és vígan menetel a régi park hatalmas fái közé elrejtett királyi kastély felé. Hurrázás zug fel. A legénység Károly királyt élteti . . . Jöjjön a miniszterelnök Visszafordulunk. Az uecákon már csoportok alakulnak ki. Hatalmas tömeg fogad a Capsanál. A miniszterelnökségen világos minden ablak, Egymásután suhannak a bejárat alá a miniszteri kocsik. Mihalache elevenen ugrik ki kocsijából. Két-három lépcsőfokot lép át egyszerre. Rövid félórai tanácskozás után kiadják az első kommünikét, mellyel hivatalosan megerősítik Károly herceg visszatérését. Fél egykor a miniszterelnökségen megjelenik Pve- cup ezredes. Károly herceg kéreti a miniszterelnököt. Majd Averescu, Goga és Lapu maguktól sietnek kihallgatást kérni. Ionel Bratianu fia, George Bmtianu után távirat megy Iasiba. A herceg kéréti, hogy minél előbb, lehetőleg repülőgépen jöjjön Bukarestbe. Bratianu visszatávimtozza, hogy repülőgépre nem ül, de autóval elindult. Megszállották a postát Meg akarok kísérelni egy telefonbeszélgetést. Hívásomra azonban nem jelentkezik a központ. Ki vagyok kapcsolva. Hajnal felié tudom meg, hogy a posta katonai parancsnoka, Teodorescu repülő ezredes lett. Hajnalban történik meg Cihoski volt hadügyminiszternek fővárosi katonai kormányzóvá való kinevezése is. Hol van Mosoiu tábornok? Szombaton reggel a lapok már hozzák az eseményekét. Hatalmas tömegek lepik el m uccákat. A hangulat Károly mellett van. Mindenki élteti a herceget. Egy.kéit szerkesztőség balkonjára hatalmas plakátok kerülnek ki ezzel a felírással: „Éljen II. Károly király!’* Az uecákon Károly herceg fényképeit osztogatják, a gomblyukakban Károly-emblémák tűnnek fel. Sehol nincs rendzavarás. A fővárost nem lepték meg az események. A herceg visszatérése a levegőben volt. Mindenki várta. A tömegek, különösen a királyi palota és a Viitorul szerkesztősége, illegve a liberális klub körül koncentralodnak. Délelőtt a liberális párt elnöki tanácsa ölésit tart. Az ablakokat lefüggönyözik. A tömegből többen hurrognak. Néhány diák létrát hoz és a Viitorul balkonjára Károly-plakátot tűz ki. A plakát mellé zászlót erősítenek. A zászló azonban inog a szélben. Erre valaki ismét felmászik az erkélyre s a zászló nyelével beüti a szerkesztőség egyik ablakát. A rúd vége tehát benn van a szerkesztőségben, a másik végét az erkélyhez erősitik. Miközben a liberálisok benn üléseznek, az uccán gúnyos kiáltások hangzanak el: — Hol van Mosoiu tábornok? Mért nem áll isimiét a rikkancsok élére? Akit még barátai is megtagadtak Szombaton a minisztertanács egész nap permanen- ciában van. Erről vitatkoznak a minisztertanácsban is. Fél hatkor Maniu beadja a lemondását. A kormány dönt, hogy Károly herceget vissza kell helyezni régi jogaiba. Hatkor a kamarában Pop Cicio elnök megnyitja aa ülést. A gyulafehérvári gyűlés volt elnök csenget és konstatálja, hogy a kamarában idegen személyek is vannak. Az ülés tehát nem tartható meg s külöjiösen azért nem, mert a képviselők és a szenátorok jórésze nincs a fővárosban. A parlament elnöksége úgy döntött, hogy a nemzetgyűlést vasárnap tizenegy órára hívja egybe. A kamara folyosóján izgatott csoportok alakulnak ki. A nap hőse Manoilescu, Iunian. Mindenki az ő szavukat lesi. Goga, minit mindig, most is lendülete« és mesteri módon röpíti a frázisokat. Iunian ideges, szemeivel egyszerre három felié néz. Nem akaT nyilatkozni. Manoilescu bohém és kedélyes. Hangulatából nem zökkentették ki az események, melyeknek előkészítéséhez hozzájárult. Minden oldalról gratuláló urak veszik körül. Hősnek titulálják talán azok is, akik megtagadták a vele való barátságot annakidején, mikor kinyíltak előtte Doftana dobos kapui . . . Egynapos miniszterek Még a folyosón vagyunk, mikor megérkezik a hir, hogy az uj kormányt Mironeseu alakítja. Az események legkedélyesebb momentumát élik át aa újságírók. D. R. Ioaniţescu végre munkaügyi miniszter lett. Ezért küzdött, ezért fáradozott, ezért ontotta magából az intervjukat. Igaz, hogy uj méltósága csak egy napig fog tartani. Pünkösdi miniszterség lesz csupán. De ez is valami. — Végzetes állás munkaügyi miniszternek lenni — mondja valaki nevetve. — Trancu Iasi kiutazott Genf be, azalatt itthon megbukott a kormány. Raduca- nut szintén Genfben érte Maniu lemondása . . . Lenn a tömeg kiábrándulva veszi tudomásul a nemzetgyűlés elhalasztását. A posta felé menet halljuk, hogy Cotroeeniben mintegy ötvenezer ember tüntet Károly király mellett. Mindenki biztosra veszi, hogy Károly herceget vasárnap királlyá választja a nemzetgyűlés. Maniu kollega ur A postán Dumitreseu őrnagynak be kell mutatnunk az anyagot, amit le szándékozunk adni. Az őrnagy talpig katona, de amellett kedves, szívélyes ur. Vitatkozunk vele az anyag megszövegezését illetőleg. — Jaj — mondja tréfásan az őrnagy —- inkább vezényelek három ezredet, mint három újságírót... Késő este Maniu a miniszterelnökségen elbúcsúzik az ujságiróktól. A volt miniszterelnök fáradt. Vonásai kimélyültek. — Jó éjszakát kolléga urak — mondja. Mert most már ugye ismét kollégák vagyunk. — Egy napig — válaszolunk. — Na, az nem olyan biztos — mosolyog Maniu. — Király lesz Károly herceg? — kérdi valaki hirtelen. — Ezt kérdezzék meg az uj miniszterelnöktől... Várjuk a királyt Vasárnap reggel már kilenckor hatalmas tömegek lepik el a parlament környékét. Mindenütt katonai sorfalak. Szigorúan leigazoltatnak. Végre benn vagyok az ülésteremben. A karzatok zsúfolásig vannak megtelve. Rendkívül sok a nő. A teremőrök az újonnan érkezőket rostálják. Az ajtók körül kis guerilla-harcok fejlődnek ki. Gyönyörű toalettek gyúródnék össze, lakkcipőket taposnak szét. De senki se bánja. Lenn a folyósón ünnepi hangulat. Sok a frakk. Mindenki érzi az aktus jelentőségét. Ilyen eseményeket a háború óta nem élt át az ország. Lassan megtelik a diplomaták páholya is. Komoly merev arcok. Doici nuncius biborszinü kez- tyüje kedvesen üdvözli a szomszédos páholyok előkelő közönségét. Aztán minden programszerűen megy végbe. Kezdődnek a szavazások. 2 óra negyven perckor Pop Cicio királynak deklarálja Károly trónörököst. Fél háromkor megindul a királyi menet a Calea Victoriei királyi palotából. A királyi diszhintót mindenütt egetverő éljenzés fogadja. S miközben kinn a tömeg lelkesen ünepli királyát, a kamarába megérkeznek: Miron patriarcha és Saraţeanu volt régens. Nagy tapssal és éljenzéssel fogadják őket s a két volt régens helyet foglal egy képviselői pad- ban. Történelmi pillanat ez. Az ünneplés néhány percig tart s a különben feltűnően komoly arcú patriarcha mosolyogva int kezével a karzatok felé... Elhangzik az eskü Pontban három órakor áll meg az udvari disz- hintó a parlament előtt. A zenekar a királyi himnuszt játsza. Táncolnak a testőrök lovai s a négyszögben felállított legénység hurrázása nem akar megszűnni. A király frissen, mosolyogva lép ki a hintóból Miklós herceggel együtt, aki balján foglalt helyet. A kamara előcsarnokában a kormány és a garnizon tábornoki karának tisztelgését fogadja. Meleg kézszoritások következnek. A királynak mindenkihez van egy kedves szava. Nae Ionescu, az ismert karlista publicista, a Cuvântul főszerkesztője, mellettem egy székről figyeli mindezeket. Zsebkendőjével szemeit nyomogatja. Valaki a nagy tolongásban a Bratianu Ionel szobra alá áll, mely egy álló órán van elhelyezve. Nae Ionescu ráförmed: — Ne álljon a szobor alá! Még magára zuhan, •hogy elrontsa az ünnepséget. Nem lehet leírni azt a lelkes tombolást, mely a nemzetgyűlés színe előtt megjelenő királyt fogadja. A király mélyen, katonásan meghajtja magát és mosolyog. A nők könnyeznek. Egyedül a diplomaták páholyában van nyugalom. A monoklik hidegen, moccanás nélkül villognak. Következik az eskületétel. A király hangjában nincs semmi izgalom, vagy megilletődés. Keményen, katonásan mondja el az esküt, jobbkezét a keresztre téve. Szemben Bratianu bronz-szobrával Újabb éljenzés. Milyen más a hangulat most, mint annakidején volt a Mihály trónralépése idején. Eltűntek az aggodalmaskodó arcok. Eltűnt Bratianu Ionel, aki akkor ott az emelvényen keményen nézett szembe a jövővel. Mintha most is magam előtt látnám ősz fejét és komoly, tiszteletet parancsoló profilját. Ma emlékét már csak az a sötét bronzszobor hirdeti, mely a parlament előcsarnokában áll s melynek bronz-szemei ma végignézték Károly király diadalmas bevonulását... Lezárul a két nap történelme Az eskü után a király felolvassa beszédét Állandóan zugó éljenzés és taps szakítja félbe. Megható jelenet volt az, amikor a király az őszinte ünneplés hatása alatt megcsókolta háta mögött álló öccsét, Miklós herceget. A nemzetgyűlésből a király az Ismeretlen Katona sírjához ment, ahol koszorút helyezett el. Éjszaka Miklós herceggel Curtea de Argesbe utazott Ferdinand király sírjához. Éjfél felé kapjuk a hirt, hogy a sziguranca vezérigazgatóját, Stan Emanoilt leváltották. Majd később, hogy kinevezték a főváros uj rendőrprefektusát. S mindez rövid negyvennyolc órán belül történt. Az ország királyt kapott. Közben lemondott két kormány. A nyolcvan éves liberális pártot pedig a szétroppanás fenyegeti. S mindez rövid két nap alatt következett be. Két nap, mely két évtized politikájának volt számtani eredménye. Kakassy Endre.
