Keleti Ujság, 1930. május (13. évfolyam, 97-120. szám)
1930-05-10 / 104. szám
m sa Moren! el fog tűnni a föld színéről! Ezt fősolja a dícsőszesitmártom vegyész, aki Galíciában már eloltott egy nagyarányú szondatüzet — Levelekben SlgyeísnezteUe a kormányt és a petróleum társaság vezetőségét (Dicsöszentmárton, május 8.) Foglalkozott a Keleti Újság a Dicsőszentmártonban élő Du- sinszky Nándor vegyész ügyével, aki vállalkozott rá, hogy a morenii szondatüzet huszonegy nap alatt eloltja és üzembe is helyezi. Ezért a szonda nyolcnapi termelését kötötte ki a maga részére honoráriumképen. A vegyésszel, aki okmányokkal igazolta, hogy 1912-ben Galíciában már eloltott egy nagyszabású szondatüzet, valóságos Ddisszeát járattak és közel sem eresztették az égő szondához, hanem ahelyett Lázár mérnök próbálkozik tovább is, újabb és újabb módszerekkel, természetesen mindezideig sikertelenül. Du- sinszkynak, aki figyelemmel kisérte az oltási munkálatokat, ilyen körülmények között nem maradt más hátra, mint megjósolni, hogy mi fog történni Moreniben. Idáig három alagút fúrásával próbálkozták a tűz magjához hozzáférni. Dusinszky minden egyes alkalommal előre megmondotta, hogy az alagutak fel fognak robbanni. A jóslat be is vált. Előre bemondta azt is, hogy a szondatüz vulkánikus jelleget fog ölteni és ez is bekövetkezett. Ilyen .körülmények között érdeklődésre tarthat számot legutóbbi jóslata, amely bizony elég katasztrofálisan hangzik. Nem kevesebbről van szó, minthogy egész Moreni el fog tűnni a föld szinéről. Munkatársunknak a könnyen valósággá válható eseményt a következő nyilatkozattal erősítette meg: _Tudomásomra jutott, hogy Lázár mérnök egy újabb találmányával a szondát el akarja vágni. A napokban levelet küldöttem az ipari I és kereskedelemügyi miniszterhez, a Somano- Americana társaság vezérigazgatójának, Riss- . dörfer miniszteri igazgatónak és a morenii szon- í dák igazgatójának, Berindei urnák. Ezekben a levelekben figyelmeztettem őket, hogy, ha megengedik Lázár mérnök újabb kísérletét, világraszóló borzalmas katasztrófa fog történni. Eddigi állításaiban, amelyeket okmányokkal tudott bizonyítani a tények és események beigazolták, s ha az újabb kísérlet megtörténik, egész Moreni el fog tűnni a föld szinéről. Egyébként ma is fenntartom azon állításomat, hogy az égő szondát minden vulkánikus jellege mellett is körülbelül egymillió költséggel huszonegy nap alatt kioltom és üzembe is helyezem. A komoly meggyőződés hangján jelenti ki mindezt a dicsőszentmártoni vegyész, aki meglett, ötven éves ember. Fellépése annyira határozott és ellentmondást nem tűrő, hogy a legszkeptikusabb embernek is föltétlenül imponál. Választ még a leveleire nem kapott. Mindenesetre kíváncsian várjuk, hogy sikerült-e állításainak komolyságáról meggyőzni a hivatalos szerveket, mert borzalmas volna, ha rettenetes jóslata beválna. Dusinszky Nándor nem csinált titkot belőle, hogy mi vár Morenire és a dicsőszentmártoni közönség tudomást szerezve jóslatáról afölött vitázik, hogy vájjon az illetékes tényezők, vagy a szonda ad-e igazat a vegyésznek? Az európai sajtó az ukrán kisebbségek iskolaügyi panaszával kapcsolatban megállapítja, hogy a külföldnek nem sok bizalma lehet a ITÍaniu kormányban (Kolozsvár, május 8.) A bukovinai ukrán lakosságnak osztrák időkben meg voltak a pontos kulcs szerint megállapított számú népiskolái, melyeket a politikai község tartott fenn. A román uralom első közigazgatási ténykedései közé tartozott 47 ukrán népiskolának elrománositása. Ezeknek sorsában rövidesen osztozott a többi is úgy, hogy ennek a jelentős népkisebbségnek egyetlen anyanyelvű iskolája sem maradt. Minden kérés, mellyel Bukaresthez fordultak, teljesen eredménytelen maradt. Választ sem kaptak reá. így történt, hogy az ukránság egyik vezetője, dr. Dutczák Basil csernovici ügyvéd 1928 májusában panasszal fordult a Nemzetek Szövetségéhez. Dutczák arra hivatkozott, hogy az 1923. évi állami elemi iskolatörvény szerint „azok a románok, kik anyanyelvűket elvesztették“ csakis román tannyelvű iskolába járhatnak. Ennek a meghatározásnak alapján pedig a közoktatás- ügyi hatóságok a bukovinai ukránokat egyszerűen el- szlávosodott románoknak minősítették és megtagadták számukra az ukránnyelvü oktatást az egész vonalon. Az igazság ezzel szemben az, hogy mint mindenütt, hol népek érintkeznek egymással, kölcsönös asszimiláció történt itt is. Dutczák dr. panaszát a népszövetségi eljárás ismert utján a román kormánynak adták ki nyilatkozattétel végett. A kormány válasza minden vitát visszautasított az ukránok néprajzi és i £l©máa, angol, írásul a, né- | I şuiei, ífaafs^ar, olass, csen- | szlovák, sserb, toorváí i • fi fordítások, gépbedikíá’.ás, másolás, sokszoro- ti fa sitás DR. MANDEL FORDÍTÓ IRODÁBAN, g §j Ciuj-Kolozsvár, Strada Memorandului No. 9. s§ történelmi kérdéseit illetően és egyszerűen arra az álláspontra helyezkedett, hogy az iskolaügy terén kiadott intézkedések az ukrán lakosság kívánságára történtek. A panasz a Nemzetek Szövetségének tanácsa elé nem került soha sem. Ellenben a kormány kétségtelenül kapott bizonyos figyelmeztetéseket népszövetségi helyekről. Erre vallanak legalább egyes intézkedések, melyek a helyzetet enyhítették ugyan, de távolról sem oldották meg. Azonkívül pedig — és ez felette érdekelheti az erdélyi magyarságot is _ a kormány említett válaszában igen nagy szerepet játszik az a bizonyos kisebbségi statútum is, melyről már annyit hallottunk, mely azonban még mindig nincsen sehol. A válasz ugyanis több Ízben hivatkozik arra, hogy a panasz tárgyát képező kérdést amúgy is rövidesen és gyökeresen megoldja a kisebbségi statútum, nines tehát értelme, hogy a Nemzetek Szövetsége éppen most fárassza magát ennek a kérdésnek tanulmányozásával. A magyarázatot a Nemzetek Szövetsége ugylátszik elfogadta és így , az ukránok panasza minden tárgyalás nélkül, teljesen elintézetlenül maradt. S az ukránok a, többi romániai kisebbségekkel együtt várhatják azt a bizonyos kisebbségi statútumot, mely legalább most csak arra jó, hogy a kisebbségek számára ügyeik előbbrevitelét elodázza. Az ukránok panaszának ez a sorsa eléggé élénken foglalkoztatta az európai sajtót. így legutóbb a Baseler Nachrichten foglalkozott vele hosszabb cikkben, melyet azzal végzett, hogy ilyen körülmények között a külföldnek nem sok bizalma lehet a Maníu-kormányban A semleges és alig befolyásolható külföldnek ez a megállapitása alkalmasnak látszik arra, hogy figyelmeztesse nyomatékkai a kormányt: a kisebbségi statútumnak folytonos halasztgatása aligha áll a kormány külföldi tekintélyének érdekében. Hóbort és Közgazdaság * James Böyle amerikai egyetemi tanár, jeles Közgazdász, legutóbb érdekes tanulmányban értekezett az agrártermelés és a fogyasztás harmóniájának megbomlásáról. A Cornel egyetem jeles tudósa tanulmányában megállapítja, hogy az utóbbi években á kenyérmagvak fogyasztásában 20 százalékos esést lehetett konstatálni. Boyle ezt a 20 százalékos esést főképpen annak rovására irja, hogy utóbbi időben a hölgyek soványitó kúrákat folytatnak, mert életük végéig karcsuak akarnak maradni. A táplálkozás rendje természetesen a hölgyeknek ehhez az akaratához idomul. A kenyérmagvak, amelyek a kétségtelenül hizlaló tulajdonságú szénhidrátokat tartalmazzák, mind jobban háttérbe szorulnak tehát és helyüket elfoglalják más, kevésbé hizlaló tulajdonságú tápszerek. James Boyle szerint a vegetárius eszmék terjedése szintén oly következményekkel jár, amelyekkel az agráriusoknak számolniok kell. A ■ hus-ételek háttérbe szorulása rontja az állatérté- kesitési lehetőségeket és igy végeredményében az állattenyésztésnek válik hátrányára. Bár ezek az érdekes megállapítások közvetlenül nem ellenőrizhetők, azonban kétségtelenül meg lehet állapítani, hogy sok tekintetben igaza van Boyle-nek. Hogy azonban a divat egyik-másik hóbortja közvetlenül is milyen óriási gazdasági károkat okozhat, sőt hogy a közbiztonságot is veszélyeztetheti, erre szomorú példa a pézsmapatkány esete. Két hir jobban beszél mindennél arról, hogy a pézsmapocok milyen óriási csapássá vált egyes helyeken. Az egyik hir a következőképpen szól: „Sopron villanegyedében egy hatalmas, macskanagy- ságu pézsmapocok, amely az egyik lakóház pincéjéből jött ki, megtámadott egy munkást, majd Frint Nándor bányászati főiskolai hallgatót, aki csak hosszas küzdelem után tudta agyonütni' az állatot.“ A másik: „Sopronból jelentik: Nehány hónap óta a városban elszaporodott a pézsmapatkány. A macskanagyságu állatok többizben támadtak meg embereket is, legutóbb Kámán József rendőrfőtörzsőrmestert, amikor éjszakai szolgálati körútját végezte. A rendőrnek sikerült agyonütnie a dühös pézsmapatkányt. Valószínű, hogy ezek az állatok a kudarcot vallott csehországi telepítésről kerültek ide.“ Ez utóbbi hir már utal arra is, hogy a pézsmapatkányt mesterségesen telepitették Európába. Az amerikában élő pézsmapocok ugyanis becses prémei, szolgáltat, finom női bundák készülnek kikészített gereznájából. A Cotterado__Mannsfeld-íéle hercegi uradalom vezetősége Prága mellett, az 1900-as évek elején kezdett a pézsmapocok meghonosításának gondolatával fog lalkozni. A kérdés meglehetősen izgatta a kedélyeket, mert a pézsmapocok préme: a „pézsma“ a hód prémhez hasonlit és megfelelően elkészítve lehet „nyérc“, „coboly“, „szkunk“ s „seal“ prém is. Azt hitték tehát, hogy a csehországi telepítésnek óriási közgazdasági jelentősége lesz. Rövidesen bebizonyosodott azonban, hogy az Európába áttelepített pézsmapocok préme uj hazájában értéktelen árut szolgáltat és az elszaporodott rágcsálók jelentős kártevőként léphetnek fel. Halgazdaságokban és a partimüvek mentén mindinkább nyilvánvalóvá vált, hogy a pézsma- pocok kártétele valóságos csapás formájában is jelentkezhetik. A pézsmapocok meghonosítása különben Csehországban olyan jól sikerült, hogy rövidesen a Duna mentére is lehuzódtak. 1905- ben telepítették meg Prága közelében és 1914. évben már a magy. kir. íöldmivelésügyi miniszter felhívja a pézsmapocok kártételére a gátőrök figyelmét. A magyarországi hatóságok aggodalma alapos volt. Á pézsmapocok ma a Duna Vi- segrádon felüli szakaszán mindenütt jelentkezett, sőt terjed a Duna. mellékfolyóinak mentén is. Amint a közölt két hir bizonyítja a Rába alsó folyásának vidékén és Sopron körül már egészen közönséges állat. Ma-holnap az egész Dunántúl ismerni fogja. A pézsmapocok esete figyelmeztető, hogy á divathóbort, vagy már maga a divat is, milyen kiszámíthatatlan károk okozójává válhatik. Hogy azonban ennek tanulságait az arra illetékesek le fogják-e vonni, vagy sem, — más kérdés. A divat hatalmas ur, talán mindennél hatalmasabb ! A Dr. Sz. E. ' fc. n.
