Keleti Ujság, 1930. május (13. évfolyam, 97-120. szám)
1930-05-10 / 104. szám
2 st m X777. «UF. 104. SZÁM. Spanyblorşzâg'ban megkísérelték visszaállítani a katonai diktatúrát Kél tábornokot, koztuk Primo de Rióéra volt hadügyminiszterét letartóztatták — Unamuno, a baloldali mozgalom vezetője nyilatkozik a helyzetről — A tábornokok letartóztatása a király egyenes kívánságára történt (Madrid, május 8.) Ä spanyol válság most ismét a végletekig kiélesedott. Legutóbbi távirati jelentéseink szerint ma éjjel a tábornokok puccskísérletet követtek el. Barrara és Martinez Amido tábornokokat letartóztatták, A tábornokok katonai diktatúrát akartak megvalósítani ismét az országban. Az uj spanyol helyzet ismeretéhez hozzátartozik, hogy már nehány nap óta a legel keseredettebb küzdelmek folynak a diákmozgalmak körül. A diákmozgalmak élén Unamuno, a száműzetésből visszatért tudós áll, aki amint islnert dolog, élesen szembe helyezkedett az uralkodóval. A madridi egyetemet bezárták. A bezárásnak állítólagos oka, hogy a diákság megtámadta a rendó'röket. A diákság mostani mozgalmát támogatták a szocialisták is, akik itt-ott sietve tűzték ki a vörös lobogót. Általános vélemény szerint az uralkodó ismét kénytelen lesz a politikai események irányításába beleavatkozni és egy második diktatúrában keresni a kivezető utat. A második diktátora azonban nem lehet tartós, hamarosan egy szélsőséges baloldali kormányzat váltaná fel, amely ismét baloldali diktatúrába csaphat át. E pillanatban még nem eléggé tisztázott, hftgy tulajdonképpen milyen vágányra akarta terelni a tábornokok puccskísérlete az ország irányítását. A spanyol belpolitikai helyzetbe: mindenesetre mélységes bepillantást enged Unamuno nyilatkozata, aki Madridban fogadta az újságírókat. ! A salamankai exrektor, aki közben visszaszerezte tanszékét, nem utópista, ő tudja, hogy a köztársaság kikiáltása az országot nem változtatná át automatikusan paradicsommá, amint azt a demagógok prédikálják. Szembe helyezkedik azokkal a mozgalmakkal is, amelyek Spanyolországból federativ köztársaságot akarnak csinálni. „Ami egyesült, azt nem szabad ismét szétválasztani” — mondotta és le is szögezte, hogy az ország szétválasztását az etnológiailag annyira különböző nyelvterületekre nem tartja kívánatosnak. A jelenlegi spanyol hangulatról ezt mondja a kiváló humanista: — Nem lehet azt állitani, hogy Spanyolországban most határozott republikánus mozgalom van utón. Valójában van egy antimonarchista hangulat és egy antialfonzista mozgalom. A jelenlegi állapot semmi esetre sem tart. hat tovább. A király elveszítette a fejét. Miután a közvetlen | (Belgrád, május 8.) A torontálmegyei határmelletti Tamásfalván véres határincidens történt. Desci István nevű falusi gazda a határfolyócskában halászott és a román határőrökkel összeütközésbe került. A határőrök lelőtték, úgyhogy azonnal meghalt. Habár távolról szemtanuk látták az esetet, trónöröklés betegségek következtében alig oldható meg, Unamunonak az a fölfogása, hogy a monarchiának logikus módon Spanyolországban véget kell érnie. Az Unamuno által képviselt irányzat természetesen csak egyikí oldalát tiikrözteti vissza a mai hangulatoknak. Ámint Martines Amidonak, az e1- hunvt Primo de Rivera hadügyminsizterének puccskísérlete mutatja, még mindig vannak bizonyos körök, amelyek a katonai diktátora visszahozatalá- ban látják a megoldás nyitját. Jellemző, hogy Alfonz király, noha valószínű, hogy ez a katonai diktatúra, mint a Primo idejében, s monarchikus rendszer fönntartására szorítkozott volna, maga adta ki a személyes utasítást a tábornokok letartóztatására. Ebből a körülményből is kitűnik, hogy Alfonz már nem is mer jobboldali megmozdulásokra támaszkodni, mert abban a hitben él, hogy a diktatúra leverése egyúttal trónját is végveszélybe fogja sodorni. Újabb jelentések szerint a a baloldali pártok elhatározták, hogy akár uccai harcok árán is, a legélesebb küzdelmet fogják felvenni a puccskedvelö tábornokok ellen. Valószínű, bogy a legközelebbi időben erős baloldali kormány fog megalakulni. amikor a falusiak kimentek a bolttestnek a felkeresésére, sehol sem találták meg. A jugoszlávok felteszik, bogy a román határőrök átléptek jugoszláv területre és a holttestet elhurcolták. Jugoszláv hatóságok megtették az imtézkedéseket, hogy vizsgálat induljon az incidens ügyében. SELECT MOZG8 Mai kezdettel mutatja be a szezon legnagyobb siker! filmét: A wasáiare Dumas Sándor hasonnevű közismert regénye nyomán, melynek főszerepéta legkedveltebb művész: eíSUÖL&S FÁKBA« alakítja hallatlan sikerrel. Monopol Regal-Film Jugoszláv-román határincidens egy határfolyócskában halászó gazda halála miatt Orkán a tengeren j Regény Irta: KERTÉSZ JÓZSEF (10) Mikor már semmi sem volt benne, mikor as életet belefojtotta ebbe a két fiatal, crősliajtásu csemetébe, hogy azoknak nedvdus, felszökő, uj életében lombosod jón ki újra, elment csendesen, szó nélkül, üresen, a másik faJluba, mely a bádogtorony lábánál lefelé épült a mélységek irányába, ahol a kiürült életek voltak elraktározva, mint egymásrarakott üres zsákok. Nagy kétárbőcos balászhajója, a „Vészmadár“, maradt idefen-t utána. Egy csomó barna, olmösvégü háló. A kis modellvitorlús a szekrény tetején, melyet egyszer régen a két gyereknek faragott. Egy nagy, háromárbócos hajó beOeszoritva egy szüknyaku literesüveg belsejébe, melyről Pieró és Mária is elhitték, mikor először mutatta meg nekik a nagyapó, hogy úgy termett magától, valami osodamagból fakadva az üvegben, mert nem tudták elképzelni, hogy a magasárbóeu, nagy hajót, teljes vitorlázatával, hogy mosterkedhette keresztül a nagyapó, az üveg keskeny nyakán. Egynéhány öreg, oöajbafestett hajókép lógott a falon., azokról a hajókról, melyekkel az öreg Beppó fiatal korában hajózott és bejárta velük a világot. Az egyik kép, mely az „Orsolina“ vitorlást ábrázolta óriási viharban, megtépett árbocokkal, a legjobban tetszett volt az öregnek. A tenger olyan volt rajta, mint egy megtépett mosógép cinkredője. Merev, egyenletes, szabályos hullámok a rajtukfe- lejtett szappanhabbal, ezek köztft a bádoghullámok között állt az „Orsolina“, mint valami rongyos fehérnemű darab. De a hajó rémes állapotban volt. Az első árbóo fele letörve lógott a köteleken. A másik két árboc felsővitorlái helyett lobogó rongy- keretek voltak festve a képen s a hajó orra az első árbőcig bele volt fúródva a hullámokba, mint valami kék falbavágott fekete dárda. A kép hátterében a hullámokból egész az égig felnyúló fényes, fehér női alak állott, két kezét kiterjesztve a hajó felé, a rózsaszín arca felett hatalmas aranykoronával. A kép alatt ez a szöveg állott: „A szenvedő lelkek könyörgésére a Szüzanya megjelenvén ta tengereken, megmentette a ciklonban megsérült „Orsolina” hajót az elpusztulástól. Dicsértessék az ő szent neve! Látták és tanúsítják:!! Itt következtek az aláírások és a dátum. Az évszám el volt mosódva, de október 21-ét tisztán ki lehetett olvasni. Az aláírások között nagy szarkabetükkel feküdt beleszorulva a többiek közé, keresztüldöfvo egy-egy felülről lenyúló vonallel, felnyársalva egy- egy alulról feltörő betünyárssal: Giuseppe Bona- ventura, az öreg Beppo neve. Ez a kép volt az öreg tengerész büszkesége, fantasztikus meséinek örökélő tanúbizonysága. Minden meséjét úgy kezdte: — Mikor aa „Orsolinával” elindultunk... Mikor az Orsolinával útban voltunk India felé... Mikor kikötöttünk iaz Orsolinával a szerecsenek földjére... És a kép a falról helyeslőleg bólogatott. — Úgy van, ngy van, Giuseppe Bonaventura. A tisztelendő ur sokszor kérte tőle a képet. — A templom falára való ez Beppo, hogy lássa minden ember és hitet tanuljon belőle, vétek ezt eldugni ide. De az öreg csak rázta a fejét és nem vált meg tőle. Minden évben október 21-én, kis mécses égett iá kép alatt s ilyenkor a Bolodogságos Szűz area mosolyogni látszott. Ezen a napon minden esztendőben a nagyapó elmesélte azi Orsolina csodálatos megmenekülését a biztos pusztulástól. Minden évben pontosan, szóról-szóra Ugyanúgy. A gyerekek már kívülről tudták, de azért áhitatosan, csillogó szemekkel hallgatták és úgy érezték, hogy nagyapó csontos széles válla felnő a gerendás szoba mennyezete fölé és felnyúl a fellegekbe, ahol a Boldogságos Szűz lakik, aki olyan igen nagyon szerette a derék Giuseppe Bonaventurát. De ezen a napon nemcsak a kis család ünnepelt. A szomszéd házakból átjöttek az öreg cimborák is, hogy egy-egy pohár bort ürítsenek az öreg Beppo egészségére. Most itthagyta ezt a képet is, mint életének egy darabját. Egy reggel Mária, mikor az ágyában csendes mosollyal fekvő nagyapót megcsókolta, felsikoltott: — Anyó! Pieró! A nagyapó arca hideg volt. Nem ült fel a csókra, mint máskor szokott, mosolyogva. Elment. Elköltözött. Itthagyta reájuk utolsó mosolyát, mint testté szilárdult jóságot. Az asszony, kinek élete abból a forrásból fakadt, amely most kiszikkadt, odarogyott ni ágyra a megütött szivéből feljajdult az árva: — Apám, apám! Pieró és Mária ott álltak mögötte, mint szélmalom forgásától megrémült fiatal csikók, megrémült döbbenetre tágult szemekkel, remegő inakkal a a halál előtt meglapuló élet meghúzódva sunyitott bennük. A mát a holnaphoz mérő lelkűk nem bírta felfogni az örök megsemmisülés végtelenjét. Araszos perspektívákra berendezett lelkűk nem értette át az örök veszteséget, ők csak a halál arcát látták a remegve bújtak egymáshoz, mint madárfiókák, ha a fészekbe benéz a vércse. A nagyapó fehér arcáról pedig csendes nyugalommal áradt a mosoly és szétterjedt a szobában. A temetésen ott volt az egész falu. Nem gyászolni jöttek az emberek, csak megadni a végső tisztességet s elkísérni utolsó útjára az öreg cimborát, a jó embertestvért, aki ime, költözködik a piciny faluból, ahol egy maroknyi ember Lakik az alsófaluban, hol ezrek és ezrek szoronganak egymás mellett békességben. Az emberek természetesnek vélték, hogy elmegy, mint a régi vendég távozását, mint az őszi falevél hullását, mint a kanyargó folyó beöm- lését a végtelen tengerbe, mely a rohanó vizeknek végső célja. — Isten nyugosztalj*!. Szép, csendes halála volt — mondogatták, amint bent zsúfolódtak az alacsony szobában, mely az égő gyertyák füstjétől, halj zsírral kent csizmák szagától és a ravatal lábaiho* i szórt virágok illatától volt terhes. — Olyan a lelkem, mintha csak aludna, — I súgta az egyik szomszédasszony a másiknak s han- í gos zokogással fújta bele az orrát a kikészített I zsebkendőbe. — Itt a pap. Megjött a pap — járta át a sut- ! togás a zsúfolt szobát, mint valami kivülről jövő i léghuzat s Anyó feketével szegélyezett zsebkendő- ' jéből felnvöszörgött, a csukló sirás. Mária és Pieró * mellette álltak. 4 .(Folytatjuk.)
