Keleti Ujság, 1930. május (13. évfolyam, 97-120. szám)
1930-05-09 / 103. szám
XIII. ÉVF. 103. SZÁM. Wmxflnr'WfSßi^ Eltüntették a főnyereménynek kitűzött ,,kék autót*4 és kicserélték egy ósdi, ócskavasnak számitó kocsival A „boldog nyerők“ nem hajlandók a húszezer fejes illetéket kifizetni, meri a „főnyeremény’* ötezer lejt is nehezen ér meg Bűnvádi feljelentést tettek a sorsjáték-koncesszió tulajdonosa ellen (Kolozsvár, május 7.) Még mindenki emlékezhetik arra az elegáns, csukott Fiat automobilra, amely csaknem egy álló esztendeig Kolozsvár város főterén és főbb útvonalain, mint kisorsolandó nyereménytárgy, valósággal közszemlére volt kiállítva. „Csak 20 lej egy sorsjegy ára és bárki megnyerheti az autót!” — díszelgett a tábla az elegáns kocsi üvegablakán. Harminc-negyven ember állt állandóan, a kocsi előtt és mindenki arról álmodozott, hogy 20 lejes sorsjegye ellenében autó- tulajdonos lesz. Az autósorsolásnak egy magasabb jótékonysági aktus adta meg a jelleget és szerezte meg a kormányhatósági jóváhagyást. Egy kolozsvári közismert ember vetette fel az ideát, hogy a most épülő görög keleti katedráiig tégla-alapjára rendezi meg a sorsolást. Ezen az alapon úgy a kolozsvári hatóságok, mint a bukaresti belügyminisztérium 1933/a. szám alatt engedélyt is adott a sorsolásra. Kétszázezer lej értékben bocsátottak ki sorsjegyet és egy sorsjegy ára 20 lejt tett ki. Egy sorsjegyen 10 szám szerepelt. Az elegáns, csukott Fiat-kocsi és a jótékonycél megtette a kívánt hatást. Sok jóhiszemű ember vásárolta meg a 20 lejes sorsjegyeket és órákhosz- szat bámulta az autót, amit már a magáénak képzelt. A sorsjegyakció egy évig tartott, Az a társaság, amely a sorsolást rendezte, a görög keleti katedrális építési alapja javára a befolyt 200 ezer lejből 60 ezer lejt már le is fizetett. A sorsjegytulajdonosok nagy kíváncsisággal és érdeklődéssel várták a sorsolást, amely a kolozsvári városházán közjegyző jelenlétében, tehát hatósági ellenőrzés mellett vasárnap délelőtt megtörtént és az 51.361— 51.870 számú sorsjegy nyerte meg a luxusautót. A sorsjegy tulajdonosai, Ausberg Hermann és Bálint Lajos mint szerencsés és boldog nyerők távoztak a városházáról, ahol több száz ember letörve és busán konstatálta, hogy a megálmodott luxusautó másnak a birtokába jutott. Ma délután a szerkesztőségi munka ideje alatt két fiatalember kopogtatott be hozzánk. Kezükben egy sorsjegyet tartottak, amelynek egyik oldalán az épülőfélben levő görög keleti katedrális, a másikon pedig a luxusautó képe díszelgett. Bemutatkoztak és elmondották, hogy ők a sorsjegy hátlapján látható luxusautó boldog tulajdonosai. Előadásukból azonban kiderült, hogy a szerencsés nyerők nem is olyan boldogok, sőt valósággal szerencsétlenek. Egyik közülök kolozsvári soffőr, tehát nyilvánvaló, bogy az autókhoz alaposan ért. Előadta, hogy amikor az autót át akarták venni, s legnagyobb meglepetéssel kellett megálla- pitaniok, bogy a 160 ezer lejre taksált autó nem ér 5 ezer lejt, nem is luxusautó, nem is a városban körülhordozott és közismert kék autó, hanem közönséges ócskavastákolmány, amely évek óta egy Donát úti fé- szerben szomorkodott, mint őskori lelet. Nyilvánvaló, hogy a csaléteknek szánt autót a sorshúzás után kicserélték egy értéktelennel. Ausberg ur szomorúan adta elő a sorsjegy tragédiáját : — Én ismerem a luxusautót, de nemcsak én, hanem ismeri az egész város, mert egy éven át mui lógatták. És most a nyakamba akarnak sózni egy ócska kávédarálót, amelynek a megjavítása legalább 20 ezer lejbe kerülne és akkor is egy hét kellene ahhoz, hogy azon Szamosujvárig eljuthassak. Nem is szólva arról, hogy ugyanannyi értékű benzint fogyasztana el. — Reméljük, nem vette át a nyeremény-autót? — Nem. Még ha ingyen adják, akkor sem kell. Én erre az üzletre nem akarok ráfizetni. Ha átveszem az értéktelen autót, akkor a kolozsvári pénzügyigazgatóságon 20 ezer lej illetéket kell lefizetnem és igy, mivel az autó legfeljebb 5 ezer lejt ér meg, ráfizethetek 15 ezer lejt. — És most mit csinálnak? — tettük fel a kérdést. — Eszünk ágában sem volt bonyodalmakat előidézni és éppen ezért fölkerestük azt az urat, aki a sorsolást rendezte és megkérdeztük tőle, mi lett az eredetileg sorsolásra hirdetett autóval ? Az illető nem akart tudni a közismert kék autóról és ragaszkodott ahoz, hogy a nekünk felkínált gépkocsi az eredeti. Nem titkoltuk el véleményünket s azt is kijelentettük, hogy ilyen körülmények között nem vagyunk hajlandók átvenni a kocsit, főleg pedig nem fizetünk egy 5000 lejt érő autóért 20 ezer lej illetéket. Erre azt a rejtélyes választ kaptuk, hogy 7000 lejjel is el lehet intézni az illeték ügyét. — Hogy, hogy — Hogy mit értett az alatt, hogy a 20 ezer lejes illeték egyszerre 7 ezer lejre olvadhat le, ha mi belemegyünk a dologba, azt nem tudjuk. Mi azonban ilyen üzletekre nem vagyunk kaphatók. Tudtuk azonban azt, hogy a 200 ezer lej a sorsjegyek el- lenében az utolsó fillérig befolyt, de a 60 ezer lej | ták ki . . . kifizetése után fennmaradt 140 ezer lejt csak akkor fizetik ki, hogyha a sorsjáték rendezője felmutatja azt a nyugtát, amely szerint mi, a boldog nyerők az autót átvettük. Erre tehát azt az ajánlatot tettük, hogy hagyjuk az autót tovább rozsdásodni a garázsban, osszuk háromfelé a 140 ezer lejt és közösen vállaljuk az illeték kifizetésének terhét. — És mi volt erre a válasz? — Határozott választ nem kaptunk, ellenben a sorsjáték rendezője kijelentette, hogy az ajánlaton még gondolkozik . . . Végül elmondotta Ausberg Hermann, akinek a társa mindenben helyeselt, hogy dr. Hirsch Elemér ügyvédet megbízta azzal, hogy az ügyészségen csalásért tegyen feljelentést. íme a legfrissebb sorsolási botrány. Bevalljuk, a sorsolásoknak eddig sem voltunk nagy barátai, de ez a mostani eset megerősít pesszimizmusunkban. Mindenki emlékszik még rá Kolozsváron, hogy óriási görögtüzzel történt meg az a sorsolás, amely egy Tordai úti villát juttatott a szerencse „kegyeltjének.” Fortuna Isten-asszony kiválasztottja azonban hamarosan rájöt arra, hogy sokkal jobban járt volna, ha nem húzzák ki a nevét. Aránylag jelentéktelen összeg ellenében, 50.000 lejért adott túl a villához való jogán, de kikötötte, hogy a 30.000 lejes illetéket a villa megvásárlója fizesse. Az aj tulajdonos aztán túladott a házon, az illetéket ellenben elfelejtette kifizetni s most a nyerőn akarják felhajtani ezt az összeget. s A mostani eset azonban még kritikusabb. Megrendeztek egy sorsjátékot, egy előkelő kolozsvári egyházközség égisze alatt s a végén botrányba akarják íullasztani az egész sorsjegyakciót. Hallatlan az a vakmerőség, hogy még az egyházat sem kímélik meg az ilyen malomalatti üzletek kellemetlen konzekvenciáitól. Ezennel átadjuk a nyilvánosságnak a legújabb keletű sorsolási botrányt. Talán segítünk vele a „szerencsés” nyerőkön. Talán . . . Annyi mindenesetre bizonyos, hogy megvigasztaljuk ezzel a cikke! azt a 9998 embert, akiknek a sorsjegyét nem huz(—jós.) 71 kolozsváripiarista gim kikerült Tataky Kálmán, mint európai rista érkezett vissza . Tresio-őeszé’getés a uenőégszerepíő művésszé/, afci ma éjjé? is szerepól fog tanulni (Kolozsvár, május 7.) Ma este 9 órakor érkezett meg Kolozsvárra pompás túrakocsiján Pataki) Kálmán. Alig tiz éve, hogy elkerült innen. Tiz évvel ezelőtt még az egyetemuccai piarista templomban, mint a katolikus gimnázium diákja énekelt. Ma már európai hírű tenorista. De tartsunk rendet... Szegény székely szülők gyermeke, apja Marosvásárhelyen lakott, ő maga Kolozsváron diákoskodik. Ezerkiláncszáztizenkilenebeu még nem tudja, hogy énekes lesz. Mint a háboruutáni nemzedék általában, ö is gyakorlati pályáról álmodozik. Elkerült Budapestre, ahol Gábor József, az Operaház tagja a hóna alá nyul. Budapest. Becs. Ma a Staatsoper tagja. Reindhardt salzburgi ünnepi játékain énekel. Hivják Milánóba. Hivják Délamerikába. Ma itt, két nap uralva már Brünnhen. — Tempo. Tempo aeeeleraío — mondja mosolyogva a szálloda halijában. Nincs egy napom sem szabad. Énekelni, folytonosan énekelni. Mellesleg: pompás szinben van. Ha nem tudnám, hogy tenorista, azt kellene hinnem, hogy bóxbajnok. Nem nyűgös, nem szeszélyes. Felesége, egy igen szép szőke asszony, Beregi Oszkárnak a leánya, nem azért van itt, mert az elkényeztetett művésznek állandó segitő kézre van szüksége. Azt hiszem inkább nosztalgiából. Itt Erdélyben ismerkedtek meg egymással. Gondolom, Szovátán. Haza vágytak. — Szeretném felkeresni egyik-másik iskolatársamat. Fájdalom, aligha lesz rá' érkezésem. Most sietve megvaesorázunk, azután megyek szerepet tanulni. Tizenkettedikén már próbáljuk Béesben Rossini egy elfelejtett, de csodaszép operáját. Készülnöm kell a Sába királyné cen- tennáriumos előadására is. De ha egy fél nap .szabad időm lesz, hazarándulok NyárádszentlászJÖN! - SELECT MOZGÓ -JÖN! Poisgias Fairbanks közkedvelt művész legújabb szenzációs alkotása lóra,, az apámhoz. Amióta édesanyám meghalt, elköltözött Vásárhelyről. Már évek óta nem voltam Erdélyben. _ Du azután meg ne feledkezzék a Keleti Újságnak adandó autogrammokról. _ Kedves feladatomnak fogom tartani. Tehát pénteken 11-—12 óra között. __ügy van. Természetesen a nagyságos aszszony is... Patakync mosolyogva bólint — Ha már ezt is végig kell csinálni, miért ne? Beszélgetünk utazásáról. Azért utazik autón, mert nem mer vonatra ülni. Félti a hangját. Kellemetlen tapasztalatai voltak a múltban. De most az autóúttal volt némi baj.^ Az osztrák Touring Club elfelejtette Romániára érvényesíteni a nemzetközi laisset-paáset-t. Szerencsére a vámnál akadt egy udvarias hivatalnok, aki kisegítette. Nem győzi eléggé dicsérni. Közben az impresszárió is megjelenik, németül kezdenek tárgyalni. Pataky tudatában van annak, hogy a román Operában való szereplésével tiszteletreméltó kulturmissziót teljesít. Arról beszélnek, hogy milyen nyelven énekeljen. Ha Patakytól függene, magyarul. De fájdalom, ilyen eset még nem fordult elő a kolozsvári román operában. Ezek szerint Pataky németül fog énekelni. Egyes szerepeket betanult olaszul is. Most epen arról tárgyalnak, hogy ha majd Pataky mégegyszer lejön, milyen darabokban lépjen fel. Élvezem a német szavát ennek az Erdélyből elkerült tősgyökeres magyar fiúnak. ízes, dailamos. És mégis kifogástalanul bécsi. Csodálkozásomra szerényen megjegyzi: — Ne felejtse el, hogy már pontosan négy éve vagyok Ausztriában. Meg azonkívül van némi hallásom is... (—*•)
