Keleti Ujság, 1930. május (13. évfolyam, 97-120. szám)

1930-05-08 / 102. szám

XIII. ÉVF. 102. SZÁM. Recsega jazz és elnémul a magyar muzsika... 71 nemzeti zene fíatáíküzöefme a nemzetközi jazz-széf — Nyomorog­nak a cigányzenészek — JCét nyilatkozat, mely erőteljesen elítéli a „dárdát“ zenét (Kolozsvár, május C.) A jazz-ben a kor lelke szólalt meg. A háború, a vérgó'z, a forradalmak és a vad erkölcsök orchesztere. A néger muzsika nyo­mában járt az európai tánoőríilet. Minden égett a kontinensen és a lángoknál szmokingba bujt vad né­pek, a jazz-band erotikus ritmusára kánkánt jártak. A háború vérmámora megvaditotta az égó' Nyugatot és zengett a jazz, bőgött a saxofon és kivirágzott a lokál-romantika. Borzalmas idó'k, vad keleti zene, néger tánc ... És milliók véreztek, milliók éhez­tek . . . Ebben az időben neműit el a nemzeti zene. Minden országban polgárjogot nyert a fekete ember vad muzsikája, a jazz. Jöttek a groteszk, ér­zéki táncok, az éjjeli bakanaliák és mint a sáskaraj pusztították a nemzeti zenét. Eljötek hozzánk is, nem kíméltek egyetlen országot sem és mindenütt elfonnyadt a régi ízlés, megkopott a régi erkölcs. A minden mindegy jelszava alatt a könnyelműség ér­zéki mámora ejtette rabul az embereket. íme a kor lelke, amelynek sekélyes talaján kivirágzott a. máko- nyos muzsika, — a jazz-band. Ez ellen akarunk irni. A tollat két szempont adja a kezünkbe. Az egyik szociális, a másik pedig nemzeti érdek. A szo­ciális szempont árnyékában a cigányzenészek mér­hetetlen nyomora húzódik meg. A cigányzenészek, a nemzeti zenének és dalnak ezek az ösztönös művé­szei éheznek. A kezükből kiütötte a hegedűt a jazz. A szó szoros értelmében nincs mit enniük, nincs hol muzsikáljanak és kétségbeesetten néznek a bizony­talan jövő elé. Nem szerotnők túlbecsülni a cigány­zenészek hivatását. Bohém hajlandóságuk nem igen predesztinálja őket más, reálisabb munkára, de ze­nei ösztönük, született tehetségük olyan érték, mivel a nemzeti dal művelésében missziót teljesítenek. A magyar cigány ma már nemcsak világmárka, hanem a magyar népdal és müdal zenei interpretá­lásában páratlan. A cigányzenészek népszerűsége pedig mélyen fék vő lelki ösztönökben rejtőzik. Mert az édes-bus magyar nóta lélekbe markolóan csak a cigány hegedűjén csendül fel. És most a cigányaink éheznek ... Az örök bohém, jókedvű fiuk, a Pus­kás, Dudus és Gzakó dinasztia tagjai napi gondok­kal küzdenek. Már nem telik még solyemhurra sem és ezresbankók helyett a kopott szmoking zsebébe csak zálogcédulák csúsznak. A világ sohasem volt számukra fenékig tejfel, de ma fenékig szomorúság. A jókedvcsináló, a mu­zsikus lelkek barna arcára mély barázdákat szán­tott a sötét gond. A cigánysoron halálos csönd gubbaszt és csak néha pattan el hangosan az elnér mult cimbalom búrja . . . Ilyenkor az öreg cigány szeméből egy könnycsepp gördül le, mert a fekete rajkók éheznek . . . Olcsó romantika, — mondhatja az olvasó mind­erre. Mások is éheznek, mindenkit egyformán borit, el a mindennapos gondok felhője. Ez igaz. De ne­künk minden gond egyformán fáj. Azoké, akik a társadalmi lépcső legmagasabb fokán állanak és azoké, akik egyszerű népzenészek. Nem is szólva a művész-cigányokról. És itt döbben felénk a magyar dal, a magyar zene és hogy a kérdésnek szélesebb latitüdőt ad­junk, — a nemzeti zene kérdése. A nemzeti zene a nemzet lelkének féltett kincse, a lélek illatos és színes virága, melynek egyik kertésze a cigányze­nész. A nemzeti lélek karakteréből veszít, ha gyö­nyörű dalai kipusztulnak, elsatnyulnak és helyébe a néger dal, az exotikus melódia és a vad jazz-rit­musok jönnek. Áll ez különösen reánk, magyarokra, akiknek kisebbségi sorsukban kettőzött éberséggel kell megőrizniük nemzeti sajátságaikat, lelkűk szí­neit, illatát és a magyar temperamentum ritmusát. A eig’ányzenészek a magyar dal interpretálásával itt kapcsolódnak bele nemzeti életünkbe. Amíg a ma­gyar dal sir a hegedű húrjain, addig a sorsunk kö­zös es addig nem lehet és nem szabad azt a misz- sziót lebecsülni, amit a magyar cigány nemzeti sa­játságainak megőrzésében teljesít. Mindez áli az itt élő többségi népre is. Tagad­hatatlanul közös érdek, hogy a jazz-band zenekarok külföldi inváziójával szemben a cigányssenészeknek védelmet nyújtsunk, akik itt éltek és élnek közöt­tünk és valóban hálátlanság volna őket cserben­hagyni. És miért hagynék cserben? A jazzért, a külföldről bevándorolt idegen ze­nészekért? Nem érdemes. A néger zene még inter- nacionális uniformisában is távol áll tőlünk. Bántó hangosságával, nekünk idegen melódiájával,, vad erotikájával, furcsa groteszkségével nem gyönyör­ködtet, csak bánt és idegesít. És itt megszólaltatunk két közéleti férfiig is, hogy véleményünket alá­támasszuk. íme dr. Incsédy-Joksman Ödön, az Or­szágos Magyar Dalosszövetség elnöke, aki nemcsak kiváló zenész, dalköHő, hanem a magyar dal ter­jesztése körül is kiváló érdemeket szerzett, — igy nyilatkozik a jazz-bandról és a magyar zene kul­tuszáról : — Nem szívesen beszélek a jazz-bandról. Nem magyar embernek való. Távol áll iÖlíink ez a vad, exotikus tánczene, nem kívánja sem a testünk, sem a lelkünk. Zavaros, mélódiátlan és bántóan hangos. Csak egy beteges kor fogadhatta he és tehette diva­tossá. Groteszk zene és Ízléstelen tánc. A néger vak­ság és szabad erkölcs zenéje nálunk csak a jóizlés elfajulását és erkölcstelenségét szülhet. — A magyar dal szépségének és a' magyar ci­gányzenének nincs párja széles e világon. Nemcsak, mint a dalosszövetség elnöke, hanem mint magyar ember is, fontos nemz.eti érdeknek tartom a magyar dal, a nemzeti dal ápolását és a cigányzenészek ügyé­nek a felkarolását. Budapestről jelentik: A győri rendőr­ség a pozsonyi hatóságok megkeresésére nyomozást indított egy Vanák József nevű volt pozsonyi ban­kár ellen, aki átszökött Magyarországba. Vanák pénzintézetet alapított Pozsonyban, amelyet betörés ellen nagy összegre biztosított. Nehány nap múlva ő maga betört a bankba és a biztosítási összeget föl is vette. A csalás kiderült s Vanákot letartóztatták. Nyomozás közben a rendőrök egy Pozsony közelé­(Marosvásárhely, május 6.) A mnrosvásár- helyi törvényszék hozta meg ítéletét Bercié Má­ria és Sényi László hirlapiró pőrében. Berde Má­ria az elmúlt évben a szegedi Dugonics Irodalmi Társaság ülésén szerepelt, ahol foglalkozott Sza­bó Dezsőnek azzal a kijelentésével, amelyben az erdélyi irodalmat nivótlannak nevezte s azt mondotta, hogy valamikor szégyen lesz az erdé­lyi Írók táborába tartozni. Berde Mária válaszul egy hasonlatot mondott el édesatyja életéből, aki református lelkész volt és 25 évvel ezelőtt egy szegény háznál halálos betegnek adott úrvacso­rát. A háznál nem volt kenyér és igy puliszkát használt a szertartásnál s ez az egyszerű étel is megadta a beteg lelki megnyugvását. Ugyanígy az erdélyi irodalom, ha gyönge is, mégis csak eledelül szolgál az erdélyi közvéleménynek. Ber­de Mária hasonlatát Sényi László lapjában is­mertette és ahhoz kommentárokat fűzött, amire mindkettőjüket nemzetgyalázás vádja alatt por- le fogták. A keddi tárgyaláson Ghüa Gyula dr. védőügyvéd hatalmas beszédben mutatta ki, hogy Berde Mária hasonlatába csak rosszakarattal lehet nemzetgyalázást belemagyarázni. Az ügyész — És itt nem hallgathatok el egy jellemző ese­tet, — mondotta Inezédy Joksman Ödön. — Egyik vidéki körutam alkalmával néhány dalegyesüíet kedves estélyt rendezett számomra, amely alkalommal az egyik dalárda, mint büszkesé­gét mutatta be jazz-zenekarát. Amennyire élveztem a dalosok teljesítményét, éppoly kínosan hatott reám, hogy dalosegyesületünk közül egyiknekvmá- siknak még csak eszébe is juthat időt és pénzt pa­zarolni erre a muzsikára. . Más véleményem ma sem lehet a jazz-ről. Különösen bánt engem a kolozsvári cigányzene­karok válsága, nemesük azért, mert a kolozsváriak a vidékieknél nehezebb helyzetben vannak, (mert a vidék egészséges szelleme nem fogadta be az ide­gen zenét) de mert e történelmi város ősrégi tra­dícióival, ha nem is ők, de elődeik teljesen eggyé forrtak s ha nekünk magyaroknak már nem kedves többó a cigány hegedűjén felhangzó magyar nóta, ez azt is jelenti, hogy többé-kevésbé ma már nem tö­rődünk a tiszteletreméltó tradíciókkal. A második nyilatkozatot dr. Socol Aurél, Ko­lozsvár város képviselője adta. — A kolozsvári cigányzenészeknek egy küldött­sége keresett fel és elpanaszolta előttem azt a mér­hetetlen nyomorúságot, amelyek a jazz-zenekarok térhódítása következtében zúdultak rájuk. Nem csi­nálok titkot abból, hogy én szeretem a cigányzenét. Ők a nemzeti dal leghivatottabb művelői. Akár ma­gyar, akár román cigány legyen, a nemzeti dal ha­gyományos ápolása által missziót teljesítenek. Ma­gam részéről máris lépéseket tettem a tartományi igazgatóságnál és Bukarestben is, hogy az idegen állampolgárokból álló külföldi zenészek beutazását megnehezítsék és ne vegyiék ki a kenyeret a ini ze­nészeink szájából. Sőt olyan javaslatot fogok tenni, hogy azokat a kávésokat, étterein- és lokáltulajdo­nosokat, akik idegen zenészeket szerződtetnek, ma­gas adóval sújtsák. — A jazz-band zenéről pedig lesújtó a vélemé­nyem. Barbár muzsikának tartom, amely a jóizlést bántja és a régi jó erkölcsöket rontja. Fizikai rosz- szullét fog el, ha a jazz vad zür-zavarát hallom és látom azt, hogy a (mai ifjúság erotikától részegen táncolja az Ízléstelen modern táncokat. Ellég volt a jazz-bandból, elmúlt a háború, vége van a forradal­maknak és itt az ideje, hogy a régi erkölcsök vissza­térjenek éa az Ízlésünk újból (megfinomodjék. Eddig tart a két nyilatkozat. Mind a kettő a jazz-bandra és az idegen zenészekre lesújtó. Bizo­nyára nagyon sokan vannak kívülük is, akik a nem­zeti dal és a nemzeti zene reneszánszát várják. ben levő faluba kisérték, mivel azt mondotta, hogy a sógora itteni lakásába rejtette el a pénz nagy ré­szét. Amikor a rendőrök bementek a házba, rájuk zárta az ajtót és ő megszökött. Valószínű volt, hogy a magyar határon át vette útját. A közölt személy­iéi rás alapján a győri rendőrség megindította a nyo­mozást, csakhamar sikerült is Vanákot lefogni. Mindössze négyezer esehkoronát és egy hamis útle­velet találtak nála. válaszában szigorú büntetést kért, mivel az 8 értelmezése szerint a hasonlatot úgy lehetett fel­fogni, hogy Erdélyien a magyar kisebbségnek még kenyérre sem telik. A vád és védbeszéd elhangzása után a bí­róság rövid tanácskozásra vonult vissza, ami után kihirdették az Ítéletet. Eszerint a bíróság úgy Berde Máriát, mint Sényi Lászlót felmentet­te a vád cs következményei alól. Az ügyész Berde Máriára vonatkozólag megnyugodott az Ítélet­ben, Sényire nézve azonban felebbezett. % forgalmas helyen, esetleg be- % rendezéssel azonnaira is kiadó, ö « Cim: Odeon Memorandului 16. * Olajos Domokos. Mikor a bankigazgató maga tör be a IhaEkjfáfea Nemzetgyalázás vádfái kovácsolták Herde Mária ellen? de amsiirosvásáirhelyi törvény­szék felmentette

Next

/
Thumbnails
Contents