Keleti Ujság, 1930. május (13. évfolyam, 97-120. szám)
1930-05-07 / 101. szám
2 TUI. IVF. m. SEIM. Amlr« * M&ely igj rilasiolt! •— Jöttünk világot látni. Eléggé jellemlő a Székelyföld részvételének érE ebéi momentumaira. Fogtak nehány embert, akik 1 gyen megláthatták Bukarestet. Nem kevésbbé karakterisztikus egy fogarasme- gyei szász gazda hasonló kérdésünkre adott válasza, aki kijelentette, hogy a liberálisoknak van pénzük elég. A felvonulásnak sok szint és elevenséget köl- bsönöztek a feliratos táblák, amelyeken ilyen jelszavakat olvashattunk: „Börtönbe az ország éléről a katonaszökevényekkel és tolvajokkal; le a kormánnyal, amely elidegenedett a románságtól; követeljük as adóterhek csökkentését.” Maga a kongresszu» egy órakor kezdődött meg a katonai lövöldében. A vezérek rövid beszédeket tartottak, s ezután a népgytilés kézfelemeléssel, egyhangúan ratifikálta Bratiann Vintila elnökké választását és az uj pártprogramot. Politikai körök élénken kommentálják ezt a tényt, hogy Costestiben az emlékezetes tüzkatnsz- ! trófa áldozatainak lelkiüdvéért éppen a liberális kongresszus napján tartották meg a gyászistentiszteletet, amelyen a királyi család, a régenstanács é3 a kormány tagjai vettek részt. A liberálisok ebben Ma- niu politikai sakkhuzását látják,, aki azt akarta volna elérni, hogy a régenstanács és az udvar ne legyen tanúja az impozáns liberális tömegfelvonulásnak. A nemzeti parasztpárti körök erre a megállapításra azzal válaszolnak, hogy » liberálisok annakidején a nemzeti parasztpárti kongresszuskor hasonlóképpen cselekedtek és az Adeverul azt Írja, hogy ekkor a liberálisok Ferdinánd királyt a Duna mocsaraihoz vitték. A kormánypárti lapok élénken kommentálják Bratiánu Vintilának azt a megállapítását, hogy a régenstanács a nüfeödésenkivüli állapotba került. Feltűnőnek tartják, hogy a beszédekben semmiféle más megjegyzés nem történt a régenstanáesra vonatkozólag é3 hogy a határozati javaslatból teljesen kihagytak minden, az alkotmányos tényezőkre történő hivatkozást. A bolgár és rutén kisebbségi mozgalom kezdetét jelentik a vasárnap lezajlott választások Caza a liberálisok jelöltjeként gyeseit — A magyar képviselők a dofcandzs&i Választáson (Bukarest, május BJ A* ország területének több helyén vasárnap folytak le a pótválasztások a megüresedett mandátumokra. Dobrudzsában a bolgár jelölttel, Toseff dr.-al szemben a kormánypárt jelöltje, Topán óv győzött 2634 szavazattal a bazaTgici szienátorválasztáson. Toseff 1682 szavazatot kapott. Ezzel a választással kapcsolatban a Magyar Párt parlamenti csoportja a következő kommünikét adta ki: — A Cadrileterben folyó hó negyedikén megtartott választással kapcsolatosan egyes román lapok azt közölték, hogy a Magyar Párt kiküldöttei a választáson mint delegátusok vettek részt. Ezzel szemben megállapítjuk, hogy a Magyar Párt részéről senki Bazargia hau nem volt. Ellenben az a szoros viszony, amely a bolgár és magyar kisebbség egyes képviselői között fennáll, a bolgár vésőtökét arra indította, hogy egy sorsdöntő kérdésükben a Magyar Párttal az érintkezést fölvegyék. — Ezért S Toseff dr. ügyvéd vezetése alatt álló bolgár kisebbségi párt kérésére Jakabffy Elemér dr. és Laár Ferenc képviselők a választások előtt három nappal Bazargicba utaztak, ahol fölvették az érintkezést a bolgár párt végrehajt óbizottságával. A magyar kiküldöttek remélik, hogy a legközelebbi jövőben a bolgárokkal a kisebbségi blokk létrehozható lesz. Tény, hogy a bolgár lakosság körében ezzel a választással kezdődik a kisebbségi öntudatos mozgalom ébredése. Politikai körökben általános szenzációt keltett a romanmegyei választás, amelyen a liberálispárt jelöltjeként 15407 szavazattal-' Cuza 'professzor került be a kormánypárt jelöltjének 8925 szavazatával szemben. Élénken kommentálják azt a körülményt, hogy a liberálisok ott, ahol gyöngék, nagyon szívesen veszik igénybe .a zsidó lakosság támogatását, ellenben ott, ahol erőseknek érzik magukat, Valinkra veszik az antiszemita Cuzát. Csemovicbnn megbukott Socor, a Dimineaţa fő- szerkesztője, aki a szociáldemokratapárt jelöltjeként Orkán a tengeren Regény Irta« KERTÉSZ JÓZSEF (7) Jött, jött a* üres csónak. A hiányzó arcok megnőttek benne. Felmeredtek a lobogó fáklyák lobogó, füstös lángja fölé s félelmesen, szemrehányóan, némán, véresen, csapzott, vizes arccal néztek a parton állókra... Az egyik öreg halász keresztet vetett magára és csendesen elfordult. A férfiak fejéről lassan lekerült a kalap. Mária nagyot sikoltott. A fejéhez kapott. Mindent megértett. Kezéből kihullott a kereszt. Hátratántorodott. Belezuhant volna a vízbe, ha Pieró édesanyja fel nem fogja és karjaiba nem emeli. Valaki elvágódott a vizen, egy hang nélkül. A viz nagyot locaant. Az emberek odarohantak. Felemelték. Gina volt, az öreg cseléd. Tapogatták a szivét. Nem dobogott. Meghalt... Kihúzták a partra. Próbálták éleszteni. Hiába, Nem mozdult. Nem dobogott. Vége. Őrjöngő asszonyok tépték a bajukat: — Én is... én is... nem kell az élet... én is megyek — sikoltotta az egyik és rohant bele a vízbe. Az emberek rávetették magukat. Átfogták a derekát és vonszolták ki a partra. — Hagyjatok meghalni! Hagyjatok meghalni! — sikongatta a szerencsétlen. Kicipelték. Asszonyok vették körül. Könyörögtek neki, vigasztalták. — Oh, hagyjatok meghalni! Hagyjátok meghalni! — ismételte makacsul, aztán elöntötte hangját a zokogás. A földre vetette magát és *irt. A kétségbeesett, jajveszékelő hozzátartozókat kisebb csoportok vették körül. Ma minden ember* jó volt. Ma mindenki testvér volt.' A halál elől összeszaladva, ölelkeztek a szivek, mint megriadt bárányok a farkas elől. Az emberek egymást támogatták. Roskadozó testű asszonyokat cipeltek átölelve, kérgesszivü halászok és megindultak az emberek hazafelé, csendben,- lehajtott fejjel egymás után. Hosszú sorban kanyarogtak felfelé a hegyi utón. Úgy, mint egy halotti menet. Az ég villámlott néha és a szél lobogtatta a fáklyákat az emberek közében. Lassacskán elvonultak az emberek a partról s ottmaradt a puszta sötét kikötő, elhagyott, lomha nagy bárkáival és a kikötő sötét vizében egyedül bukdácsolva a hullámok hátán a nagy fakereszt, rajta a megfeszített Megváltóval. Az „Ördög foga” felől hosszú, végtelen sorban jönnek a fehértaraju hullámrajok. Megindult eleven hantok a tenger végtelen temetőjéből. Millió sirhalom, millió sírral. Jönnek végtelen sorban s hátukon apró fehér virágok fakadnak. — Mit akarsz itten? Mit keresel itten? — harsognak a kereszt felé. Mindegyik lök egyet rajta. — Vissza, vissza a földre! — zúgják feléje. Egy nagy febérfejü hullám megragadja és behajitja messzi a parti homokra. — Itt a t« helyed — visongat babotázva a szél. Az eleven hantok visszahúzódtak a tenger végtelen temetőjébe s a kidobott kereszt, elterülve a homokon, ölelte a földet. ' I Elült a vihar. Mosolygó, derűs ég nézte magát ' a gyermekszemü tengerben. Hullt az arany a napból ' s -arany fonesor ömlött el a, végtelen, tükörsima lapon. Nagy, barna, lelógó vitorlával egy halászhajó állt a vizen mozdulatlanul. Hosszú, lila árnyékok hullottak le róla a ragyogó vízfelületre s a két ár- J bóc hullámos, harmonikaszerii árnyéka úgy nyúlt el j rajta, mint két óriási mozgó tengerikigyó. Az „Ördög foga” fekete szirtjei körül is csend ; és nyugalom honolt. Mély lila árnyékok húzódtak | meg a gyilkos sziklák tövében s a sima, kéklő vízfelület, melyen a mennybolt tükröződött, elfedte a mélységek borzalmait. Olyan volt a világ, mint Madonnává kendőzött démon. Festék, hazugság,' álarc. - Csend; nyugalom, álszent bóko s a sima., mosolygó lárva alatt gonosz indulatok, piszkos szenvedélyek lobogtak. Mindegy! Csend ült a világon. Arany napocskák csengték a { vizek hátán, mint zenélőórából kipattanó kiesi mu- I zsikahangek. Gyermekszemek kacagtak fel a vizbó'l, az égből aogyalkák kék szeme mosolygott vissza! •'A démonok Int lapultak, megbújva a hideg mélységek lépett fel. Vele esemben a kormány jelöltje, a rutén Pa3cinsohi győzött. Megválasztását azzal magyarázzák, hogy a vidéken a rutén nemzeti organizáció mutatta meg a maga hatását és ezt Socornak a várost lakosságtól kapott szavazatai nem tudták ellesulyozni. A rutén jelölt mögött a rutén kisebbségi öntudat sorakozott fel. Fogarasban és Sorocaban a kormányjelölt győzött, mig a jalomitzai szónátorválasztáson független programmal fellépő jelölt jutott be a szenátusba. Temesvári tudósítónk jelenti: Temes megyében vasárnap zajlottak le a Bocu Sever tartományi igazgatóvá való kinevezése folytán megüresedett képviselői mandátumra a választások, amelynek menetét egyetlen incidens sem zavarta meg. A Magyar Párt és a német párt teljes szabadságot adott párthivei- nek és a maga részéről nem állított jelöltet. Három lista küzdött egymással a kormánypárté, a szociáldemokratáké és a kommunistáké. A kormánypárt lett a győztes 48.357 szavazattal és igy s megye uj képviselője Petrovici Joan. A komwunsiták 25 ezer, a szociáldemokraták 16 ezer szavazatot kaptak. TÖrvésay a aéplakásokró! A kamara hétfői ülése egészen rövid ideig tartott s azon Raöucanu miniszter ismertette a néplakások építéséről szóló törvényjavaslatot. teljesen semleges, nem izgatja a bőrt. Elkészítése után bosszú ideig szárítják, hogy a nedvesség minden nyoma eltűnik belőle, teljesen száraz s igy kétszer annyit tart, mini bármely szappan. Nincs a világon- jobb toaleítszappan mini a Cadurn szappan. sötétjébe és nem hitbe cl senki, 'hogy vannak. Csak nyugalom volt, csak bébe és áldott napsütés. Ki meri mondani, hogy ez a lágy, puha tenger, tajtékzó gyilkos furia; hogy ez a ragyogó, fényes pára, mely gyöngyházfényével úgy száll remegve a nap felé, mint ekóhajtott könyörgő szél; ki meri ráfogni az álmodozó nagy barna sziklákra, melyek úgy állnak mozdulatlanul a kék vizek-felett, mint fogadalmat tett szerzetesek, hogy orgyilkos, véres rablók: hogy ezek hárman: a puha tenger, a fényes pára, az álmodozó sziklák gyilkolásra szövetkezett aljas cinkosok? Senki. A vihar clült. Béke, csend, nyugalom húzódott * az afölött világra s a könnyekkel bevont embersze- mekből k'kacagott a mosoly s a megtcpc-ltt, vérző embersziveket puha köziével megcirogatta a felejtés. Amint a tenger hullámai elcsendesedtek, mikor az ordító szélvihar elült és mosolygó kgik tükörré simultak, úgy .simult el a bánat a k-s gyermekszívben is. Máriát Piero édesanyja fogadta magához és körülvette az anyai szereltet mindéin melegével, melyet a kislány oly régen nélkülözött, A kis árva, elvesztett apja helyett igazi édesanyát kapott benn« és Pierófcam szerető kik testvért. A gyermekszív hamar gyógyul, ha azt a szeretet irjával kenegetik. Mária nagy, kék szeméből is «Ir tűnt már a kétségbeesés és helyét a boldog, gondtalan ragyogás váltotta fel. Otthont talált és szerető sziveket. Hatalmas, szép, délceg apja, aki erősebb volt mindenkinél a világait, jobb veit minden embernél és szúrós arcával oly sokszor csiklandozta végig az » gyermekarcát, aki mély, dörgő hangjával annyi csodálatos mesét tudott mondani neki a tengerről, gyakran az eszébe jutott s ilyenkor kimondhatatlan vágy- markolta meg a lelkét és könnyek sajtolódtak a szemébe. Gin« néni, a jó öreg cseléd is gyakran őszébe jutott. Édes, szomorú emlékek voltak ezek. Emlékek égy elmúlt boldog életből, ahova szívesen gondolt vissza, mert szerették. D# nem időzött sokáig az elmúlt élet emlékeinél. Szerető szivek vették körül s visszaszólították a kacagó, édes, boldog jelenbe. (Folytatjuk.)
