Keleti Ujság, 1930. május (13. évfolyam, 97-120. szám)
1930-05-05 / 100. szám
XIII. ÉVF. 180. SZÁM. 17 WÚ&JlZTílüfrStfZ A magyar Coş testi r ——— ......wjoasggsafaacgq»«"---------- • Emlékezés az ököritói halálbálra «. • Húsz esztendő óta őrzök egy koponyadarabot. Nagyságra, alakra olyan, mint a félig bo- haj ütött tenyerem, egyik széle a varratoktól recés, az egész pedig feketés-barnára van pörkölve. Belsejébe tintával bcirva: 1910. III. 28. Ököritó. A hires ököritói halál-bál után szedtem el egy kutyától, amelyik el akarta vinni az üszkös romhalmazból. Á koponya csontja vékony: fiatal leányé lehetett, aki virágos ruhában, virágos kedvvel ment el a bálba, ahonnan szél hordta szét elégett tetemének pernyéjét. 1910. március 28-án, zöld farsang napján zártkörű bilétás-báira készült ököritó fiatalsága. A bált újonnan alakított rezes-banda alapja javára rendezték Weisz Ábrahám csürjében. Huszonöt méter hosszú, tiz méter széles volt a csűr, teteje náddal fedett. Színes papirláncok, lampionok diszitették a szálát, amelynek kapuit mindkét végen lecö- vekelték, nehogy valaki biléta nélkül beszökjék, a cörekre deszkákat szegeztek lócáknak s mindössze a kis ajtót hagyták nyitva, hogy ellenőrizni lehessen a báli vendégek bevonulását. Nem hiába készült az ököritói fiatalság nagy ambícióval a bálra, négyszáz korona volt este 9 órára a kasszában, ami, — tekintettel az egykoronás belépő díjra — négyszáz személyt jelentett. És az ököritói bál hirével túlszárnyalta az összes addigi vigalmakat: hónapokon át a világsajtó közölte a részleteit, az ököritói bálnak a feltámadás kürtharsonái vetnek véget, addig a táncospárok szünóráznak — az ököritói temetőben. Mert akárhogyan is vigyáztak a kiskapunál, egy vendég mégis bement biléta nélkül és végigtáncolt fiatalokkal, öregekkel, asszonyokkal, lányokkal, férfiakkal... A Nagy, a Láthatatlan Vendég egyet suhintott fekete ujjúval és ettől az egyetlen legyintéstől égő petróleum, ropogó nád-eső hullott a magasból és nyomán szakadt a szivettépő borzalom hetekig, hónapokig.. . Szatmárra másnap reggel érkezett el a borzalom hire és — akkor még a városban senkinek sem volt autója. Fiakkeren hajtottunk ki a hciy- szinére, ahol kétszázhatvan borzalmasan összeégett hulla jelezte, hogy előző estén táncvigalom volt. Mindössze annyi történt, hogy az egyik pa- pir-lampion meggyül ladt a benne égő faggyú- gyertyától. Szénás Bálint, a miskolezi 15. huszárezred közvitéze Idrántotta kardját és hozzácsapott a lampionhoz, amely meglendült, lángbaboritotta a csűr száraz nádfedelét, a felaggatott petróleum-lámpák sorban robbantak szét, zsarátnok, égő fotogén hullott a tetőről, a mandlik, könnyű báli ruhák tüzetfogtak és négyszáz ember őrült rohamban nekivágott a becövekelt kapuknak. A roham nyomása kiroppantotta a kapukat, de ugyanakkor a menekülők első sora keresztülesett a leszegezett lócákon. Az első sor után a többi úgy, hogy az emberhalom felért volna egy alacsonyabb ház ereszéig. Az egész nem tartott tovább, mint, amíg az olvasó ezt a cikket átfutja: tizenkét perc alatt százszámra pusztultak el az emberek. Megrágó részletek Előveszem akkori riportjaimat és onnan szemel getek. Egy legénynek sikerült kivergődni a borzalmasan összeégett, agyonnyomott hullákon. A lábába görcsösen bele volt csimpaszkodva egy halott kilenc éves fiú. Egy leány meséli: Elszántan ugrottam a huUatorlasznak, a torlasz tetején maradtam. Utánam ugrott valaki, rám esett. Éreztem, amint a zsírja végig- esurgott rajtam. Volt, aki égő ruhában menekült, ezek az ut porában, árkok partján buktak fel holtan. Két, áldott állapotban levő asszony az égő csűrben hozta világra gyermekét. Csak az összeégett holttestüket találták meg. Sok holttestet csak a ruhájáról, vagy annak egy cafatjáról lehetett felismerni. Görcsösen zokogó emberek járkálnak eszüket vesztetten, hozzátartozóikat keresik. Volt olyan családapa, akinek nyolc hozzátartozója veszett oda a tűzben. Ahova léptünk, emberhús cafatokon, kilocs- csant agyvelőkön csúszott meg a lábunk, szétszóródott emberi csontokban botlottunk meg. Egy tapló-szcrü tárgyat veszek fel a hamu közül. Egyik orvos megállapítja: összesült emberi SZÍV. Egy csúnyán összeégett, de mégis felismerhető kéz görcsösen szőrit egy ugyancsak összeégett kart. Másnap megállapítják: 122 ismeretlen hulla, 44 felismert, idegen falubéli és 94 felismert ököritói holttest. Azonkívül egy sereg férfinek, nőnek, gyermeknek teljesen nyoma veszett, ezek porráégtek. Az ismeretlen hullákat tizenkettesével rakták szekérre, úgy hordták a közös sírba. Egész nap szólt a harang, a református pap fekete zászlóval kisérte a halotti menetet. Napról-napra szaporodik a halottak száma azokkal, akik súlyos sebesülésekkel jutottak ki a csűrből. 1Járom ember megörült, mert hozátar- tozáit nem találta meg. Selyebi Elek feleségét, 21 éves, 16 éves és 7 éves lányát siratja, egy fia haldoklik. Egy öreg ember őrjöngve járja a temetőt, minden uj sirra ráborul: _Édes, drága jó feleségem, három szép lányom, hátha ebben vagytok, hátha itt nyugosztok... Pótor Dániel községi bírónak az édesanyja, négy gyermeke égett oda, felesége súlyosan megsérült. Kalmár István gazdaember előbb kimentette a nővérét, azután ennek lányát. Harmadszor saját lányáért ment vissza. Nem jött ki többet. Bennégett. Egy családban csak egy hároméves leánygyermek maradt meg. A kerítések deszkáiból koporsókat ácsolnak. Az istállókban kínosan bőg, nyerit a jószág, nincs, aki enni, inni adjon nekik. Harmadnap az üszkök között egy nikkel- órát találnak. Ketyeg. Ez a kis jószág túlélte a halál-bál borzalmait. Mikor a hulla-torlaszt szétbontják, a kemény csendőremberek könnyezve fordulnak el. A részvét Bár ököritón mindenre inkább volt szükség, mint pénzre, a világ részvéte nyomban adakozás formájában is megindult. De Geraudo Felix báró Nizzából táviratilag 200 koronát utal a tüzkárosultnknak, Szat- már város rendkívüli tanácsülésen 500 koronát, Bócs városa 10.000 koronát, Budapesten Yasary hercegprímás vezetése alatt segélyakció indul, Vilmos császár táviratban fejezi ki részvétét Ferenc Józsefnek, József főherceg kérdést intéz Csaba Adorján főispánhoz: hogyan lehetne segíteni Ököritón? A bécsi francia nagykövet, kormánya részvétét tolmácsolja, Rotschild Albert báró 2000 koronát küldött. Egy év múlva sí® Segélyosztás van ököritón. A Csaba Adorján főispán vezetésével az évfordulón ököritón megjelent bizottság 107 ezer koronát oszt ki. Nagy tülekedés a segélyért. Olyanok is, akik gazdag emberek, igyekeznek pénzzel jutalmaztatni a fájdalmukat. Még egy év múltán is vannak a tűznek se- besültjei, betegei, inég van, aki súlyos égési sebével a szatmári kórházban fekszik. Estefelé sétálni megyek a faluba. Egy árokszélén, ahol egyév előtt _ pontosan emlékeztem — egy lánggal égő Káli vendég menekülés közben holtan rogyott össze, most emberi alak hever mozdulatlanul. Kisértet, vízió? Mindegy, megnézem. Lélekzik... dől belőle a pálinka-szag... Felszedte a fájdalomdijat, talán éppen azért, ki egy év előtt ugyanezen a helyen rogyott összo... Epilógus 1914. március 28. óla négy éve ragyogott a tavaszi napfény Ököritó fölött, de a falu földje nedves lett a a zokogás könnyétől... Ma három éve segélyt osztottak... A negyedik évfordulón szomorúan kong az ököritói csonka torony kis harangja. Mélán panaszos a hangja, a tavaszi szél szerte viszi sírását a zsúfolt temetőn túl, a zöl- delő mezőre... A gyalogjárón száraz, szikár asszony baktat, karján kétesztendős gyermek. Bekiált az udvarra: — Ki hótt meg, Lajos bácsi? — Az urad meg a lányod... ma négy esztendeje... A Weisz Ábrahám csűrjenek helyén átutazó vásárosok lovaikat etetik... (Szatmár.) Dénes Sándor. I Cement- es 1 I agyagipari | B gépek u. m. cementíeíőcserepek, üreges befon« Sj blokkok, cementlapok, csövek, kufgyürük, TSR vályúk, stb. gyártására. La cemenífesté» US kék. Agyagtégla, betonkeverőgépek, gips« 3* iSs lemezgépek és cserépprések, hengermű« JÖ vek, kőzúzók, kompi, cement« és agyag» SS ffil ipari berendezések. — Raktárról szállítja j~j 1 MODERNA 1 tó Építőipari Gépek Részv.-T. js Braşov, Kis-uica 12. isis: Mielőtt gépeket vásárol, tekintse meg rak« JSSj L tárunkat. Költségvetések, prospektusok GKj díjmentesen SS a i
