Keleti Ujság, 1930. május (13. évfolyam, 97-120. szám)
1930-05-29 / 119. szám
arm. nrr. m. szám. mmmm Kőzápor a vásárhelyi futballistákra, csendőrségi sortüz a levegőbe - Bánffyhünyadon Az eltévesztett két pofon miatt hangos botrány és formális uccai harc támadt — Harminc „harcos“ helyett hatvan vállalta az o'bigót (Bánffyhunyad, május 27.) A szomszédos Bánffyhunyad kisvárosi csöndjét szombaton este hangos botrány zavarta meg. A marosvásárhelyi futballisták hangos énekszóval utaztak át Bánffy- hunyadon. A főtéren levő benzin-automata előtt megállott a hatalmas autóbusz, amelyben a futballisták és a kisérő marosvásárhelyi drukkerek foglaltak helyet. Köztük három nő is. Ilyenkor a csöndes Bánffyhunyadon az ifjúság a főtéren sétálgat. A hangos énekszóra a járó-kelők is összegyűltek, hallgatták és bámulták a vásárhelyi futballistákat. Az egyik tréfás kedvű bánffyhunyadi szeladon egyszer csak hangos megjegyzést tett a futballistákra. A hallgatóság a tréfán, hangosan mulatott, viszont az egyik futballista?meghallotta a csufolkodó megjegyzést és két csattanói pofont mért le egy Katz nevezetű fiatalembernek, akit összetévesztett a tréfacsinálóval. Ebből aztán nagy lárma és dulakodás támadt. A bánffyhunyadi szittya ifjúság nem akarta hagyni a becsületet és olyan fenyegető magatartást tanúsított a futballisták ellen, hogy azok jónak látták az időközben benzinnel ellátott autóbuszon elindulni Nagyvárad felé. A bánffyhunyadi aranyifjuság, amelynek létszáma 25—30-ra emelkedett, nem hagyta magán száradni a sérelmet. Futólépésben követte az autóbuszt, sőt az országút kanyarodójánál meg is előzte. Bánffyhunyad határában pedig megtámadta és irtózatos kőzáporral fogadta a jármüvet, betörve annak ablakait s több futballistát és az egyik nőt az üvegszilánkok könnyebben meg is sebesitettek. A futballisták és az éjszakai támadók között formális uccai harc keletkezeit;. Valóságos küzápor ostromolta az autóbuszt és csak az élelmes soffőr mentette meg nagyobb veszedelemtől utasait, mert az autót gyorsan újból elindította. A bánffyhunyadi fiatalság azonban követte az autóbuszt. Időközben a helyszínére megérkeztek a bánffyhunyadi esendőőrök is, akik látva a veszedelmes helyzetet, hadállásba helyezkedtek az éjjeli támadók ellen. Ezek azonban többszöri felszólítás után sem akarták az ostro- - ...... fgiWBBwríirr aiTinaBa»»»»*» mot beszüntetni, mire a csendőrök tüzet vezényeltek és a levegőbe riasztó lövéseket adtak le. A fegyvertüz eldörrenése után a bánffyhunyadi ifjúság belátta, hogy erősebb ellenféllel áll szemben és az ostromot a maga részéről beszüntette. Több ifjút a csendőrség azonnal elővezetett és megkezdte a kihallgatásokat. Az éjféli órákig tartó kihallgatások alatt a bánffyhunyadi fiatalok önérzetesen elmondották, hogy ők valóban támadólag léptek fel az autóbusz utasai ellen, mert egy Kutka Lajos nevezetű futballista irtat• lanul kétszer pofonütötte Kait nevezetű társukat és ezért akartak maguknak elégtételt szerezni. A csendőrség a vizsgálatot vasárnap délelőtt la folytatta és megtörtént az a szokatlan dolog, hogy, többen jelentkeztek, mint amennyien a támadásban resztvettek. A csendőrség ugyanis megállapított!*, hogy az uccai ütközetnél maximum harminc fiatalember vett részt. Vasárnap délig azonban nem kevesebb, mint hatvan ifjú jelentkezett és vállalta az erkölcsi és anyagi obligót a hunyadiakat ért sérelem miatt. A vizsgálat tovább tart, de valószínűnek látszik, hogy a hangos botrány és verekedés a bánffyhunyadi ifjúság szolidaritása következtében békés akkordokkal fog véget érni. Még ma is tartanak a jelentkezések és Bánffyhunyadon a „gyáva“ jelzőt kapja az a fiatalember, aki nem hajlandó vállalni az éjszakai támadást, ami ma már Bánffyhunyad becsület-ügyévé nőtte ki magát. Különben ma már Bánffyhunyadon minden csendes... Mayer Ebner rendkívül éles beszédben támadta a kormányt, amely állandóan megfeledkezik az antiszemita tintáié.seit megtorlásáról Voicu ^Iliescu nreegrayugia!© válasz helyett tiltakozott a bíróságok megkritizálása ellen pusztulni kell!... Oh, én annyit imádkoztam az Istenhez, hogy világosítsa föl az én buta, öreg fejemet, hogy mit kell tennem, hogy megmenthesselek benneteket és minden imámra egyre erősebben felel egy hang bennem,': „öld meg!“ Pieró rémülten ugrott fel a székéről és megragadta a sikkongó öregasszony vállát: — Anyám! — kiáltotta. — Igen, Pierő és én megölöm. Én öregasszony vagyok, ha be is csuknak, nekem már úgy sincs sok hátra az életből, de nem csuknak be, fel fognak menteni. Anya vagyok, jogom van megmenteni a gyermekemet. Meg fo- >gom ölni. Felveszem Mária ruháját és belopódzom hozzá él végzek vele ... Megmentelek, megmentelek .\ 4— Anyám, anyám! Ne vétkezz! Ne káromold az Istent! — kiáltott fel Pieró rémült hangon. — Az Isten nem adott más tanácsot -- sikoította az anya. — Nekem adott, anyám — vágott közbe Pieró. — Oh, ha olyan egyszerű volna a dolog! Már régen megöltem volna magam. Azjt hiszed, nekem nem súgta már ezt az ördög bosszú, álmatlan éjszakákon milliószor a füleaabet De mit érek vele, ha megölöm 1 Mária akkor is elveszett a számomra. Itt egyetlen megoldás van. Másnak kell pusztulni. Nekem. Az anya felsikoltott. Rémülten ölelte magához a fin testét, mintha be akarná takarni a saját testével a láthatatlan veszedelmek elől. — Pieró, Pieró! Oh, Istenem! — kiáltotta és hangos zokogásba fulladva csüngött a fia nyakán. Mária, aki az ajtónál állva minden szót hallott, el- skoltotta magát: — Anyám! Pieró! Az anya és a fiú szótlan bámulással meredtek rá. A leány támolygó léptekkel, kitárt, bocsánatért esdeklő karral szaladt feléjük, majd térdre zuhant és átölelt« a lábukat. — Hallottam, hallottam mindent — zokogta el-el- csnkló hangon. Az anya éa Pieró egyszerre hajolnak érte, hogy magokhoz emeljék. — Mária, gyermekem — zokogta az anya. — Kis testvérem — mondta Pieró. Átölelték és felemelték a földről az összeroskadt (Bukarest május 27.) A szenátus ülésén Mayer Ébner zsidó szenátor hosszabb interpellációt intézett a miniszterelnökhöz. Tekintettel arra — mondotta, — hogy ia zsidóellenes tüntetések kérdésében mondott eddigi összes felszólalásokat a miniszterek vagy válasz nélkül hagyták, vagy válaszukat nem tarthatja kielégítőnek, most egyenesen a miniszterelnökhöz fordul, akit mint a korona első tanácsosát arra kér, hogy legyen figyelemmel egy sanyargatott nép sorsára. Évek óta az antiszemita .zavargások lefolyásának rendje az, hogy a megtörtént támadás után a rendőrség későn érkezik, letartóztat néhány egyént — akiket rövidesen szabadlábra helyeznek s a valódi vétkeseket megkímélik a letartóztatástól. Ezután a bíróság elé kerül az ügy, ahol a bűnösök rendesen nem nyerik el méltó büntetésüket. Ezután következik az interpelláció, amelyre vagy nincs válasz, vagy pedig a miniszter azt mondja, hogy meg fogja vizsgálni az ügyet. A zsidó kereskedők és az iparosok már a nehéz gazdasági helyzettől is éppen eleget szenvednek s ezenfelül ki vanIi«MÉ*É*Áiáiw¥apW» Jöiiliiii !■ ■wiwgí^ig«««iÍCTW^BÍEiiii*l«4a leányt.-— Hagyjatok, hagyjatok — zokogta, visszaroskadva a földre, — nem érdemiem meg, hogy jók legyetek hozzám:... — Nyugodj meg, Mária, nyugodj meg — kérlelte Pieró s felemelve a földről, beleültette' a székbe, amelyről az imént ő kelt fel. A leány összeomolva ült egy pillanatig, szótlanul, mintha elszállt volna belőle az élet, majd el-elcsnkló hangon folytatta: — Nem érdemiem meg, hogy jók legyetek hozzám. Oh, én nyomorult vagyok, nyomorult vagyok. Mindig csak adtatok: szeretedet, jóságot, otthont.. Mindenemet nektek köszönhetem. Magatokhoz vettetek. Anyám voltál, testvérem voltál. Én meg bánatot, szomorúságot adok. (Szégyent. Nektek, akiket jobban szeretek mindennél a földön ... Az életemnél. Oh, nekem kell pusztulni, nekem, aki betolakodtam. Nekem kell jóvátenni... Anyó az asztalra borulva zokogott. Öreg szive nem birta ki a szerencsétlen leány őrjöngő kitörését. Pieró többször félbe akarta szakítani, de a kétségbeesett szavak mint egyetlen roppant sikoltás ömlöttek ki belőle. Most végre egy pillanatra megállott. A zokogás elfojtotta a hangját. — Hallgass, Mária, hallgass! Ne káramold az Istent!— kiáltotta. — Miféle beszéd ez? Azt hiszed, hogy azzal segítenél valamit?... Mi lenne anyóból? Erre nem gondolsz? Még nagyobb fájdalmat akarnál ránk zúdítani? Neked élned kell. Mária. Hátha azt szereted, nem baj. Nekem a kis húgom maradsz. A kis húgaim, érted? Szeretni fogsz, mint a bátyádat... Az Isten, aki ránk mérte a csapást, elhárítja majd. Ne félj! Minden rendbe jön ... A leány süketen zokogott tovább. Talán nem is hallotta a jó meleg, testvéri szavakat. Pieró tanácstalanul, könyörögve fordult az anyjához segítségért: — Ugye, anyám, biznunk kell az Istenben? Mondd te is! Ugy-e, az Isten majd átsegít? Mária kétségbeesetten kiáltott fel: — Pieró, én megőrülök. Én szeretlek téged, úgy szeretlek, mint régen, mint mindig... és azt a másikat is szeretem... Oh, én rossz vagyok, nyomorult és nem se- igit rajtam az Isten. (Folytatjuk.) nak téve az antiszemita incidenseknek, amelyekből csak a román állam ellenségei húznak hasznot. Fölemlíti, hogy a Konstancában megjelenő Strelucitorul c. lap egyenesen fölszóliltásokat közöl a zsidók lemészárlására és a cuzista kormány névsorát hozza. Az ország egyes vidékein, különösen Soroca vármegyében a zsidók helyzete majdnem tarthatatlan. A cuzista agitáció megmételyezte az ifjúságot és azt a hitet keltette az ország vezetésére hivatott ifjú generációban, hogy a zsidók nem részesülnek az állam törvényes védelmében. Jellemző, hogy amikor a megtámadott zsidók védték magukat, akkor őket tartóztatták le, a támadók ellenben szabadlábon vannak. Kérdezi a miniszterelnököt, hogy mit szándékszik tenni a rend helyreállítására, hiszen intézkedéseit aggódással várja a romániai zsidóság. Voicu Nitescu igazságügyminiszter tiltakozik aa ellen, hogy Mayer Ébner a bíróságot is belevonta interpellációjába és bírálta annak működését. Erre semmi joga sincs. Mayer Ébner: Én csak tényeket állapítottam meg. A napirenden továbbá Georoceanu szenátor interpellációja szerepelt volna. Condeescu hadügyminiszter azonban nem volt jelen. Georoceanu tiltakozott -az ellen, hogy a miniszter egy fonto3 interpelláció ^elmondásánál nem jelenik meg es tiltakozásához több, más szenátor csatlakozott. Az ülés végén Christea szenátor a halászat ügye körüli szabálytalanságokról momlott^bo^^ Hwsarescít volt besszarábiai EzigBrancaiőüököl IcÜííggcsaicHéh A kormány nemrégiben Husarescji sziguranca főinspektort bizta meg azzal, hogy a besszarábiai szigu- ránc aknái ellenőrző anketot tartson. A Luptá értő- süléso szerint az ankét szenzációs eredménnyel járt és annak első következményeképpen Hnsárcscuít, a VOR besszarábiai szigurancafőnököt, akit néhány hónappal ezelőtt Besszarábiából Bukarestbe helyeztek át, felfüggesztették állásából. A lap úgy tudja, hogy'Sfs ügynek feltűnő fordulatai lesznek és azzal az ügyészség is foglalkozni fog. FIGYELEM Dreher» Haggenmacher Hopono-sof ala Pilsen rövidesen lorgalomba kerül !
