Keleti Ujság, 1930. május (13. évfolyam, 97-120. szám)

1930-05-26 / 117. szám

Till. »FF. JÎ7. SZÁM. 7 Kémnők a üilág Uralkodőnők a kémkedés földalatti fronen — Suchomlinov orosz háborús hadügyminiszter felesége kiszolgáltatja Hindenbargaak az orosz vezérkar titkos közléséi — Sndiomüaov asszonyt és az arisz­tokrácia ©vveis tagját Sydney Relly leplez! le, aki mint „szovfst biztos“ a vörös uralom ideiében is kémkedett A Keleti Újság eredeti cikksorozatának kilencedik közleménye {Párisi munkatársunktól.) A kémnő fogalma még nem meríti ki e különleges foglalkozásnak minden kritériumát azáltal, hogy egyik kalandos bravúr a másikat követi. A kémkedésnek megvannak a fokozatni, kezdve a közvetett tevékeny­ségtől, végezve a legaktivebb bűncselekményig. E szem­pontból megítélve, igazat kell adnunk annak a francia szerzőnek, aki Sophia görög exkirálynőt és a kivégzett orosz cárnőt is kémnőknek deklarálja. Közleményünkben nem lesz szó ezúttal sem az egyikről, sem a másikról. Hanem egy harmadikról: Suchomlinov orosz hadügyminiszter feleségéről. Mind a hármuk kémkedési tevékenysége egyazon kategóriá­ba tartozik. Sophiának annál az energikus politikánál fogva, amelyet Venizelosz folytatott Görögországnak az antant mellett való beavatkozása érdekében és ke­resztül is hajszolt, nem lett volna szabad a legközvet­lenebb összeköttetést fenntartani a németekkel. A tragikus végű eámő cselekménye már enyhébb egy árnyalattal. Róla sohasem igazolódott be, hogy kéin- jelentéseket küldött volna ellenséges területre, de gyen­geségével, német barátságával valósággal kitenyésztette saját udvarában a német kémeknek egész hálózatát. Passzivitáson túlmenő rokonszenve a németekkel szem­ben, az a köztudatba átment tény, hogy a háború kel­lős közepében a német fegyver győzelmét kivánta, Pa- leologue ismert könyvének megerősítése szerint is a nép legalsó rétegeiben is elkeseredést váltott ki. Nyemkának nevezték és állandóan nyíltan hangoztatták, hogy a tönk szélére juttatja Oroszországot és ha nem is állítják haditör­vényszék elé, de be kell zárni, mint valami bolondot. Az orosz udvar hírhedt légkörében, amely lehe­tővé tette, hogy Oroszország tulajdonképpeni urai egy Rasputin, Manus bankár, kokottok és kalandorok le­gyenek, találta meg a maga érvényesülési lehetőségeit egy ambiciózus, de minden skrupulus nélküli asszony, Suchomlinov háborús hadügyminiszter felesége. A vi­lágháború okmánytárainak közzétett adataiból kitű­nik, hogy mialatt Miklós nagyherceg sikeresen harcolt Galíciában, a hadügyminiszter sikkasztott, hamis jelentést adott !e az ország tartalékairól és munició- készletéről és ha ő maga nem is árulta el Németország­nak a hadi titkokat, felesége annál kevésbé csinált magának lelkiismereti furdalásokat. Mme Suchomlinov segitő társat; talált magá­nak manipulációiban férje szárnysegédtisztjében, ITasseidovban és közvetve, mondhatni napon­ként az osztrák Atlschuller ügynökön keresz­tül jelentéseket adott le a német vezérkar hír­szerzőinek. Minden hadseregmozdulatról, készülő tervről Suchom­linov asszony értesült, — férje tehetetlen báb volt a nagyravágyó asszony kezében és aktatára nyitva ál­lott előtte — az orosz hadititkokat azonnal továbbí­totta is és ha igazak a francia Boucard közlései, kiszolgáltatta Hiiidenburg marsallnak az orosz vezérkar titkos kodéj át is. A németek e kézikönyv birtokában ki tudták betűzni Nikolaj nagyherceg hadseregparancsnok minden ize- netét és idejekorán ellenőrizhették az orosz vezérkar­nak nagyarányú stratégiai tervét. A legendás hsriá Sydney Relly terepe A had ügymi Risztemé játékait az Intelligence ser­vice legendás hirii kémje, Sydney Relly leplezte le. Az ő nyomozásai nem csak ezt az árulást fedezték fel, do közel, öt ven arisztokrata, és arisztokratanő áruló tevé­kenységére fényt derítettek. Beavatottak addig is tud­tak azokról a kétszinii és fölötte gyanús orgiákról, amelyek különböző szalonokban zajlottak le, de" hogy nyílt összeesküvésről van szó az orosz nemzeti érdekek ellen, azt nem sejtették. Sydney Relly mutatott rá je­lentéseiben, hogy ) Andrinikov herceg a cár lakájával való egyet­értésben minden okmányról tud, ami a cár iró. asztalára kerül. ő bogozta is Rosen bárónő szalonjának titkait js, -aki­nél a nap különböző óráiban hol a magas arisztokrácia tagjai, hol pedig nemzetközi artistanők, könnyen meg­vásárolható újságírók, zugbankárok adták egymás ke­zébe a kilincsek Sydney Relly előtt nem voltak isme­retlenek Burdukov istálló-mester szalonjának cselszö­vései sem, valamint azok az ellentétek, amelyek egyik szalont elválasztották a másiktól. Ö már 1915 végén jelenthette Londonba, hogy az orosz korrupció, erköl­csi romlottság, bizonyos körük politikai megbízhatat­lansága annyira aláásta az orosz hadsereg ekei óké­pességét, hogy e subverziv elemek áruló tevékenysége miatt a világháború három négy évvel meghosszab­bodik. Kémszolgálat elkeseredésből Sydney Relly tragikus életével érdemes közelebb­ről megismerkednünk. 1907-ben egy oxfordi diák bele­szeretett egy szépségéről hires arisztokrata nőbe. Az apának azonban nem volt elég előkelő a kérő. Amikor parancsa ellenére a fiatalember home-jéban vizitelt, a lakájokkal dobatta ki. A fiatalember eleinte öngyilkossági gondolatokkal foglalkozott, különösen, amikor szerelme is liütlcnül elhagyva, London -egyik leghíresebb lordjához -ment fe­leségül. Elkeseredésében elhatározta, hogy még sem lesz öngyilkos, inkább az Intelligence service szolgálatába lép be. Valósággal kereste a halált. Mint­ha csak azért választotta volna e pályát, hogy örökre eljegyezze magát a pusztulással. Kérte feletteseit, hogy távol gyarmatokra osszák be, hogy ne érezze úgy szereimének kínzó súlyát-. A Downing streeten azonban úgy határoztak, hogy orosz kémnek képezik ki. Sydney Relly bámulatosan rövid idő alatt megtanulta az orosz nyelvet, minden tájidiómájával együtt. 1910-ben már Moszkvában állomásozik, az ő inieiativájára építik ki az első orosz aedromot. A világháború kitörésekor a Royal Air force-hoz helyezik át, a lengyel frontra. Ezúttal mint aviatikus teljesít szolgálatot. Krakkóban megsebesül, sebesülése következtében ismét politikai beosztást kap. A Bros-zt- ütovs-zki béke idejében angol utasításra Kerenszki mellé csatlakozik, később angol kém a szovjetben. Elhelyezkedése könnyen megy, mert oly hosszú időt töltött már Oroszországban, hogy mindenki született orosznak véli. Nevet is változtatott. Mint „Relinszky” nem volt ismeretlen Leninek vezérkarában. A szovjet-kormány nem egyszer igen fontos misz- sziókkal bízta meg. A cséka azonban rájött arra, hogy Angliának kémkedik cs halálra Ítélte. Relinszky egy pópa álruhájában kitör börtö­néből, nehány órával kivégzése előtt. A balti államokon keresztül Svédországba szökik, on­nan Londonba, ahol kimerítő jelentést ad le az orosz tervekről. Hat hónap múlva az Intelligence service megint kiküldi Oroszországba. Ha akart volna, ma­radhatott volna otthon, vagy más területeken kapha­tott volna foglalkozást, hiszen az Intelligence servi­cének a világ minden szögletében meg vannak a maga filiáléjai. Ő azonban szivesen vállalkozott a veszedel­mes orosz kirándulásra, annál is inkább, mert két be­börtönzött angol ügynök kiszabadításáról volt szó. Az angol ként, mint népbiztos Álruhájában ezúttal a szovjetnépbiztosi állást vállalta. Mint a szovjet teljhatalmi biztosa jelent meg a börtönben és kiszabadította a foglyokat. Csak ké­sőbb derült ki trükkje. A cséka magas dijat tűzött ki fejére. 1925-ben Relly elesett a csékával vívott küz­delmében. Halálának egyes részletei hiányoznak. Az angol lapok csak azt jelentették, hogy Rellyt, a Royal Air force volt tisztjét Allaknl orosz város közelében, (Uraiban) megölték a szovjet csendőrei. Varsó — kémkedési gócpont Abban az időben, amikor Relly Suchomlinov asz- szonyt és társait leleplezte, az Intelligence servicének Varsóban volt a kémközpontja, a Hotel Bristolban. Varsó volt Oroszország kapuja és innen lehetett leg­jobban megfigyelni a lengyel, litván és lett mozgal­makat is. Mintán a Bristolban megfordult az orosz hadsereg szine-java, nagyban virágzott az ellenkém­kedés is e szállodában. A német frönt ebben az időben két órányira volt Varsótól. Az angol kémszolgálatnak és Rellynek bizalmi embere a szállodában Jeffries volt, egy minden hájjal megkent portás. Ugyanott ma­radt akkor is, amikor a németek vonultak be a városi­ba. A német kémszolgálatnak azonban gyanús lett ez a portás, aki sült-főtt az elmaradhatatlan kis táncos­nőkkel. Valamelyik nap a németek lefogtak egy lengyel nőt, a vöröskereszt ápo­lónőjét, akinél megmotozás után a Downing streetre küldött jelentést találtak meg é3 utalást Jeffries személyére is, Jeffriest a két kurtizánnal együtt agyonlőtték és a Bristol hall hoteljába egy német portást állítottak be. De ha az emberek váloznak is, a rendszer ugyanaz marad. Relly megbízásából egy Harry Woodrigo nevű an­gol kereskedő lett a fő segitő társ. Ez már a fegyver­szüneti tárgyalások után történt. Londonban úgy ha­tároztak, hogy ez a varsói kémiroda éppen úgy fenn fog állani a jövőben is, mintha a világháborúnak nem is lett volna vége. Henry Woodrige pompás kémnek bizonyult. Az egyszerű kereskedő maszkjában bejárta az Oroszországtól keletre eső részeket is, lehatolt egé­szen Bagdadig. Amikor Rellyt 1925-ben kiküldötte Anglia Oroszországba, azonnal utánamenesztetto Woodriget is. A Bristol szálloda portása ezúttal is angol kém volt. De a G. P. U. ügynökei szakértelem dolgában vetekedtek az Intelligence serviceval és le­fogták Woodriget. Talán az ő elfogatása hozta volna maga után Roily clfogatását is, akinek pedig a szov­jet sokat köszönhet. Hiszen ez az angol kém járult sok tekintetben annak a rezsimnek megbuktatásához is, amely nélkül a bolsevisták sohasem tudták volna in­stallálni hatalmukat.

Next

/
Thumbnails
Contents